Far From Home

56.

Loki mászkált és pakolászott mialatt én bementem a fürdőszobájába. Sokkal nagyobb volt mint az enyém, fekete és fehér színekkel töltötték ki a hatalmas teret. Elkezdtem engedni a forró vizet a fekete kádba. Ezalatt az ablakhoz álltam ami a palota bal oldalára nézett. Arra csak hegyek voltak, kicsit közelebb, mint azok amelyeket én láttam a saját ablakomból. A tegnapi estélyen gondolkoztam. Emlékezetem szerint minden rendben ment, mindenki jól érezte magát csak mi kicsit becsiccsentettünk és utána Loki felvitt az emeletre majd otthagyott. Aztán rosszul lettem és visszajött és megint elment és visszajött. És tisztán emlékeztem arra amit mondott. Az egész eseményre emlékeztem. Mondhatni. Egy-két kivétellel, de a fontosakra mindenképpen.
Kopogást hallottam az ajtón.
-Igen?- kérdeztem, arra várva higy kinyissa az ajtót felé is néztem.
Loki az ajtón kívülről szólt.
-Akadt pár dolog amit el kell intéznem, visszatérek fél óra múlva.
Az ablakhoz fordultam újra. -Okés.
Hallottam hogy Loki elment, én pedig elzártam a vizet és beszálltam a kádba.
Nem kellett sok idő mire leesett az hogy miről is beszélt Loki amikor Lucy elment. És hogy miről beszélt Lucy. Pillantok alatt elöntött a düh. Gyötört a bűntudat azért,mert Lucynak ezt mástól kellett megtudnia. És a hülye féltékenységem miatt derült fény a kapcsolatunkra. Nem igazán tudtam mihez kezdjek.
Pár perccel Loki visszatérése előtt megtörölköztem, visszavettem az esti ruhámat és felé vettem Loki egyik fekete puha felsőjét, mivel fáztam. Amikor kiléptem a fürdőszobából Loki még nem volt ott, de éppen csak a kanapé elé álltam és bámultam ki a nyitott erkélyen amikor megérkezett. Volt nála egy tálca is.
-Hogy vagy? -kérdezte kedvesen.
-Másnaposan. Na és te?- Hamar kibukott belőlem az, ami érdekelt amióta visszajött.- Miért vagy ilyen jófej?
Letette a tálcát az íróasztalára. Aprósütemények és forró tea volt rajta.
-Bár kiderült a dolog, a népem tegnap csodáltatosan érezte magát.
-Meddig tartott?- Öntöttem a csészékbe a teából.
-Hajnali 3 óra körül lett vége. Utána a cselédek még ott maradtak pakolni, de ma is kint van a fél palota.
-És Lucy?- Oda adtam neki az egyik csészét.
- Köszönöm. Úgy tudom neki ma melletted kellene lennie, ezért őt itt alkalmazzák a palotában.
-Fenébe -motyogtam majd leültem a kanapéra. Loki mellém telepedett és a tálcára helyezte a csészét.
-Figyelj, Allysa, nem olyan rossz ez.
-Nem?- letettem én is a csészémet.
-Nem. Így hogy a nép látta milyen ügyes és csodálatos vagy engem is máshogy fognak venni ezek után. Persze, miután elhallgattattuk ezeket a pletykákat.
-Miféle pletykákat?
-Hát hogy megfenyegettelek, vagy kényszerítelek.
-Hát ez szuper!- forgattam meg a szememet.
Loki megfogta a kezemet.
-De mond, mégis mit gondoltál meddig tudjuk titkolni?
-Nem tudom. Mondjuk örökké?
Elnevette magát.
-Egy idő után untad volna.
-De így ebbe mi a jó?
-Az én okomat már elmondtam. Neked pedig mondjuk az hogy nyíltan kijelentheted hogy milyen jó ,,csávó" vagyok - ahogy te szoktad kifejezni- bármilyen félreértés nélkül.
-Hát ez tényleg csodálatos -nevettem fel. -Csak tudod, Loki elég bizarr hogy már így is arról szoktak beszélni néhányan hogy én királynőként... és ez olyan fura.
-Miért, neked eszedbe sem jutott soha?- kérdezte félve.
-De... csak ez nem én vagyok.- A reakcióját látni sem akartam, de biztos voltam abban, hogy meg könnyebbült
Megembereltem magam és felálltam.
-Tudod mit? Megyek átöltözni, jó? Majd beszélünk.
Loki egy hang nélkül végig nézte ahogy elhagyom a szobát,majd halkan becsuktam a szobája ajtaját. Vissza sétáltam a szobámba, levettem a ruhámat és felvettem egy barack színű darabot. Leültem a kanapéra az ablakkal szemben, majd percekkel később kopogás nélkül bejött Lucy. Az Ijedtségtől felugrottam a kanapéról. 
