Far From Home

32.

Elaludtam. És amikor felébredtem nyugodt voltam. Nem álmodtam semmit, végre olyan hosszú idő után. És ez egy embernek volt köszönhető. Ez az ember pedig végig mellettem volt, amíg aludtam. Türelmesen várt, és a közelben volt, így tudat alatt biztonságban éreztem magam. Amikor felébredtem még csukott szemmel megfordultam a másik oldalamra, amikor is valamibe beleütközött a fejem. Azt hittem hogy egy párna, ezért csak át akartam ölelni. Meg is tettem, nem is volt fura. Akkor lett fura amikor vettem egy mélyebb levegőt, ami egy sóhajnak indult ki. Azonban nem a megszokott illata volt. Menta. Amikor kinyitott a szemeimet láttam ahogy Loki engem néz azzal a :,, Te mi a fenét csinálsz?'' tekintettel. A karját öleltem, ezért nem tűnt fel az hogy Ő valójában Ő, és nem a párna. A ruha anyaga is hasonló volt, nekem pedig nem tűnt fel mivel még csak akkor ébredtem fel. Elhúzódtam tőle. 
-Mennyi az idő?-Kérdeztem miközben megtöröltem a szememet.
-Mindjárt 11.- Ez azt jelenti hogy éjszaka nagyjából 10 órát aludtam. -Hogy aludtál?-Kérdezte.
-Jól. Szuperül.
Felült.-Örülök neki. És annak is hogy mehetek.-Felállt, aztán megindult az ajtó felé, megkerülve az ágyamat.-Hogy vagy képes ennyit aludni?
Feltámaszkodtam az alkalomra.-De hát miért nem mentél el?
-Megígértem, nem?-Vigyorgott rám, aztán kiment a szobából. Én is hátradőltem egy mosoly kíséretében. Utána viszont rögtön bejött Lucy. Nem értette mi van, furán méregetett engem, és lassan ment, hogy körülnézzen. Leginkább az ágyat nézte. Tudtam mit gondol.
-Nem történt semmi.-Mondtam továbbra is mosolyogva.-Csak ne nézz így.
-Hogy?-Kérdezte miközben letette az asztalra a tálca reggelit. 
Felültem.-Úgy ahogy nézel. Angie-nek, vagy ki a manónak továbbra sincs igaza.
-Tudom. 
-Csak félre érthető?-Kiszálltam az ágyból, és a ruhásszekrényemhez sétáltam.- Köztünk sohasem fog semmi olyan történni, erről biztosíthatlak.-Mondtam, majd leszedtem a fogasról egy rózsaszín, asgardi stílusú ruhát, bár biztos voltam benne hogy ezt is az a lány tervezte. Vagy férfi. Ekkor jutott az eszembe hogy őt is meg kellene keresni egyszer. Arra gondoltam hogy biztosan nagyon egyedül van szegény. És fél. Loki valószínűleg erőszakkal vette rá arra hogy azt a ruhát elkészítse.-Engednél nekem vizet? Jól esne most egy fürdő.-Szerintem Lucy megkönnyebbült hogy végre lefürdök, mert mindig is imádtam áztatni magam óráig, és ezt észrevehette, viszont amikor azt mondtam neki hogy nem akarok vizet, biztosan kétségbeeshetett. Amikor kijött, éppen a ruhámat helyeztem az ágyamra. 
-Látom, jobban vagy.
-Határozottan.-Mosolyogtam rá.
-Örülök. Legalább már nem vagy megőrülve Jane, meg a születésnapja miatt.
-Ugyanúgy fogok ezzel a témával foglalkozni. Nehogy azt hidd hogy abbahagyom.
-Eszembe sem jutott. Jutottál valamire még? 
-Nem... Loki megakadályozta. -Megfogtam a kezét.- Bocsánatot szeretnék kérni, amiatt ami tegnap történt. Nagyon sajnálom hogy ilyen borzalmas módszerhez folyamodtam. 
