Far From Home

3.

-Csak nem egy midgardi?
Az idegennek a zöld szemei szinte világítottak a sötétben. Nem értettem miért volt olyan nagyon sötét odabent, csak pár gyertya világított. De az alakját pontosan ki tudtam venni. És azt hogy zöld ruhában volt, a kezeit pedig hátra kulcsolta.
-Hogy mi?-Kérdeztem vissza.
-Szóval az vagy, csak a midgardiak nem tudják magukról hogy azok.-Legszívesebben megint megkérdeztem volna hogy most miről beszél a pasi.- Mi a neved? -Előrébb lépett így az arca is jól látszódott. Őrült tekintete volt. 
-Alyssa Rogers.
-Rogers? A pizsamás hős felesége vagy?
-Feleség? Nem, dehogy! A lánya vagyok.
-Milyen igaz, most hogy így jobban megnézlek hasonlítasz rá. És mit keresel itt, Alyssa?-Ahogy kimondta nevem különös borzongás fogott el. A normális szoba falához sétáltam, vagyis tettem pár lépést oldalra, és nekidőltem, majd lecsúsztam a földre. Senkinek (Molly-n kívül) nem meséltem még Sean-ról, arra gondoltam ez az ember itt van egyedül, egy sötét szobában a hetediken, szóval valószínűleg senkinek sem fogja elmondani. És miért mesélne bárkinek egy unalmas random halandó lány életéről?
-Az egyik ok hogy unatkoztam, és előjött a kíváncsiság-rohamom.
-Nem is tudtam hogy van ilyen.-Motyogta, de csak viccből, hiszen mindketten tudtuk hogy nincs ilyen.
-A másik pedig egy fiú.-Elmosolyodott. Fogalmam sincs miért, de elmosolyodott.- Tudod, nagyon ki készít az a srác. Úgy hívják hogy Sean. Tegnap szakított egy lánnyal, azért mert valaki mást akar. Biztos voltam benne hogy én vagyok az, aki kell neki de most az esküvőn megbámult egy csajt, és most valószínűleg a szobájában "szórakoznak". Én pedig már el terveztem vele egy kész életet. Komolyan. Olyan romantikus történetet szeretnék, mint a szüleimé. Harcolunk a gonosz ellen, megvédjük a világot, és hősök leszünk. Itt nem is az a fontos hogy mik leszünk, hanem inkább az együtt. És vele ez meglenne.-Kis szünetet tartottam. -Ja, és arról ne is beszéljük hogy Stark. Tudod Tony Stark a vasember gyereke. Apa pedig nem bírja őt. Mondjuk nem tudom kit választanék, ha kellene köztük. Ugyanis a családom a legfontosabb számomra.-Hallgattam egy kicsit, jó érzés volt mindent elmondani valakinek.-És te idegen? Mit keresel itt? Egy cellában, idefent?
-Nagyon egyszerű. Túlságosan akartam valamit, ezért loptam, becsaptam mindenkit, gonosz voltam -mondta drámian- és felség árulást követtem el. Többször is.
-Tudod ez nagyon furcsa... Ha felség árulást követtél el, miért vagy itt? A palotában?
-És azt nem tartod furcsának hogy egy idegen lány csak úgy besétál a szobádba, és elkezd mesélni a szerelmi életéről?
-Én tudom hogy fura vagyok, és te tudod?
- Jól tudom.-Mondta egy újabb ravasz mosoly kíséretében. Én is elmosolyodtam. Egy ideig a szemét néztem.
-És téged hogy hívnak?
-Loki.
-Loki? De fura név... Már ne vedd sértésnek, de itt Asgardban mindenkinek ilyen fura neve van?
-Ó, szóval te nem tudod ki vagyok!-Hallgatott egy pár pillanatig, a tekintetemet fürkészte.
-Miért, ki vagy?
-Csak egy helyi bűnöző.-Vigyorodott el ravaszul, de a tekintete egyre örültebbé, egyre ijesztőbbé változott. -Milyen volt az esküvő?
