Far From Home

60.

Az éjszaka folyamán felébredtem egy párszor, és egyszer már kezdett zavarni. A hátamra feküdtem és oldalra néztem. Loki a hasán feküdve aludt olyan nyugodtan és békésen, mintha semmi fájdalom nem lenne a lelkében. Elnéztem egy darabig ahogy alszik, és felé fordultam. Egy ujjamat végighúztam a hátán, majd elmosolyodtam arra hogy csak szusszant egy nagyobbat, de fel sem ébredt. Persze nem is az volt a célom. Felültem az ágyban és a háttámlának dőltem. Azon agyaltam ami este történt, még New York-ban, majd körülnéztem hátha valahol látom az időt, azonban az óra nem látszódott a félhomályban. Ekkor jutott eszembe amit este mondtam Lucynak, még mielőtt eljöttem Lokihoz, miszerint reggel ott leszek, és megbeszéltük hogy együtt reggelizünk. Ekkor találtam ki hogy vissza kell mennem a szobámba. Kimásztam az ágyból amikor tudatosult bennem az is, hogy pizsamám nincs, a napközbeni ruhámat pedig egyedül nem tudom visszavenni, sőt Loki is alig tudta levenni. Már arra vártam hogy mikor fogy el a türelme és egy ollóval elvágja, de végül inkább nevettünk ezen a szituáción. A sötétben alig láttam valamit, de végül megtaláltam a ruhát, és az egyik fiókból kivettem találomra egy pólót. A ruhát felhúztam alulra, a felsőt felülre és rettentően hülyén néztem ki. Még vetettem egy pillantást Lokira mielőtt elhagytam volna a szobát. Végigosontam a folyosón, elmentem egy pár őr mellett akik az éjszakai műszakukat teljesítették és sikeresen megérkeztem a célállomáshoz is. Ledobtam a ruhát, csak Loki pólóját hagytam magamon és így aludtam vissza.
Reggel az ébredés borzalmas volt. A függönyöket nem húztam be éjszaka és a szobámat átjárta a napfény. Hajnali 6 óra körül ébredtem fel, és próbáltam aludni, azonban Lucy is megérkezett hétkor.
-Jó reggelt!- lépett be.
-Ah... Jó reggelt- morogtam.
-Túl korán van?
-Hát nem sokat aludtam az éjjel.
-Mi történt este? - kérdezte amikor letette a tálcát. A padlóra dobott piros ruhát felvette a földről. Kitakaróztam és lábra álltam. Lucy megdöbbent egy pillanatra. - Ez...? Itt volt éjszaka?- suttogta.
-Nem, én voltam ott.
-Akkor mit keresel itt most, ilyen korán reggel?
-Eszembe jutott hogy megbeszéltük a reggelit, és ezért visszajöttem.- Leültem az asztalhoz és öntöttem magamnak teát.
-Mikor?
-Nem tudom... Hajnalban?
-És... nem lesz mérges?
Összehúztam a szemöldökömet. -Mérges?- Bólintott. - Nem, nem hiszem. Miért lenne?
-Mert ott hagytad!- akadt ki. - Miattam!
-Lucy nyugi, semmi baj nincs belőle. Lejöttem egy emeletet, és már sokszor töltöttem nála az éjszakát. Az hogy reggelre eltűnök nem fogja fel borítani az életét - jegyeztem meg halvány mosollyal a számon.
Lucy arcán továbbra is látszódott az idegesség, de inkább nem szólt semmit sem ezzel kapcsolatban. Még a vak is látta, hogy Lucy egy kicsikét fél Lokitól. Nem csodálom, Loki ijesztő és egy szavába kerül az, hogy Lucyt megöljék. Jó, persze, megint a legrosszabbra gondolok. Helyette arról beszélt hogy az ünnepség óta újra beszél a családjával, és bár sok konfliktus alakult ki közöttük, lassan haladnak a teljes békülés felé. Éppen mesélte hogy hogyan állított be az apukájához, amikor kopogtattak. Össze néztünk Lucyval, de ő megvonta a vállát. Nem vártunk senkit és azt gondoltuk hogy egy szobalány lesz az.
-Gyere be! -mondtam.
Tévedtünk, mivel miután beinvitáltam az emberünket a levegő pár fokot rohamosan hűlt a szobában. Lucy egyből felpattant, Lokinak tisztelegve.
-Szia! -mosolyogtam Lokira, ő viszont nem egy őszinte mosollyal viszonozta a gesztust.
-Bocsássanak meg, de én épp indulni készültem - közölte halkan Lucy, aztán mindent hátrahagyva kiment a szobából.
-Mi járatban erre?- kérdeztem miközben én is felálltam. Loki tett egy pár lépést felém.
-Valami gond van?
-Nem, mi lenne?
