Far From Home

15.

Már 3 hónap telt el azóta hogy Asgarba kerültem. Egyrészről imádtam, nagyon jól éreztem magam Lokival és Janel. Tanultam egyet s mást a lovakról, és sikerült felülnöm a pacimra. Hát még nem igazán.  Azonban még ekkor sem volt neve. Másrészt viszont egyre csak nőtt a bűntudatom amiatt hogy elhagytam  szüleimet csak úgy, és azt sem tudják mi is történt velem pontosan.
,,Biztosan borzasztóan érzik magukat miattam."-Egyfolytában ez a gondolat járt a fejemben. Loki sokszor elfelejtette velem ezt az érzést azzal, hogy beszélgettünk, sétáltunk, vagy meg akart győzni hogy el merjek indulni a lóval. De az utóbbi nem igazán sikerült neki, egészen egy szép, napsütéses szombati napig.
Felültem a lóra és sikerült elindítanom is. A szívem kalapált, paráztam és izgultam is.
-Oké! Ügyes vagy, eddig jó.-Nyugtatott Loki, aki mellettem ment lépésben a lován ülve.-Csináld amit tanítottam és akkor elfordul a ló. Mondjuk a jobb irányba. 
A jobb szárat egy ici-picit rövidebbre vettem, de mintha lefagytam volna, mindent elfelejtettem.
-Loki, ez nekem nem megy! Nem jegyeztem meg semmit. Magyaráztál valami ülőcsontról, meg hevederről meg ilyenekről... De nem emlékszem!-Kezdtem el pánikolni.
-Nyugi! Akkor csak gyengén húzd meg a szárat, és elfordul jobbra. 
-És ha nem fog?
Elnevette magát.-Akkor megy tovább egyenesen. Nem lesz semmi baj. És ha lenne, akkor itt vagyok. Itt megyek melletted.-Meghúztam de nem sikerült.-Azért ennél egy kicsit erősebben.
Meghúztam, és csodák-csodájára elfordult.-Sikerült!-Örültem.-Igen!
-Látod milyen egyszerű! Na most, miközben a szárat jobbra húzod, tedd hozzá az átellenes, tehát a bal csizma nyomását. 
-Oké...-Megpróbáltam és sikerült. Olyan boldog lettem hogy ugráltam volna örömömben.
Két órával később már kimentünk egy rétre a palota mögött, ami tele volt virágokkal, a nap pedig fényesen sütött. Ahogy néztem a virágokat, és a gyönyörű mezőt, vissza emlékeztem arra amikor a szüleimmel és Buck nagybácsimékkal kempingezni mentünk, és áthaladtunk egy ehhez hasonló résznél. Egy nagyon szép emlék maradt az egész kempingből, és az is a memóriámban ragadt hogy akkor Április volt.
-A lovam neve April lesz. 
-Honnan jött? Kedvenc évszak?
-Olyasmi...
Később Janel volt találkozóm és Loki elkísért. A palotában sétáltunk felfelé.
-Tudod hogy hamarosan eljön a 4. hónap is?-Kérdezte.
-Persze hogy tudom.-Mosolyogtam.-Elég nehéz volt, de nem vesztettem el az időérzékemet. De nézd, kibírtam! Én nyertem!-Vigyorogtam.
-És nem gondolkodtál azon hogy még maradsz?-Kérdezte bizonytalanul Loki.
-Te most marasztalsz?
-Nem, csupán kíváncsi vagyok.
-Őszintén... Nem tudom.-Néma csendben lépkedünk végig a folyosón, egészen Jane ajtajáig. Onnan ő lement a trónterembe, én pedig be a barátnőmhöz. Azonban őt sehol sem láttam.-Hahó?
-Ally! A fürdőben vagyok! Meg kérhetlek valamire?
-Persze.-Mentem az ajtó elé.
-A szekrénykén hagytam egy tisztaságit. A fürdőszoba ajtó mellett.
-Egy betétet?-Mondtam miközben elvettem a szekrényről, majd benyújtottam Jane-nek.
-Köszi.-Hallottam hogy zörög.-Tudod nagyon itt lenne az ideje hogy megjöjjön. Biztosan a sok idegeskedés miatt késik. Amiatt még sokszor rosszul is vagyok, és szinte midig reggel.-Bentről vízcsobogás hallatszott.- Még felöltözöm, két perc. Amúgy, nem tudom 3 hónapig hogy élted túl, de ha szükséged van bármire, nyugodtan szólj nekem.
