Far From Home

50.

Másnap reggel nagyon nehezen keltem fel. Már vagy egy órával hamarabb felébredtem, csak nem volt kedvem kikelni az ágyból. Mégis haladnom kellett, mert arra a napra is volt programom rendesen. Bár abban a pillanatban azt mondtam volna hogy én nem megyek ki az ágyból, valaki más majdcsak megoldja az én dolgaimat is. Épphogy eldöntöttem, hogy nekiállok a napnak, amikor már nyílt is az ajtó és bejött a kedvenc szobalányom, Lucy.
-Gondoltam hogy az ágyban talállak majd!- mosolygott.
-Mentségemre szóljon, hogy most készültem felkelni - mondtam, majd kitakaróztam és letettem a talpam a szőnyegre. Lassan felálltam.
-Akkor tökéletes az időzítésem!
-Szerintem is.-Mosolyogtam, majd a ruhásszekrényhez sétáltam. Valami kis lenge ruhát kerestem, amúgy sem történt aznap semmi olyan amire igazán gyönyörű ruha kellett volna. Végül egy halvány sárga, lenge hosszú ujjú ruha mellett döntöttem, amelynek az ujjainal, a könyökömtől kezdve nagyon széles volt, tölcsér formájúra volt szabva, így fokozatosan bővült. A mellkasomnál apró kövekkel volt kirakva. Semmi extra, így arra a napra tökéletes is volt. A hajam a mosástól begöndörödött, így azzal semmit se akartam kezdeni.
Öltözködés után leültem az asztalhoz.
-Olyan jó kedved van Lucy! Mi történt?
Oda ült mellém, látszott rajta hogy csak arra várt, hogy megkérdezzem.
-Kiriennel eldöntöttük ma reggel, hogy elmondjuk együtt az anyukájának azt hogy együtt vagyunk. Bárhogy is fog reagálni kitartunk egymás mellett.
-Ez nagyszerű! Örülök hogy ezt hallom, és minden rendben van! Azt már eldöntöttétek hogy mikor mondjátok el?
-Valószínűleg ma. Nagyon izgatott vagyok! Ő ajánlotta fel hogy elmondjuk, ami nagyon jól esik. Szóval, most alig birok nyugton maradni, pedig mára alig van dolgom. Egyedül későn délután dolgozom, délben pedig teríteni segítek a cselédlányoknak.
-Ha szeretnél rohangálhatsz velem!- ajánlottam fel.-Legalább én sem leszek egyedül.
-Tetszik az ötlet!-Vágta rá gondolkodás nélkül. Így már ketten indultunk neki a napnak. Délelőtt ugyanúgy a bácsihoz mentem, és ott találkoztam a munkásokkal is. Majd az első két kész sima ágyat elvitettük, a palotában pedig már be is kerültek a helyükre. A matracot is elintéztük. Ezután vissza kellett menni ebéd előtt a baba ágyért is. Küldhettem volna mást is érte, de én akartam elintézni. Lucyval beszélgetve remek hangulatban telt el a délelőttöm, eszembe se jutott Loki, meg a kis "vitánk" . Valahogy egyfolytában sikerült elkerülnünk egymást, bármilyen erőlködés nélkül. Ennek is nagyon örültem. Ha megláttam volna az önelégült vigyorával tuti behúztam volna neki egyet. Eljött az ebéd, így Lucyval elváltunk, nekem pedig volt fél óra szabadidőm. Nem csináltam semmit, csak sétálgattam, majd leültem a másodikon. Ugyanúgy voltak ott mások is, mint azelőtt, azonban ezúttal összefutottam egy idegesítő alakkal. Eljött az ideje a vöröskének.
-Szia!- köszönt.
Jézusom, ne.
-Szia.-Köszöntem teljesen hétköznapi módon, semmi érzelemmel a hangomban.
Leült mellém.-Mit csinálsz?
-Nézem a tájat.
-Valóban szép.-értett egyet mosolyogva.-Tetszik a ruhád.
-Köszi.-Csendben maradtam, vártam hogy elmenjen. Hogy lehet hogy odajön hozzám, amikor a múltkor elég csúnyán beszéltem hozzá? Ő mégis beszélt.
-Amúgy tegnap mi volt az az ebédlőben?
-Mi?-Kérdeztem unottan.
-Az, amikor olyan ridegen viselkedtél Lokival.
-Nem viselkedtem vele ridegen.
-Hát pedig szerintem a terem is megfagyott. Veszekedtetek?
Ránéztem. -Te most mit is akarsz pontosan?
-Csak érdekel.
-Nem vesztünk össze! Minden rendben, jó?
-Jó, jó én ennek csak örülök. Akkor talán tudnál vele beszélni? Velem kapcsolatban?
-Ha így teszek akkor békén hagysz?
-Persze.
