Far From Home

68.

Rögtön átmentünk az üveg másik oldalára. Lucy be sem kötötte még a fején lévő sebet, csak le ragasztotta, és így csak csökkentette a vérzést, a kezéhez pedig hozzá sem kezdett, de elhívtam onnan. Az asztalnak támaszkodva néztem a lányt. Elmondhatatlanul dühös voltam. Ezt ők is érezték, de nem akarták elhinni amit az előbb mondtam.
-Akkor... hogyan csempésszem be neki a kaját? Mondjuk holnap reggel?
-Nem hallottad amit mondtam?- kérdeztem halkan.
-De... de ezt nem teheted Ally - mondta Lucy ijedten.
-Miért ne tehetném? Az én fogjom.
-Így olyan mintha Lokié lenne - jegyezte meg halkan.
Oliver eddig hallgatott, de amikor megszólalt sokkal magabiztosabban beszélt.
-Ez őrültség. Mit akarsz csinálni? Halálra éhezteted?
-Nem érdekel - hazudtam. - Ő választotta ezt az utat, én csak a kívánságát teljesítem. És egy ujjal sem nyúlok hozzá. - Ekkor Lucyra néztem. - Ha Lokinál lenne akkor már felkészülnének a kínzásra és egy óra múlva több csontja is el lenne törve e felől nem kételkedem. Én még adok neki esélyt hogy viszonylag egészségesen túlélje a kihallgatást. - Azt nem akartam mondani hogy egészégesen elmenjen, mert ezt a lehetőséget teljes mértékben kizártam.
-Kérlek ne csináld ezt - jött oda mellém Lucy. Erősen szorítottam az asztalt.- Magaddal sem! Ez nem te vagy, te sosem tennél ilyet! Te is tudod, csak most dühös vagy!
-Igaz, te biztos jobban tudod hogy ki vagyok! - mordultam rá.
-Én józanul tudok gondolkodni.
-És én is.
-Ez nem igaz - kapcsolódott be Oliver. -Félsz, attól hogy igaza van. Hogy olyan kegyetlenné váltál, mint Loki, olyanná fogsz.
Oda fordultam hozzá.- Nem, ez nem igaz! És tudod miért? Mert Loki igazából nem kegyetlen! Nagyon is érző szíve van.
-Akkor miért öl meg mindenkit, aki az útjába kerül?- kérdezte Lucy.
-Rossz módszere van - válaszoltam. És a düh hatja őt is. A sok fájdalom, az hogy mindenki egyből elítélte, hogy nem értették meg. Úgy tartják, hogy akár a legjobb emberekből is válhat a leggonoszabb. Csak egy trauma kell, amihez rengeteg rossz, felemésztő érzés társul és rossz tettek. Loki nem is a cselszövés istene, hanem inkább a meg nem értett fájdalom istene. Ezért is számít nekem annyit amikor elmond valamit: meg akarom neki mutatni, hogy van valaki aki megérti, aki végre nem ítéli el. Mert hiába jó király, a tettei miatt az alattvalói továbbra is elítélik. De én nem fogom.
Lucy és Oliver is belátta, hogy most meggyőzhetetlen vagyok, ezért bezártuk a csajt és teljes csöndben, feszültséggel tele tértünk vissza a palotába. Mielőtt elváltunk, megmondtam Olivernek hogy este 7-kor elmegyek a lányhoz, vagyis 6 óra múlva és döntse el hogy jön-e. Azt hittem, nemet fog mondani, de nem bízott meg egy kémben, ezért velem akart jönni. Lucyt viszont nem akartam megint elvinni magammal a veszély miatt.
Addig a palotában sétálgattam, felmentem a könyvtárba, kivettem egy könyvet és hogy ne találkozzak Lokival a szobámba visszavonultam olvasni. Sikerült kicsit lenyugodnom. Elhelyezkedtem kényelmesen, azonban a kezemben tartott regény egyáltalán nem kötött le hiába szólt időutazásról. Válaszokat akartam kapni, rettentően idegtépő volt a várakozási idő. Tudni akartam ki ő, miért van itt és mennyit jelentett le. 3 rettentően hosszú órát töltöttem egyedül, amikor Lucy beállított az ebéd-vacsorámmal, mert tudta, hogy nem menten el végül enni. Nem volt étvágyam.
