Far From Home

10.

Másnap miután felvettem a piros ruhámat, elvégeztem a reggeli dolgaimat és megreggeliztem felmentem a könyvtárba. Elvoltam ott egy ideig, kicsit körülnéztem, felfedeztem a polcokat, elolvastam hogy milyen műfajú könyvek találhatóak ott. Meg is találtam a kedvencemet. Gondolom a hölgyeknek volt biztosan fenn tartva. Vajon melyik is a kedvencem? Természetesen a romantikus. Nem gondoltam volna, hogy Asgardban van ilyen. És milyen lehet az isteni romantika? Erre a kérdésre kerestem a választ azzal, hogy ki akartam választani egy könyvet. Egészen addig fel sem tűnt semmi. Azonban, feljebb másztam a létrán. Minél feljebb, annál jobb kötésű könyveket találtam. És egyszer csak nagyon meglepődtem. A könyvek címe egyre ismerősebb lett, de szemet hunytam felette, egészen addig amíg egy könyvnek nem volt ugyanaz a címe, mint az egyik kedvenc könyvemnek. Levettem hát azt a kötetet. Az utolsó oldalra lapoztam, mert az nagyon megragadt, ugyanis egy érzelmes rész volt, és az utolsó mondat egyben a könyv címe is volt. Beleolvastam, és azt hittem leesek a létráról a nagy meglepetéstől. 
Ugyanaz volt. Ugyanaz a könyv. Csupán a borítója annyiból állt hogy csak a címe volt ráírva. 
Feljebb mentem, és újabb meglepetések értek. Még több általam kedvelt, és olvasott iromány. Amikor még annál is feljebb mentem a legeslegújabb könyveket vettem észre. Köztük egy olyat is, amit meg akartam venni. 
Először azt hittem hogy Loki egyik újabb illúziója. De aztán eszembe jutott, hogy minek vetítené ide a Föld összes könyvét? Mi haszna lenne belőle?
Végül kivettem azt az irományt, amit meg akartam vásárolni, leültem az egyik kényelmes kis fotelbe, felhúztam a lábaimat és elkezdtem olvasni. 
Végre, egy számomra is érthető nyelvezeten levő könyvet olvashattam, és teljesen lekötötte a figyelmemet. 
Csak akkor figyeltem fel amikor ajtó nyitódást hallottam. 
-Nem mondom azt, hogy sajnálom a tegnapit, mert nem sajnálom, fontos dolgom akadt a támadásokkal kapcsolatban. Fontosabb volt, mint veled olvasgatni - lépett be Loki, majd megállt velem szemben.
-Neked is szia - grimaszoltam rá, majd vissza vetettem a tekintetemet a könyvre. 
-Mit olvasol?
-Egy könyvet -vontam meg a vállam. - A címe: ,,Velünk véget ér''. Colleen Hoover a szerző. 
-Akkor valami midgardi könyv. 
-Képzelheted mennyire élveznék egy Asgardi romi sztorit.
-Lehet hogy jobban, mint gondolnád. Bár, nem ismerem az ízlésedet. Szóval, csatlakozom hozzád és folytatom az én olvasnivalómat - mondta, majd elővett egy könyvet a háta mögül, leült a kanapéra, és ő is neki látott olvasni. 
Az olvasmányom teljesen lekötötte a figyelmemet nagyjából addig, amíg nem jött egy ismeretlen ember, azzal hogy óhajtunk-e enni valamit? És ha igen, mit? Nekem egyből egy dolog jutott az eszembe, amit szívesen ettem volna. Az, amit a könyvben is sütöttek. Muffin. De az csak úgy, nem jó. A muffin úgy fincsi, ha saját kezűleg van megsütve.
Loki éppen engem nézett, válaszra várva, de én más infóval szolgáltam neki, mint amire ő számított.-Süssünk muffint!-Ragyogott fel a szemem.
-Az mégis micsoda?
-Ne már, hogy nem tudod, hogy mi az a muffin! Milyen régimódi vagy!-A könyvjelzőt, a lapok közé csúsztattam, majd becsuktam a könyvet. -Menjünk le Midgardra és szerezzük be a hozzávalókat! 
-Az agyadra ment a sok könyv? - kérdezte Loki halál komolyan.
-Nem, dehogyis! Kérlek! Élvezni fogod!
-Erősen kétlem - vágta rá, majd vissza tekintett a kezében tartott kötetre. 
-Kérlek, ne légy ilyen kocka. Vagy kérjem asgardi módra? Ó, Felség, könyörgöm ne legyen ilyen kocka, nagyságos uram!
-Először is, ezt elrontottad. Nem így kell, csak kifiguráztad.
-Nem érdekel hogy kell. Tudod mit? Kössünk egyességet. Úgy is, úgy imádod az ilyeneket.
-Mit ajánlasz?-Kérdezte pimasz mosollyal a száján.
