Far From Home

25.

Egész éjszaka pörgött az agyam. Eleinte a családi gondjaimon kattogtam, de később eszembe jutott Loki. Azonban, egyből el akartam terelni a gondolataimat. Nem akartam rá gondolni, vagy az érzésre amit éreztem amikor haldoklott. Egész nap tereltem a számomra bizarr gondolatokat vele kapcsolatban. Nem tudtam mit éreztem pontosan amikor ott voltunk a tetőn, és a karjaimban feküdt. Teljesen összetörtem, pedig nem kellett volna. Nem szabadott volna hogy ennyire fájjon az hogy elveszítem. És még mellé az a furcsa megmagyarázhatatlan érzés, amikor felébredt. Elvesztem az iránta érzett érzelmeimben. És úgy érzem túl sok az ,,érzés'' szó. Pont mint a fejemben a gondolatok.
Fent voltam egész éjjel, mert egyszerűen nem tudtam aludni. Egyrészt a gondolataim miatt, másrészt pedig azért, mert bennem volt a gondolat afelől hogy egyfolytában figyel valaki. Hajnalban aludtam valamennyit, de fogalmam sem volt mennyit, mivel nem volt óra, nem voltak ablakok és az időérzékemet is elveszítettem.
Az ajtó viszont olyan hosszú idő után kinyílt. Apa egy tálca gőzölgő étellel sétált az asztalhoz. Letette elém.
-Reggeli.-Mondta.-A kedvenced: palacsinta.-Lassan apáról a tálcára néztem. Éhes voltam, fáradt és kezdtem úgy érezni hogy odabent idegösszeomlást fogok kapni, pedig csak egy napja voltam bent. Ahogy megéreztem az illatát, eszembe jutott hogy amikor valami baj volt mindig ez volt reggelire. Amikor még nem voltak barátaim és egyedül voltam, vagy amikor feladtuk a küzdelmet a kisbaba ügyben. Azokat a borzasztó napokat is fel tudta dobni a palacsinta, és a boldog családom.
Vissza néztem rá. ,,Most mit akarsz ezzel?''-Kérdeztem magamban.
-Tudod, Ally nagyon szerette ezt az ételt. Mindig jobb kedvre derítette, ami minket is az édesanyjával. A lányunk valahogy mindig erőt adott nekünk. Most viszont nem tudjuk hol van, nem tudjuk mi van vele. Nagyon hiányzik nekem, és szeretném újra látni egyszer amikor újra mosolyt csal az arcára a palacsinta.-Sóhajtott.-Te nem is tudhatod hogy milyen csodálatos ember testében vagy. Nem foghatod fel igazán milyen okos és gyönyörű, néha pedig kissé szelburdi- mosolygott- ez a lány.-Rövid szünetet tartott.-Lehet van a szemedbe valami asgardi technikával készült kamera, vagy egy vacak amivel Loki hallja mit mondok, vagy a lányom. Mindegy ki hallja, ki nem, el szeretném mondani hogy minden amit tettem, teszek, tenni fogok csakis a kislányom miatt teszem.-Mondta, majd elment. Igen, elment. A beszéde azonban fejbe kólintott rendesen. Talán jobb is hogy kiment. De bocsánatot nem kért amiatt hogy kiabált velem.
Amint becsukta az ajtót, lenéztem, a palacsintára. Egyre több minden foglalkoztatott. Mintha én nem is én lettem volna. Nem láttam át az egészen, a Lokis érzéseim is zavarosak voltak, és most már apára se voltam dühös, mégis felé is olyan kétesélyes volt minden. Szükségem volt arra a palacsintára.
Nagyon jól esett az étel, főleg azért mert elterelte a gondolataimat. Amikor megettem, egy picit ültem csak ott amikor Pepper bejött és elvette a tálcát. Nem szólt hozzám, csak mosolygott. A Stark családban sem volt minden rendben.
Egy órával később Natasha beállított két nővérrel a nyomában. Vért vettek tőlem, semmi más nem volt. Majd kicsivel később újra.
Amikor harmadjára nyílt ki az ajtó már fel se néztem.