-Szia! -köszönt barátságosan. - Minden oké? - kérdezte miközben letette a tálcát az asztalra. - A körülményektől eltekintve - tette hozzá.
-Ez az egész nagyon zavar. Nem tudom, hogy jól döntöttem e. Tudni akarok mindent - felálltam a kanapéról és az asztalhoz ültem. -Kezdve attól hogy hogy került ide, odáig hogy mit miért tett. Minden egyes lépésének itt oka van, és furdal a kíváncsiság, hogy mik azok.
-Engem is zavar ez a lány. Legfőképpen azért, mert így viselkedsz miatta. Ideges vagy, és ez látszik is rajtad, és amit mondtál neki...
Közbevágtam. -Tudom, tudom... ,,nem én vagyok".
-Pontosan - leült velem szemben. - De kétség sem fér hozzá, hogy amint megkapsz legalább 1 választ kissé lenyugszol, és hagyod, hogy legalább inni kapjon, szegény.
-Szegény? A te világod, a te otthonod ellen van! Akkor miért sajnálod?
-Mert nem hiszem, hogy Odin királyunk elment volna vakációzni. Ugyan már! Nekem is van eszem. Ilyet ő nem tenne. Thor pedig látványosan ki van zárva, Jane romokban volt és ki tudja naponta hány lélek veszik oda emiatt. Mert Loki király akar lenni.
Nem tudtam eldönteni, hogy kiabáljak és megvédjem Lokit, vagy inkább magamba fordulva elgondolkozzam a dolgokon. Tényleg ennyi ember halna meg? Az utóbbi időben kevesebb, mivel a Földön nem dúl a háború és amit hallok máshol sem. A kémekről tudok, és egy-egy komolyan törvényszegő lázadó kivégzéséről. Ekkor eldöntöttem, hogy erről este megkérdem Lokit. Amint megéreztem a kellemes illatokat egyből nagyon éhes lettem. Egészen addig a feszültség, és az idegesség teljesen elvonta a figyelmet az emberi szükségleteimtől. Tudtátok, hogy míg mi emberek maximum 4 napot bírunk ki víz nélkül, az asgardiak a tripláját az istenek pedig akár az ötszörösét is? Persze már a 16. nap után olyanok mint az élőhalottak, -Loki szerint- , de ez akkor sem semmi. Ez is bizonyítja mennyire nagy a különbség köztünk emberek, és a szívós asgardiak között. Na, az isteneket nem is merem hasonlítgatni!
Amióta Asgardban vagyok annyi mindent tanultam. Ismerem Asgard történelmét, a népe szokásait, életmódját, tudom, hogyan működik az udvar és sokat láttam abból is, hogyan kormányozza egy király az országát. Máris rengeteget változtam, és még csak most jön majd a java.
Este Oliverrel a palotán kívül találkoztam, mert neki alapból ki kellett mennie, és így ez pont kapóra jött. Vittem magammal egy üveg vizet, ( szó szerint, egy kis üvegben volt a víz) arra az esetre, ha akarna beszélni.
Halkan belopóztunk, és a vízzel a kezemben sétáltunk be a fogolyhoz. Amikor meglátott láttam a tekintetén, hogy azt hitte neki hoztam, mert megenyhültem.
-Hogy vagy?- kérdeztem gúnyosan.- Nem szeretnél mondani valamit?
-Eszem ágában sincs.
-Aha. Éreztem.- Beleittam a vízbe
- Na jó, nincs kedvem ide rohangálni, és nem akarom, hogy ő is mindig jöjjön - intettem Oliver felé. Nem akartam, hogy tudja a nevét, nehogy valami baj legyen és Loki elkapja, vagy a szüleimnek elmondja. - Ezért most tisztázzuk, hogy holnap amikor jövök kérek 3 dolgot, és ha nem leszel használható és átadlak Lokinak. Ezzel pedig lemondhatsz a szabadságodról. Ha nem hiszel nekem, csak figyelj csendben. Ha dühös vagyok, bármit megteszek. Menjünk - néztem Oliverre, aztán kisétáltunk a szobából, és a cellából is. A visszafele úton kezdtünk csak el beszélgetni. - Holnap beszélni fog - biztattam leginkább magamat.