-Az éjszaka elmentél- elsétált mellettem. - Miért?
-Ja, csak azért mert eszembe jutott hogy megbeszéltem Lucyval a reggelit, és nem akartam cserben hagyni.- Loki megállt az ablak mellett.- De nem hittem volna hogy észreveszed. Olyan mélyen aludtál.
-Hát észrevettem - jegyezte meg morogva. Odamentem hozzá egy hatalmas vigyorral és oldalról megöleltem. Eszembe jutott az, amit akkor mondott amikor egyszer éjszaka elmentem hozzá, és beültem az ablakába. Akkor tudtam meg, hogy nem tud aludni, viszont mellettem mindig mélyen aludt. Legalábbis amennyire én láttam. 
-Naaa...- ölelgettem. Lassan vele szembe topogtam és belekaroltam a nyakába. Már ó is mosolygott, de még nem igazán. Hirtelen felugrottam rá, és kénytelen volt megfogni, mert ha nem lehúzom magammal a földre. Ekkor már elnevette magát.
-Úgy szeretem amikor így felpörögsz és szerintem még te sem tudod mit csinálsz pontosan - mondta szarkaztikusan, bár érződött a hangjában hogy komolyan is gondolja. 
-Tévedsz!- Megpuszilgattam az arcát nagyjából mindenhol, ő pedig elvesztette az egyensúlyát és elindult hátrafelé, beleütközött a kanapéba és egyből már ott csücsültünk. Közben végig nevettünk. Adtam meg egy puszit a homlokára, aztán átöleltem és a fejemet a nyakához nyomtam, mialatt Loki átölelte a karjával a hátamat. Egy pár másodpercig élveztem a pillanatot, hogy teljesen szabadon elehetek vele, mindent elfelejtetem, azonban mégsem bírtam ki a cukkolást. - Bocsi, hogy elmentem... nem gondoltam hogy ilyen érzékenyen fog téged érinteni- motyogtam, ekkor viszont megcsikizte az oldalamat, én pedig felnevettem és összehúzódtam. Felegyenesedtem, és a szemébe néztem. Olyan eszméletlenül szép szemei vannak, te jó ég. Lassan megcsókoltam, azonban elhúzódtam amint eszembe jutott milyen csodás programunk lesz ma. Rácsaptam a mellkasára, mire meglepődött.- Menjünk strandolni!
-Most? Nem, nekem még el kell intéznem pár dolgot. Két óra múlva?- Végigsimította a karomat, és már ettől libabőrös lettem. Hogy csinálja ezt?- Kérlek...?
-Legyen. Két óra múlva az istállóban?- Bólintott. 
Lucy vissza sem jött, nem is találkoztam vele, így egyedül voltam egészen addig, amíg fel nem mentem Tessához a fürdőruhámért. Nagyon jól sikerült, Tessa tényleg nagyon ügyes abban amit csinál. Beinvitált magához, ekkor már tökéletes rend volt a szobában. 
-Mizujs?- kérdezte.
-Az a kérdés veled mizu?! Mi történt tegnap? A csávóddal?
-Nem sok, nem sok...
-Mi az hogy nem sok? Miért volt távol? 
-A Földön volt.
A dolog miatt egy pillanatra hatalmasat dobbant a szívem. Eszembe jutott az, amikor felrobbantották Bruce és Natasha tömbjét. Nyeltem egyet.
-Mit csinált ott?
-Amit mindenki, aki lent van. Kémkednek, beolvadnak a környezetbe.
-De ez így nem fair. Ide senki nem jött kémkedni... Vagyis... ez korántsem biztos.
-Pontosan! Vigyázz mit teszel vagy mondasz, hacsak nem baráti társaságban jársz. Bár állítólag itt nagyon nagy a védelem és mindenkit figyelnek. Azonban az is lehet, hogy a kém csak gyűjti magába az infókat, majd eltűnik és leadja azokat.
-Ezt mind a csávód mesélte?
-Aham.
-Akkor benned tuti maximálisan megbízik.
-Tudja a történetemet, így azt is hogy én elég esélytelen lennék kémnek.
-Miért, akár ki is találhattad!
-Nem amatőr, Loki sem az, mielőtt idejöttem minden információt begyűjtöttek rólam.
-És téged nem zavar... ez az egész?
-Nem. Miért téged igen?
-Hát persze!- csattantam fel, és rácsaptam az ágyra.
-Igaz... Neked jó emlékeid vannak arról a pokolról, amit New Yorknak nevezünk.
-Ami most folyik ott, az a pokol.
-De hát még nem is történt semmi.
-Még?
-Hát igen, már egy ideje nem ostromolja a Földet Loki.
-És mi fog történni?- kérdeztem, de tartottam a választól. Atomháború? Megsemmisül a Föld? Vagy állandó háború alatt az emberek fele a harcban, a másik fele az éhezésben fog meghalni?
