Far From Home

76.

A naplemente után visszahintóztunk a palotába, ahol a királynővel már nem találkoztunk, ellenben a lányával. Ezúttal Lokit is rávettem arra, hogy legalább egy pár szót váltson vele. Leginkább Asgard ragyogó világáról mesélt neki Loki. A kedvenc témája, nem csoda hogy ez volt az egyetlen ok, amiért leállt vele beszélgetni. De ha nem is így lett volna, akkor is tettem volna valamit, elvégre a lány a féltestvére. Az igazi, vérszerinti testvére. Nagyon örültem neki, hogy egy ilyen mosolygós és illedelmes lány volt, hiszen így Lokinak sokkal könnyebb lesz elfogadnia. Már ha képes rá, persze. Amikor Loki kijelentette, hogy szeretne visszavonulni bement a szobánkba, de én még pár percig az ablakból néztem a tájat a kislánnyal.
-Bocsánatot szeretnék kérni az ő nevében. Tudom, ilyet nem tehetnék, de mire vagyok én, ha nem a szabályok megszegésére?
Elmosolyodott.- Ne aggódj kérlek, a tanítóim mind elmondták milyen is lesz. Az elmúlt hónapokban rengeteget hallottam Asgard Hatalmas Királyáról.
-Én pedig az elmúlt hónapokban a saját bőrömön tapasztaltam a modorát.
Kijött két szobalány a szobánkból és meghajoltak, majd tovább mentek. Amíg hallótávolságban voltak a hercegnő magázódni kezdett.
-Hol van a szobája? El kísérhetem, ha szeretné.
Elnéztem a szoba felé, ahová Loki nemrég besétált. - Az a szobám, ahol alszom.
-Az?- nézett ő is oda.- De az a királyé.
Közelebb hajoltam hozzá. - Elárulok egy titkot! Megígéred, hogy senkinek sem mondod el?
Mosolyogva bólintott.
-Én nem egy asgardi tanácsadó vagyok. Valójában Midgardról érkeztem.
-Egy kém vagy?- lepődött meg.
-Nem, nem! - eszembe jutott a vöröske és a hideg is végigfutkosott a hátamon. - A Király hozott el, mivel segíteni akart. Hónapok óta a palotában lakom.
-És miért alszol a szobájában?
-Mivel ezalatt az idő alatt egymásba szerettünk.
-Akkor most igazából királyné vagy?
-Nem!
-Akkor Őfelsége szeretője?
Összehúztam a szemöldököm. Elgondolkodtam mit is jelent ez a szó. -Nem egészen. Én nem csak egy másik lány vagyok - remélem - számára én vagyok az egyetlen. Asgardban mindenki tud rólunk, csak itt nem akart ezzel foglalkozni, ezt magyarázni, bár az igazi szándékait nem ismerem. Ő a pasim. A párom, a kedvesem a szerelmem. - Elhallgattam, mivel ezeket a szavakat furcsa volt hallani a számból. Lokitól olyan természetesen és olyan vonzóan hangzik tőlem inkább furcsa volt.
-Azta! És milyen érzés szerelmesnek lenni?
-Öhm... Bonyolult? Leírhatatlanul jó és rossz érzés egyszerre - felnevettem és egy adag homok esett a ruhámra. - Nagyon le kellene fürdenem! Holnap találkozunk és talán részletesen is beszámolok a szerelemről.- Az ajtóhoz sétáltam, ahol asgardi katonák álltak és kinyitották nekem. - Bár még magam sem értem! Jó éjszakát!
-Jó éjszakát! - mondta a hercegnő, majd mögöttem becsukták az ajtót.
Körülnéztem és láttam, hogy Loki nincs a szobában, gondoltam már áztatja magát a kádban, így hát oda sétáltam és bekopogtam.
-Tiszta homok vagyok! - szóltam be.
-Én már nem! -hallottam a hangját.
Benyitottam és láttam, hogy a kádban fekszik. A lábai felhúzva, így az álláig befért. Felnevettem a látványra.
-Mi az?- kérdezte gúnyosan.- Nem tehetek róla, hogy az asgardiak sokkal nagyobb termetűek. A saját kádamat nem hozathattam ide.
-Nekem mindegy, a lényeg hogy készülődj kifelé!- a mosdókagylóhoz mentem ahol a tükör is volt és megráztam a fejemet a homok miatt. -Fürdeni szeretnék szóval gyere ki!
-Inkább te gyere be! - mondta, de amint realizálta,  hogy egyedül sem fér el megforgtatta a szemét.
-Persze remek ötlet. A felhúzott lábaid tökéletes háttámlaként szolgálnának.
-Nekem tökéletes!
-Ja, ezt egyből gondoltam. Gyerünk, eleget pancsikáztál már! Van annyi időd, amíg leveszem valahogy ezt a ruhát.
-Egyedül nem fog menni - mondta miközben feljebb tolta magát.
Odamentem hozzá. -Te tudsz segíteni vagy hívnom kell egy idegent?
-Tudok, ha akarok.