-És ha mégsem?
-Akkor aznap este már egy másik cellában fog csücsülni és Lokinak nem fog válaszolni.
-Szóval tényleg átadod neki?
Megvontam a vállam. - Őszintén nem akarom. Mégiscsak az én fajomba tartozik, ha lehet így mondani, és ezért nem akarom bántani, egyszerűen csak feldühít, ahogy lebecsül mindkettőnket, és azt hiszi gyenge vagyok. Persze, a szüleimnél gyengébb vagyok, de nem vagyok egy vékony faág amit csak úgy ketté lehet törni. Hozzám már kelleni fog az a nyomorék láncfűrész.
Oliver elnevette magát, de az út további részét csendben tettük meg, mivel mindketten elvoltunk gondolkodva. Nem tudtam, mit fogok csinálni.
Amikor visszatértünk a palotába, megbeszéltük, hogy másnap reggel 8-kor találkozunk a megszokott helyen, és újra kérdőre vonom a csajt. Igazából, azt sem tudtam hogy pontosan miért akarok ennyi választ megtudni. Nem akartam átadni Lokinak, nem erről volt szó, egyszerűen csak... tudni akartam. Nagyon, nagyon érdekelt és kíváncsi voltam. Csak a szokásos Ally.
Megfürödtem Loki gyönyörű fürdőszobájában, aztán a sötétzöld felsőjében befeküdtem az ágyba. Nálam volt a könyv, hogy addig elfoglaljam magam, amíg meg nem érkezik és nem beszélgetünk. Alig tudtam elhinni hogy az egész kémes, emberrablós dolog egy napon történt a csodás reggelemmel. Mintha napok teltek volna el aközött hogy kimentem ebből a szobából és hogy bejöttem. Előröl kellett kezdenem is a könyvet, mivel egyáltalán nem figyeltem rá a legutóbbi alkalommal. Ekkor is elkalandozgattam, de próbáltam kikapcsolni az agyamat.
Loki is lassan megjött, vett egy gyors fürdőt és utána szó szerint ledobta magát az ágyra. Az egyik pillanatban engem nézett, ahogy olvasok aztán csak előredőlt és a feje szerencsére nem rajtam landolt, hanem a párnán. Felnevettem, miközben ő átszenvedte magát a hátára. Az összes haja az arcában volt, de lusta volt a kezét is felemelni. Letettem a könyvet a mellettem lévő szekrényre, közelebb mentem hozzá, felkönyököltem úgy, hogy az egyik kezemmel kisimíthassam a haját az arcából, aztán adtam egy puszit a szájára. Nem ez tűnt a legjobb alkalomnak egy vad csókcsatára és ezt mindketten éreztük. Én is lefeküdtem és elkezdtünk mindenféle hülyeségről beszélgetni. Mint például,hogy az íróasztala egy olyan fából készült amit még ő ültetett az anyukájával és Thorral gyerekkorában, vagy hogy a sötétzöld a kedvenc árnyalata a zöldön belül. Olyan jó volt, hogy Lokival bármiről el lehetett beszélgetni.
-És neked a zöld különböző árnyalatai közül melyik a kedvenced?- kérdezte.
-Hmm...- hirtelen ötlettől vezérelve felelültem a derekára. - Amilyen a szemed színe. Olyan gyönyörű zöld amit képes lennék órákig nézni. Igen, ez lesz az - mosolyogtam.
-Ha érdekel nekem a kedvenc kékem a... hát nagyon szeretem a végtelen óceánt, szóval az lesz - cukkolt. Nagyon komolyan mondta, de utána ravasz mosolyt villantott, szóval tudtam, hogy csak húzta az agyamat.
-Miért az én szememnek óceánkék színe van?