-Ha belemész ebbe, és sütsz velem, akkor te is rám erőszakolhatsz valamit, amit nem akarok. 
Kis habozás után, döntött. -Rendben.- Felállt. -Csak mert szeretném látni a szenvedő arcodat.
-Szupi!-Mosolyogtam, aztán átöltöztem abba a ruhába, amiben jöttem ide, majd Lokival lementünk, beültünk egy hintóba, aztán leteleportáltak minket a Földre, egyenesen Manhattanbe. Egy szűk, sikátorba érkeztünk meg, hogy senki se lássa meg ahogy előteremtődünk a semmiből. Aztán egy másodperc múlva zöld fényt láttam magam mellett, és már nem Loki volt mellettem, hanem az a vörös hajú férfi akit akkor láttam, amikor a Starbucksba mentünk Sean-al.
-Ezt hogy csináltad?-Kérdeztem elkerekedett szemekkel.
-Az az én titkom - vigyorodott el.
Odakint emberek járkáltak, de nagyon kevesen. Nem úgy, ahogy mindig megszoktam. Ekkor beugrott valami: Loki ostromolja Manhattant. Akkor hogy-hogy nyitva vannak a boltok, és járkálnak az emberek?
Amint kiléptünk az utcára halkan megkérdeztem:-Mi folyik itt? Miért vannak itt az emberek? 
-Manhattan ezt a részét nem sikerült még a hatalmam alá vennem. A Bosszúállók mindent megtesznek hogy megvédjék, én pedig úgy teszek mint akit már nem igazán érdekel és addig megpróbálom felfedezni honnan, hogyan tudnám ezt a részt is uralmam alá venni. 
Még nem gondolkoztam rajta hogy mi lesz a jövőben. Nem gondolkoztam azon, hogy egyáltalán vissza megyek-e, vagy ha maradok akkor mi lesz? De abban a pillanatban egy gondolat vett hatalmába és nem eresztett.-Ne rombold le az otthonomat, oké? -Fogalmam sincs miért mondtam ki,  nem állt szándékomban, csak valahogy kicsúszott a számon. Nem akartam hogy gyengének lásson ezzel kapcsolatban. De ő csak rám nézett egyetlenegy másodpercre, aztán újra az aszfaltot kémlelte. Az első alkalom, amikor nem szólt be valamit. 
Nem sokat dumáltunk miközben mentünk. Röviden megbeszéltük, hogy egy sütőt is el kell teleportálni, és nagyjából elmondtam hogy hol van a bolt, ahol mindent meg tudunk venni a sütéshez, beleértve az eszközöket, és a hozzávalókat is. Közben az embereket, és az eget kémleltük nehogy lebukjunk, és meglásson valamelyik Bosszúálló.
És kishíján el is rontottunk mindent.
Ugyanis, sétáltunk, sétáltunk, és ahogy mentünk egyszerűen lefagytam, megtorpantam, ahogy megláttam Seant. Egyedül volt, de így is a látványától, egy újabb darabka tört le a szívemből. New Yorkos sapi volt a fején, az amit tőlem kapott a 3. hónap-fordulónkra. Aznap este elmentünk sétálni a parkba, és emlékszem arra hogy eszméletlenül hideg volt akkor este, és rám adta a kabátját, aztán összehúzta, és a kapucnit a fejemre tette, amivel eltakarta a fél arcomat. Csak a szám volt kint. És tisztán emlékszem arra is, hogy miközben én nevettem a hülyeségén, elém állt, és hirtelen megcsókolt. Nem láttam mi történik csak átadtam magamat az érzésnek. 
-Alyssa, jól vagy?-Hallottam magam mellől Loki hangját. Szerencse hogy felébresztett, mert Sean éppen akkor fordította a fejét felénk. Valamit muszáj volt tennem, hogy ne lásson meg. Megfogtam Loki kezét, és berántottam a mellettünk levő sikátorba, majd a kuka mögé húztam, és leguggoltam. A kézfogásnak köszönhetően velem levő, zavarodott Loki is leguggolt velem együtt. Hirtelen visszaváltozott önmagává.-Mit művelsz?-Kérdezte indulatosan, majd kirántotta  a kezét. Az ujjamat a szájára tapasztottam. Tudtam, hogy Sean látott valamit, és be fog nézni. Legalábbis Lokit biztosan látta, legalábbis a vörös csávót, de látott vele valakit és ő elég kíváncsi típus, szóval biztos volt hogy utánunk fog jönni. Ráadásul most, hogy ilyen helyzet van, minden furcsaságnak utána akar nézni. 
Így is lett, pillanatokon belül hallottam a lépteit. Egész közel sétált a kukához, aztán megállt, majd pár másodperc múlva visszafordult.
