Far From Home

49.

Újra eljött a reggel, a madarak csicseregtek, a nap sugarai be sütöttek az ablakon és az erkélyajtón. Ez is egy csodálatos reggelnek indult. Lassan ébredeztem. Forgolódtam még egy picit mielőtt kinyitottam volna a szememet. Ekkor vettem észre hogy Loki szemei is nyitva vannak és az erkélyen néz kifelé. Odafordultam és megöleltem. Olyan jó volt hozzábújni és az ő ágyban aludni.
-Mióta vagy fent?-Kérdeztem miután elhúzódtam.
-Nagyjából 5 perce.
-És nem unatkoztál nélkülem?-Kérdeztem viccesen.
-De ami azt illeti már azon gondolkodtam hogy levessem magam az erkélyről, vagy inkább felkeltselek.- Elnevettem magam.
-Örülök neki hogy felébredtem. Megmentettelek téged.
-Ccc! Előbb ütnélek le egy párnával, minthogy leugorjak.
Megütöttem a vállát. -Loki te nagyon vicces vagy kora reggel is.
-Köszönöm a bókot, de nem vicceltem.
-Akkor majd én ütlek meg egy párnával! -Kiáltottam, majd megfogtam a fejem alatt lévő párnát és elkezdtem püfölni. Sajnos két ütés után kikapta a kezemből a párnát, és eldobta, majd mikor egy másikért nyúltam felült, átfogott a karjaimnál és a mellkasára húzott, és vissza dőlt így eldobtam a párnát, és csak nevettem. Ő azonban továbbra is ölelte a hátamat. Egy darabig így feküdtünk és élveztem ahogy ölel. Loki az az ember aki nem ölel meg túl sok embert, de ha valakiz igen, az az ölelés olyan meleg és olyan megnyugtató, hogy sosem akarnám elengedni.
-Most már megnyugodtál? -Kérdezte, majd elengedett. Mellé feküdtem és néztem én is kifelé, majd lassan megfogtam a kezét is. Feküdtünk percekig, bámultunk kifelé. A fejem igazából tök üres volt, nem igazán érdekelt pár pillanatig semmi.
-Ne menjünk sehová ma - suttogtam.-Maradjunk itt, az ágyban, egész nap!
-Nagyon jó lenne, de mindkettőnknek sok dolga van a mai napon. Toljuk el máskorra, mit gondolsz?-Kérdezte majd adott egy kis puszit a homlokomra. Válaszképpen csak sóhajtottam egyet. Igaza volt.-Nem bírom ki, el kell ezt mondanom.-Szólt Loki.
-Micsodát?-Kérdeztem mosolyogva. Azt hittem valami hülyeség lesz.
-Tegnap nagyon szép munkát végeztél a szoba nélkül maradt hajléktalan családokkal.-Felemeltem a fejem és ránéztem.
-Komolyan gondolod?-Mosolyogtam.
-Igen. Csak hogy tudd, kérdezősködtem még mielőtt bejöttem volna a szobába. Meg kell mondanom, tiszta tehetség vagy. Akárcsak én.
Elnevettem magam.- Ezt nem hagyhattad ki, nem igaz?-Újra kifelé bámészkodtam.- Amúgy... az a nő valami katasztrófa, mit ne mondjak. Lehet hogy át kellene vennem az egész ügyet!
Loki elnevette magát.
-Miért nevetsz?-Felkönyököltem.-Ez egy tök jó ötlet.
-Ötletnek ötlet, de jónak nem mondanám.
-Azt mondtad hogy jó munkát végeztem!
-Ez így is van, de egy ekkora felelősséget nem akarok a nyakadba tenni. Ennyi ember ellátására, dolgaira nagyon nehéz figyelni. Eleinte biztos vagyok benne, hogy meg tudnád csinálni, de nagyjából egy hét és máris lesz valami probléma, amit lehet nem tudsz megoldani, vagy ha meg is oldod hibákkal és nekem nincs időm még azokat is kibogarászni.
Felálltam dühösen az ágyról, magam köré tekerve a takarót.-Ezt most halál komolyan mondod?!