-Semmi baj. Nem voltál önmagad, ezt azelőtt is láttam.
-Te mégis itt vagy a szobámban, és végzed a munkád. Miért?
-Nem te vagy az első, akinél dolgoznom kellett, akkor is ha féltem tőle. 
-Te Lokinál is voltál szobalány? 
-Még amikor a cellájában volt odafent. Bent volt, el volt zárva, mégis kirázott a hideg is ha hozzám szólt. 
-És miket mondott neked?
-Leginkább kérdezgetett. Olyanokról, mint az hogy mi van a bátyjával, meg a feleségével, és hogy hogy van Odin. Ártatlannak tűnő kérdések, de úgy tette fel őket, mint egy pszichopata örült. 
-Talán mert Loki az is?-Kérdeztem viccelődve. Bár, egy kis részem komolyan is gondolta. 
-Most is amikor elment mellettem és meghajtotta fejét... Á... Ijesztő. Tudom hogy felismert. Elvégre sokáig csak én voltam vele odafent, és egy idősebb nő. A főnököm, Emilia. Csak akkor volt nyugtom amikor aludt. Vagyis egyetlenegyszer amikor mentem. Vagy akkor amikor Emilia jött velem takarítani. És vele állítólag sosem beszélt. Engem viszont állandóan szóval tartott. A szívás az az, hogy egy csomó mindent elmondtam neki. Mármint a palotából is, és magamról is. És egyszer sem volt bátorságom megmondani azt hogy fogja be, és hagyjon békén.
-Én tegnap ezeket a szavakat is elejtettem felé. 
Lucy folytatta.-Nem mertem visszabeszélni se neki. Erre ugyanis jelenleg két ember képes a palotából.-Elment megnézni a vizet, hallottam ahogy elzárta, aztán a fürdőszobából kiszólt.- Jane és te.
-Komolyan? De... Miért féltek ennyire tőle?
Éppen csak kikukkantott az ajtó mögül.
-Te nem ismered úgy, ahogy mi. Vannnak akik évtizedek óta itt dolgoznak, és akarva vagy akaratlanul, de tudják a történeteket Loki körül. Én is hallottam ezt-azt.
Közelebb mentem.-Mit hallottál?
Kikerült, közben ingatta a fejét.
-Azt nem mondhatom el.
-De mié...?
-Jó fürdőzést!-Közbevágott, aztán elrohant. Én pedig ott maradtam válaszok nélkül. Olyan hirtelen tűnt el, hogy fel sem fogtam. Néztem az ajtót, mintha bármelyik pillanatban visszajöhetne, pedig tudtam hogy ezek után estig nem számíthatok rá. Én is tudok dolgokról, de mindent a történet egyik fontos szereplője mesélt el. Jobb lett volna egy kívülállótól hallani, a kérdés csak az volt hogy hogyan találhatnám meg azt a nőt. Aki szem- és fültanúja volt az egésznek. Elmerülve a gondolatokban, besétáltam a kád elé, ledobtam a még azelőtti napról származó ruhámat, beleálltam a kádba, majd lassan elmerültem a meleg vízben.
Az első 10 percben annyira próbáltam nem a múlt történéseire koncentrálni, hanem kikapcsolni hogy még sikerült is. Úgy 2 percre, mert akkor bevillant egy kép arról ahogy nézem magam a bázison a tükörbe, és egyből kinyitottam a szemem. Ez az ötletem kudarcba fulladt. Aztán a plafont bámultam hosszú percekig, tanulmányoztam a makulátlan fehér falat. Egyszer csak az eszembe jutott amikor még gyerekként elmerültem a vízbe, és amikor feljöttem egyből felálltam. Anya nevetve kikapott a kádból, körém tekerte a kis Micimackós törölközőmet, és nyomott egy puszit a homlokomra. Először a hajamat borzolta meg a törölközővel. 