A kádra támaszkodtam. -Alkut ajánlok!- Elmosolyodott. - Te kiszállsz a kádból, segítesz nekem levetkőzni és cserébe az asgardi palotában bemászok a kádadba.
-Legyen - mondta, majd elmerült még egyszer a vízben.
Alaposan megmostam a hajamat és magam köré tekertem a törölközőt, mivel fogalmam sem volt arról, hogy mit vehetnék fel. Kisétáltam a szobába, ahol Loki szintén egy törölközőbe csavarva olvasott valami lapot az egyik kanapénak támaszkodva. Mialatt a vízben voltam végig Loki múltján gondolkodtam ezért úgy gondoltam eljött a tökéletes pillanat arra, hogy megkérdezzem.
-Loki!- elkezdtem felé sétálni, de végül megálltam az ágy mellett.
-Tessék?- nézett fel.
-Ahogy a világok között barangolok eszembe jutott, hogy te nem asgardi vagy. Eddig sosem akartam ezt felhozni, mivel nem akarok fájdalmat okozni ezzel. Ha most sem akarod elmondani nincs semmi baj!
-Hát... Valóban a legjobb témákat tudod felhozni! - sóhajtott fel miközben összehajtotta a papírt.
- Úgy éreztem már tényleg meg kellene kérdeznem.
Összefonta a karjait. - És mit is akarsz tudni?
-Mondjuk, hogy te mit tudsz róla.
-Odin talált meg egy elhagyatott templomban miután megnyerték a háborút. Átváltoztatott és elvitt Asgardba. Mindenki úgy tudta, hogy kora szülött vagyok és édesanyám az azt megelőző hónapokban csupán pár emberrel találkozott, mivel súlyosan beteg volt. Senki sem látta, így elhitették, hogy én is a gyermekük vagyok csupán a betegeskedés miatt nen tudták azt, hogy életben maradok-e,ezért nem adták köztudatra. Ahogy nőttem anyám megtanított varázsolni. Nem volt neki nehéz, hiszen boszorkányok között nevelkedett fel. Mindig is éreztem, hogy nem tartozom oda. Az összes ifjú asgardi nemessel ellentétben engem nem érdekeltek a harcművészetek vagy a vadászatok inkább az anyámmal akartam varázsolni vagy olvasni. Persze nem hagyták, hogy ezt tegyem ezért is értek jól ezekhez a dolgokhoz. Akkor nem élveztem, de már örülök neki hogy rákényszerítettek. Ezt tudom az egészről. Megmentettek a haláltól, hogy később fel tudjanak használni a béke érdekében.
-Az igazi szüleidről tudsz valamit?
-Az apámat személyesen ismertem. Régen felkerestem, titokban segítettem neki, úgy tettem mintha Asgard vesztét akarnám, de valójában csak meg akartam ölni azért, hogy hőssé válhassak apám szemében és engem is elismerjenek, ahogy Thort. Amikor elkezdtem persze nem tudtam, hogy igazából mi is vagyok és ki is az apám, de amikor rájöttem nem akadályozott semmiben. Sőt, igazság szerint annál inkább ösztönzött, hogy kivívjam Odin tiszteletét.
-És az anyád?
-Bizonyára valami beteges jégóriás lehetett. Állítólag sokkal kisebb baba voltam, mint egy jégóriás, bár kinézetre teljesen úgy néztem ki. Lehet az anyámnak volt valami betegsége. Valószínűleg ezért hagytak abban a templomban.
-Folyamatosan azt hajtogatod, hogy egy jégóriás máshogy néz ki. Én mindig is fehérnek vagy szürkének képzeltem! Elmondod milyen valójából?
-Meg is tudom mutatni...
-Tényleg?
-De nem lesz szép látvány. Sosem akartam, hogy lásd, mivel aggódtam hogy ezután félni fogsz tőlem.
-Félni tőled?- kérdeztem egy mosoly kíséretében. - Kérlek, már rég legyőztem a félelmet! Engem már nem tudsz megrémíszteni, tehetsz bármit.
Behunyta a szemét, úgy tűnt koncentrált. A lába elkezdett kékké változni, majd a kékség az egész testét birtokába vette. Az arcán és az oldalán furcsa vonalak jelentek meg. Leginkább már beforrt hegekhez hasonlítanám. Az oldalán hullámokban futott felfelé, az homokán volt egy félkör, az arcán pedig mindkét oldalon 3 ugyanolyan hegféle. Amint kinyitotta a szemét véglegesen ledermedtem. Eltűnt a gyönyörű, ragyogó zöld szeme és vérpirossá vált, amiben szinte látni lehetett a világot porrá égető tüzet, pedig jégóriássá alakult át. Rémisztő volt. Az agyam azt mondta, hogy tűnjek el onnan minél gyorsabban, és hátrálni akartam, de szívem mást diktált. Azt mondta, hogy ez Loki előtted, életed szerelme. Bízol benne és boldoggá tesz, szeret téged és sosem bántana. Tettem egy újabb lépést és így eléggé közel kerültem hozzá. A testéből sugárzott a hideg. Olyan volt, mintha folyamatosan a légkondi mellett állnál és az egész testedre kapnád az egyáltalán nem kellemes hőmérsékletű levegőt. Belenéztem a gyűlöletet sugárzó szemeibe. A józan ész ellen akartam cselekedni és megérintettem az arcát. Jéghideg volt, mintha egy befagyott tó tetejére helyeznéd a kezed. Csupán két másodpercig éreztem, mivel akkor ez a hideg szúró fájdalommá kezdett átalkulni és Loki elkapta az arcát.