-De meg tudnád oldani csak...nem most. Alyssa, te még nagyon fiatal vagy ehhez.-Ennyi kellett nekem, magamra rántottam a tegnapi ruhámat, úgy ahogy tudtam.-Te most mit csinálsz?- A takarót össze gyűrtem és a fejéhez vágtam, majd kiiparkodtam a szobából. Még a bugyimat se vettem fel, nem érdekelt inkább csak siettem, hogy minél hamarabb vehessek egy fürdőt a szobámban, és egyedül lehessek.
A kis hajlékomba érve, bevágtam magam mögött az ajtót, majd szinte letéptem magamról azt a gyönyörű ruhát. Besiettem a fürdőszobába és elkezdtem engedni a vizet. Egyből bele is léptem, majd le is ültem, pedig még a combomat se terítette be. Fortyogtam a dühtől. Tudja, hogy arra vagyok allergiás ha valaki nem hiszi el, hogy tudok gondoskodni magamról. Vagy másokról ez esetben. Nem hiszi el hogy képes vagyok rá. Mert gyerek vagyok még.
Néztem ahogy folyik a víz a csapból és kezdtem lassan lenyugodni. Belemártottam a tenyerem a vízbe, és mertem, majd az arcomra csaptam. Akkor éreztem meg az illatát a bőrömön. Lassan leengedtem a kezemet a vízbe és vettem egy mély levegőt. Azt hajtogattam magamban hogy nem érdekel. És hogy arra kell koncentrálnom, hogy a jelenlegi feladatomat tökéletesen megoldjam. Minden energiámat arra kell most fordítanom. Megmutatom neki.
Nagyjából egy óra múlva már egy bordó, asgardi ruhában terveztem azt amit megígértem hogy elviszem a bácsinak. A vége fele jártam amikor Lucy meghozta a reggelimet.
-Milyen korán kelő lettél hirtelen!-Behozta a szokásos tálcát és mellém helyezte, az asztalra.- Nagyon jól haladsz ezzel.-Lucy egy kis ideig nézte ahogy rajzolok, húzom a vonalakat a vonalzóval, amit még tegnap adott nekem Christine.
Amint készen lettem, felmutattam a lapot.-Készen van! Mit gondolsz?
-Hát én nem igazán értek ezekhez, de biztos jó - küldött felém egy bíztató mosolyt. Több oldalról próbáltam meg rajzolni. Nem vagyok művész lélek, szóval nagyon nehezen sikerült megoldani. És vagy negyven perc volt. De nem baj, megérte, kész lett.
-Itt az ideje reggelizni, amíg én befonom a hajadat!
-Micsoda? Ezt nekem el kellene vinnem minél hamarabb.
-Kérlek! Csak pár perc az egész, és legalább nem halsz éhen.
-Hát jó.-Vontam meg a vállam. Amúgy is el akartam kerülni mindenkit, és legalább Lucy is megnyugszik.
Lucy neki látott a hajamnak, én pedig elkezdtem majszolni a croissantot.
-Kirien anyukája tudja hogy ti együtt vagytok?- kérdeztem teli szájjal.
-Nem, még nem. Azt se tudom hogy Kirien mikor akarja elmondani. Tudod hogy tiltott a kapcsolat a személyzet tagjai között. Legalábbis a katonáknál teljesen, a rangtól függ igazából, meg a kortól. Nem tudom mit szólna hozzá.
-Szerintem aranyos lehet. Kaptam tőle egy hatalmas szívességet. Amiről persze később kiderült hogy hatalmas hülyeség volt.-Ránéztem az alkalomra. Nem sokat emlegettem nektek, de hónapok óta ott volt a nyoma. Mindig. Már nem fájt, de a bőröm ott fehérebb volt. Egészen addig. Már nem volt ott.-Jézus! Hol van a vágásom?
-Hogy mi?
-Amit szereztem a támadáskor! Eltűnt. Pedig látszódnia kellene.
-Nsm értem miért... Bementél valamikor a tóba?
