Far From Home

55.

Amint rámordultam egyből fogta az adást, nem tétovázott és az ajkait az enyémhez nyomta. Ekkor jöttem rá hogy egész nap erre vágytam.
A csókunk közben egyszer csak hallottam valamit a jobb oldalamról. Mintha valaki leejtett volna valamit ami fémből van és nagyon hangosan pattant vissza a földről.
Villámgyorsan elhúztam a fejemet.
-Hallottad ezt?- kérdeztem ijedten, bár lehetetlen volt nem hallani.
-Csak valaki leejtett valamit.
-De olyan közel volt....- léptem hátra.- Tudod mit? Menjünk vissza inkább.
-Tessék?
-Igen, majd beszélünk!- mondtam aztán visszamentem a bulira úgy, mintha semmi sem történt volna percekkel azelőtt, persze a légzésem továbbra is szapora és csak nehezen tudtam lenyugodni.
Megkerestem Tessát aki ugyanott állt ahol hagytam. Megálltam mellette.
-Smároltatok - jelentette ki.
-Ezt honnan tudod?- kérdeztem ijedten majd az aromhoz kaptam. Nagyon kipirultam? Azt hittem ez ilyen sötétben nem fog látszódni!
Rám mosolygott.
-Csak tippeltem. Úgy látom tökéletesen eltaláltam.
-Ideges vagyok. Hallottam valamit. Attól félek hogy alaki meglátott minket.
-Az miért lenne olyan rossz? Kiderülne és lehetnétek együtt publikusan.
-Persze, mert Lokinál annyit számít hogy megfoghatja a kezem mindenki előtt. Nagyon nem érdekli. Ez nem New York. Az élete a falak mögött zajlik és ez így normális. Szóval ebből csak rosszul jöhetek ki.
-Várj akkor most mi van veletek?
-Fogalmam sincs -sóhajtottam. Hamarosan megláttam Lucy-t és Kirient a másik oldalon nevetni. Minden rendeződött köztük azzal a beszélgetéssel. Mondjuk mit is vártam? Lucy fülig bele van zúgva, a csávó lenyom egy szép beszédet, megfogja a kezét és Lucy megbocsát neki. Nálam kicsit több duma kell meg kézfogás ahhoz hogy megbocsássak Lokinak. Mondjuk ez attól függ miért vesztünk össze.
-Na és most? - kérdezte Tessa.
-Mi most?
-Mi lesz? Itt fogunk állni egész este? És nem csinálunk semmit?
Ránéztem a mini-bárra.
-Lenne egy ötletem hogy mit csinálhatnánk.
A következő órák úgy teltek el, hogy folyamatosan pohár volt a kezünkben, ettünk nevettünk és tettünk egy kört a téren. Megálltunk a szobor előtt.
-Beképzelt!- nevettem. Hát igen, addigra már nem keveset ittam.
-Hogy tetszhet neked egy ilyen csávó? Mondtam már hogy nagyon szar ízlésed van?
-Magamtól is rájöttem. De a családomból akivel közel álltam egyáltalán nem volt beképzelt, csak viccelődtek max anyámék a szűk körökben. De az vicces. Loki is vicces. Csak ő komolyan gondolja.
Tettem egy nagy fél fordulatot.
-Tényleg hol is van?
-Ki?
-Hát Bokor!- nevettem tovább.
-Franc tudja.
-Basszus... mindjárt hányok...- mondtam miközben a hasamra szorítottam a kezemet.
Ijedten nézett rám Tessa.
-Ne már! Ne itt!
Kiegyenesedtem.
-Téves riasztás!- mondtam, de egyből megszédültem és majdnem elborultam az oldalamra amikor Loki a semmiből elkapott.- Szia Bokor! Hát te? Élvezed a bulit?- Loki nem vette fel hogy egy növénynek neveztem, látta hogy részeg vagyok és azt hitte nyelvbotlás.
-Egyre kevésbé. Veled meg mi van?
-Csak unatkoztunk.
-Hát akkor ideje visszamenni a palotába - a hangja halkan szólt de ideges lett.
-Miért?
-Mert nem vagy jól, kedvesem.
-Jaj egyelek meg, milyen kis aranyos vagy amikor aggódsz!
-Azért aggódok hogy le fogod hányni valamelyik vendéget- válaszolta dühösen, majd elengedett, hogy álljak meg a saját lábamon, de a talaj egyszerűen hullámzott és nagyon kellett koncentrálnom.- Le fogsz égetni mindenki előtt ha így folytatod! Nem értem miért akarsz szabotálni egy ilyen remek estét?! Minden olyan tökéletes, remek alkalom arra hogy mindenki elismerjen engem, erre te ezt csinálod. Ezzel nekem akarsz rosszat? Micsoda önfejű...