-Megint?-Kérdeztem unottan.- Vámpírokat tartotok, vagy mi?
-Tudtommal nem, de majd utána nézek. -Hallottam a nagybácsim hangját. Felpillantottam.-Van itt valaki aki szeretne veled beszélni.-Mondta, majd mellette megjelent Thor, Buck pedig kiment.
-Szia Allysa. Beszélnünk kell.-Az asztalhoz sétált, és rátámaszkodott.- El kell mondanod mit tudsz.
-Mást nem is tudtok hajtogani csak ezt?
-Mondjak neked mást? Legyen. Asgardban van a feleségem egy kiállhatatlan, őrült fazonnal. Nem tudom mi van vele, hogy megsérült-e, beteg, vagy depressziósan éheztetve ül egy hideg veremben éppen, várva hogy megbetegedjen és meghaljon, majd Loki azt mondja nekem hogy Ő hozzá sem ért, pedig mindenki jól tudja hogy Ő ölte meg! -Kiabált. A végére hangja felemelkedett, és ijesztő lett. Össze is rezzentem, de Thor továbbra is halálos tekintettel bámult. Mint aki bármelyik pillanatban leszúrhat.
Végül nagyon halkan válaszoltam.-Jane jól van.- A tekintete egyből enyhült. Nem bízott meg bennem, de nekem is csak később esett le hogy a nevét ki se mondta. Talán tovább faggatott volna, ha abban a pillanatban nem vágodik ki az ajtó.
-Megtámadtak minket!-Szólt be Nat.
-És Ally?
-Az őrök védik. Most gyere!-Mondta, majd Thor kirohant a szobából, az ajtó pedig hangos csattanás után elzárt a hangoktól újból.
,,Csak Loki lehetett az aki ide küldte a támadókat. Vajon Ő is itt van? Hiszen a gép amiben engem is gyógyítottunk, őt is pillanatok alatt rendbe hozhatja! És eljött értem. Csak ne legyen semmi baja másodjára.''- Így elmélkedtem miközben az üveget néztem. Alig bírtam elhinni hogy pillanatokon belül találkozom vele. Alig vártam hogy életben lássam. Izgalom fogott el, mint egy lányt akit egy fiú elhívott egy bálba, és éppen őt várja. Ha a bilincs hagyta volna hogy teljesen felálljak, és nem csak félig, már rég talpon lettem volna, mert alig bírtam a seggemen maradni, így berogyasztott térdel álldogáltam . Egyszer csak megremegett, mintha valami erősen neki csapódott volna, majd másodperceken belül kinyílt az ajtó.
Odakaptam a tekintetemet, de nem a várt ember jött, hanem olyan akire végképp nem számítottam. Megállt az ajtóban.
-Kirien? Te mit keresel itt?
Mosolyogva indult el felém, és elkezdett magyarázni. -Loki összeszervezett egy ha...-Abban a pillanatban elhallgatott, elsápadt, és mintha nem kapott volna levegőt. Lezuhant a földre, a hátából pedig egy nyíl állt ki.
Felpattantam.-Ne!-Kiáltottam. Apa bejött és a nyakához tette a kezét. Thor is utána jött.
-Ő ártatlan volt!-Kiáltottam.
-Loki seregében harcolt, ami azt jelenti hogy az ártatlannak a teljes ellentéte.
Thor leguggolt.-Nem. Várj! Ez a fiú nekem segített, az én seregemben harcolt, mielőtt Loki átvette az uralmat. A barátom.-Egyszerűen kivette a nyilat a hátából.-El viszem az orvoshoz.-Mondta, majd a hátára dobta, és kiment a szobából. Apa továbbra is térdelt.
-Na és ezt honnan tudtad?-Kérdezte. Vissza ültem a helyemre.- Vagy azt hogy ki az a Jane?
-Én nem vagyok a lányotok, de más ember lehetek, és emlékezhetek dolgokra.-Találtam ki gyorsan valamit.
Apa felállt és odajött hozzám.-Honnan ismered azt az embert, és Thor felségét?
-A fiúnak egyszer vittem ruhákat a börtönbe.
Apa az asztalhoz sétált, mellém.-És Jane? Mi van vele?