-Nem, egyáltalán nem. A tiéd sokkal világosabb. Ha belenézek szinte érzem az ölelésedet és látom a nagy szeretet amit sugárzol. Na, meg persze azt, hogy mindenre kíváncsi vagy.
Először elmosolyodtam, azonban gyorsan átváltottam egy fintorra. - Úristen, te ki vagy? Hol van Loki? Vagy ez te vagy és ezt valami könyvből szedted? Vagy kicseréltek a nap folyamán? Esetleg valami gonosz ikertesós dolog folyik itt?
Elnevette magát.- Remélem nincs itt semmilyen ikertesó, mivel belőlem bőven elég egy is. Meg hát, akkor meg kellene ölnöm és nekem arra nincs időm.
-Ha-ha vicces vagy.
-Ki mondta hogy vicccelek?- vigyorodott el.
A reggel szokásosan telt el. Miután felkeltünk elkészülődtünk és utána elváltunk, hogy a saját dolgainkat intézhessük. A szobámban Lucyval reggeliztem, aztán Oliverrel találkoztam.
-Jó reggelt! -köszöntem.
-Neked is, Ally. Mehetünk?- Bólintottam. A városban sétáltunk és figyeltem az embereket. Olyan hasonlóak hozzánk emberekhez, de mégis mások. Amikor kinyílt a pékség ajtaja a levegőben szétáradt a friss pékáruk mennyei illata. -Úgy vélem, jobb ha most elmondom neked, hogy Tessa meglehetősen be van rágva rád.
-Miért?
-Azt mondta, hogy várta azt, hogy találkozzatok az ebédnél és cseverészetek, majd ma veled akart reggelizni, de te nem bukkantál fel.
-Basszus, tényleg megbeszéltük! Teljesen kiment a fejemből. Gondolom nem mondtad el neki mi a helyzet.
-Nem akarom veszélybe sodorni ezzel. Ő is ember, és ha tud róla csak nagyobb veszélybe lesz, még akkor is, ha nem tesz semmit.
Sóhajtottam. Na és ebből hogy fogom kimagyarázni magam?
Újból átvágtunk a folyosókon, és visszatértünk a lányhoz.
-Jó reggelt!- köszöntem neki gúnyosan. - Van bármi mondanivalód vagy ne húzzuk az időt?
A lány fél perc múlva válaszolt. - 3 tényt akarsz csak, nem?
Beszélni fog? El sem hiszem! Vissza folytottam egy nagy mosolyt. - Hármat, és megkapod a reggelidet.
A lány sóhajtott. Nem volt biztos abban, hogy egy szót is mondania kéne, ráadásul alig egy napja volt nálunk. Egy ilyen profi kém nem adta volna fel ilyen könnyen, ezért gyanús volt számomra a lány.
-Akkor, ha elmegy ez a melák! Még annyira sem bízom benne, mint benned.
Oliverhez fordultam. - Megtennéd, hogy hozol valami harapnivalót? Ha végül nem beszél majd odaadjuk egy hajléktalannak. Vagyis... -elfelejtettem, hogy itt nincsenek olyanok - egy szegényebb embernek - odaadtam neki az aranyat, amit elhoztam a palotából. Nyugi van, nem loptam el, Lokitól kaptam még a barátságunk elején, hogyha nézelődök a városban és valami megtetszik, akkor meg tudjam venni.
-Biztos hogy elmenjek? És hagyjalak itt egy kiképzett katonával?
Megjelenítettem a tüzet a kezemben, megmutatva a fegyvert, amivel meg tudom védeni magamat. - Biztos.
Oliver bólintott aztán kiment a cellából.
Keresztbe tettem a kezemet és a lányra néztem. - Jöhet.
-A nevem Dorothy Dianne Davis. Az itteni pedig Klara Jónsdóttir. - Felnézett rám, várt egy kicsit.
-Folytasd, ez egy dolog volt. - A lány csendben maradt. Újra úgy érezte hogy nem jó ötlet kiadni a dolgait. - Jó akkor kérdezek! Mikor jöttél ide?