-Jó akkor beszélek vele.- Arról, hogy küldjön ki az utcára.
-Szuper!- vigyorgott. -Mond meg neki, hogy ki vagyok, hogy nézek ki, és hogy nagyon vonzónak találom, és hogy...
-Na jó, ennyi elég is lesz. -Felálltam.- Majd elmondom. Most pedig inkább megyek. Neked is menned kéne az ebédlőbe -mondtam, majd sietősen vettem az irányt én is az ebédlő felé, hogy leüljek a szokásos helyemre az új barátnőmmel. Ám ezúttal én hamarabb megérkeztem és csak ültem ott egyedül, de szerencsére csupán pár percig tartott ez az állapot.
-Dühös vagyok -mondta a csajszi miközben leült elém. -Nagyon dühös.
-Nekem mondod? Az a hülye ribanc meg még el hiszi... De tudod mit? Inkább meséld el mi történt! Nem akarok gondolni arra a csajra.
-Nem értem mi van velem!- akadt ki.-Már ideges vagyok miatta.
-Mi miatt?
-Inkább ki miatt! Oliver már vagy három napja nincs az őrhelyén, és a palotában sehol sem láttam.
-Várj Oliver az egyik őr aki az ajtód előtt áll?
-Már csak állt. Csak úgy eltűnt egyik napról a másikra. Tegnap és azelőtt is azért nem mondtam, mert azt hittem előkerül.-Elmosolyodtam.
-Te most aggódsz érte?
-Nem, csak zavar hogy nincs ott!- válaszolt idegesen.
-Akkor hiányzik?
-Fejezd be!-Rivallt rám, de én nem tudtam abbahagyni a mosolygást. Még hogy csak szex. Szerintem már nem csak arról volt szó. -Én is cukkolhatnálak.
-Nálam nincs szükség rá. Lekésted azt az időszakot.
-Na jó, jöhet a te sztorid. Megint Bokor?
-Nem. Csak kapcsolódik hozzá. Amikor beköltöztek a hajléktanok, akkor jött egy vörös ribanc is. Már akkor zaklatott azzal hogy beszéljek Lo...- megráztam a fejem - Bokorral, hogy a csajnak nagyon bejön, és randizni akar vele meg minden hülyeség. Már akkor kiborultam, mert hát akkor este jöttem össze Bokorral és még nagyon friss volt. De most is beszélt velem, hogy látta a tegnapit és hogy intézzem már el neki a találkát.- Egy hasonló mosoly terült el a száján, mint nekem az előbb.
-Szóval féltékeny vagy.
-Nem vagyok az.
-Nekem pedig nem hiányzik.
-Jó, ezzel zárjuk le szerintem. Csak jobban felidegesítjük a másikat.
-Egyet értek - sóhajtott. Inkább elkezdtünk arról beszélgetni hogy a rajtam lévő ruhát miként készítette el, és hogy hogyan találta ki. Aranyos kis történet volt, csakhogy újra kilyukadtunk vele Olivernél. Mert egy olyan reggel találta ki amikor Oliver mellett ébredt fel. Erre nekem egyből eszembe jutott az amikor üldögéltem a korláton és Loki pedig megjelent. Aztán pedig az azt követő események. Leginkább a kedvenc részeim: amikor a nyakamra adott csókokat. Ahogy rájuk gondoltam behunytam a szemem, megszorítottam az asztal sarkát és automatikusan megdöntöttem oldalra a fejemet.
Egyszer csak megszólalt Teresa.-Ally, jól vagy?-Felkaptam a fejemet, és kinyitottam a szememet. -Fáj a nyakad?
-Öhm, igen, kicsit elaludtam az éjszaka.-Improvizáltam. Theresa egyáltalán tudja hogy már nem vagyok szűz? Nem emlékszem hogy beszéltem volna neki róla.
-Biztos van itt valami masszőr ami helyre hozza.
-Ja, majd utánanézek, bár nem fáj annyira, hogy ne múlna el magától. Amúgy is elég sok a dolgom.
-Most én is örülnék, ha több dolgom lenne, és nem ülnék egyedül a szobámba.
Pár pillanat telt el azóta, hogy becsukta a száját, máris támadt egy ötletem.-Nem vagy kíváncsi a lovardára?-Tudtam, hogy Lucy délután nem tud velem jönni, így reménykedtem hogy valaki még társul hozzám és velem felügyeli a kicsiket.
-Lovardára?-Bólintottam.-Mit keresnénk mi a lovardában?
-Hát, segíthetnél nekem vigyázni a sátrakban elő gyerekekre, és elterelnéd a figyelmedet Oliver-ről.
-Igaz... Hát jó. De nem értek a gyerekekhez. Se a lovakhoz.
-Csak légy ott velem, nekem ennyi elég - mondtam mosollyal az arcomon, majd újra a számhoz emeltem a kanalamat.