-Mit játszottál?-Kérdezte mosolyogva.
-Sellő voltam. Ilyen... Rózsaszín uszonyom volt, ami csillogott és voltak rajta kis gombócok is. Ilyen gyöngyök. Ő itt a kisállatom, Arszívízlat.-Mondtam ki nagyon nehezen szótagolva.
-Nahát ezt meg hogy találtad ki?-Hallottam apa hangját, aki akkor állt be az ajtóba, neki dőlt az ajtófélfának és hallgatta amit mondok. 
-Aranyos színes vízi állat. Arszinak szoktam becézni, de ez a teljes neve. Nagyon színes, megtalálható benne minden szín. Minden pikkelye más színű. Piros, kék, lila. Meg az összes szín ami létezik!-Mutattam egy egyszerű szürke kőre.- Elúsztunk egészen mélyre, oda ahova ti nem engedtek el engem. Nagyon szép volt. Képzeljétek, rengeteg szín volt ott!A halacskám majdnem el is tűnt. És volt ott egy ekkora hal!-Kitártam a kezem.
-Az jó nagy!-Törölte a pocakomat anya.
-Igen!-Bólogattam.-És voltak ilyen kicsik is.-A nagy és a mutatóujjamat éppen hogy nem érintettem össze. -Nagyon picik! Csak azért láthattam őket jól mert volt egy szemüvegem! Azzal láthattam jól Arszit is. És csikizték a lábam!-Elnevettem magam.-Úgy ahogy te mami!-Anya a talpamat törölgette, és bár annyira nem volt csikis mégis felszabadultam kacagtam.-Anya bebugyolált a törölközővel. Mintha csak egy kis kerek henger lettem volna.
-Micsoda élénk képzelőerőd van!-Vigyorgott apa.-Ezt hasznosíthatnád holnap, és bevehetnéd a játékba Buckyt is. Biztosan nagyon élvezné.-Erre hevesen elkezdtem bólogazni és már tervezgettem is milyet játszhaznánk. Anya viszont összenevetett apával.
-Ó, a manóba! A pizsidet bent hagytam a szobádban. Steve, ide tudnád hozni?-Kérdezte anyu, majd felállt. 
-Nem kell idehozni. Majd odaviszem én ezt a kis palacsintát!-Apa elindult felém, és én megpróbáltam elrohanni, de hamar -két apró lépés múlva- utolért, felkapott, aztán magához szorított, és úgy indult el velem a szobámba. Közben mindhárman önfeledten kacagtunk. 
Nagy mosollyal az arcomon gondoltam vissza erre a szép és boldog emlékre. Rájöttem arra, hogy ilyen és ehhez hasonló emlékek kellenek ahhoz hogy elfedjem a rosszakat. 
Már lassan fél órája ültem a kádban, amikor rájöttem arra hogy el kell intéznem valamit. Méghozzá gyorsan. Erre egy nagyon okos és precíz gondolatmenettel ébredtem rá: apa, Bucky, buli, hely, Loki. Na jó,a kedvetekért azért levezetem:  kezdtem ugye azzal az emlékkel amikor a fürdőszobában szórakoztunk a szüleimmel. Onnan eljutottam ahhoz amikor Buck bácsival játszottam. (Mellesleg, akkor hívott először Hercegnőnek.) A játékról eszembe jutott hogy azért jöttek, mert aznap volt a szülinapom, és anyáék "bulit" rendeztek. Az volt az előtte való napokon a fő téma hogy hol legyen. 5 éves voltam, nem emlékszem mely helyek jöttek még számításba, de végül a tetőn tartottuk. Arra viszont tisztán emlékszem hogy apa mennyire kérlelte a házmestert azért, hogy ott tarthassuk. Erről ugrott be az, hogy Jane bulija hol lesz. És hogy nekem kit kell meggyőznöm. Amikor leesett behunytam a szemem, sóhajtottam egyet.
-Vágjunk bele!