Far From Home

86.

Egy teljes nappal később kikerülhettem a beteg szobából, ahol ébredtem. Visszakerültem Loki szobájába, hogy szemmel tudjon tartani. Még amikor felébredtem beszéltem a barátaimmal, de Loki nem volt hajlandó velem beszélni a mostani helyzetről, csak a hogylétemről érdeklődött és inkább csak átlagos dolgokról beszélgetett velem.
Már felöltöztem, amikor Loki megjelent az egyik gyűlésről. Egy gyönyörű zöld ruha volt rajtam, aminek nem volt igazi ujja, hanem a vállrészétől omlott le a 4 csíkból álló anyag mindkét oldalon, egészen a ruha aljáig. A derekamtól felfelé egy bronzból készült, gyönyörű mintákkal hegesztett páncél volt. Lucy segített rendbe szedni a hajam és az elejét oldalra feltűzni, a végét pedig be göndöríteni egy kicsit. Amint Loki belépett, elköszöntem Lucytól és odasétáltam.
-Azta! Nézzenek rád! Az én színemet hordod és milyen gyönyörűen nézel ki! - végighúzta a kezét a karomon, majd megfogta a kezemet.
-Tudod, meg akartam mutatni annak a szipirtyónak, hogy ki kicsoda itt. Csak hogy tisztában legyen vele.
-Találkozni fogsz vele?
-Igen, nagyjából 10 perc múlva. Így jobb lenne, ha elmondanád mit is várnak azért cserébe a hülye gyógyszerükért.
-Nem hülye gyógyszer! Megmentette az életedet.
Loki elengedte a kezem és megfordult, hogy az ablakhoz sétáljon.
-Sokat kértek, ugye?
-Az idő múlásával csak többet fognak. Az összes bevételem 30%-át kapják jelenleg, de egy hét sem fog eltelni és máris az 50%-át fogják követelni. Azt akarták, hogy adjam át nekik Alfheimet teljes mértékben és a kislányt is magukénak akarják, valamint a Jégóriások birodalmát is vissza akarják hozni és őket is a hadseregükké tenni. Átadtam mindkét Birodalmat és próbálom lebeszélni a hercegnő elviteléről, de csak akkor egyeznek bele, ha átadok újabb két Birodalmat. Egyelőre ezek a követeléseik.
-Ez borzalmas...
-Tudom - mondta nyugodtan.
-És mit fogunk tenni ellene?
-Nem tudom.
-De neked mindig van terved.
-Van tervem, de még nem végrehajtható. Az ő katonáiktól és kémeiktől hemzseg egész Asgard. Így nehéz bármit is tenni, de csak várnom kell egy kicsit. Maximum egy hónapot. Ha teljesen együttműködünk csökkeni fog a figyelmük és addigra ki tudjuk szűrni a kémeket és manipulálni őket. Becsapjuk őket, titokban mindent elintézünk és amikor eljön az ideje véget vetünk ennek. De addig nincs választásom, mint az együttműködés.
Megfordult, hogy rám nézhessen.
-Te viszont viselkedj úgy, ahogy viselkednél velük, csak bármit teszel szólj nekem, jó? Nagyon fontos, hogy fenntartsuk a látszatot és ne fogjanak gyanút.
-Tehát megengedett számomra a pofázás?
-Csak ameddig úrihölgyi keretek között csinálod - mosolyodott el.
Odasétáltam hozzá és átöleltem. Ő is viszontozta és az orrát a hajamba nyomta.
-Úgy fogom, ígérem. Most pedig megyek és kiharcolom azt a tündéri kislányt - néztem fel rá.
-Tőled pontosan ezt vártam - adott a homlokomra egy lágy puszit, majd hallottuk hogy kopognak az ajtón, jelezve, hogy mennem kell, ha nem akarok elkésni. Kibontakoztam Loki öleléséből és magabiztosan elindultam az uticélom felé.
Az egyik szalonban várt rám a Királynő. Egy szolgálólány állt mellette. Én is behoztam magammal Lucyt. Amint beléptem, ő fel sem nézett, csak a teájáért nyúlt. Egy kanapén ült az ajtóval szemben.