Ebéd után találkoztam még Lucyval és leültünk beszélgetni a másodikra, az egyik padra ami a nagy kertre nézett, vagyis a palota mögötti részre. Egy teljesen lényegtelen témáról csevegtünk, amikor Lucynak beugrott valami fontos, amit közölni akart velem.
-Képzeld, útban az ebédlő felé, amikor mentem teríteni találkoztam Kiriennel.
-Na, és megbeszéltétek a pontos időpontot, ami tökéletes a vallomásotokra?
-Ami azt illeti igen. Csak az nem ma van. Két nap múlva lesz egy rendezvény, egy új szobor felavatása a városban. Még nem is közölték velünk, a terítés alatt sem, délután lesz egy megbeszélés amin hivatalosan is bejelentik az ünnepség megrendezését.
-Oh, igen? És miről szól ez a ,,rendezvény"?
-Semmi érdekes, majd tuti megmutatják a szobrot, aztán ünnepség lesz.
-Kaja, pia, zene?-Kérdeztem vissza vigyorral az arcomon. Támadt egy csodálatos ötletem.
-Asgardi ,,kaja, pia, zene". Nem úgy mint Jane születésnapján. Bár nem tudom tagadni, nagyon jó volt. Viszont...
-Ez most nem arról szól.- Fejeztem be a mondatát. - Persze, tudom. 
-Miért? Mit forgatsz a fejedben?
-Meglátod majd -kacsintottam rá.- Most amúgy is sietnem kell.- Felálltam, majd elindultam lefelé. Megbeszéltem Tessá-val, hogy találkozzunk mielőtt még lemegyek a gyerekekért. A hátsó bejáratnál, annál, ami a kerthez vezetett.
-Mióta állsz itt?-Kérdeztem.
-Nem rég értem ide. -Karöltve sétáltunk ki, a kertbe.
-Jól van, felkészültél a gyerek seregre?
-Hány évesek?- kérdezte aggódó tekintettel.
Megvontam a vállam.-Változó. Vannak kisebbek és nagyobbak is.-Odaértünk a kis ,,házakhoz''. Az összes gyerek odabent volt, a szülőkkel beszélgettek.-Jobb ha csak te mész be egyedül.
-Na miért?
-Idegen vagyok.
-Mondhatni én is.-Vetett rám egy amolyan: ,,hagyjál már, te is tudod hogy téged jobban ismernek, szóval menj''. Ezzel szerintem tökéletesen összefoglaltam a gondolatait. Így  fogtam magam és bevetettem magam az első házacskába, a háromszemélyesbe. Pozitív kisugárzással megkérdeztem a gyerekeket hogy szeretik e a lovakat, és hogy szeretnének e velem és a barátnőmmel jönni megnézni őket a lovardába. A két kisfiú az anyukájukhoz fordult, aki természetesen örömmel elengedte őket. Majd kitessékeltem magam előtt a nyolc-kilenc éves gyerekeket, és átadtam őket az említett barátnőmnek, aki szemében hatalmas rémületet láttam, amikor otthagytam és bementem a soron következő házba. Ott is eljátszottam ugyanezt, majd az azt követőben is. Azonban az utolsónál amikor kiküldtem a kicsiket (igaz, ott volt egy 14 éves lányka is), az édesanyjuk megállított. Ennek a hölgynek volt a kisbabája, aki akkor is a babaágyban aludt.
-Bocsánat, lenne egy perce?-Szólt, amikor már az ajtónál álltam én is. Végül, persze visszafordultam.
-Van, persze. 
-Nem található véletlen egy csemetehintó a palotában?
Elnevettem magam.-Hogy mi?
-Tudja, egy négy keréken tolható kis-hintó kisbabáknak.
-Babakocsira gondol?-Nevettem el magam újra. Ezúttal a hölgy nézett rám furcsán. Ilyen hülye nevet még nem hallottam a babakocsira. Bár Asgardban nincs kocsi, de az már más kérdés.- Megnézem ígérem. Holnapra jó lesz ha elintézem? 
-Igen, köszönöm.
Bólintottam. -Szuper. Akkor nagyjából egy óra és visszahozom a gyerekeket.
Végre visszatértem a gyerekekhez és az újdonsült bébiszitterhez. Theresa a 14 éves, barna hajú lányhoz beszélt. 
-Akkor indulhatunk lovacskázni?-Kérdeztem a gyerekektől.
-Igen!-Kiáltották szinte egyszerre.