-Honnan tudod hogy ma volt az esküvő?
-Én sem vagyok süket, hallom hogy a szobalányok beszélnek, amikor jönnek takarítani.
-Itt takarítanak?-Végigsimítottam a padlón.-Nem igazán vettem észre.-Néztem meg a port az ujjamon.  
-Van olyan is amikor megfenyegetem az embert aki hozza az ételt.-Folyatta.
-Hogyan, ha be vagy zárva?
-Mindenki tudja hogy nem maradok itt örökké.
Hallgattam. Fura volt az egész helyzet, a fickó, a beszélgetés, mégis tetszett ahogy mondta a szavakat, amilyen önbizalmat áraszt. Nem azt a fajtát amilyet akkor érez az ember ha apára néz. Nem, ez teljesen más volt.
Pár pillanat múlva felálltam, mert eszembe jutott hogy ha valaki meg akarja nézni hogy mi van velem (értsd: anya vagy apa) akkor biztos be mennek a szobámba, ezért tényleg mennem kellene.
-Mennem kell Loki.-Nehezen felálltam, magam körül szinte semmit sem láttam.-Nem értem ha áram van a kerítésedben akkor miért nem szerelnek be egy lámpát!? Hülyeség...
Elnevette magát.-Milyen bolond vagy.
-Mint te. Süt rólad hogy az vagy, már ha nem veszed sértésnek.-Hadartam el a végét. Elindultam, már az ajtót is kinyitottam amikor meg szólalt újra.
-Ne mond el a szüleidnek hogy találkoztál velem.
-Nem terveztem. Ők gyerekként kezelnek főleg ilyenkor. Mindig aggódnak. Egy idő után elég zavaró.
-Hidd el, megértem milyen ha egy idegesítő személy lélegezni sem hagy.
-Remek. Jó éjszakát Loki. -Mosolyogtam rá.
-Jó éjt Alyssa.-Mondta, majd biccentett a fejével.
Kiléptem az ajtón a folyosóra, és elmosolyodtam. Feldobott ez az alak. Bírom őt. Hiába bűnöző, (és kissé ijesztő) nem tűnik olyan rossz embernek.
Így, végig mosolyogva indultam le a lépcsőn. Mindig figyeltem arra nehogy meglássanak. Már leértem a harmadikra, és onnan hallottam a nevetést. A zenét alig-alig. Már mindenkinek nagyon jó kedve volt akkor. Elkezdtem a szobám felé sétálni, amikor mintha hallottam volna valamit. Sean ajtajához nyomtam a fülemet. Pont ahogy mondtam. Valakivel nagyon jól elvan és az nem én vagyok.
Tovább sétáltam. -Barom. -Suttogtam, majd benyitottam a szobámba. Kivettem a bőröndömből a pizsimet, plusz egy bugyit és elmentem zuhanyozni.
Másnap reggel arra keltem fel hogy anya bekopogott, majd benyitott.
-Mi aaaz?-Kérdeztem álmosan.
Ráesett az ágyamra.-Van nálad valami gyógyszer? Már bevettem két fájdalomcsillapítót, de nem segít!-Felnéztem. Másnapos.
-Biztos van ott több ahonnan azt vetted.
-Van, de nem tudom hogy apádnak mennyi kell...
-Nem is tudtam hogy ő is lehet másnapos.
-Ő is ember.
-Kételkedem benne.-Motyogtam. Felálltam, és a bőröndhöz battyogtam.-Mennyi pezsgőt ittatok hogy ennyire becsíptetek?
-Nem csak pezsgőt ittunk. Oh, nem. Puncsot. Nagyon finom volt. Csak amikor meg akartam kínálni Darcy-t, megmondta hogy ő nem kér mert alkoholos. Akkor számomra már amúgy is késő volt, ezért inkább apádat is leitattam. De amúgy szerintem csak jófej volt és tettette. Hiszen tudjuk,túl gyors az anyagcseréje nem igazán tud berúgni. Aranyos tőle, nem?-Elnevettem magam. Az én szüleim. Mintha még mindig fiatalok lennének. Megkerestem a gyógyszert és átnyújtottam anyának.