-A hatalmas vihar alatt, amiben sok ember elvesztette az otthonát.
-Hogyan?
-Senki sem figyelt a titkos átjárókra.
-Loki az összeset ismeri, olyanokat, amiket még ti sem. De a lényegesekhez biztosan állított őröket.
-Igen, és hűségesek is voltak sajnos. Nem tudtam őket meggyőzni, így már valahol a hegyekben van a holttesük.
-De te, egyedül, mégis hogyan tudtad megölni őket? Asgardi képzett katonákat.
-Hát, én egy földi képzett katona vagyok és nem voltam egyedül...
-Kik vannak még itt?- folytattam a kérdezősködést.
-Kémek.
-De kik azok? Ők is a palotában vannak?
-Ez már bőven több volt mint 3 kérdés.
Sóhajtottam. Igaza van. Csoda hogy ennyit megtudtam. De mégis miért? Miért mondta el?
-Lenne még egy, utolsó kérdésem. Miért mondod el ezt nekem?
Egyenesen a szemembe nézett. -Azért, mert még reménykedem benned. Tudom, hogy benned van a jó, és a szüleid iránti szeretet. Szerintem, ha megmutatom hogy nincs igazából semmi rossz szándékunk azon kívül, hogy visszaszerezzük a királyságot Odinnak.
-Odinnak? Ő elment magától.
Gúnyosan felnevetett.- Naivabb vagy, mint gondoltam! Odin eltűnt. Thor véréből sikerült rájönni arra, hogy életben van még valahol, de Loki ügyesen elrejtette. Jane és Thor az egész kontinenst beutazták, hogy megtalálják, de nyoma sincs. Ezekben az órákban szállnak repülőre, hogy Európába menjenek. Gyanítjuk, hogy nem csak elrejtő bűbáj van rajta, hanem valami, ami elfelejteti vele, hogy kicsoda, mivel akkor már hallottunk volna róla és hát sajnos Loki sem hülye.
-Loki okosabb mint Thor.
-Azonban a csapatunkban is vannak okos emberek is.
-Persze... Mr. Stark és Bruce. Ők tényleg azok, azonban egy Loki által kifejlesztett varázslatot nem fognak megtörni.
Dorothy csendben maradt, az arckifejezéséről tudtam leolvasni, hogy nekem ad igazat, de reménykedik.
-Most eloldozlak, de ne feledd, egy pillanat alatt komoly sérüléseket okozhatok - mondtam komolyan, majd vele szemben megálltam és az elmémmel kötöttem ki az erős görcsöt. Az ügynök rögtön letépte magáról a köteleket és láttam hogy a csupasz karján erős, vörös nyomot hagyott a kötél, ami látszólag nem is kicsit szorította. Nem akartam közel menni hozzá ezért az erőmmel felemeltem az üveget és hozzá repítettem. Ekkor lépett be a szobába Oliver, aki rémülten mérte fel a helyzetet. A lány eloldozva, vizet iszik, vagyis valószínűleg beszélt.
-Hoztam enni- mondta hidegen. Amint a lány kiitta az üveg tartalmát kinyújtotta felém és ezúttal közelebb léptem és kivettem a kezéből, miközben átnyújtottam a kalácsot, amit a harcosunk hozott. Dorothy egy szó nélkül elvette és elkezdte vizsgálgatni. Nem volt valami nagy darab az a kalács, inkább, mint egy croissant, de örülhet, hogy kap enni.
-Délben visszajövök és hozok még egyet, ha újra beszélsz.
Amint kiléptünk bezártam a szobaajtót és amint a cellát is elkezdtem mondani amit megtudtam a lányról.
-Tudtam, hogy aznap éjjel történt valami rossz dolog!
-Velem egy meglehetősen jó dolog történt... - mosolyodtam el.
-Tessék?
-Nem fontos. Szóval azon gondolkodtam miközben jöttünk ki, hogy honnan tudták azt, hogy felfordulás van Asgardban? Lehet, hogy egy másik kém mondta el és lehet hogy a tél váratlan hiányát jelezte előre.
