Far From Home

46.

Miután Lucy elhagyta a szobámat, a szekrényben kerestem egy ruhát. Egy bézs színű mellett döntöttem, amelynek volt egy palást szerű része.
Ez a kissé átlátszó rész virágmintákkal volt belepve, egészen a nyakamtól indult ki és a kezem mellett lehullott a földre. Azért ezt a ruhadarabot választottam, mert tökéletesnek éreztem arra, hogy a palotában mászkáljak és kísérgessem az embereket. Valahogy passzolt a palota hangulatához. Miután kifésültem a hajamat kivettem Loki pulcsiját az ágyam alól és elkezdtem gondolkodni hogy hova tehetném. Körbe jártam a szobát és végül beletettem a fehérneműs fiókomba. Ott biztos nem kutakodik Lucy sem. Ezután elindultam lefelé a földszintre. Nagyjából háromnegyed órája láttam Lucyt, így gondoltam eljött az ideje hogy lemenjek. Odalent már gyülekeztek a szobalányok, hangosan társalogtak, nevetgéltek. Ám, amint megjelentem a lépcsőn elhallgattak. Engem méregettek, mintha még nem láttak volna. Pedig a bálon a legtöbbel találkoztam. Mégis volt akit még életemben nem láttam. Lelépkedtem, közéjük mentem, és megálltam a sarokban. Összekulcsoltam a kezemet a gyomrom vonalában és úgy néztem ki az ablakon, ahol az őrök éppen felsorakoztak. Bár nem láttam sokat, viszonylag messze álltam az ablaktól. Ellenben sokat hallottam.
-Most ki fog nekünk dirigálni?-Kérdezte az egyik tőlem pár lépésre álló barna hajú szobalány a másiktól.
- Én se értem! Most hogy nincs itt a királynő, szerintem Iris lesz aki irányít. Ő az aki mindig továbbítja a belső ügyeket, amelyeket a királynő szabott ki.
-Ez is példa arra, hogy szükség van egy királynőre. Eddig azt hittük hogy Jane hercegnő lesz az, de most, hogy visszatért Midgardra ez sajnálatos módon esélytelen.
-Bizony. Szomorú. Ő egy tökéletes királynő lett volna.
-De a király még egy tüntetés ellenére sem venne feleségül valakit. Független szeretne lenni. Mindent ő akar intézni, még azokat az ügyeket is, amelyek a királynőre tartoznak. Ez nem maradhat így sokáig.
-Igaz, de ki lenne a királynő akkor? A midgardi lány? Az egyetlen akiben a király megbízik.
-Nem, ő nem lehet! Kizárt dolog. Kivéve ha a jég szívű király szívét felolvasztotta. Viszont, akkor sem hiszem hogy elvenné. Nem, Loki nem olyan.
-És ha a lány erre hajt? Mi van ha...-Ekkor befogta a száját, mert látta hogy a trónterem felől őrök közelednek, előttük pedig Loki lépked hátra tett kézzel. Nagyon nagy csend kerekedett. Loki a lépcsőhöz sétált, ahol megállt beszélni egy őrrel. A csajok elkezdtek sutyorogni. Loki az őrhöz beszélt, de állandóan rám pillantgatott. Én sem tudtam róla levenni a szemem. Egy ideig komolyan néztem, de aztán kénytelen voltam elmosolyodni, amire ő is elmosolyodott. Amikor befejezte a mondandóját, még vetett egy utolsó pillantást rám és felment a lépcsőn. Újra egyedül maradtam, amíg fel nem bukkant Kirien. Egyenesen hozzám jött. Már hallottam is az újabb pletykákat.
-Szia! - köszönt.
-Hali -mosolyogtam rá.
-Te hogy-hogy idelent vagy?
-Segítek. Nem akarok egy helyben ülni a szobámban.
-Emlékeztetsz valakire így. Itt állsz ilyen cuccban, és részt veszel ilyen eseményeken,- elkezdett suttogni- mint a királyné.
Elnevettem magam.- Nehogy te is ezzel gyere.
-Ki jött még ,,ezzel"?
-A szobalányok pletykálnak. Rólam.
-Lucy örülne neki. Komornának lenni nem semmi.
-Bocsi, de mi az a komorna?