-Kedves tőled Jane... De nekem nincs szükségem ezekre a dolgokra. És az orvosok szerint soha nem is lesz...
Csönd lett, egyikünk se tudta mit is mondjon ezután.
-Nagyon sajnálom Ally.-Mondta végül.
-Semmi baj. Már beletörődtem hogy nem lehet kisbabám. De várj... Neked mióta nincs meg?
-Nem tudom... Nem számoltam. De amióta Thor elment nincs.
-Akkor 3 hónapja biztos nincs. És rosszul is vagy... Mond, meg van arra az esély hogy terhes vagy?
Kinyílt az ajtó.-Nem tudom.-Vissza gondolt valamire.-Van rá esély. Istenem...-Motyogta.- Van egy terhességi teszt a fiókban.
-Hogy?
-Hoztam magammal dolgokat a Földről arra az esetre ha valami történik, amit nem akarom hogy bárki meg tudjon.-Vissza ment a fürdőbe, hallottam ahogyan kihúz egy fiókot, majd kibontja a dobozt amiben volt a teszt.
Percekkel később kijött, és a tesztet a kezembe nyomta. Azonban az semmit sem mutatott.
-Látnom kéne valamit?
-Még egy-két perc.
Vártunk, és megjelent a két csík. A tesztre volt írva mit jelent az.
-Jane!-Feszülten nézett rám.-Gratulálok! Babát vársz!
Kikapta a kezemből. -Ne! Nem... Ez nem lehet. Biztos nem jó már...
-Mi a baj?
-Az bonyolult. Nem értheted...
-Mond el...
Leült a tükör elé.-Mi van ha a gyerek apa nélkül fog felnőni?
-Ezt honnan veszed?
Hátra fordult, felém. -Hiszen 3 hónapja semmit sem tudok róla... Semmit! Loki pedig még mindig gonosz...
Jane tekintetéből láttam,hogy a legrosszabbra gondolt. -Nem fogja megölni!
-Ha nem is öli meg... Nagy valószínűséggel bezárja, el a világ elől. És mit fog csinálni a babával?-Pár percre előre fordult, a tenyerébe temette a fejét, majd vissza fordult felém.-Te tudod mi van a szüleiddel?
-Nem igazán... Csak néha hallok egy-két részletet.
Odajött hozzám, leült elém az ágyra, és megfogta a kezemet.-Heimdall segíthet. Megtudhatod mi van velük. Megtudhatjuk mi van Thorral. Nekem az összes lépésemet követnék, ha kiengednének. De te megtudhatod. Loki szobájában van az összes börtön kulcsa. Annyi a dolgod hogy elveszed, kiszabadítod Heimdallt, és elviszed a Bifröszthöz. Ott megmutathatja neked azt hogy mi van velük.
-De én mindkét oldalon állok. Nem akarom elveszíteni Loki bizalmát. Sajnálom Jane.-Mondtam, majd felálltam, és ott hagytam szegényt egyedül. Úgy éreztem magam mintha rossz lennék. Az is voltam, amiért ott hagytam olyan állapotban. A bűntudatom a tetőfokára hágott. Elnéztem Loki szobája felé. Sehol sem volt senki. Gondoltam bekopogok, beszélek vele, hogy menjünk el megint lovagolni. Teljesen kiment a fejemből hogy ő éppen elfoglalt az asgardi ügyekkel, és nem a szobájában van. Ezért bekopogtam, majd benyitottam. Ekkor tudatosult bennem a hatalmas hülyeségem. Azonban ahogy ott álltam az ajtóban és végig néztem az üres szobáján, elfogott egy kísértés. Leginkább a bűntudatom miatt volt, de a kíváncsiságom is helyet kapott benne.
Nekiugrottam a szobának, és elkezdtem keresni a kulcsokat. Kihúztam a fiókokat, benéztem az ágya alá, a szekrényeket is végignéztem. És meglett. Az utolsó szekrényben volt. Viszont rengeteg más kulcs is volt ott. Azonban csak egyetlenegy volt teljesen fekete, és én azt vettem el.
Tudni akartam hogy mi van a szüleimmel, de bár ne tettem volna.