Far From Home

74.

Megálltunk a hatalmas fehér kapu előtt. Alig vártam, hogy láthassam a palotát, de a kapun egy lyuk sem volt. Csupán fél percig álltunk aztán kinyitották, gondolom ők is gyanakodnak mindenkire. Behajtottunk, de a kocsi nem sokáig ment, szinte rögtön megint megálltunk. Loki számított erre és már csak arra várt, hogy valaki kinyissa neki az ajtót. Én is így tettem, de emiatt tök rosszul éreztem magamat. Amint kinyitották az ajtókat kiszálltunk és végre jobban megcsodálhattam a kertet. Kis utak futottak a palota bejáratáig, a zöld füves területek helyett virágok voltak és egy nagy, egyszerű szökőkút középen ami elválasztotta az egyik ilyen kisösvényt. A palota a háttérben olyan színes volt, mint egy nyalóka. Függőleges vonalak voltak a falon végig, szélességre nagyjából 1 méter volt egy és egy fehér 10 centis csík választotta el a következőtől, ami más színű volt. Méretre egyáltalán nem volt nagy (már ha Asgardhoz nézzük) összesen 4 emeletes volt, szélessége is ehhez igazodott és egyszerű tégla alakot vett fel. A tető szürke volt, mint egy fekete amit kiszívott a nap. Ha Loki nem mondta volna, hogy a mágiájukhoz igazították a színeket, akkor azt gondolnám, hogy minden épület, kocsi, minden tárgy olyan régi, hogy már elveszítették az eredti színüket és kifakultak, az itt élőek pedig túl lusták voltak rendbehozni.
Ahogy közelebb értünk a bejárathoz még jobban szemügyre vettem az épületet. Alapból fel kellett menni egy kisebb lépcsőn hogy az ajtó közelébe kerüljünk. A földszinti épületrész beljebb kezdődött vagy 5 méterrel és az első emeletet ezen a részén oszlopok tartották, ami nagy csodálkozásomra fehér volt. Az összes. A tetőszerkezetben sehol sem volt torony, inkább le volt kerekítve a teteje.
Amint felsétáltunk a lépcsőn megláttunk egy idős hölgyet, aki többnek nézett ki, mint 40 és mellette egy kisebb lányt sárga hajjal és hatalmas, habos-babos kék-sárga ruhában. A lányt olyan tizenkettőnek tippeltem. Loki ráncolta a szemöldökét, amint meglátta az idős nőt, ám mielőtt szólhatott volna a kislány megelőzte.
-Nagyon örvendek a találkozásnak - hajolt meg. Én is így tettem ösztönösen, aztán esett le, hogy nem tudom kicsoda ez a lány, Loki pedig felmérte a gyereket. - Hogyan telt az útjuk?
-Ó, csodásan - mondtam mosolyogva. Tényleg jó volt, ha nem nézzük a részeket amikor majdnem elsírtam magam.
-Én a trónörökös vagyok, Nova hercegnő.
-Hol van a királynő? - kérdezte Loki az idős hölgytől. Dühös szemeket villanottam rá, mert így semmibe vette a gyereket. Jó, tudjuk mindenki felett áll, de ennek muszáj azt jelentenie hogy egy köcsög?