-Nem tudtam hogy itt vagy - mondta kedvtelenül. Egy nagy kosár volt a kezében.
-Miért jöttél?- kérdeztem kedvesen. 
-Visszahoztam a megszáradt ruháidat. 
A szekrényemhez lépett, letette a kosarat, kinyitotta az ajtaját, majd elkezdte a vállfákra pakolni a ruháimat. Kicsit közelebb mentem, az oldalamat az asztalnak támasztottam.
-Sajnálom. 
Lucy rám sem nézett, folytatta csendben a pakolást.
Kersztbe tettem a karom magam előtt. -Elcsesztem, tudom, jó? El kellett volna mondanom neked. Ez lett volna a minimum.
-Így van.- Rám sem nézett.- De nem tetted. Miért?
Csendben maradtam. Magam sem tudom. Egy darabig nagyon bonyolult volt aztán pedig amikor egyszerű lett nem tudtam hogyan mondjam el.
Lucy leállt a pakolással.
-Egyszer azt mondtad nekem hogy sosem fogtok összejönni. Azt mondtad hogy biztosíthatsz felőle. - Végre rám nézett.- Emlékszel? Meg hogy te nem vagy egy OLYAN lány.
-Hát az utóbbiban igazam volt. Tényleg nem vagyok OLYAN.
A hangja kissé ijedté változott. -Bántalmaz téged? Kényszerít erre az egészre?
-Nem, dehogy!- tiltakoztam.
-Akkor reggel miért az ő ágyában ébredtél fel? Mióta...?
-Lucy...- megfogtam a kezét- kérlek engedd, hogy elmeséljem. Hogy mi történt. Én nem akartalak becsapni vagy hasonló. Csak nem tudtam hogy mondjam el.
-Én persze mindent elmondtam neked!
-Tudom! És megvan minden okod arra, hogy dühös legyél!
-Akkor hagyd hogy az legyek!- kiáltott rám, majd kiment a szobából. 
Azokat a ruhákat amelyeket nem pakolta fel, elkezdtem a helyükre tenni. Hosszú percekig azokkal voltam elfoglalva. Ezután visszaültem a helyemre és sokáig csak üldögéltem. Vagyis nekem soknak tűnt. Igazából maximum 3 perc lehetett. Aztán kezdtem unni a csendet. Az ablakhoz siettem. Nagy gomoly felhők borították meg az eget, és azokat néztem. Ez már több ideig is eltartott, ám ekkor ahogy néztem a csillogó tavat egyszerűen semmi másra nem vágytam, csak arra hogy elmehessek a tengerhez és egész nap koktélozzak és napozzak és fürödjek. Kitaláltam mit akarok csinálni, azonban el sem akartam hagyni egyedül a palotát. Azt is eldöntöttem hogy ki csatlakozna hozzám egy ilyen utazáson. 
El is indultam hát a magasba, az emeletre Theresa szobája felé. Viszont amikor nagy nehezen felértem a lépcsőkön beszédet hallottam. Kikukucskáltam. Feltehetően Oliver állt az ajtó előtt,  Tessa pedig a szája elé tette a kezét. Oliver felnevetett és megölelte, amit úgy láttam Tessa örömmel viszonzott. Legalább végre meglett a csávó. 
Boldogan sétáltam el, hogy a barátnőm végre fellélegezhet, azonban nem tudtam mit kezdjek magammal, de végül arra jutottam, hogy elmegyek egyedül. Szépen lebattyogtam a könyvtár felé. A modern könyvek között keresgéltem valamit amikor Loki belépett.
-Hát te?- kérdezte.
-Megyek strandolni.
-Tessék?
Lemásztam a létráról. 
-Ellovagolok a tóhoz, napozok, iszok valami piát és fürdök és pihenek. 
-Aha, szóval ez a te megoldásod egy problémára?
-Ezt már nem lehet megoldani Loki. Ez van, kiderült. Hagyom hagy terjedjen és próbálok pihenni ugyanis nehéz napok állnak mögöttem. 
-Akkor legalább várj még egy kicsit. A mai napot nem tudnád idebent tölteni? Mondjuk a könyvtárban?
-Miért is tenném?
-Mert nem engedlek el egyedül.
Felnevettem.- Ki vagy te? Az apám?
Loki elindult az irányomba. -Hát felé nem mutattál semmilyen engedelmeskedést, szóval inkább maradok önmagam, de azért köszönöm szépen.
-És mi van ha nem engedelmeskedem neked?- cukkoltam és mélyen zavart is, hogy elhiszi így írányítgathat.
-Annak komoly következményei lesznek.
-Ó, igen? Mint például?
Loki közel hajolt hozzám, egyre közelebb de nagyon lassan és kimérten. Az ajkaimon éreztem a leheletét, a levegőt is visszafojtottam amikor egyszercsak hátrébb lépett egyet. Tudtam mit csinál. Egy csók nem büntetés. De amikor ilyen állapotba hoz aztán lelép annál inkább.