-A magas rangú hölgyek szobalánya. A hercegnőknek is az van. Nem jutott még az eszedbe ez?
-Nem. A jövőmben még semmi sem biztos. Fogalmam sincs, hogy hogyan tovább.- Bólintott. Jelenleg csak ki akarom élvezni, hogy Lokival lehetek.
-Lucy is hamarosan megérkezik.
-És te? Te miért jöttél? Várj, van egy tippem: Lucy. 
-Ami azt illeti... nem ő az elsődleges ok, hanem az édesanyám. Az apró kuckó amiben lakott a város szélén teljesen tönkrement. Biztosan nagyon szomorú, hogy elvesztette a legtöbb személyes tárgyát. De személyesen fogok beszélni a királlyal, hogy küldjön csapatokat a házakhoz, azért hogy összegyűjtsék a még éppen maradt dolgokat.- Valami eszembe jutott. Itt nincs telefon, a levelek pedig ilyen gyorsan nem kézbesítődnek ki. Kirien honnan tudja hogy az anyukája kijutott mielőtt a ház beomlott volna? Talán csak reménykedik, nem bír a legrosszabbra gondolni, és én sem akartam ezért inkább nem szóltam semmit. Hamarosan megérkezett Lucy is a társaságunkba. Kirien ma nyújtotta felé a kezét, de Lucy megrázta a fejét jelezve hogy nem fogja megölni.
-Tudod hogy nem lehet.-Suttogta.
Kirien megvonta a vállát.-Lehetünk barátok is.
-A pletykás lotyók úgy sem erre gondolnak először. - mondta Lucy dühösen, karba tett kézzel.
-És utána sem - tettem hozzá dühösen.- Ne aggódj Lucy, én is megtapasztaltam mekkora ribik. És szerintem igazad van. Rá se nézz Kirienere, mert a végén már arról beszélnek hogy még te csábítgatod, amikor te mindig próbáltál neki ellenállni, de ő meg egy hülye idióta,azonban te...- nem értették miről beszélek, és rájöttem arra hogy jobb lenne befogni - mindegy.
-Mi történt?-Kérdezte Lucy Kirientől halkan. A fiú csak megingatta a fejét. Miközben odafent készülődtem elgondolkodtam azon, hogy elmondjam e a barátnőmnek azt hogy Lokival összejöttem. Nagyon el szerettem volna, de nem ennyi ember között. Nehogy valaki meghallja. Ekkor megjelent egy vékony, magas nő smaragdzöld ruhában. Lucy és Kirien odafordult felé. 
-Üdvözöllek titeket! A mai napunk nagyon dolgos lesz. Először el kell helyezni a lakosokat a szobákban, majd amint végeztünk megterítünk az ebédlőben, aztán ti is megebédelhettek. Amint végeztetek visszamentek a szobákba, rendet raktok és megnézitek hogy van e bármilyen éles tárgy vagy fegyver, amellyel bánthatják a királyt. Ezután irány az ebédlő és összeszeditek a tálakat, akik a konyháról jöttek, azok elmosogatnak, a többiek meg visszatérnek a mindennapi teendőikhez. Ennyi lenne. Bármi kérdés ezzel kapcsolatban? - Alig várt egy másodpercet aztán egyből folytatta. - A lakosok amint belépnek kapnak egy számot. A szám a szobát jelöli amelyben lakni fognak. Az ajtókra tettük a számokat még reggel, így tudni fogjátok hova kell őket vinni. Ami 00-val kezdődik az a földszinten van, ami pedig 100-al az az első emeleten. Rendben, most álljatok fel egy sorba. Két embert kérek, aki adogatja a számokat.- A lányok akik nemrég meg rólam pletyiztek, beállt az ajtó mellé két oldalról. Kaptak két ezüst tálat, amibe voltak az arany lapok amelyekre feketével voltak ráírva a számok. A többiekkel beálltunk oldalra két sorban. Én az elsőben kaptam helyet Lucy mellett. Kirien elbújt a lányok mögött és izgatottan várta az anyukáját.- Ami még fontos, hogy mondják meg az embereknek, hogy nem mehetnek feljebb. Csak a második és az első emeleten, valamint a földszinten mozoghatnak, de nem mehetnek be a trónterembe, se a bálterembe. Mostantól több őr lesz a folyósokon. Fokozott védelem.- Sóhajtott Lucy mellettem. Neki is az fordult meg a fejében, mint nekem. Ezután hogy fog hozzá beosonni Kirien, én pedig hogy jutok el Lokihoz? A nő egyből a mi sorunk felé fordult és Lucy felé kezdett el sétálni. Fent hordta az orrát és ez baromira idegesített.