Beugrott egyből az első csókunk Lokival. Amikor belelökött a tóba. A kezem biztos hogy teljesen benne volt. És észre sem vettem, hogy meggyógyult.-Igen, egyszer Lokival elmentünk addig és beleestem.
-Beleestél?
-Ami azt illeti, Loki belelökött - nevettem.-Na de mindegy, térjünk vissza hozzád. - Már megint Loki. Mindig csak Loki, mindenhol, mindig A fejemben van állandóan. - Mesélj valamit, Lucy. Olyan régen beszéltünk.
-Van valami baj?
-Mi lenne? Csak izgulok a lakószobák miatt.-Mentettem ki magam.
-Megértem. Az első alkalom hogy ilyeneket szervezel. Jane hercegné születésnapja más volt.
-Igaz. Midgardon sose csináltam ilyet. Nem igazán volt alkalmam rá és a tanulás fontosabbnak bizonyult néha, mint bulikat rendezni. Amúgy se hívattam volna meg sok embert. - Nem mintha ismertem volna sok embert, mit ne mondjak.
-Ha ennek a kavalkádnak vége, muszáj lesz tartanod egy kis sziesztát.
-Hát már most szükségem lenne rá.
-Kész a hajad!-Kiáltott fel Lucy. A hajam egybe volt fonva, olyan volt akárcsak a parasztfonás.
-Tetszik!-Fejeztem ki egy szóval a véleményemet, majd ittam még egy korty teát, és felálltam az öltöző asztaltól.-Most pedig mennem kell.- Felvettem a tervrajzokat az asztalról. -Jössz velem?-Kérdeztem miközben Lucyval együtt kiléptem az ajtómon és elindultunk lefelé.
-Nem, sajnos egész nap elég elfoglalt leszek, mert beosztottak nagyjából minden egyes szobába.
-A banya?
Bólintott. -A banya.- Éppen leértünk a másodikra, és nagyon fura volt. A korábban üres palota, tele volt emberekkel, akik a padokon ültek és csodálták a másodikról a tájat, és azt ahogyan Asgard gyönyörű épületein a napfény megcsillan. Odalent elváltam a szobalányomtól és már egyedül szálltam be a hintóba. Idő közben találkoztam azzal a családdal, ahol volt a kislány, Daisy. Köszöntem nekik, majd tovább álltam. De ez is nagyon fura volt. Tele volt apró gyerekkel, és több városlakóval a kert is.
Egy rövid út után eljutottam a bácsihoz, leadtam neki a papírt és megpróbáltam elmagyarázni ahogy csak tudtam. Úgy látszódott, hogy megértette, de megbeszéltük hogy még aznap estefelé ellátogatok hozzá és megnézem hogy ő ezt hogy értelmezte.
Ezután visszamentem a palotába, ahol kiderült hogy már vártak rám, mert megérkeztek a fémszobák, ablakostól. Azokat letették a kertbe, oda ahol azelőtt a sátrak álltak, amelyeket csupán méterekkel arrébb tettek. Ugyanúgy visszapakolták az ágyakat is, és a szőnyeget. Reméltem, hogy mát csak maximum két napig kell azokban aludniuk. Na meg persze, hogy addig nem fog esni az eső sem.
Mire ezzel is végeztünk jött az ebédidő. Ugyanúgy találkoztam a divattervezőmmel, Tessával. El is meséltem neki, hogy mi történt reggel, és bár nem teljesen értette hogy mi a bajom, legalább valakinek elmondtam.
-Mindenkinek jól alakul a szerelemi élete, csak az én pasim egy bolond...-Erre csak elnevette magát.- De komolyan! Lucy meg Kirien, te és az őr csávó...
-Nem! Nekem nincs semmilyen szerelmi életem. Nem szeretem őt. Már mondtam. Ez csak szex. Semmi más.
-Aha. Persze. Olyan vagy mint én. Nem, én nem szeretem őt. Egy barom, nem érdemli meg.- Megforgattam a szemeimet. - Persze... Nézd meg mi van most.
-Az más! Én nem vagyok kötődős típus. Te igen. Neked olyan a családod, és úgy nőttél fel. Ezért is kötődsz könnyebben Bokorhoz is!