-Hé!
Csak elvigyorodott. -Na akkor megegyeztünk?- Elindult az iróasztalhoz és mappákat és lapokat szedett össze.
Keresztbe vetettem a karomat.- És te velem akarsz jönni holnap? Mit csinálnál te ott?
- Miattam ne aggódj, kedvesem, el foglalnám magam.
- Jah, fogdajuk azt terveznéd hogy hogyan robbantsd fel a Fehér házat.
Pimasz mosolyra húzta a száját. - Valami olyasmi.- Válaszolta majd elindult az ajtó felé.
-Egyébként nem tudom mi a divat Midgardon, de nem hiszem hogy túlzottan értékelnéd az itteni női fürdőruhákat.
-Azt majd én eldöntöm.
-Mindenesetre szólok valamelyik szobalánynak jutassa el hozzád és te meg majd tovább adod esetleg annak a lánynak aki a ruháidat készíti.
-Oké - fújtattam. Nem igazán akartam az egész napomat bent tölteni egy poros könyvtárban, de nem igazán tudtam mit csináljak azon kívül hogy ellógok, de semmi kedvem nem volt lopakodni, így maradtam annál hogy Lokira hallgatok, pedig nem akartam, hogy azt gondolja azt csinálom amit mond.
Loki elhagyta a helyiséget, én pedig a kiválasztott könyvel helyet foglaltam a kanapén. Elhelyezkedtem törökülésbe, majd nekikezdtem a könyvnek.
Órák teltek el, én pedig a 11. fejeztnél tartottam amikor megérkezett a szobalány a fürdőruhával. Épp egy nagyon aranyos pillanatnál tartottam a két szereplő köztött, így nehezemre esett letenni a könyvet, de amikor Lucyt láttam nem tétováztam. Letette mellém a ruhát egy vászonanyagba csomagolva. Úgy nézett ki, mint amibe a menyasszonyi ruhákat tesszük bele, csak gombok voltak a cipzár helyett.
-A király kérésére hoztam - mondta hidegen.
-Lucy légyszi beszéljük meg!
-Mit?- a hangja továbbra is olyan volt, mintha egy idegennel beszélt volna.
-Hagy magyarázzam el mi van kettőnk között Lokival. Kérlek. - Megütögettem a helyet magam mellett. Lucy egy pillanatig tétovázott, de végül elhelyezkedett mellettem.- Köszönöm.
- Csak mond el mindenféle kertelés nélkül amivel megváltoztatnád a történetet.
-Rendben.- Így tettem hát, elmeséltem a sztorit még az első csókunktól. Csak hát két dolgot hagytam ki. Azt amit soha senkinek nem áll szándékomban elmesélni, és a viharos éjszakáról csak annyit tud hogy biztonságban éreztem magam vele, de nem történt semmi. Arról neki amúgy sem éreztem, hogy tudnia kellene. Lehet csak ribinek nézne, mert 2 csók után átadtam magam neki. Most hogy így ebbe belegondolok, igaza is lenne. De sosem fogom megbánni. A történet végét a tegnap esti csókkal és azzal zártam amit mondott nekem,  hogy ezzel is erősítsem Lucyban azt a tudatot hogy velem Loki - viszonylag - kedves és nem kell aggódnia emiatt. Velem teljesen megváltozik és előjön a gyengéd, kedves éne.
-Tényleg ilyet mondott neked?
-A saját fülemmel hallottam.
-Ezt nem néztem volna ki belőle.
-Hát igen, csak én ismerem ezt az énjét. És biztos vagyok benne, azt akarja, hogy ez így is maradjon.
Lucy hátradőlt a kanapén.
-Őszintén szólva, mindig tudtam, hogy hiába tagadod történni fog valami köztetek.
-Én sokáig nem voltam biztos benne - vallottam be.
Sóhajtott, majd csend telepedett közénk. Szerintem mindketten az elhangzottakon rágódtunk. És nekem muszáj volt mosolyognom ahogy néhány érzés újra feltört bennem. Te jó ég, abban a pillanatban úgy megöleltem volna Lokit.
-Tudom kell idő hogy megszokd ezt a helyzetet.
-És neked is. Nem hiába maradt még előttem is titok, most pedig minden kitudódott.
-Az egész világ tudja. Vagyis nem az egész világ. Az kéne még hogy a családom megtudja. Teljesen kész lennék. Elmosolyodott.
-Na és te és Kirien? Mi volt tegnap este?
-Nem sok, megegyeztünk abban hogy egy újabb fontos eseményre toljuk el a dolgot.
-Újabb fontos esemény?- Meglepődtem, mivel nem tudtam semmiről.
-Igen, már csak 2 nap és újév!
Leesett az állam. -Hogy mi?!