-Nem szabad hozzám érned - a lehelete is nagyon hideg volt, éreztem az arcomon. - Ha hozzám érsz örökké lefagyasztod azt a testrészed.
-De már megtettem - motyogtam.
-A hatást vissza tudom tartani, de nem sokáig. Erre senki sem tanított meg, így nekem kell rájönnöm. - Az arcom elkezdett fázni, ahogy fújta rá a hideg levegőt.
-Olyan mintha a tüdődben is jég lenne.
-Talán az is van - mondta, majd behunyta a szemét és vissza változott. Fokozatosan elmúlt a hideg, amit sugárzott. Amikor újra kinyitotta a szemét már csak a zöld szeretet láttam, nem a piros gyűlöletet. Már nem sugározta a hideget én mégis fáztam. A kezei közé vette a tenyeremet, amit az arcához érintettem és elkezdte dörzsölgetni, hogy felmelegítse. Elmosolyodtam a törődésén.
-Hogy lehet, hogy valójában ilyen vagy?
-Most mondanám, hogy az anyámtől örököltem, de szerintem ezek után helyén való lenne, ha azt mondanám, hogy inkább csak átvettem tőle ezt a tulajdonságot mialatt nevelt minket. Ő volt az egyetlen, aki megértette hogy nem vagyok egy vérbeli viking- több szempontból is- és mindig az oldalamra állt.
Kivettem a kezemet a markából és átöleltem.
-Tudom, hogy az anyád szeretetét sosem tudom helyettesíteni, de remélem tisztában vagy azzal, hogy én is megértelek és ha tehetném szilárdan kitartanék melletted és mindenkivel szemben állnék, a te oldaladon. Ez nem vigasztal, tudom.
-A te szereted is sokkal több, mint amint valaha is kívántam és elképzeltem. Még a körülményekhez képest is.
Kicsit elhúzódtam és a homlokához nyomtam az enyémet.
-Szeretlek- mondtam.
-Szeretlek.
Megcsókoltam, de ezúttal nem úgy mint a tengerparton. Sokkal szenvedélyesebben. Ahogy ölelt, gyűrte a törölközőt, ami lecsúszott a mellkasomról és csak a hátamnál tartotta. Így a csupasz felsőtestem az övéhez nyomodott. Átöleltem a nyakát és csak jobban odanyomódtam hozzá, közben éreztem hogy a hátamon csúsztatja le a törölközőt. Mialatt a nyakamat csókolgatta a törölköző egyre lejjebb csúszott, miközben az ujját az oldalamon húzta és felnevettem.
-Szerinted van valami varázslatos ezekben a törölközőkben?- kérdeztem nevetve, de ő továbbra is puszikkal hamozott el.- Hiszen itt mindenben van.
-Szerintem van - motyogta. - Azt kívántam, hogy csússzon le rólad amióta megláttalak és tá-dá!- a nyakamba nevetett.
Elnéztem az ágy felé. - És az ágyneműben?
Felhajolt hozzám. -Jelen pillanatban kétlem, de még lehet, ha viszünk bele.
Persze pontosan tudtam, hogy miről beszél de folytattam.
-És azt hogy csináljuk Ó, Hatalmas Mágus?
-Szívesen megmutatom - mondta mire elengedte a törcsit, ami a hátamrol a földre csúszott egy másodperc alatt. Végigsimított a hátamon. - Ha akarod.
-Másra sem vágyom - motyogtam miközben elkezdtem az oldalán összekötött törölközőt szétszedni.

Kedves olvasóim! Köszönöm mindenkinek, aki még mindig olvas és nagyon-nagyon hálás vagyok! Azért tűntem el megint, mivel egy másik könyv ötlete már hónapok óta motoszkált a fejemben és még nyár elején leültem, hogy végre nekikezdjek. Sajnos, azóta is csak azzal foglalkoztam és nagyon sokat dolgoztam rajta ( bár nem bánom egyáltalán, csak hogy ezt a könyvet és titeket elhanyagoltalak) akit érdekel, az bátran lessen bele. A címe Destiny. Annyit mindenképpen hozzá szeretnék fűzni, hogy NEM Marvel, de a természetfeletti világ és a mágia nagy szerepet játszik benne. (Ja meg persze romantikus, hát mi más lenne?) Abból előre megvan írva több fejezet, ezért egy héten kettőt fogok kirakni, de nem dolgozom tovább rajta, hanem inkább ezen fogok szorgoskodni és folytatni, mert még annyira sok ötletem van. Nem akarom félbe hagyni, pedig nagyon közel jártam hozzá az elmúlt hónapokban.

Köszönöm a támogatást mindenkitől, aki itt maradt! (Meg attól is, aki végigolvasta ezt a hosszú szöveget) ❤️