Far From Home

102.

Leültem a kanapéra és elkezdtem beszélni arról, hogy miket csináltam a szabadidőmben. Elmeséltem, hogy mennyi időt töltöttünk Lokival csak azzal, hogy leültünk a könyvtárban és olvastunk, aztán megtárgyaltuk az olvasottakat. Még azt is elmondtam, hogy egyszer kiakadva hadonásztam a könyvel a kezemben, amikor véletlenül elhajítottam és megdobtam vele Lokit. Erre ő visszadobta a kezében lévő körülbelül 3 kilós könyvet és én elvesztettem az egyensúlyomat, ahogy elkaptam. Loki nevetett rajtam, de én nem adtam fel ennyivel. Elkezdtem a kanapén lévő párnákat dobálni felé és ezzel ő is felállt és visszadobált. Egy igazi csata alakult ki köztünk, a két kanapé mögül dobáltuk egymást a párnákkal és már könnyeztem a nevetéstől, mire fejbe talált egy párnával és nem bírtam tovább: elborultam és annyira nevettem, hogy már éreztem a hasamban is a fájdalmat, de képtelen voltam abbahagyni. Loki az én nevetésem hatására szintén képtelen volt felállni a földről, de valahogy eljutott hozzám és fel akart segíteni. Megfogtam a kezét, de ahelyett, hogy felálltam volna lehúztam magam mellé. Ezután percekig feküdtünk a földön és bámultuk a plafonon lévő festményt, ami mitológiai jeleneteket ábrázolt. Loki elkezdte magyarázni, hogy miről szólnak a képek.
Emellett a történet mellett beszéltem arról, hogy milyen könyveket olvastam, illetve elmeséltem, hogy hogyan tanultam meg lovagolni és hogy milyen helyeket láttam a kisebb lovagló túrákon. Nem kellett azon igyekeznem, hogy Lokit minél jobb színben állítsam be. Itt nem akartam hazudni, de nem is kellett. Persze nem mondtam el a történetet a legapróbb részletekig, a mélyebb érzéseimet elhallgattam előlük. Egyrészt nem is voltak felkészülve rá, másrészt pedig nem is tartozott igazán rájuk.
Be sem tudtam fejezni a történetet arról, hogy hogyan estem le egyszer a lóról, mivel Thor visszatért közénk. Már szürkület volt, amikor az ablakból láttuk a fényt és ezzel abbamaradt a beszélgetés. Felpattantam a helyemről, hogy kinézzek, de addigra Thor már eltűnt. Titkon reménykedtem abban, hogy nem lesz egyedül. Vele lesz valaki, akit ismerek: Lucy, Tessa, Oliver vagy bármilyen valószínűtlen is, Loki. De amikor felbukkant a hátam mögött csalódottan kellett belátnom, hogy teljesen egyedül van. Miután üdvözölt mindenkit egyenesen rám nézett.
-A teste ugyanott maradt, ahol hagytam. Egy millimétert sem mozdult.
Megráztam a fejem.
-Ez semmit sem jelent - mondtam. - Még túl kevés idő telt el ahhoz, hogy ki lehessen jelenteni bármit.
-Ebben egyetértünk - mondta Thor. - A barátaidat felkutattam és a fiúra roppant egyszerű volt rátalálni. Ő említett meg téged, amikor kihallgattam.
-Kihallgattad? - kérdezett vissza helyettem Apa.
-Igen. Úgy néz ki, hogy a fiú Loki legfőbb embere volt, ezért kénytelen voltam bezárni és kikérdezni őt. És mielőtt megszólalsz, Ally, nem volt választásom. Loki legbizalmasabb emberét nem hagyhattam szabad lábon.
-Én vagyok Loki legbizalmasabb embere - javítottam ki. - Akkor én miért vagyok ebben a nappaliban és nem egy börtönben?
-Mert szuperhősökkel vagy körbevéve egy magas szinten védett épületben - vágta rá rögtön Natasha.
-Szóval tulajdonképpen én is be vagyok zárva?
