Far From Home

23.

Miután mindketten elmondtuk azt, amiről eddig nem beszéltünk, újra visszatért a jókedv és a nevetés. Lokinak olyan fura humora van, de nekem akkor is tetszett. Sőt, nem tudtam nem nevetni a hülyeségein. Azokban a pillanatokban főleg nem értettem azt hogy Jane mitől óvott annyira. Loki teljesen más, mint aminek mindenki gondolja. Rossz hírneve van, senki sem került hozzá közel az anyukáján kívül, félnek tőle. Sok hibát követett el, de mindenki érdemel második esélyt. És engem nem érdekel mit mondanak róla az emberek, senki sem tudhatja valójában min ment keresztül.
Nekem viszont végre kitárulkozott olyan dologról, amiről senkinek sem beszélt azelőtt. Megmutatta milyen valójában, és nekem sokat jelentett ez a beszélgetés. Többet, mint gondoltam volna.
Beszélgettünk arról hogy milyen kapcsolata van Thorral, és hogy a mostani húzása nem személyes, csak szimplán el akarja foglalni a Földet. Milyen kedves pasas. Aztán beszéltünk az én kapcsolataimról meg a családom tagjairól, meg meséltem neki Molly-ról, hogy mit tett meg arról hogy Sean mit tett. Még szerencse hogy sokat ittam, így nem lettem dühös, csak nevettem a szerencsétlenségemen. Loki egy pár pohárral le volt maradva, szóval ő sokszor sajnálkozó fejet vágott, de amikor ő mesélt az apjával való kapcsolatáról én is vágtam ilyen fejet, hogy megmutassam Lokinak milyen idegesítő tud lenni.
Sokáig dumcsiztunk amikor beindult egy jó szám, és kitaláltam hogy táncoljunk. Persze ő nem igazán akart, de végül bevonszoltam nagyjából a közepére. Először is meg sem mozdult, csak azon nevetett ahogy én táncolok. Ráztam magam ide-oda, igazából csak jól akartam érezni magam.
-Na!-Szóltam rá. Közben mellénk tömörültek jó sokan, állandóan nekiütődtem valakinek, és Lokit is lökdösték. Kezdtem megunni a tömeget.
-Nem szeretek táncolni!-Kiabálta túl a zenét.-Itt meg főleg. Ezzel a sok emberrel!
Megálltam.-Hát jó... Amúgy is fáradt vagyok. Vegyünk ki egy szobát itt, aztán aludjunk, oké?-Loki csak bólintott, aztán kidúródtunk a tömegből, elhagytuk a bár részleget is, és kintről kellett be mennünk a recepcióra. Kikértem az egyik szoba kulcsát, majd felmentünk a 123-asba. Kinyitottam, majd bementünk. Az ajtóval szemben volt egy ágy, kicsit arrébb egy piros kanapé, egy íróasztal. Nem a legszebb hely volt. Sőt, az íróasztalon egy író gép volt, az egyik kis szekrényen pedig egy régi zenelejátszó. Vagy csak díszíteni akartak, vagy nagyon régi a hely, és lusták voltak eltenni a cuccokat. Loki leült a kanapéra.
-Nincs pizsim szóval ebben a cuccban fogok aludni.-Mondtam, miközben felkötöttem a hajam. A fürdőszoba ajtaja felé mutattam.-Megyek, lezuhanyzom, addig foglald el magad valamivel.-Mondtam, majd bementem. Szerencsére volt odakészítve két tiszta törölköző. Levetkőztem, beálltam a zuhanyzóba, megnyitottam a meleg vizet, és csak csorgattam a tarkómra percekig. Az estén gondolkodtam, és elmosolyodtam amikor az eszembe jutott hogy Loki megnyílt nekem. Furcsa, de nagyon jó érzéssel töltött el ha erre gondoltam. Nem tudtam sohasem igazán milyen kapcsolata volt az anyjával, de különlegesnek éreztem magam. Fontosnak a számára, még akkor is ha nem is voltam az.
A hosszú zuhanyzás után visszavettem a fekete toppomat, és a szürke farmernacimat. Viszont végül a csíkos inegemet is visszakaptam mert fáztam. Miközben begomboltam hallottam hogy odakintről szól a zene. Pár pillanat múlva kimentem, és láttam hogy Lokin egy kék póló van, és egy lenge fekete naci, de fogalmam sem volt hogy honnan szerezte a cuccokat. Állt a kanapé előtt, és mosolygott.
-Hogy indítottad el?-Kérdeztem, miközben elindultam felé.