-Szép napot - köszönt.
-Szép napot - viszonoztam az álkedvességet. Továbbra sem mozdultam meg az ajtóból. Tisztes távolságból mértem fel a nőt.
-Hogy érzed magad? - kérdezte, miközben rám nézett.
-Sokkal jobban, maguknak köszönhetően.
Odasétáltam a vele szemben lévő kanapéhoz. Ugyanolyan volt, mint amin ő ült, csak egy asztal elválasztotta a kettőt. Nem ültem le csak megálltam mellette. Lucy hátul maradt.
-Ugyan, nagyon szívesen segítettünk.
-Persze, efelől kétségem sincs - néztem el.
-Kérlek, foglalj helyet - mutatott a kanapéra. Kedvesnek tűnt és kedvesnek hangzott, de mégis volt benne valami, ami ellenségessé tette. Talán azért éreztem csak így, mert pontosan tudtam, hogy ki is valójában. Leültem vele szemben és eldöntöttem, hogy nem fogok vele bájcsevegni.
-Mit is akar pontosan?- kérdeztem.
-Hogy érted?
-Ezzel, amit itt művelnek Asgardban.
-Azzal te ne törődj! - mondta úgy, mintha semmiség lenne.
-Sajnos az lehetetlen- húztam össze a szemem. - Bátran kijelenthetem, hogy Asgard a második otthonom lett és az itteni emberek a második családom. Tehát nagyon is érint, hogy mi történik itt.
-Ha már felhoztad, mi van az igazi családoddal? Hogy van édesanyád? Bizonyára, le van sújtva azzal hogy elraboltak téged... Mégis te nem igyekszel vissza. Erről vajon tud?
-Azon igyekeztem volna, hogy visszatérjek és leállítsam az ellenségeskedést a szüleim is Loki között, ha maguk nem jöttek volna ide és okoztak volna még több bajt. De biztos boldogsággal tölti el, hogy anyám szenvedhet miattam.
-A gyerekek általában csak csalódást okoznak a szülőknek. Be vallom, tényleg örömet okoz, hogy a lányom is megtapasztalhatja ezt.
Összeszorítottam a számat. Kezdtem ideges lenni, de visszafogottan folytattam.
-Ha már gyerekekről és szülőkről van szó, szerintem meg kellene beszélnünk egy fontos dolgot. Van ebben a palotában egy kislány, aki elvesztette az anyukáját.
-Persze, a hercegnő... Nem hagyhatom itt. Alfheim vérszerinti trónörököse.
-És? Csak egy gyerek.
-Attól még meg lehet koronázni. Mi fogjuk persze megmondani, hogy mikor mit csináljon, de látszólagosan lehet királynő. A nép is könnyebben fogja elviselni az új változtatásokat.
-Nem fogom hagyni, hogy elvigyenek egy traumát elszenvedő kislányt! Nincs egy felnőtt sem, akitől megkapná a szükséges törődést és szeretet. Maguktól pedig biztos nem fogja!
-Nem tudom, hogy mit mondott neked anyád, de én igenis egy szerető anya vagyok. Gondoskodtam és nevelgettem őt. Eljött az ideje, hogy beteljesítse a feladatát és ő képtelen volt. Ez nem az én hibám.
-A feladata az lett volna hogy vagy megölje vagy élettelen gépekké változtassa a barátait!- emeltem fel a hangom.
-Én sosem kértem, hogy kötődjön hozzájuk - válaszolt nyugodtan. - Szóval, a hercegnő velünk jön és ez nem tárgyalható.
-Nem!- álltam fel.
-Egy gyermek, több gyermekért cserébe.
-Miről beszél?
-Tudod... Amivel meggyógyítottunk téged azt meglehetősen nehéz előállítani. Rengeteg hozzávaló szükséges és nagyon fontos a precíz elkészítése a gyógyszernek. Még nehezebbé teszi a dolgot, hogy mindenki számára más lesz a gyógyír, mivel figyelembe kell venni az elvégzett kezelés hosszát, magát a fajt, amibe beletartozik a beteg és azt is, hogy mi volt az eredeti probléma. A gyógyszer csak akkor tűntetheti el a keletkezett problémákat, ha azt a problémát megoldja, ami miatt elkezdődött egyáltalán a kezelés.