-Egy nagyon kényelmes és tágas helyen - szólt közbe Mr. Stark.
Megértettem, hogy miért csinálták ezt. Nem tudtak megbízni bennem, de én nem hibáztathattam őket érte. Így hát nem voltam rájuk dühös.
-És Olivert meddig kívánod bezárva tartani?
-Ameddig szükséges. Eddig igazán segítőkész volt, szóval egy kényelmes szobába helyeztük át a cellája helyett. Viszont, szabad nem lehet egészen addig, amíg ki nem derül, mi van pontosan Lokival. Nem kockáztathatjuk, hogy segítsen neki.
-És mit mondott neked? - tettem keresztbe a karjaimat magam előtt.
-Beszélt rólad és a kapcsolatodról Lokival. Elmondta, hogy a tanács ülések alkalmával mindig ott voltál mellette és hogy számtalan döntésbe bevont téged is. Az udvarban azt mondják rád, hogy te voltál Asgard megkoronázatlan királynője.
Elmosolyodtam.
-Hát, elterjednek ilyen dolgok, ha folyamatosan a király oldalán látnak az emberek.
-Nem, ez több volt, mint látszat. Pár dolgot leszámítva a hallottak alapján Loki tényleg királynővé emelt téged és úgy kezelt.
Nem tudtam, hogy erre mit válaszoljak. Magamon éreztem a többiek tekintetét.
-És a lányok? Lucy és Tessa?
-Theresa megfenyegetett, hogy kiszúrja a szemeimet a tűivel, ha nem engedem el Olivert, de ezen kívül nem esett bántódása. Lucyt a szobádba találtam meg hosszas keresés után és ő is jól van.
-Talán testileg igen - motyogtam. - Szükségük lenne rám.
-Írhatsz nekik egy levelet és én kézbesítem, de nem jöhetsz Asgardba.
-Meddig?
-Minimum két hétig. De igazából ameddig nem végeznek a kutatásokkal a tudósaink és orvosaink.
Sóhajtottam. Görcsbe rándult a gyomrom, ha arra gondoltam, hogy Lokin kísérleteznek. De nem tehettem ellene semmit. Viszont azt tudtam, hogy ki kell találnom több tervet is a különböző kimeneteleire ennek a szituációnak.
Thor rövidesen az érkezése után elvonult a feleségével, de alig 10 perc múlva távozott is. Nekem nem volt kedvem beszélgetni tovább, mivel nagyon szorongani kezdtem Thor távozása után és bevonultam a szobámba, hogy hallgassak zenét és lenyugtassam magam. A Lokitól kapott nyakláncot szorongattam és nem egyszer éreztem át a benne lévő mágiát és vele járó érzéseket, hogy egy kis békét adjanak. Anyukám bejött hozzám kétszer is, de nem maradt pár percnél tovább, mert egyedül szerettem volna lenni.
Este azonban kitettem a lábam a szobámból, mivel szerettem volna inni egy kis teát. Alig járkált valaki az épületben, mindenki elvonult már aludni vagy csak pihenni a saját szobájába. A szüleim szobája előtt is el kellett haladnom, ahhoz hogy a konyhába jussak, de az ajtó náluk nem volt teljesen becsukva. Hallottam, ahogy beszélgetnek és nem bírtam ki, hogy ne hallgassak bele és ne kukucskáljak be. Anyukám az ágy végében ült, apukám pedig állt mellette.
-Nagyon aggódom miatta -mondta Apa.
-Én is, Steve. Félek attól, hogy trauma lehetett neki ez a csata és nem tudja, hogy hogyan kezelje. De erős.