-Hé!- szólt bele Tessa. - Nem tudom mi bajod van, de látszólag mégsem vagy valami okos, ha nem esik le mi a helyzet. Ally még nincs 18 éves, alig ivott alkoholt és elunta az életét. Ez nem az ő stílusa, de nem akart rosszat. - Loki pontosan tudta milyen szigorúan voltam fogva mindig is. Nagyon jól esett hogy Tessa a védelmemre kelt. Loki is belátta hogy csúnyán viselkedett és nem kellett volna így lehordani engem. Rám nézett és látta hogy szomorúvá váltam a szidása miatt, ráadásul ekkor egy nagyobb hullám fellökött, és Loki karjába kapaszkodva sikerült megállnom.
-Menjetek vissza- nézett Tessára.
-Én nem akarok!- tiltakoztam, majd elengedtem Loki karját. Tök jól érzetem magam már ekkor, még egy hülye bokor se ronthatta el a kedvemet. -Jól vagyok, jobban bírom a piát mint ő.
-Egyedül nem tehetem fel egy kocsira.
-Akkor menj vele, de engem hagyj ki ebből - Tessa itt igazából azért próbálkozott, hogy lássa Loki hogyan reagál egy ilyen helyzetben.
-Nem mehetek el.
-Hahó!- szóltam bele. - Én is itt vagyok bokrok!- nevettem tovább.
-Kitaláltam. Abban az épületben ledőlsz egy kicsit, oké?- kérdezte tőlem, ám ekkor már a hangja sokkal lágyabban csengett.
-Áh... amúgy is fáj a lábam! - A cipő nagyon feltörte, csak az alkohol miatt nem igazán vettem róla tudomást.
-Remek! - mondta majd karon ragadott és bement velem a hátsó ajtón. Ekkor derült ki, hogy odabent is volt egy kis lépcső bár az erkélyről nyílót szokták használni. Leültem az egyik fotelbe amíg Loki összeszedett egy párnát és kivett a szekrényből egy pokrócot.
-Feküdj le- parancsolt rám.
-Igenis uram - forgattam a szemem. A kanapéhoz mentem, leültem. - Ha jobban leszek vissza mehetek, ugye?
-Persze - mondta, bár remélte, hogy nem szánom rá magam,emelett biztos vagyok abban, hogy elintézte volna,hogy ne tudjak visszamenni. Mármint, hogy bedob egy kocsiba, úgysem tudok tiltakozni.- Majd jövök. - Meg se várta hogy lefeküdjek csak kiment az erkélyen keresztül. Amint becsukta maga után az ajtót elzárta a nyüzsgést és már csak a fények és a halk zene és kacagás hangja áramlott be a szobába. Lefeküdtem és egy ideig a plafont bámultam. Hirtelen átváltoztam szomorúvá. Okok nélkül.
Már fél órája voltam odabent egyedül. Az italok és az egyedüllét miatt egyre rosszabbul éreztem magam. Minden bajom lett hirtelen. Hiányzott az otthonom, hiányoztak a szüleim és mégis nem akartam hazamenni, hanem Lokit akartam. Ekkor meg akartam fordulni a kanapén, de lecsúsztam róla. Nagy csattanással a földre kerültem és ekkor tőrt ki belőlem a sírás. Ekkor már rossz volt a tompa hangokat hallani, és levegőre vágytam. Szóval miközben a látásom is elhomályosult a sírástól az erkélyhez másztam és kinyitottam az ajtót, hogy ki tudjak menni. Az erkély szerencsére nagy volt, ezért akik odalent voltak csak annyit láthattak hogy kinyílt egy ajtó. Nem is álltam fel, csak beültem a keretbe. Lassan elkezdtem szipogni, majd a sírás teljesen elmúlt és már csak néztem lefelé rezzenéstelen arccal. Sok mindenen járt az agyam, de leginkább azon hogy mennyire elcsesztem mindent. Nem kellett volna innom, sok rossz dolgot tehettem volna. Néha egy-egy könnycsepp legördült, de már nem sírtam annyira.
Egyszercsak lépéseket hallottam, azt ahogy valaki a lépcsőn közlekedik. Oda se néztem, mert a szemem sarkából láttam a zöld ruhát. Amint meglátott engem egyből mellém guggolt.
-Mi történt?- kérdezte gyengén.