-Hónapokig foglalkoztunk ezzel, de semmi erre utaló jelet nem találtunk.
-Pont ez az! Az a vihar korántsem volt természetes és többen is át tudtak jönni az átjárón, mert senki sem figyelt oda kellőképpen. És ezt ők tudták. Mi van, ha Thor műve?
-Ő tényleg képes lenne erre.
-De akkor már, miért nem jött el ide azon az átjárón? Simán véget vethetett volna ennek az egésznek.
-Az elég hősies lett volna nekik?
-Csak meg akarják védeni a Földet, most az fontosabb a Bosszúállóknak, mint a hősies bevonulás.
-Igen, de nem rájuk vall, hogy lopakodnak és az ellenség mögé surranva elintézik.
-Ez igaz. Nem tudom, talán így esélyük volt hamarabb megtudni Odin kilétét.- Elfogott a gyanú.- Amúgy te honnan tudsz ennyit róluk? Segítesz a lánnyal is...- ott a nyílt utcán a mellkasához közel tettem a kezemet, miközben megjelent a tűz. Egy mozdulat és átlyukasztom a mellkasát. - Tudod hol van, elmondhatod neki milyen hazugságokat mondjon, amire te pedig előállítod a bizonyítékokat. Csak nem te is egy kém vagy?
Feltette a kezét. -Nyugalom, én teljes mértékben hűséges vagyok!
-A kérdés az: kihez?
-Lokihoz! Asgardhoz!
-És ezt miért venném biztosra?
- Soroljam? Kétszer magasabb rangba léptem az uralkodása alatt, emiatt tudtam segíteni a családomnak, biztosítani, hogy a beteg édesapám fel fog épülni és találkoztam Theresával. Végig tudta mi van köztünk mégsem távolított el az őrhelyemről.- Megvonta a vállát. - Utánanézhetsz. Elég sokat köszönhetek neki.
Elvettem a kezem. - Egy gyanús mozdulat és mehetsz a csaj mellé!
-Érettem, Lady Alyssa.
A visszaúton megkértem, hogy majd nézzen utána titokban az ügynök itteni háttérsztorijára.
Amikor megérkeztünk a palotában láttam, hogy a harcosok éppen edzenek, Loki pedig nézi őket, és valakivel beszélget, valószínűleg a vezetőjükkel. Ahogy elnéztem a harcosokat ahogy egymással küzdenek megfigyeltem, hogy sokszor egyetlen mozdulat és a párjuk halott lenne. Persze, ezeket az embereket arra képezik ki, hogy öljenek és a hideg is kirázott tőlük. Ekkor jutott eszembe, amit Lucyval beszéltem. Végül este a jó hangulat és a fáradtság miatt nem kérdeztem meg Lokit, de eljött az alkalom. Magabiztosan hozzájuk sétáltam.
-Kedvesem!- vett észre Loki. A vezetőhöz fordult. - Megbocsátana nekünk egy pillanatra?- A férfi bólintott majd arrébb ment. - Végre leállt a beszéddel. Nagyon unom ezt a részt, pedig én magam is tudok harcolni. - A mondat végét valószínűleg csak azért tette oda, hogy villogjon.- Sokkal jobban szeretem a szellemi munkát, az erőszak nem az én módszerem.
-Érdekes, hogy az erőszakot említed. Ez most furcsa lesz, de mond az utóbbi időben hány ember életét oltottad ki?
Loki nem tudott válaszolni, szinte sokkot kapott.-Tessék?
-Csak érdekel.
-Miért pont a véres dolgokról kérdezel? Nem akarod, hogy inkább a cicáról beszéljek neked akit a kertben találtam még reggel? - Utalgatott a kis aranyos és ártatlan énemre. Ha tudta volna mit művelek a háta mögött.
-Akkor csak annyit mondj el: sokat?- kérdeztem félve.
-Nem!- a válasza a hangleejtéséből őszintének tűnt.- Sokkal jobban figyelek az igazságosságra az utóbbi időben. Te is hallhatod.- Újra az edzésben lévő katonákra nézett, ezt nem akarta a szemembe mondani. - Túl sok vér folyt már, nem akarok többet.