-És Bokor? Ő olyan mint te, nem nagyon kötődik senkihez!- kivéve persze az anyukája.
-Bokornál nem tudhatod mi az igazság.
-Ahogy nálad sem.-Pár percig csend volt közöttünk, én pedig azon agyaltam hogy Lokinál nem lehet tudni.-De én eddig biztos voltam abban hogy Bokor is úgy érez mint én. Kötődést. De lehet hogy nem... Csak hasonlóan.-Szomorodtam el.
-Ezt nem tudod. De egyszer úgyis kiderül. Biztosan fogod tudni.
-Talán már  most biztosan tudom.-Gondoltam itt arra amikor azt mondta hogy szeret, még mielőtt lefeküdtünk volna vagy inkább miközben? Nem tudom eldönteni. - De inkább nem jelentem ki ilyen határozottan.
-Honnan?
-Azt talán nem itt kellene részleteznem -suttogtam.
-Nézd! - bökött a fejével az ajtó felé. -Emlegetett szamár.- Hátra néztem. Megint a teljes felszerelésében menőzve jött be. Ezúttal is mindenki elhallgatott és fel is állt. Csak mi ketten nem. Persze, hogy nem. Minek? Végül én is felálltam, de csak azért mert el akartam menni. Azonban én még álltam amikor mindenki más leült. Egymásra néztünk, majd elkaptam a tekintetemet és szépen elindultam. Ekkor jöttem rá hogy hülyeséget csinálok, mert így mindenképpen el fogok sétálni mellette. Sétáltam felé, ő is felém és ezt mindenki végignézte. Síri csendben. Legszívesebben simán elmentem volna mellette, de akkor még én lettem volna a tiszteletlen a nép szemében, amit pont most nem akartam, szóval ahogy mentem fejet hajtottam, mint aki meghajol, bár meg is kellett volna állnom hozzá, de úgy voltam vele hogy csak el akarok tűnni. Végül a fejhajtás közben csak elmentem mellette. Persze ezt is mindenki látta, belértve az idegesítő vöröskét, aki később ezért a lépésemért le is rohamozott. De erről majd csak akkor, ha eljön az ideje.
Miután elhagytam a termet, és végre véget értek azok a kínos másodpercek, az aznapra maradt dolgaimat is elvégeztem. Még egyszer elmentem a bácsihoz, ránéztem a családokra. Mindegyikük nagyon kedves volt velem, így órákat töltöttem velük. Megpróbáltam megismerni őket, a gyerekekkel is beszélgetni, így azt is megtudtam, hogy Asgardban is vannak iskolák, és másnap a gyerekeknek már menni is kellett. Ami furcsa volt az az, hogy az összes csemete, akivel szóba elegyedtem, azt mondta hogy már nagyon várja. Én először arra gyanakodtam, hogy nem tetszik nekik a palota, az hogy ennyien vannak és idegen a környezet, ráadásul nekik még egy sátorba is kellett aludni. Nem valami barátságos. Azonban az anyukájuk/apukájuk megnyugtatott engem, mivel a kisebb gyerekeknek nagyon tetszik a nagy kert, szeretik nézni a lovasokat ahogy elvonulnak, vagy nézni az igazából zárt körű edzéseket. Egyik-másik kisfiú már most a fejébe vette, hogyha nagy lesz ő is katonának fog menni. Emellett megtudtam hogy az összes sátorozós gyermek szereti a lovakat. Így kaptam egy ötletet, miszerint elviszem őket az istállóba, de még nem mondtam ezt el nekik, helyette megkérdeztem a szülőktől hogy mikor van vége az iskolának Asgardban, ami változó volt, a kisebbeknek hamarabb, a nagyobbaknak később, de 4 órára mind a palotába érkezik, ezért azt az időpontot tűztem ki a lovacskázásra. Már késő volt, eljött az ideje a vacsorának, szóval mondtam nekik hogy menjenek nyugodtan, én pedig visszavonultam a szobámba, majd egy forró fürdő után végre lefeküdtem aludni.