-Asgardban is hasonló van, így megoldottam. Szóval... -Ki nyújtotta a kezét felém.- Van még kedved táncolni?-Kérdezte vigyorogva.
Elmosolyodtam, majd megfogtam a kezét. Pont mint amikor elvitt Midgardról. Azonban ezúttal, amint belehelyeztem a tenyerem az övébe, magához húzott. Nagyon közel. Hát igen, azért ő is ivott, amúgy szerintem nem tette volna meg. A szám nem amolyan lassúzós volt, ezért annak a ritmusára kezdtünk el mozogni. A vállára helyeztem a karomat, és a levegőben kulcsoltam össze a kezemet. Elkezdtem nevetni, ahogy mozogtunk, aztán ő is. Így ringatóztunk egy darabig.
-Honnan van a szerelésed?
-A mellettünk lévő szobában volt egy pár, de csúfosan összevesztek, és pont amikor kinéztem a férfi elsétált.
-Szóval elvetted a ruháját? Ez nem morbid egy kicsit?
-Nem, mivel csak lemásoltam.
-Vagy úgy.-Mosolyogtam, majd a nyaka köré fontam a karom.
-Most meg fogsz fojtani?
-Mi?
-Kicsit szorosan fogsz.
-Oh, bocsi. Csak kicsit lábujjhegyen álltam eddig, és nem igazán ment tovább.-Mondtam és visszaeresztettem magam a földre, majd kicsit elhúzódtam, de nagyon közel maradtunk egymáshoz. Én ugyanis továbbra is átkaroltam a nyakát. Csak néztük egymást, a másik szemét. De nem csak én nem engedtem el őt, ugyanis ő is szorosan tartott a derekamnál. Valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés kerített a hatalmába, ahogy néztem a szemeit.
Azonban véget ért a zene, Loki elengedett, én is a nyakát, és hátrébb léptem. Feltett egy másik lemezt, amin egy sokkal pörgősebb szám volt. Az a tipikus aminél rázni lehetett a csípődet. Én pontosan ezt csináltam, Loki pedig próbált leutánozni. Elkezdtem nevetni rajta.
-Borzasztóan táncolsz!-Nevettem.
-Én csak téged utánozlak.-Vonta meg a vállát.
A kanapén volt egy párna, azt felkaptam és megütöttem vele.-Szemét!
Nevetett ő is majd felkapott egy másik párnát és visszaütött. Kacagva püföltük egymást, de egy váratlan pillanatban, amikor Loki meg akart ütni elrepült a párna a szoba másik sarkába.
-Akkor másik módszerhez kell folyamodnom!-Jelentette ki, majd elkezdett felém jönni, de én futottam az ágy felé, és fel is ugrottam. Loki a lábam felé kapott, gyorsan megdobtam a párnával, de lepattant a karjáról és kihúzta a lábaimat, úgy a hátamra estem. Még jó hogy az ágy pihe-puha volt. Akkor szinte rám mászott és elkezdett csikizni, ahol csak tudott. Leginkább a hasamat, de amikor ellöktem a kezét felfedezte azt is hogy én a nyakamnál is nagyon csikis vagyok, már egyetlen érintésre is. Én is próbálkoztam leginkább a hasánál, és nevetett is, de rajtam, nem azon ahogy csikiztem. Éppen a nyakamat csikizte, miközben gombolta ki az ingemet hogy jobban tudjon csikizni, amikor benyitottak.
-Csendesebben ha... Ó, bocsánat! -Jött zavarba a nő.
-Nem, mi nem...-Becsukta az ajtót így nem tudtam elmondani. Visszanéztem Lokira.-Hát, megtanulta hogy kopogás nélkül sehová se nyisson be.-Nevettem, majd ő tovább csikizett.-Hé, nem kéne abbahagynunk? Mindenkit felébresztünk.
-Engem nem zavar.-Mondta aztán folytatta.
Egy idő után felkiáltottam.-Nem bírom! Elég! -Nevettem.-Loki! Nem kapok levegőt!-Végre abbahagyta, és ledobta magát mellém.-Milyen kitartó vagy!-Mondtam, miközben kifújtam a levegőt.
-Te pedig milyen hangosan tudsz nevetni!
Megfordultam, így a hasamon feküdtem, és az alkaromra támaszkodtam.
-És Loki mond, te honnan tudod azt hogy van olyan hogy csikizés?
-Amikor még kicsik voltunk Thorral, anyánk sokszor csinálta. Aztán kikötöttük hogy ne csinálja amikor társaságban vagyunk, meg amikor olvasok, és hamarosan soha többé nem csinálta. Az viszont engem is meglepett hogy te a nyakadnál is csikis vagy.