-Velem maga ne legyen tiszteletlen! Ha még egyszer ilyen arcátlanul és...- közbeszóltam.
-Én sóhajtottam, ha emiatt akarná Lucyt kioktatgatni. Van esetleg valami problémája? Akkor hallgatom. -Kérdeztem, majd a nő végig mért.
-Nincs.-Mondta majd visszafordult és elkezdte számolni hogy hányan vagyunk. Lucy rám mosolygott én pedig vissza rá. Mindenki engem nézett. Ha királynő lennék keményen kioktatnám a nőt, de ezt a gondolatot egyből elhessegettem, hiszen ez badarság. Hamarosan befejezte a dumát, amit a számosoknak szánt, és a kapuk kinyíltak. Csak úgy özönlöttek be az emberek. Először egy idős úr jött a feleségével. Az a szobalány kísérte őket, aki akarta. Ez így ment egy darabig, amikor jött az az ismerős arc. A hölgy még meg sem kapta a számát, de én máris kilöktem Lucyt. Hiszen meg kell ismernie a szerelme anyukáját, nem igaz? Lucy nem értette hogy mi van, de úgyis rájött amikor Kirien hirtelen odalépett hozzájuk és átölelte az édesanyját. Ezután hárman mentek fel az emeltre. Ekkor lépett be egy család, egy anyuka és apuka, egy 8 éves kisfiú és egy kislány, aki csak nem rég tanulhatott meg járni. A kislány elejtette a játékot, amit azelőtt a kezébe szorongatott, és a tesója véletlenül belerúgott, mert egy játékkatonával ment apró köröket. Pont a lábam elé esett a játék, így leguggoltam és felvettem a rongybabáját. A kislány egyenesen hozzám futott. A kis fehér ruhája tiszta kosz volt.
-Ez a tiéd?-Kérdeztem. A kislány bólintott.- Van neve?
-Ella.
-És mi a te neved?
-Daisy.-Mondta, majd vissza adtam a babát. Az anyukája mögé állt.
-Elnézést - mondta.-Tényleg nagyon sajnálom. 
Felálltam.-Ugyan már! A szobájukhoz vezethetem önöket?-kérdeztem egy nagy mosollyal. Az apuka és a kisfiú is odajött hozzánk, átadták nekem a számot én pedig kivezettem őket a szobalányok közül.-Nem tudom, hogy lehet e társalogni magukkal, de nem is érdekel. A nevem Ally. 
-Te vagy a midgardi lány?-kérdezte a kislány. 
-Kicsim!-Szólt rá az apukája.
-Semmi baj - nevettem.-Igen, én vagyok.-A lépcsőkön mentünk. 
-Én tudtam.-Mondta a fiú.- Olyan más volt mint azok a hölgyek ott. 
-Hát én tényleg teljesen más vagyok. Öhm... Egy szabály van:- néztem a táblájukat, közben kerestem a szobát.- Nem mehetnek a második emeletnél feljebb, a földszinten pedig nem mehetnek be a trónterembe.
-És az melyik?-Kérdezte az anyuka.
-A folyosó végén van. El3g feltűnő, a szokottnál is magasabb és díszesebb ajtók miatt. -Megálltam.- A szobájuk. Van bent meleg víz, nyugodtan mosakodjanak meg. Úgy tudom női és férfi ruhák is vannak, de a gyerekben már nem vagyok biztos. Hamarosan találkozunk az ebédnél.
-Köszönjük szépen -mondta a férfi egy kedves mosollyal az arcán.
-Nagyon szívesen.-Mosolyogtam rájuk. Amint becsukták maguk után az ajtót én visszamentem a helyemre. Ez tök jó volt. Arra gondoltam, hogy ezután már biztosan csak jó fej emberekkel fogok találkozni, ha már ők ilyen kedvesek és figyelmesek voltak. Hatalmasat tévedtem. 