Végig alig vettem levegőt, csak Loki zöld szempárját néztem, ő pedig az én kékjeimet. Fogalmam sincs mit gondolt akkor, de a szemei nagyra nyíltak és csak engem kémlelt. Szerintem egyikünk sem pislogott azalatt az idő alatt. 
Aztán, amikor elmúlt a veszélyhelyzet, a kezemet leengedtem az ajkairól, és ezzel a tekintetemet is elkaptam. Ő egy határozott mozdulattal felállt, leporolta a ruhájának azt a részét ami hozzáért a falhoz, aztán vissza változott a vörös hajú pasivá. Köhintett egyet, aztán elindult kifelé. Felálltam, követtem, megvártam amíg körülnéz.
-Ott,- mutattam el balra, - ott megy az autója. Gyalogolhatunk tovább. -Nyeltem egyet. Még mindig kissé sokk-hatásban voltam, Sean látványa, és a Lokival történtek miatt. Pedig semmi sem történt igazából. Mégis átfutott rajtam valami különös érzés, amikor a szemeibe néztem. Mindig átfut.
Perceken belül a bevásárlóközpontba értünk. Kivettem egy tolós kocsit, és elindultunk a boltban. A készlet ki volt fogyva, rajtunk kívül egy pénztáros nő és két ember volt. A sorok között flangáltunk, már a szükséges eszközök közül pár dolgot betettem a kosárba. Közben Loki végig arról fecsegett milyen felesleges az emberiség, mennyire hülyék (ő nem igazán így fogalmazta meg, de a lényeg ez volt), és minek élnek ha amúgy sincs jövőjük, mert tönkre teszik az élőhelyüket. Aztán meg arról beszélt hogyha ő uralkodna végre lenne célja az emberiségnek. Én meg megmondtam neki hogy max az hogy kinyuvasszák őt.
Éppen a muffinpapíroknál álltunk, Loki továbbra is az emberiség jelentéktelenségéről tartott beszédet, amikor bedobtam a kosárba egy fehér papírokkal teli tasakot. Viszont mögötte megláttam egy kék alapon fehér pöttyöset, és sokkal jobban tetszett mint az egyszerű fehér. 
-Légyszi ideadnád azt az izét?-Kértem Lokit, miközben lábujjhegyre álltam hogy elérjem a másikat. 
-Továbbra sem tudom mi az az izé.- Én nyújtózkodtam mintha az életem múlna rajta, de akkor sem értem el a papírokat.-Levegyem neked, vagy még kínlódni szeretnél egy ideig?
Újra szilárdan álltam a földön.-Azt hittem szereted nézni a szenvedő arcomat.
-Ezt jól tudod, de ez már kezd kissé kínos lenni számomra. -Arrébb álltam, hogy odaengedjem, közben kivettem a fehéret a kosárból. Loki bezzeg nagyon könnyen elérte a muffin papírokat, és amikor levette felém fordult, átnyújtotta önelégült vigyorral az arcán.
-Nem tehetek róla, hogy kicsi vagyok - adtam át neki a fehéret. 
Vissza tette a polcra, aztán újra felém fordult.-Pedig az apád elég magas- jegyezte meg undorral.
-Ő sem volt magas eredetileg. A biológiai módosítások során lett az. Eredetileg kb. akkora volt, mint most én.
-Azt sem tudom hogy mit jelent az a kb.
-Azt jelenti: körülbelül . 
-Valóban, ha már itt tartunk el mondanád végre mi az az izé?-Kérdezte, miközben hátratette kézzel, karót nyelt testtartással sétált mellettem.
-Kérlek, próbálj meg valahogy elvegyülni, és ne járj így. - Megmutattam neki hogy hogyan kellene állnia, aztán megpróbált leutánozni, de rosszabb lett mint volt. Végül hagytam a fenébe, és miközben levettem a napraforgó olajat a polcról, elkezdtem magyarázni.-Az izé az... Minden. 
-Remekül magyarázol - tett szarkasztikus megjegyzést. Tovább haladtunk közben és én a kosárra támaszkodtam.
-Jól van na... Szóval mindenre mondjuk hogy izé. Általában akkor ha nem jut eszünkbe valaminek a neve, vagy nincs rá megfelelő kifejezés.
-Hidd el, kedvesem, nekem elég tág a szókincsem. 
-Azt elhiszem - forgattam a szemem. Megálltunk ezután a liszteknél, és miután levettem a megfelelőt, furcsának találtam, hogy Loki nem szólalt meg, ezért hátra néztem, és azt vettem észre hogy a mellette álló szőke fiú testtartását próbálta utánozni. Nagyon vicces látványt nyújtott, mire elnevettem magam, amire felkapta a fejet. Egyből úgy tett mintha mi sem történt volna, és inkább mellém állt. 
Azonban akkor újra nagyon meglepődtem és egy pillanata levegőt is elfeljettem venni. Ugyanis abban a pillanatban fordult be a sorba az apám.