-Én szinte mindenhol az vagyok. Nálunk apa szórakozott mindig ezzel és Buck.-Elmosolyodtam, a gyermekkori emlékek hatására.
Beszélgettünk még egy darabig, aztán befeküdtem az ágyba. Megegyeztünk a térfelekről, sőt Loki meg azt is felajánlotta hogy húz közénk egy láthatatlan falat, de nem mentem bele, mert ha mozgolódom kellemetlen lesz neki menni a falnak. Lokit összelapítani annál kényelmesebb.
Azonban az idő múlásával sem jött álom a szememre. Leginkább csak egy helyben feküdtem, és úgy tettem mint aki alszik. Egyszer valami oknál fogva kinyitottam a szememet, és Loki világító zöld szemeivel találtam szembe magam. Engem nézett ki tudja mióta. Elejtettem egy halvány mosolyt.
-Jó éjt.-Suttogtam, majd átfordultam a másik oldalamra. Elég sokáig mosolyogtam, de hamarosan elnyomott az álom.
Másnap reggel arra ébredtem fel hogy elzáródik a csap a fürdőszobában. Átfordultam a másik oldalamra, láttam hogy Loki nincs ott, majd kinyújtóztam. Azon gondolkodtam hogy csinálhatnánk valamit a járkáláson kívül aznap, de nem igazán tudtam hogy hova vonszoljam el Lokit. Lassan kimásztam az ágyból, az ablakhoz mentem, elhúztam a függönyt és néztem az utcát. Arra gondoltam hogy milyen rossz a kilátás, és mennyire jó lenne ha látnám a fél várost. Erről beugrott hogy hova megyünk. Felkaptam az ingem, pont akkor jött ki Loki is. A haja fel volt kötve, és a feje tetején vizes volt egy kicsit.
-Te felkonyoltad a hajad?-Nevettem.
-Mit gondolsz, Asgardban a szolgák fogják?-Mondta miközben kivette a hajgumit.
-Honnan van? Ezt is másoltad?
-Ami azt illeti nem, a te hajadból vettem ki.-Ekkor esett le hogy összefogott hajjal feküdtem le. Erre azonban reggel nem emlékeztem és fel se tűnt. Átvettem a hajgumit, és eltettem a farzsebembe.
-A mi házunk tetejére megyünk ma.-Jelentettem ki.
-Micsoda? De akkor téged meglátnak, nem?
-Nem, ha eltűntetsz.
-Persze, mindent én csináljak?
-Nem szeretnéd látni mit fogsz elfoglalni?
-Menjünk.-Mondta aztán felkapta a kabátját, és kiengedett az ajtón. Bezártuk, a portán leadtuk a kulcsot és fizettünk, majd elindultunk a házunk irányába. Amikor már közel jártunk Loki láthatatlanná tett. Mondtam a kódot, így Loki ki tudta nyitni az ajtót és bejutottunk a lépcsőházba. Az emlékek újra a hatalmukba kerítettek. Nehezen, de fel jutottunk a legtetejére, a tetőtérbe.
-Gyere! -Mondtam aztán előre futottam. Igen, végre megkaptam a tökéletes kilátást. Az ég kicsit be volt borulva, így a nap se vakított el bennünket.-Hát nem gyönyörű?-Megvonta a vállát.-Tudsz jobbat?
-Ami azt illeti, igen. Sokkal jobbat.
-Várj kitalálom: Asgard!
-Talált! Határozottan szebb mint ez!
Meglöktem.-Milyen nagyra vagy telve Asgardal!
Egy idő után megszólalt.-Egész jó.
-Remélem ezzel is úgy vagy mint a hambival.
Rám nézett, látta ahogy mosolygok és Ő is elvigyorodott, mert rájött hogy lelepleződött. Egyszer csak mozgást észleltünk a jobb irányból. Sólyom leszállt méterekre tőlünk, majd kivágódott az ajtó és apa is megjelent, anyával egyetemben. Thor pedig a bal oldalunkra ugrott.  Loki előrébb ment, de a kezével azt mutatta hogy maradjak ott, és mielőtt elindult azt suttogta hogy megoldja ezt, csak ne menjek közelebb, bármi is történik.
Besétált középre és feltette a kezét.- Jó napot! Miben segíthetek?