Azonban Tessa megvonta a vállát. - Nem tudom.
Sóhajtottam, aztán felvettem a ruhát az ágyról.- Jobb, ha megyek. - Nem akarok továbbra is erre a sok szörnyűségre gondolni. Amíg nincs háború oké, de amint Loki újra el akarja kezdeni leállítom. Nem akarom ezt, és teszek róla hogy ne történjen meg.
-Jó szórakozást!- Nem válaszoltam, csak kisiettem a szobából. Ahogy sétáltam megláttam a vöröskét az udvaron beszélgetni az egyik kedves anyukával akinek a fémlakások egyiket készítettem. Látszólag jól szórakoztak, így felmerült bennem a gyanú hogy ismerik egymást esetleg. Vagy a ribanc csak túl tolakodó.
Amikor az istállóba igyekeztem Kirient és Lucyt láttam a kertben beszélgetni. Elég távolságtartóak voltak, egyáltalán nem olyanok mint amikor a harcosok szálláshelye mögött csókolóztak. Persze, ők nem akartak bajt, jóval több veszítenivalójuk volt, mint nekem és Lokinak. Az istállóba én érkeztem először, és találkoztam a lovászfiúval, Lucy bátyjával. Köszöntem neki, de először nem esett le szegény fiúnak hogy kinek köszönök. Aztán magázódva visszaköszönt. Miután megmondtam neki hogy ne magázzon, csupán annyi időnk volt hogy elmondtam neki hogy Lucy a szobalányom, és hogy figyeljen és hallgasson rá, mert nagyon szeretné újra egyesíteni a családját. A fiúnak viszont nem volt ideje válaszolni, mivel megjött Loki. Az úton ő arról kérdezett hogy miért beszéltem a sráccal én pedig lefestettem neki a helyzetet. Nem fűzött hozzá semmit, inkább elkezdett arról beszélni hogy tegnap mennyi dolga volt az évvége miatt.
Megérkeztünk arra a részre, ahol még nem jártam. Nem messze volt attól a helytől ahol először csókolóztunk, azonban ez homokos volt egy darabig, majd onnan lettek benne apró színes kavicsok. És ez a part sokkal lassabban mélyült. Amint megérkeztünk, a Lovakat kikötöttük egy fához, hogy árnyékban legyenek. Loki azt se tudta ilyenkor mit kell csinálni, így én gondoskodtam mindenről. Vízről, törülközőkről, a pokrócról. Ahogy pakolásztam Loki csípőre tett kézzel nézett. Amikor felegyenesedtem elnevettem magam.
-Na? Voltál valaha strandolni?
-Talán, ha életemben kétszer.
-Tessék?- lesett az állam.- Már tök öreg vagy - összehúzta a szemöldökét- vagyis... már sok évet megéltél és alig voltál?
-Álljunk csak, meg! Ha átszámolnánk a te midgardi életévedet asgardira akkor maximum csak 8 évvel vagyok idősebb.
-Csak?
-Asgardon ez nem jelent semmit! Én még többszáz évig ugyanígy fogok kinézni, amíg nálatok számít az hogy valaki 17 a másik pedig 25.- Megvonta a vállát. - Nálunk nem. 1000 év már számít. De még 800 sem.
-Értem. Szóval, vissza a témához! Remélem én vagyok az első aki elhozott téged ilyen helyre.
-Ki más lenne?- forgatta meg a szemét. Levettem a ruhámat, és így már csak a fürdőruha maradt rajtam. Fekete volt, V nyakú, ami alatt egy kék fodor futott, a derekamon egy övnek kinéző csík olyan kékből mint a fodrok. Ezúttal Lokinak esett le az álla. - Mielőtt megszólalsz: nálunk ilyenek a fürdőruhák. Sőt, vannak ennél sokkal, de sokkal durvábbak is, ne aggódj. Te jössz!- Mialatt felfogtam a hajamat, Loki egy pillanat alatt ruhát cserélt és egy katasztrofálisan kinéző cuccban tündökölt. Felül atléta szerű volt, lent viszont mint egy mai fürdőnadrág. Amikor felnevettem Loki keresztbe tette a karját. - Van nálad olló?- kérdeztem meg.
-Miért kellene?
-Nem hagyom hogy ebben a cuccban dekkolj egész nap! Na, légyszi! Ígérem, nem fogod megbánni - közelebb mentem hozzá. - Hacsak nem az a célod hogy rajtad nevessek.
Loki a kezébe varázsolt egy ollót, aztán átnyújtotta.
-Azért engem lehetőleg ne vágj fel.