-Majd én elkísérem önöket - mondta a hercegnő, majd arrébb állt ezzel beinvitált minket. - Édesanyám a tárgyaló teremben várakozott a megérkezésükre - folytatta tovább. Beléptünk és Loki automatikusan elindult bal oldali folyosón, amin úgy láttam a lány nem lepődött meg. Mögöttünk jött, de intettem neki, hogy mellém jöhet. A lányok azt mondták, hogy én már főnemesnek számítok inkább, így bátran magam mellé engednem. Nem tudtam eldönteni hogy mutatkozzam be. Hiszen én semmi sem vagyok. Egy senki sem vagyok nem dobálózhatok rangokkal. Eldöntöttem, hogy még várok ezzel. A fő folyosó apróbbakká vált szét, de Loki végig a főn ment. A falak halványrózsaszínűek voltak fehér mintákkal és a plafonon faragásokkal. Itt egy emelet egy emelet volt, nem úgy mint az asgardi palotában, ahol egy emelet magasságra kettőnek felelt meg. Izgatottan sétáltam Loki mellett, aki roppant idegesnek látszott. Az őrök kinyitották előttünk kétszárnyas ajtót és egy nagy, világos kék színű terembe érkeztünk. Egy hosszú téglalap alakú asztal volt vízszintesen velünk szemben, azzal szemben pedig egy másik asztal egy apró emelkedőn, kicsit magasabban ahol egy nagy széken ült a királynő. Gomba alakzatú haja tetején ékeskedett a nem kicsit giccses korona. Mintha három különböző koronát tettek volna egymás mögé a fején. Az első, a legkisebb háromszög alakú volt, egyszerű fehér, mintha csak egy vasdarabot festettek volna fehérre. A középső már sokkal csicsásabb volt. Rengeteg kő volt rajta a teteje girbe-gurba volt. Végül a legnagyobb volt amiből kiálltak ceruza méretű és kinézetű fekete szögek. Ez volt a korona nagyjából egyetlen sötét része. A királynő felállt amint beléptünk. Közelebb mentünk Lokival, még az asztala elé és meghajoltunk, ahogy a hölgy is Loki előtt. Szemügyre vettem még jobban a királynőt. Zöld szemei voltak akárcsak Lokinak. A ruhája olyan nagy volt, mint a lányának, neki azonban egy rózsaszín, virágmintás masnis darab jutott.
-Üdvözlöm önöket - mondta. Valamiben viszont nagyon különbözött a lányától. A mosoly enyhe jeleit sem láttam, azt viszont észre vettem, hogy dühös volt. Loki hirtelen fellépett az emelkedőre. A nő végig mérte.
-Már elnézést, de itt én vagyok az uralkodó.
-Asgard királyának szokás átadni.
-Pontosan tudom mi a szokás, de csak a 9 Birodalom védelmezője tarthat jogot eme helyre.
Loki ökölbe szorította a kezét és lelépett, majd a királynő helyet foglalt. Én is így tettem az asztalnál, hiszen ezt így kellett tenni, Loki továbbra is állva maradt. Újra felvette a magabiztos érzelemmentes kifejezését a kezét pedig hátra tette.
-Tudja ugye, hogy miért jöttünk ide?
-Ha nem tévedek azért, mert minket okolnak az országában okozott károkért.
-Nem okokról van szó. Jobban megvizsgáltam a helyzetet, úgy hogy ezekre a dolgokra koncentráltam és egyértelmű jeleket kaptam arra, hogy innen, meghozzá a palotából származik a varázslat.- A királynő meg akart szólalni, de Loki úgy látta jónak, ha ő irányítja a beszélgetést. - Úgy gondolom, bosszúból küldték a varázslatot, méghozzá azért, mert nem fordítottan figyelmet az Asgardon kívüli világokra. Elérték a céljukat: felfigyeltem és eljöttem. Bár továbbra sem látom hatalmas hibának amit tettem, most hajlandó vagyok foglalkozni vele és elrendezni a háborúkat. Újra a védelmem alá venni a 9 Birodalmat.- Megint nyitotta a hölgy a száját, de Loki újra fennhangon folytatta. - Ezért cserébe persze vissza kell vonniuk az átkot amit Asgardra bocsántottak. Amennyiben ez nem történik meg 2 napon belül, attól tartok, a háborúk lezárása előtt nekem kell elkezdenem egyet. Ezt senki sem akarja, de megteszem, ha kell.
- Sosem volt a harcos, viking király.
-Ez nem azt jelenti, hogy úgy nem aratok sikert.
Elmosolyodott a királynő. - Valóban. Természetesen ezzel az átokkal nem háborút akartunk szítani, hanem a figyelmet akartuk felhívni a kialakult helyzetre.
-Igazán? Miért, nem lehetett csak eljönni és elmondani?
-Hallgatott volna ránk?
-Talán. Nem vagyok olyan önfejű, egy kis ráhatással biztosan jobban utána néztem volna - csak enyhén pillantott hátra rám.
-Szerintem jól cselekedtünk- mondta hidegen.