Csendben maradtam. Úgy megöleltem volna, de mindenki figyelt és Loki ígyis sokat tett értem, nem akartam azt a látszatot kelteni a hatalmas királyról, hogy egy érző lélek. Hamarosan újra kezdte a beszédet.
-Tudod, vicces, hogy pont most jössz fel a halállal. Nagyjából 1 órával ezelőtt hallottam ahogy két harcos arról beszél mennyire elhanyagolom a legfontosabb dolgot, a 9 Birodalom közötti békét. Azt mondták, hogy nem bíznak abban, hogy jó irányba viszem Asgardot és azt is, hogy úgy hallották a veszekedések a birodalmak között hatalmas csatába is torkolhatnak. Azóta is ezen töröm az agyam.
-A legközelebbi gyűlésen legyen ez az első dolog amiről tájékozódsz. De mennyire lehet súlyos ez a dolog? Mit tesznek ezek a lények ami miatt rengetegen meghalhatnak?
-Bármi történhet. Mindenkinek különleges képességei vannak, egy nagyon jól eltervezett rajtaütés az egyik fajt teljes mértékben megsemmisítheti. Az alfheimiek a legveszélyesebbek, bár egyáltalán nem tűnnek annak.
-Ezt hogy érted?
-Békés népség, de ha magukat kell védeniük vagy dühösek bevetik a trükkjeiket, akárcsak én.
-Trükkjeiket?- kérdezősködtem tovább.
-Elterelik a figyelmet, hogy addig ők megoldhassák a problémát bármilyen közbeavatkozás nélkül.- A szemei hirtelen nagyra nyíltak. - Nem hiszem el!- Felém fordultak és hatalmas mosoly húzódott a szájára. - Végig itt volt a szemem előtt és nem vettem észre! Ők azok! Ők tehetnek a hatalmas problémáról!- Egy szolgához fordult -Össze kell hívni a tanácsot, de sürgősen!- Újra felém fordult a hatalmas mosolyával és megölelt. - Köszönöm, hogy a kíváncsiságod miatt mindent el kellett mondanom amit tudtam, így össze rakhattam a képet.
-Hát... aha, persze szívesen. Érted bármit!- válaszoltam nevetve. Egyszerűen csak örültem hogy rájött a dologra. Ez fusztrálta már olyan régóta, egyre szomorúbb lett napról napra és végre megoldotta.

Sziasztok! Annyira rosszul érzem magam amiatt, hogy ennyi ideig nem írtam! A közeljövőben megpróbálom bepótolni és sűrűbben kirakni fejezeteket. Az előző két hét és ez a mostani is eléggé keresztbe tett az írásnak. Két hete ágynak döntött egy jó kis lázas, torokfájós, köhögős vírus, előző héten be kellett pótolnom mindent szóval egész héten tanultam ezen a héten pedig Gara van. Nem tudom, hogy tudjátok-e mi az, itt van Békéscsabán ahol lakom. (Huhu micsoda dolgok derülnek ki!) Minden évben megrendezik a Csabai Garabonciás Napokat aminek az a lényege hogy minden suliból (persze amelyik jelentkezett) indítanak egy diákpolgármester jelöltet. Van egy körülbelül 30 fős stáb is mögötte. Arról szól ez a hét hogy egész nap programok vannak kint az itteni fősuli udvarában és minden suli kampányol, hogy az ő jelöltjük lehessen a diákpolgármester. Amúgy nagyon buli én nagyon élvezem, csak hát az első éjszaka (minden este van buli, jönnek DJ-k) megfáztam úgyhogy nappal a suliban betegeskedem este meg beveszek egy csomó gyógyszert és kimegyek bulizni. Ma azért tudtam kitenni egy fejezetet mert pihi napot tartok így a hét közepén. Na, most hogy ezt elmeséltem -mondjuk lehet senkit sem érdekelt- remélem megbocsátotok és ígérem, hogy rövid időn belül kiteszem a következőt. Mondjuk hétvégén, amikor éppen nem alszok.