-Életmentő vagy kicsim, köszi.
-Ugye tudod hogy ennek fordítva kéne lennie? Nekem kéne másnaposnak lennem, és gyógyszert kérnem az anyukámtól, aki ezért leszid.-Arról nem is beszélve hogy én is szeretnék részegen felébredni életem szerelme mellett.
-Most rossz anya vagyok?-Ahogy rám nézett, az szívszaggató volt. Nem esett le neki hogy csak viccelek, és azt hitte hogy ő egy borzasztó szülő.
Megöleltem.-Nem, dehogyis! Te tökéletes vagy! Nem is lehetne nálad jobb anyukám!
-Imádlak!-Motyogta.-De most visszamegyek aludni.
-Menj! - Mondtam. Amikor visszadőltem az ágyba, már nem aludtam, csak feküdtem. És ahogy néztem a szobát, megláttam két felakasztott ruhát. Kipattantam az ágyból és odamentem. Az egyik egy hosszú  spagettipántos zöld ruha volt, minták nélkül, a másik fehér volt, arany mintákkal, elől a térdem feltettig ért, hátul, és oldalt pedig lelógott a földig. A zöldet választottam. Felvettem, a hajamat pedig leengedve hagytam. Kivettem egy fekete cipőt, és éppen azt vettem fel amikor bekopogtattak. 
Arra gondoltam, biztos anya és még több gyógyszert akar kérni. Mosolyogva az ajtóhoz siettem, és még lefelé néztem amikor kinyitottam.
-Anya, nem tudok több gyógyszert adni...-Felnéztem és megláttam Sean-t. Fogalmam sem volt miért jött oda hozzám. -Oh...
-Szia.
-Szia.
-Hogy vagy?
-Remekül. Én nem vagyok részeg, mint gondolom te és a szüleim.-Kikerültem, és becsuktam az ajtót.-Bocsi, de éppen sétálni indultam.-Mondtam, aztán elindultam .
-Nem vagyok részeg.-Indult el, majd felzárkózott mellettem.
-Akkor voltál.
-Nem voltam.-Megálltam.
-Akkor mit műveltél éjszaka?
-Kettőt találhatsz mit műveltem.-Vigyorgott. Megforgattam a szemeimet, aztán tovább siettem.-Várj már egy kicsit. Pasiból vagyok és minimum 2 hónapja nem szexeltem.
-Nem mintha annyira érdekelne. -Motyogtam, miközben elkezdtem lefelé menni a lépcsőn.
-Téged pedig úgysem fűzhettelek volna be. Szerintem nagyon is érdekel. Féltékeny vagy.
-Nem vagyok féltékeny!
-Szakítottam a barátnőmmel.
-És ezt miért mondod el most nekem?
-Mert miattad tettem.-Megálltam, a fordulóban. Szóval Molly jól sejtette. Miattam tette. Egyből elszállt a düh.-Csatlakozhatok hozzád a sétában?
-Gyere.-Mondtam végül. Persze hogy akartam hogy jöjjön. Álmaim pasija. De nem láthatta hogy oda vagyok érte.
Velem maradt, és a kertben sétáltunk. A hátsó kertben, ahol minden gyönyörű volt. Amint kiléptünk virágágyások voltak előttünk. Sárga, kék, lila és rózsaszín virágokból álltak, az út pedig apro kövekkel volt kirakva köztük. Volt közepén egy szökőkút is, majd utána nem sokkal megszűntek a virágágyások, de az utak tovább vittek a magas fák, s szép zöld fű, és bokrok között. Bizonyos távolsagonként fehér padok voltak és az egyik út felvitt egy szép, fehér hídra, ami átvezetett egy kis tavon, amiben nagy, színes jalak úszkáltak.  Gyönyörű idő volt.