-Majd megerőltetem magam - nyújtottam ki a nyelvem rá. Gyengéden a mellkasához tettem az olló tompa hegyét, és ahogy guggoltam le végighúztam vele az egész felsőtestén, aztán amikor láttam az ijedt arcát megint elnevettem magam. - Loki, nyugi már tényleg nem foglak megölni.- Megfogtam az anyagot kicsivel a csípője felett és elhúztam, aztán az ollóval belevágtam. Loki még a szemeit is összeszorította. Folyattam a vagdosást és visszatértem oda ahol elkezdtem. Loki egy sóhajtás kíséretében végre kinyitotta a szemét. Ekkor találtam ki, hogy tovább szórakozom vele, és ahelyett, hogy hagynám, hogy úgy vegye le mint egy felsőt, elkezdtem mellényé átalakítani. Ez azt jelenti, hogy az aljánál belevágtam és felfelé mentem, ő pedig visszafojtott lélegzettel nézett. Felértem, és az utolsó vágással máris különvált az eleje. A vállánál megfogtam és mialatt szemben álltam vele levettem róla. A kezemet a mellkasára helyeztem. - Máris jobb. 
Rámosolyogtam aztán megfordultam és elindultam a víz felé. Olyan borzasztóan hívogatóan kék volt és átlátszó hogy csoda hogy addig nem hagytam ott Lokit a parton. Éppen egy picikét hullámozott, de hát nem tengerparton voltunk. Bokáig bementem aztán hátrakiabáltam.
-Na? Jössz vagy gyökeret növesztettél? Mondjuk alapból gyökér vagy - tettem hozzá halkan.
-Parancsolsz?- kérdezett vissza.
-Semmi, semmi! - nevettem, majd már a combom közepéig besétáltam. Hallottam hogy Loki jön mögöttem és gondoltam hogy valami rosszra készül így inkább egyre gyorsabban mentem be, azonban a hasamnak nagyon hideg volt a víz és elég nehezen mentem beljebb. Mire már a derekamig ért a víz Loki is utolért, azonban ő már nem akart tovább menni, mert hideg volt neki.
-Szóval mit is mondtál az előbb?- kérdezte incselkedve.
-Csak a tényeket. Tudod, abban jó vagyok.
-Tényleg, erről jut az eszembe! Nem vagy rosszul véletlenül, vagy nincsenek tüneteid?
Megijesztett.- Nem. Miért mi van?
-Hát tudod már egy ideje nem kaptál kíváncsiság rohamot, és bármikor jöhet már.
-Ne már Loki, kapd be - nevettem fel. -Komolyan megijedtem.
- Észrevettem - vigyorodott el.
Besétáltam egészen addig hogy már csak a vállaim voltak kint. Loki viszont egy tapodtat sem mozdult. Kitaláltam valamit. Elkezdtem úszni felé, de máris hátrált egy lépést.
-Nehogy lelocsolj!
-Ugyan már, ilyen eszembe sem jutott - nem hazudtam. Nem ez jutott az eszembe.Amikor eléggé közel kerültem, kiemelkedtem a vízből, a szeme egyből a fürdőruha dekoltázsára ragadt és egy gyors mozdulattal felugrottam rá, így a hideg vizes fürdőrucimmal teljesen hozzásimultam. Loki felszisszent aztán lelökött, én szépen a vízbe zuhantam, de a nyakába csimpaszkodtam így együtt merültünk el.

Már ment le a nap, elbújt a hegyek mögött, a felhők rózsaszínbe burkolóztak és én a parton ültem már felöltözve, a lábujjaim értek csupán a vízbe. Felmarkoltam egy adag kavicsot, és azokat szemléltem. Loki már betett mindent a táskákba, azonban én nem akartam menni. Csodás volt az a nap. Minden olyan más volt, olyan nyugodt. Nem a palotában voltunk, ahol már minden szem ránk, rám tapadt. Lokinak nem az ügyei voltak fontosabbak, hanem én. Én pedig végre teljesen nyugodt voltam. Csak olvastunk, fürödtünk, nevettünk és pihentünk. Loki oda jött mellém.
-Mennünk kell. Nem jó sötétben lovagolni.
Elmosolyodtam. - Erról tudod mi jut az eszembe? Az éjféli világító virágok.- Ekkor a kezemből felreptettem a köveket. 
-Hát igen - mosolyodott el. - Alyssa?
-Hm?
-Te most mit csinálsz azokkal a kövekkel?
Beestek a vízbe. - Semmit. 
-Valami baj van?- Hozzám sétált.
-Csak nem akarok elmenni.
-Attól hogy elmegyünk, ez nem fog innen eltűnni. Majd jövünk máskor is.
Felnéztem rá.- Ígéred?
-Ígérem.
Kinyújtotta a kezét, és felsegített a földről, majd kézenfogva a lovakhoz gyalogoltunk és felültünk, majd vissza lovagoltunk a palotába.