-Nem emlékszem rá. Csak arra hogy minden rendben van vele.
-És ezt higgyük is el?-Hallottam Thor hangját az ajtóból.
-Nem tudok semmi mást.-Apa erőteljesen rácsapott az asztalra, amire összerezzentem, aztán kiviharzott Thor mellett. Pillanatokon belül az isten is elhagyta a szobát.
Rákönyököltem az asztalra, és megtámasztottam a fejem. Pár perce olyan boldog voltam, akkor pedig kétségbe esetten üldögéltem. Ki akartam jutni valahogy, mert úgy éreztem már nem bírom az egészet, de egy tervem sem volt a kijutást illetően. Amióta ott voltam, először lett tiszta könny az arcom, és a szemem egyaránt. Azonban a kezemmel eltakartam, így odakintről nem láthatta senki, ha egyáltalán akkor álltak ott. Idővel letettem a kezeimet az asztalra, rá pedig a fejemet. Némán sírtam. Szinte meg sem mozdultam.
Teljesen elvesztettem az időérzékem, ezért fogalmam sem volt mennyi idő telt el a megmenekítési akció óta, amikor Thor újból meglátogatott.
Sokkal nyugodtabb volt, mint azelőtt.
-Mi van?-Kérdeztem unottan.
-Kirien... Azelőtt az én katonám volt, a barátom. Most viszont hozzám sem szól, mi történt?
-Fogalmam sincs.-Vontam meg a vállam.-Honnan tudnám?
-Hallottam hogy már találkoztál vele.
-Szinte nem is beszéltem vele, nem ismerem őt. Loki csinált valamit biztos. Meggyőzte hogy te ellenség vagy.
-Persze...-Látta be.- Remekül tud manipulálni. Mindenkin csinálja, és hatásos is. Biztos rajtad is kipróbálta már.
-Rajtam?-Belegondoltam, de semmilyen ehhez hasonló eset nem jutott az eszembe.-Nem hiszem.-Ingattam a fejem.
-Biztos csinálta, csak nem vetted még észre.-Elindult kifelé, én azonban megszólaltam, ezért megtorpant.
-Engedjétek el őt. Még csak pár napja engedhették ki a börtönből, és ti újra bezárjátok. Ez így nem fer.
-Jaj naiv kis Allysa. Majd megtanulod egyszer hogy az élet nem fer.-Mondta lazán a válla felett. Thor sosem volt ilyen, nem ilyennek ismertem meg, de egyértelműen, és okkal nagyon dühös volt rám és Lokira. Nem hibáztatom.
Miután elment sokáig ültem ott. Leginkább magamat néztem a tükörben. És megállapítottam hogy nagyon rosszul néztem ki. A hajam kócos volt, a szemeim pedig pirosak, és karikásak. A tehetetlenség pedig borzalmas volt. Ráadásul nem tudtam meg mi van Lokival, hogy eljött-e , és sikerült-e időben kijutnia.
Egyszer aztán anya bejött, és hallottam hogy kintről szinte már kiabálás szintű beszélgetés hangja jött be. Ki volt száradva a torkom, és hallgatózni akartam, de elkezdtem köhögni.
-Jól vagy? Hozok vizet!-Mondta, de az ajtót nem csukta be, amikor kiszaladt. Egy hangos csapódás, majd kiabálás közbe szakította a ,,beszélgetést''.
-Nem fogjuk bántani!-Hallottam Buck ideges hangját.
-Bucky!-Szólt közbe apa, majd lépéseket hallottam.
-Köszönöm.-Hallottam Tony-t is. -Meg kéne nevelned a kiskutyádat, Kapitány.-Eztán egy újabb csapódás, feltételezem Tony neki esett a falnak, aztán Buck megütötte, de apa újra szétválasztotta őket.
-Elég!-Kiáltotta a háttérből Pepper.
-Mit csinálsz Steve?-Kérdezte Buck.- Te hagynád hogy ez az alak bántsa a lányodat?