-Egyedül vagyok...- motyogtam.
Loki azt hihette, hogy arról beszélek hogy fent vagyok egyedül. -Nem vagy egyedül Alyssa, itt vagyok.
-Sajnálom.
-Mit?
-Azt hogy... hogy így elrontottam.
-Nem rontottál el semmit- ő igazából a partira gondolt, én viszont ezt sokkal mélyebben értettem.
-De... mindent! -kezdtem el megint sírni. - Olyan megoldhatatlannak tűnik minden.
-De nem az! Csak most érzed így - nyugtatott tovább Loki. A nagy ujjával letörölte a szemem alatt a nagy fekete foltot.- Gyere, inkább menjünk be, jó?
Bólintottam, majd felsegített a földről. Visszamentünk a kanapéhoz.
-Hogy kerültél ki?
-Leestem. Nyiss ablakot légyszi, nem kapok itt levegőt.
Loki megtette amit kértem.
-Már csak pár órát bírj ki, oké? Aztán visszamegyünk a palotába.
-Oké - egyeztem bele, majd visszafeküdtem.
-Majd jövök, csak tudod hogy a vendégek most fontosak, így nem mehetek el.
Újra elhagyta a szobát én pedig behunytam a szemem. Az ablak nyitva volt, mégsem éreztem úgy hogy bejönne a levegő. Úgy éreztem, ha sokáig lennék itt megfulladnék. Talán valójában is, nem csak a rémes gondolataimtól. Csak percek telhettek el amikor Loki újra bejött. Épp' hogy leérhetett a lépcsőn és beszélhetdtt egy pár szót amikor visszafordult.
-Hát te?- kérdeztem álmosan.
-Menjünk vissza a palotába- mondta miközben becsukta az ablakot és felsegített.
-Azt hittem, hogy a vendégek fontosak- mondtam, miközben nehezen felálltam.
-Igen, csakhogy te fontosabb vagy.
-És ezt most miért mondod?
Megfogta a kezemet.-Holnap valószínűleg úgysem fogsz rá emlékezni.
Nem volt igaza.
Lassan elmentünk a hátsó ajtón, beültünk egy hintóba, de idő közben le kellett lassítani mert rosszul voltam. Loki végig ott ült mellettem egy szó nélkül, pedig rajta feküdtem. Amikor megérkeztünk felmentünk a szobájába, és befeküdtem az ágyba.
-Itt jobb lesz, mint abban a házban a zaj mellett.
-Az biztos...- motyogtam miközben a nyakamig húztam a takarót.
-Kinyitom az erkély ajtót, hogy legyen levegőd, és ha fázol melléd teszem ezt a takarót.
-Oksi.
Loki megtette a dolgait, aztán ledőlt mellém az ágyra. Tudtam, hogy el fog menni, hiszen éjfél körül lehetett, a buli meg még tartott és mégsem léphetett le ilyen hamar, de jól esett hogy egy kicsit velem maradt.

A másnap reggelem sokkal nehezebb volt, mint az estém. Arra ébredtem fel hogy valaki hangosan kopog az ajtón. Másnapos fejjel inkább dübörgésnek hatott. Hallottam ahogy Loki mozgolódik, majd felkel az ágyból, mire a kint álló személy már vagy harmadjára ismételte meg az erőszakos kopogást. Nekem zúgott a fejem, és a szememet is nehéz lett volna kinyitni így csak hallgatóztam. Loki kis nyílásra nyitotta az ajtót. Az első pár szót tompán hallottam, nem is értettem de amikor felfogtam hogy az Lucy felfigyeltem.
-Itt van Ally?- hallottam Lucy hangját.
-Igen.
-Akkor engedjen be kérem, mert beszélnem kell vele. - A hangja rettentően dühös volt.
-Nem tehetem és nem is fogom, mert alszik. Amúgy se tenném.
-Alszik? Itt? Akkor ez tényleg igaz?
-Mégis micsoda?
Lucy hallgatott.
-Micsoda?
-A tegnap este után elterjedtek pletykák... magáról és a barátnőmről. Láttak dolgokat a házikó mögött. És többen is alátámasztják. Nem akartam elhinni, de most...
- Szólok neki hogy itt jártál- mondta Loki aztán becsukta az ajtót.
Felkönyököltem.
-Mi volt ez?
-Kiderült. A kapcsolatunk.
Felsóhajtottam.- Legalább szerinted van kapcsolatunk.
Olyan rosszul éreztem magam, hogy nem is igazán fogtam fel még akkor hogy mit jelent ez.