-Ez aztán a lelkesedés! - n evettem. -Gyertek csak, kövessetek!-Elindultam a lovarda felé, így ki mentem a kertből egy kiskapun, és a füves részen mentem végig. Tisztes távolságban, de elhaladtunk a katonák szállása mellett is.-Nézzétek!-Mutattam az épületre.-Ott laknak a harcosok.- Ezt a mondatot gyerekek mosolygással és kérdésekkel ''díjazták'', azonban volt valaki akit látszólag sokkal jobban izgatott a téma, pedig még csak meg sem szólalt. Tessa hátul az apró ablakokra kapta a tekintetét és feszülten kutatta a tekintetével az összeset, hátha meglátja Olivert. Én közben a gyerekek kérdéseire válaszoltam, de persze sokat nem tudtam. 
Amint beértünk a lovardába, az ott tevékenykedő lovászfiú kisegített minket, adott répát, szénát, dolgokat amelyekkel a gyerekek meg tudták etetni a lovakat. Mi is kaptunk egy-egy répát, és Tessá-val együtt a lovamhoz sétáltunk. Régen láttam már Aprilt, és nagyon örültem a pacimnak, azonban Tessa máshol járt. Tudtam is hogy hol. Mind tudjuk hogy hol.
-Képzeld, itt a babakocsit tudod hogy hívják? Csemetehintó.-Nevettem fel újra.-Hallottál már ilyen hülyeséget?
-Nem.-Válaszolta rezzenéstelen arcal.
-Tessa, figyelj, elég! Ne gondolj rá csak egy kicsit. Azért csináltál programot, hogy ne gondolj rá. Szóval itt az idő. Kapcsolj ki egy kicsit. Oké?
Bólintott, ezúttal hallotta amit mondtam.-Oké, próbálkozom.
-Ismerd meg a lovamat: a neve April.-Mosolyogtam, miközben a ló pofiját simogattam. 
-Aranyos.-Mosolygott.- És a tiéd, ha jól hallottam?
Elvigyorodtam és bólintottam.-Ja, Lokitól kaptam. -A mondat végére a mosolyomnak mar nyoma sem volt. 
-Mi?-nevetett.-Kaptál egy lovat? Csak úgy?
-Mondhatjuk.-Ezután a gyerekekkel még nagyjából fél óráig etettük a lovakat, amikor az ott dolgozó fiú mondta nekünk, hogy egy pacit éppen odakint futtatnak, és hogy kimehetünk megnézni, mivel el van kerítve. Persze a gyerekek már alig várták, így el is indultunk arra, amikor megláttam Lokit közeledni. 
Theresa is megállt egy pillanatra.-Hagyd Bokrot. Inkább gyere.
-Nem, beszélnem kell vele. -Jelentettem ki, majd el is indultam Loki felé, mialatt a többiek hátramentek. A lovardától nem messze találkoztunk is. Megálltunk egymás előtt. -Hová tűnt a díszes cuccod? 
-Nem hivatalos ügyben érkeztem ide.
Egy lépéssel közelebb léptem hozzá. -Ó, akkor milyen ügyben érkeztél ide?
-Hallottam hogy valami történik a lovardában. 
-Ja tényleg történik valami. Idehoztam a gyerekeket. Vagy ezt is megtiltod nekem, mert nem vagyok hozzá elég érett? Emiatt ne aggódj, a jövőben úgysem fogok egy gyerekre sem vigyázni igazán.-Céloztam a betegségemre. Loki idegesen elnézett és kifújta a levegőt. 
-Nem tudnánk túllépni ezen? Amit még tegnap reggel mondtam, azt én nem úgy értettem, ahogy te gondolod.
-Aha. Persze. Te is tudod hogy ez nem igaz. 
-De igaz!- Folytatta az erőlködést. Látszott rajta, hogy nagyon meg akarja magyarázni a dolgokat.- Én másmilyen formában értelmeztem ezt, mint ahogy te tetted. Én ezt Asgard uralkodói, és hierarchiai szempontjából vettem figyelembe te pedig...-Befogtam a száját a kezemmel. 
-Tudod mit? Vágom mit akarsz itt bizonygatni, de már eldöntöttem mit fogok csinálni, és hiába próbálod kimagyarázni magad belőle, akkor is ezt fogom tenni és kész.- Levettem a kezem a szájáról és közelebb hajoltam hozzá. -Átveszem a szobros rendezvény szervezését. Mostantól kezdve az én dolgom. Én szervezek mindent, és megláthatod hogy bárhogy is értetted, tévedtél. Képes vagyok rá, érted, Loki?-Hátraléptem egyet.- Megmutatom.- Hátat fordítottam neki, és visszanézés nélkül elhagytam a helyszínt. Tudom, hogy utálja, ha valaki irányítani akarja. Legfőképpen ezért csinálom. Nem hagyhatom neki, hogy bármikor megbántson, aztán azt higgye hogy bármilyen következmény nélkül majd egy-két nap elteltével a nyakába ugrok. Nem, velem nem fog így szórakozni. És ha ehhez piszkosan kell játszanom, megteszem.