-Nem! Nem értek egyet a módszereivel, főleg most, de nem csinálhatjuk ezt! Egy csapat vagyunk, és szükség van mindenkire. Nem eshetünk egymásnak. El kell tűrnünk egymást. Közös a cél: megvédeni a Földet, és ehhez össze kell tartanunk.
-Elegem van ebből!-Jelentette ki Buck, aztán ajtó csapódást hallottam, majd anya is visszatért a vízzel. Ezúttal becsukta az ajtót is, és leült elém. Letette az ásványvízet az asztalra, én pedig belekortyoltam, közben anyát néztem. Nagyon meg volt viselve, az ő szemei is vérpirosak voltak, a hangja kissé rekedt. Nem emlékeztetett arra az anyukámra aki jó ízűen nevet apa hülye viccein, vagy aki kora reggel kér fájdalomcsillapítót egy mozgalmas este után, mert a harmincas évei végén is olyan mint egy fiatal tini lány, a barátjával.
-Mi történik odakint?-Kérdeztem.
-Hallottad?-Bólintottam.-Nagyon sajnálom. Eléggé borzasztó állapotok vannak nálunk most. Mindenki egymás ellen van... Steve mondta hogy szoktak lenni nagyobb veszekedések, de amióta én is a csapatban vagyok valahogy nem volt. Persze, nem miattam, csak szimplán nem volt min összeveszni. És most hogy mások a vélemények, apád dühös, és ez az egész...-Az egyik kezét a szemeihez emelte, a másik az asztalon pihent. Nem bírtam megállni, megfogtam a kezét, nem érdekelt ki látja és ki nem. Az anyukám szenvedett egyrészt miattam is, és én nem bírtam ott ülve nézni ahogy sír.
-Anya, semmi baj.-Suttogtam.- Nyugodj meg, egyszer minden újra rendben lesz. Gondolj erre, nekem sokszor erőt adott. Hiszen semmi sem tart örökké.
Anya felnézett, és elmosolyodott. Eddig is valahogy érezte hogy én vagyok az, és boldog volt hogy igaz. Ő volt az egyik, az első aki tudta hogy én vagyok. Talán csak nem akarta bevallani magának. Nem akarta elfogadni. Viszont már nem tagadhatja.
-Van odaát valaki?-Kérdeztem.
-Nincs. Mindenki elment, mert összevesztek. Apukád pedig elment vacsiért.
-Már nem szokott főzni?-Kérdeztem mosolyogva.
-Alkalom adtán. Mint neked a palacsinta reggel.-Anya felállt, odajött hozzám és a fejemnél átölelt.-Kicsim...-Leguggolt mellém.-Miért nem mondtad el hogy te voltál az végig?-Önfeledten mosolygott amiatt hogy velem beszélhet.
-Elinte dühös voltam.
-Miért?-Kérdezte miközben egy tincset a fülem mögé helyezett.
-Anya, Loki nem tett semmi rosszat.-Egyből lehervadt a mosolya.-Nem bántott senkit.
Felállt.-Megölt több mint 400 embert a hónapokban.
-Négyszázat?-A számok lesokkoltak.
-Igen.
-De nem akarta mindet megölni.-Ráztam a fejem. -Nem tervezetten tette, csak ijesztgetni akart.
-Te most véded őt? Ally, Loki egy gyilkos! Kérlek ne védd őt, tégy ellene vallomást apádnak, és a csapatnak.
-Nem.
-Nem?
-Jól hallottad! Nem fogok vallomást tenni, amúgy sem tett velem semmit!
-Meg kell tenned szívem. Loki phsziopata, aki szórakozásból öl meg embereket! Távol kell maradnod tőle! Kérlek ígérd meg, hogy bármi is történik nem mész a közelében sem!
-Most menj el.-Mondtam dühösen.
-Mi?
-Menj ki anya!-Szóltam rá erőteljesen. Anya meglepődött a kiborulásomon, nem értette miért akadtam ki ennyire. Mindenesetre pár másodperc múlva elhagyta a kihallgató szobát.
Percekig az pörgött a fejemben hogy mennyi ártatlan ember vesztette életét. Rájöttem arra hogy amíg én boldogan élem Asgardban, addig Midgardon nap mint nap ártatlan emberek halnak meg Loki miatt.