Percekkel később belépett egy csajszi, a fenekéig erő vörös, göndör hajával és a zöld szemeivel hozzám jött. Engem nézett ki, de nem is véletlenül. Tudta ki vagyok. Ezúttal én követtem a csajt, de mielőtt elindult volna a második emeltre megfogtam a kezét.
Tilos felmenni -mondtam neki fenyegető hangon, majd elengedtem a kezét mert zavarba jöttem, de hát mit tegyek? A puszta jelenléte is irritáló volt. - Vagyis, ott már nem a szobák vannak. A harmadikra viszont tényleg tilos felmenni.
-Miért? Odafent van a király? - kérdezte egy ravasz mosoly kíséretében. 
-Csak kövess -szóltam nyugodtan. Végre a csaj loholt utánam.
-Tudom én ki vagy te!
-Ki nem tudja?- forgattam meg szemem.
-Mond, együtt vagy a királlyal?
A kérdés hallatán megtorpantam. Ez miért és érdkeli? És hogy van képe feltenni egy ilyen személyes kérdést?Felé fordultam, úgy véltem jobb ha nyugodt maradok.
-Nem. -Válaszoltam, majd mentem tovább és a szoba számokat néztem. 
-Az szuper. Akkor segíts nekem összejönni vele. - Megint megálltam. Jól értettem?
-Mit mondtál?
-Hát segíts hogy egy pár legyünk Egyeztess vele találkozót, meg győzd meg hogy milyen jó személyiségem van, a külsőm miatt pedig majd úgyis lehidal, arról nem szükséges beszélned.- Pont ekkor lépkedett le a lépcsőn Loki.- Ott van!- Erre elkezdett integetni neki. Loki a csajra nézett, elnevette magát, visszaintegetett, majd eltűnt.- Na látod. Úgy érzem máris nyert ügyem van.
-Jézusom!-Ütöttem a fejemre.- Ott a szobád. Csak menj be.
-De én most teljesen komolyan beszélek. Kérlek segíts. Egyedül sokkal nehezebb lesz, de mindenképpen megoldom. 
-Eszedbe se jusson kikezdeni vele!-Mondtam majd dühösen megindultam a lépcsők felé. Mekkora ribanc. Azonban majdnem leestem a lépcsőn, mivel Loki rám hozta a szívbajt. Ott állt a lépcsőnél, ahol nem láttam, és amikor megláttam pont léptem. Épp hogy elkapta a kezem. Egyből magához ölelt. Elnevettem magam.- Szívrohamot kapok tőled!- suttogtam. 
-Csak érdekelt hogy mit művelsz itt. És miért hozod fel a rajongóimat.
-Csak segítek. Unatkoznék egyedül. 
-Lehetséges. Velem biztos nem.
Beharaptam az ajkamat.-Ebben nem kételkedem. -Egyre közelebb hajoltam hozzá. A felső ajkam már hozzáért az övéhez, a szája nyitva volt, és már majdnem megcsókoltam, éreztem a bizsergést az ajkamban, ahogy eszeveszettül vágyik egy csókra, amikor hallottam hogy egy szobalány egy újabb családot hoz fel. Elengedtem Lokit és hátrébb léptem egyet, majd elindultam lefelé. Loki követett. Amikor meglátták megálltak és meghajoltak. Egy háromtagú családot kísért fel éppen a lány. Lokival elhaladtunk mellettünk, majd a lépcső utolsó két fokánál megfogta a kezem, de az ellenkező irányba indultunk így lassan szétcsúszott. 
Ezután nem tettem semmi említésre méltót, felkísértem egy öreg hölgyet, és veszekedtem egy őrrel hogy a néni felvihesse a macskát is, aztán elküldtem egy szobalányt macskaalomért és alvóhelyért, majd megegyeztem a nénivel hogy ne engedje ki a cicáját, és ha a cicának levegőzni kéne keressen engem, én pedig megoldom az esetleges problémákat. Szegény néni visszament a cicáért a földrengés közben a házba. Miután ezt is elintéztem találkoztam Lucyval. Összesen két embert kísért fel, pedig neki pörögnie kellett volna, és az elmúlt két óra alatt rohangálnia kellett volna. Éppen hogy találkoztam vele és siettünk le, megtudtuk hogy baj lépett fel.
-Nem tudjuk mit tegyünk asszonyom! -Hallottunk két lányt az idegesítő nőhöz beszélni.