-Tudom - ült le Anya mellé és megfogta a kezét. - A mi lányunk elvégre - mosolyodott el. - Talán túlságosan meg akartam védeni mindentől. Nem akartam, hogy olyan élete legyen, mint nekem. Azt akartam, hogy teljesen mentes legyen ettől - nézett körül. - Nem szerettem volna, hogy életveszélyes szituációkba keveredjen akaratán kívül is. Nem tudom mit gondoltam, hiszen a mi lányunk. Néha elgondolkodom azon, hogy nem kellett volna családot alapítanom. Mellettem mindenki veszélyben van. Mégsem bántam meg semmit. Nélküled- fordult teljesen anyukám felé - nem tudom és nem is akarom elképzelni az életem. Néha én is elcsodálkozom azon, hogy mennyire szeretlek és melletted hirtelen minden sokkal könnyebbé és színesebbé válik. Ha kérnéd, akkor mindent feladnék érted. Ahogy a lányunkért is. Nála csodálatosabb lányt el sem tudnék képzelni. Ahogy Nat mondta, követtünk el mi is hibákat. Ő is elkövetett egy nagyot és most felvállalja, amit tett és hajlandó mindent megtenni, hogy jóvá tegye. Büszke vagyok rá emiatt.
-Én is így érzek - mosolyodott el anyukám. - Ha elfogadod, ha nem mostmár nem kislány. Megváltozott odaát és nem rossz értelemben. Más lett a kiállása, választékosabban beszél és olyan... elegáns. Érted, amit mondok?
-Igen - mosolyodott el Apukám is. - Én is észrevettem. Mindez feltételezhetően Lokinak köszönhető - sóhajtott.
-Rossz emberbe szeretett bele, de ezt nem irányíthatjuk. Se te, se én és ő sem.
-Én még mindig nem vetettem el a manipuláció és elmeirányítás lehetőségét.
-Én sem teljesen, de nem zárhatod ki azt, hogy senki sem irányította őt. Talán magától szeretett bele és talán megvannak az okai. Nem mondhatom, hogy én egyből beléd szerettem - mondta viccesen Anya.
-Tessék?
-Zaklattál és konkrétan el kellett menekülnöm előled! Nem tettél valami jó első benyomást, Kapitány. Nem nekem. Mégis... Itt vagyunk. És visszatérve, mi tényleg nem ismerjük Lokit és az emberek változnak.
-Igen, de ilyen drasztikusan?
Megrázta a fejét. - Nem tudom. De nem tudhatjuk azt sem, hogy mi történt a háttérben. Loki egyszercsak felhagyott a Föld ostromlásaval. Teljesen visszavonult és szerintem ez a lányunknak köszönhető.
-Talán ő tényleg képes lenne ilyen hatást gyakorolni valakire - látta be Apa. - De addig nem áll szándékomban megbocsátani Lokinak, ameddig tőle nem hallom, hogy mennyire megbánta és ameddig ő jóvá nem teszi. Egyelőre nem is látom, hogy mivel érdemelne ki egy második esélyt.
-Hát igen... Nehéz lesz jóvá tenni ennyi rosszat. Én hiszek benne, hogy meg tudott változni ,,ilyen drasztikusan" és téged sem úgy ismerlek, mint aki csak a saját feje után megy.
Apukám hirtelen felállt. - Szeretnél táncolni?
-Mi? - nevetett fel anyukám.
-Táncolni. Most.
Elővette a telefonját és elkezdett rajta pötyögni.
-Nincs itt a lejátszónk, szóval be kell érnünk ezzel - mondta, miközben elindított egy, az ő fiatal korából származó slágert. Letette az ágyra és anya felé nyújtotta a kezét.
-Ez most komoly? - nevetett tovább.
Apa nem válaszolt, csak felhúzta anyukámat az ágyról és a karjaiba vonta. Átölelték egymást és elkezdtek ringatózni a zenére. Elmosolyodtam ennek láttán, majd végre elindultam a teámért. Loki és én jutottunk eszembe róluk és rájöttem arra, hogy teljesült, amire mindig is vágytam. Egy olyan szerelmet kaptam, mint amilyen a szüleimnek is megadatott. Ezt látva nőttem fel, sosem vágytam kevesebbre, mégis úgy éreztem, hogy többet kaptam. Viszont a legnagyobb különbség mégis az, hogy én nem egy szuperhőst találtam magam mellé.