Nagyjából két óráig beszélgettünk, amit nagyon élveztem, Sean ugyanis érdekes dolgokról beszélt és vicces is volt. Mondom: álompasi. Amikor egy-egy bókot kaptam persze fülig vörösödtem, de csak nevettünk rajtam és egy pár poénnal elsimítottuk az egészet.
Két óra múlva Janeel és Thoral ebédeltünk. Annyira kíváncsi voltam arról mit tudnak Lokiról, de megígértem hogy nem említem.
Egész délután együtt voltam a többiekkel, és kétszer is majdnem kimondtam a nevét, de tartottam magam. Nehéz olyanok előtt titkolózni akiknek mindent elmondok. (Kivéve persze Sean-t, de vele is sokat bajlódok. )
Este újra elindultam hozzá.
Az egyik fehér falrésznek volt dőlve, oldalról láttam.
-Most már állandó társaságot kapok?-sóhajtott, majd becsukta a könyvet ami a kezében volt.
-Sajnálom, de nem boldogítalak tovább, csak még egy napig.- Mondtam, majd elkezdtem ide-oda sétálni.-Teljesen kész vagyok, Loki. Sean tegnap tényleg azt csinálta amit mondtam, de ma meg beállított azzal hogy miattam szakított a csajával.
-És mi volt a mentsége a tegnapi "szórakozásra".-Idézte fel a tegnapi szavaimat.
-Ó, igen ez a legérdekesebb!-Álltam meg.-Azt mondta hogy engem nem tudott volna az ágyába csábítani!
-Így van?
-Persze hogy így!-Lecsúsztam a tegnapi helyemre.-Nem tudom mit kéne éreznem iránta. Veled már volt ilyen?
-Nem, az én kapcsolataim nem egészen ilyenek voltak. Ha "szórakozásra" vágytam elcsábítottam az egyik szobalányt.
Elfintorodtam. -Én ezt nem akartam hallani.
-Tégy, amit jónak látsz.-Vonta meg a vállát.
-De én nem látok itt semmit jónak vagy rossznak. Csak vele akarok lenni, de apa szerint a Stark felé fiúk tönkre tesznek. Tudod a rosszfiúk. Te csak érted, hiszen te is az vagy.
-Van benne igazság. De nem mindig. Lehet, inkább jót tesz vele neked.
-Az mit jelent?
-Nem tudom. Én gonosz vagyok, nem szerelem szakértő.
-Nem tűnsz olyan gonosznak. -Állapítottam meg.
-Az első ember aki így látja, mind a Kilenc Birodalomban. -Ültünk egy pár percig, én gondolkodtam azon amit az előbb meséltem el neki.-Nem áll jól neked a zöld. Az az én színem. -Jelentette ki. Elnevettem magam. -A szőke hajadhoz még jól néz ki, de a szemedhez a kék megy.
-Mi van, hirtelen divat szakértő is lettél?-Kérdeztem cinikusan.
Nem figyelt rám.-Kékben jobb lenne ez a ruha. Csináltatok egyet.-Jelentette ki.-És ha kész lesz, neked muszáj lesz fel venned. Mert megígéred.
-Mi van, már a jövőbe is látsz?-Nevettem, majd felálltam.-Van egy gonosz, szerelem- és divat szakértő, jövendőmondós barátom.
-Barátod?
-Persze, itt lógok veled, ki dumálom a lelki dolgaimat, és közben nagyon jól szórakozom. Barát vagy. -Mosolyogtam.
-Mit mondanak erre a földiek?
-Nem tudom, király, zsír, menő, és az egyik osztálytársam néha azt mondja hogy karaj.
-Nekem jó lesz a ,,király".
-Szupi. Na megyek. Holnap jövök.-Mondtam, majd szokásomhoz híven sunnyogva vissza mentem a kis szobámba. Fáradt voltam, szóval miután meg fürödtem hulla fáradtan dőltem az ágyba, és hamar elaludtam.