-Tudjuk hogy te vagy az Loki.-Kezdte apa.-Megkerestek tegnap minket, afelől hogy egy szállodában hallották a nevedet, és láttak is. Azonnal elkezdtünk figyelni. Volt veled valaki, de azt nem tudjuk ki, viszont biztosak vagyunk benne hogy ki fogjuk deríteni.
-Nekem fogalmam sincs miről beszélnek.-Adta az ártatlant Loki.
-Loki, hagyd ezt abba.-Mondta Thor.-Megegyeztem a többiekkel, hogy szükséges eszközöket fogunk használni ahhoz, hogy felfedd igaz valódat, és bevalld miért vagy itt. Sajnálom, de muszáj ilyen kegyetlen módszerekhez folyamodnom.-Apa elővett egy kisebb pisztolyt.
,,Istenem mit művelnek ezek?!"-Kérdeztem magamban.
-Szóval?-Kérdezte apa.
-Ne kelljen ezt tennie, Loki!-Hamarosan hallottam egy durranó hangot, majd Loki térdre esett,és visszaváltozott. Oda akartam futni, de gondolatban megígértem hogy nem fogok. A vállát találták el, mivel oda tapasztotta a kezét.
-Most pedig,-kezdte apa- mit keresel itt?
-Nyaralni jöttem.-Mondta Loki szarkasztikusan, pedig igazából pont ezt csináltuk.
-Mit tettél Jane-el?-Kérdezte dühösen Thor.
-Hol van a lányunk?-Kérdezte anya.
Loki elnevette magát.
-Ugyan már, minek próbálkoztok? Úgyse mondok el semmit! Lőj! -Mondta erőszakosan apának.-Ne tétovázz! Nem tudhatod milyen borzalmas dolgokat tettem a lányoddal!- Nem értettem miért hergelte jobban. Apának ennyi kellett, eldurrant az agya és egyenesen Loki mellkasába lőtt.
-Istenem!-Kiabáltam. Mindenki felkapta a tekintetét, de én ezt észre se vettem, hanem elkezdtem rohanni. Mondjátok csak, futottatok már kétségbeesetten? Úgy hogy kapkodtátok a lábaitokat, és szinte minden lépésnél éreztétek azt hogy el fogtok esni, de nem érdekelt, mert csak futottatok valamiért? Közben mintha összeomlott volna a világ körülöttem. Én ezt éreztem. Loki előtt estem le a földre, a térdemre. A szemei csukva voltak. A fejét az ölembe tettem, átkaroltam a hátánál és átöleltem. Zokogtam Loki felett. Nem tudtam mit tegyek. Borzalmas érzés kerített hatalmába, olyan amit még sosem éreztem. 
-Mit tettél?!-Kiabáltam apára.
-Ally? -Kérdezte anya.
Abba hagytam a sírást egy pillanatra.
-Ti... Ti láttok engem? Ne! Ne, ne ne!-Újra átöleltem őt, és tovább zokogtam. Az, hogy látnak engem azt jelenti, hogy Loki már annyira gyenge volt hogy nem tudta tartani a láthatatlanságot. Vagy rosszabb...-Kérlek... Nyisd ki a szemed Loki! Nem halhatsz meg... Könyörgöm... Bármit megteszek! Segítek elfoglalni a Földet is ha akarod!-Mosolyodtam el halványan.-Csak ne menj el...-Hatalmas fájdalom töltötte el a szívemet. Sokkal nagyobb mint amit a Sean-al való szakításunkkor éreztem. Össze se lehetett hasonlítani. Az egyik kezemmel a fejét fogtam, a másikkal pedig a hátát hogy ezzel is közelebb húzzam magamhoz. 
-Allysa? Te mit keresel itt?-Kérdezte anya majd egy lépést akart tenni felénk, azonban apa kitette a kezét.
-Ne menj közelebb! Biztos ez is Loki egyik trükkje! Veszélyes lehet!
Én továbbra is a kezeim között tartottam őt. Az arcom nagyon közel volt az övéhez, talán ha 10 centi lehetett köztünk. A szemeim csukva voltak, úgy éreztem hogy megszűnt a külvilág körülöttem, mintha csak a fájdalom vett volna körül, sötétség. Azokban a pillanatokban darabokra tört a szívem. 
-Szükségem van rád, Loki.- Suttogtam. Bármilyen nagy hülyeség is, így van. Egy könnycseppem az arcára esett, és végig gördült az ő arcán is. Akkor egy érintés kihúzott a sötétségből. Egy tenyér simítását éreztem az arcomon. Kinyitottam a szemem és láttam ahogy a zöld szemeivel pillant rám.

Életben volt.