-Miért, mi ez a lárma?!
-Már az összes szoba tele van.
-Az összes?
-Több lakos érkezett, mint amire számítottunk.
Feltettem a kezem, erre a gesztusra pedig mindenki elhallgatott, de nekem meg kelett osztanom a legelső ötletet ami a legésszerűbbnek tűnt. - És ha feljebb költöztetnénk őket a harmadikra?
-Nem, azt nem lehet!-Mondta Iris. - Meg van tiltva. A titkos járatokba kell őket költöztetnünk
-Persze... be a hidegbe, a sötétségbe. Nem!- tiltakoztam. Öhm... -Gondolkodni kezdtem. Mindenki tekintete rám vetült, én pedig igyekeztem minél jobb ötletet kieszelni.-És ha a kertbe vízálló sátrakat állítanánk fel? Vagy inkább fém szobákat? Mint egy lakókocsi! Hány családnak kell még szállás?
-3 családnak kell még hely, de ezek közül az egyik öttagú, a másik 3, és az utolsó is 3, egy felnőttel és két gyermekkel - segített ki az egyik pletykás leányzó.
-A gyerekek mekkorák? -Folytattam a kérdezősködést.
-Itt van egy leírás.- Adott 3 A4-es méretű papírlapot az ajtó mellett álló lány. -Családnévvel, a tagokkal, a nevükkel és a korukkal.
-Köszönöm - válaszoltam. Átfutottam a lapokat. Az egyikben volt csupán egy pár hónapos csecsemő, a többieknél a gyerekek mind 4 évesnél nagyobbak voltak.- Jó. Megoldom. Beszélek a királlyal és ezeket a családokat is el fogjuk tudni látni. Kérlek engedjétek be őket, és hozzatok nekik innivalót, párnákat, amire leülhetnek és várakozhatnak amíg meg nem oldom - mondtam, majd megfordultam és sietős léptekkel haladtam a trónterem felé. Mialatt én beszéltem Iris csak nézett nyitott szájjal. A szobalányok is elfelejtették őt, ahogy én is. Megálltam az ajtó előtt, a katonák pedig látták hogy én vagyok, így beengedtek. Loki egy kerekasztalnál állt és éppen valakivel konzultált egy tervrajzot nézegetve. Meghallotta hogy kinyílik az ajtó így felnézett. Odaértem az asztalhoz.
-Remélem nem zavarok.- Felmutattam a papírokat.- Felmerült egy apró probléma, de megoldottam már fejben, csak egy kis segítség kellene.
-Figyelek.-Mondta,majd a tervrajzot arrébb tolta, és az ember is arrébb állt, de úgy ahogy mindenki továbbra is körülállták az asztalt. Loki mellé mentem.
-Na felvázolom mi a szitu: három családnak nem jutott hely. Az elsőnél feljebb ugye nem kerülhetnek. De valahol el kell szállásolnunk őket, nem maradhatnak az utcán. Szóval kitaláltam mi lesz. Gyártani kellene hozzá csupán kisebb-nagyobb fémből készült apró lakásokat, de inkább szobákat, amikben élhetnek. A kertbe tehetnénk le őket, így be tudnak járni mosdóba, fürdeni esténként. Addig pedig letehetnénk sátrakat. Amikor vége ennek az időszaknak a fémet bármire fel lehet használni. A fürdőszoba rendet pedig megoldhatnánk úgy, hogy az esti mosakodásnál összeállítjuk, hogy melyik család, meddig birtokolhatja a fürdőszobát. -Kitettem a papírlapokat az asztalra, úgy hogy mindet lehessen látni. Loki feléjük hajolt, és szemügyre vette őket. -És még valami: van öttagú család is, és háromtagú, e szerint kell meghatározni a méretet. Ugyanígy, ez a sátraknál se mindegy. Na szóval? Meg lehetne oldani?
Loki kiegyenesedett és mosolyogva nézte tovább a lapokat, majd összeszedte őket, és átnyújtotta.
-Ha megadod a méreteket én legyártatom azokat az apró lakásokat. A sátrakhoz csak a szobalányokat, illetve a felettesüket kell megkérned hogy szedjék elő.
-Akkor ez egy igen?-Vigyorogtam.
Bólintott.- A te kezedben van az ügy.