-Nem... - motyogtam.
-Tehát amikor átadtuk a gyógyírt, ami miatt jobban is lettél, az nem csak a gép által keletkezett betegséget tüntette el, hanem azt is helyre hozta, ami mindig is probléma volt.
Csak álltam ott teljesen lesokkolódva. Semmit sem tudtam szólni hirtelen. Már olyan régen lemondtam arról, hogy valaha is saját gyerekem legyen. Amikor elkezdtem a kezelést, akkor sem hittem, hogy lehetséges lehet. És erre, hirtelen minden rendbe jön. Nem bírtam elhinni.
-Lehetetlen - mondtam halkan.
-Csak pár nap és máris megjelennek az első jelei. Biztosan tudod, hogy működik ez, nem kell részleteznem.
-De miért?
-A gyógyír így működik. Ezért kérünk érte ekkora árat.
-Én sosem kértem... - folytattam halkan. Teljesen eltűnt belőlem a magabiztosság és határozottság.
-De mégis megkaptad. Igazán szerencsés vagy. Lehetnél egy kicsit hálásabb nekünk, most hogy ezt tudod és tisztelettudóbb is.
Végignéztem rajta. Vissza akartam vágni valami jó beszólással, de egyszerűen semmi sem jutott eszembe. A szívem a torkomban dobogott a hírek hallatán és nem voltam képes rendesen koncentrálni.
-Jobb, ha megyek - mondtam, majd a választ nem megvárva kimentem a szobából. Lucy rögtön követett. A folyosón egy rövid, de gyors séta után az egyik ablakhoz dőltem. Az ablakok hatalmasak voltak, így a párkányba nen tudtam kapaszkodni, mivel alacsonyan volt, hanem csak a szélénél álltam meg és a falat fogtam.
-Jól vagy? - kérdezte Lucy.
-Nem tudom - vallottam be.
-De ez... végülis egy jó hír, nem?
-Nem tudom! Én sosem gondoltam, hogy valaha lesz lehetőségem gyereket vállalni és most csak ledobta ezt a bombát rám. Olyan hihetetlen és nem tudom, hogy jó-e.
-Szerintem csodálatos! - fogta meg a kezem. - Megadatott egy lehetőség számodra... Alapíthatsz saját családot valakivel. Lehetnek kisbabáid.
-Nem alapíthatnék családot örökbe fogadott gyerekekkel? Ugyanúgy szerettem volna őket, mint a sajátomat.
-Tudom, de azért 9 hónapig a szíved alatt hordozni a kisbabádat teljesen más, mint örökbefogadni.
Az arcomat a tenyerembe temettem. Rájöttem, hogy csodálatos, hogy újra megkaptam a lehetőséget, csak magamnak nem akarom megengedni, hogy boldog legyek. Mi van, ha újra megkapom a reményt és újra elveszítem, mivel ez az egész csak egy hazugság? Nem akartam a fájdalmat érezni megint. És ha igaz? Nem akartam hálát érezni a szörnyű nagyszüleim felé.
-Lokinak erről egy szót sem - mondtam a barátnőmnek. - Ha nem igaz amit mondanak, akkor azért mert felesleges egyáltalán elmondani, ha pedig igaz, akkor azért mert nem akarom hogy akár egy kicsi hálát is érezzen feléjük.
Loki egyszer azt mondta nekem, hogy megérdemlem, hogy anya legyek. Tudtam, hogy ha ezt meg tudja nem is arra fog gondolni, hogy neki milyen jó, hogy meg van a lehetősége arra, hogyha eljönne az ideje lehetne trónörököse, hanem arra hogy nekem mennyire fájt mindig hogy nem lehet gyerekem és mennyire gyűlöltem ezt a témát. Azon a földi estén és az egyik rosszullétemen kívül sohasem beszéltünk róla. Ismerem őt és tudom, hogy boldog lenne miattam, mert tudja, hogy nekem mit jelent ez.
De hogy mondhatnám el neki, ha én sem akarom elfogadni, hogy igaz?