-Persze, valóban jó húzás volt ezt nem firtatom, azonban ne felejtse el, hogy ezért még csak figyelmeztetem. Legközelebb, és remélem nem lesz legközelebb, egy hadsereggel jövök ide, ezt biztosra veheti.
-Értettem - mondta a nő. Az nekem is tiszta volt, hogy Lokinak nagyobb, erősebb hadserege van. Az ittenieknek vannak trükkjei, de harcolni nem igazán tudnak. Ezért is gondoltam, hogy ezalatt a magabiztosság alatt a királynő valóban retteg. Tényleg alakulhatott volna rosszabbul.
-Rendet teszek egyszer s mindenkorra - mondta Loki, majd egy meghajlás után egyszerűen csak kisétált. Meg sem várt engem én pedig nem tudtam mit csináljak.
Felálltam. - Nagyon örvendtem a találkozásnak - mondtam, majd meghajoltam. A királynő azonban megállított.
-Lady Alyssa, jól tudom kicsoda ön - mondta komolyan. - Ha úgy gondolja beszélhet a lányommal és ő szívesen megmutatja Önnek a palotát. Tudom, hogy ez még nagyon új lehet a számára.
-Igen, tényleg az Felség - helyeseltem. - Köszönöm, majd felkeresem Nova hercegnőt - mondtam mosolyogva és még egy meghajlás után kimentem Loki után. A folyosón viszont senkit sem találtam, csak a lányt.
-Jó napot!- köszönt a lány.
-Szia - mosolyogtam rá. - Nem láttad esetleg, hogy hova ment Loki?
-Úgy vettem észre, hogy kiment a palotából, hölgyem.
-Ó, kérlek tegezz csak! Asgardban is meg szoktam kérni az embereket akiket ismerek. Nehezen mennek bele és azzal a feltétellel hogy amikor mások is jelen vannak újra magáznak. Neked megfelel?
-Miért szokta megkérni őket?
Össze húztam a szemöldököm.- Tudod, hogy ki vagyok?
-Lady Alyssa, Asgard királyának a tanácsadója.
Elmosolyodtam. - Ki mondta ezt neked?
-Mindenki. Miért kicsoda ön?
-Egy lány, aki szeretné ha tegeznéd. Kérlek?
Bólintott.- Szeretnéd, ha körbe vezetnélek?
-Annak nagyon örülnék. Előtte kimehetünk a kertbe megnézni, hogy Loki ott van-e?
-Persze- mosolyodott el, majd kifelé vettük az irányt.
Loki a hintónál állva beszélt az egyik asgardi harcossal.
-Elnézést - léptem oda. Mindketten rám néztek, Loki tekintete azonban ellágyult.
-Igen, kedvesem? - kérdezte. Az őr erre a szóra meg se rezzent, szerintem már kezdték megszokni az emberek. Úgy, ahogy az éjszakai és reggeli mászkálásokat.
-Szeretném megnézni jobban a palotát, ha van rá még időm.
-Persze - mosolyodott el. - Hiszen miért hoztalak volna ide, ha nem a nagy vágyad miatt, hogy világot láthass?
-Köszi! Te nem tartasz velünk?
-Máshol akadt dolgom, de pár óra múlva megkereslek ígérem.
-Rendben akkor majd találkozunk - Visszafogtam magamat és elsétáltam egy ölelés vagy puszi nélkül.
A palota valóban csodálatos volt. Minden szoba más színű volt, más mintákkal. Megmutatta az összes folyosót, az összes festményről elmondott pár szót. Persze tegnap rendes felvilágosítást kaptam az itt élt emberekről, a szokásokról ezért hozzá tudtam fűzni valamit és így sokkal tájékozottabbnak tűntem, pedig volt olyan amire egyáltalán nem emlékeztem és így kínos pillanatokat is okoztam:
-Ez itt a ükükükanyám és a ükükükapám - mutatott az egyik képre, ahol a széken ülő nő egy kisbabát tartott a kezében a férfi pedig mellette állt és a kardját szorította. -Az ükükanyám van a kezében!
-A ükükükapád miért áll mellettük feszülten? Csak a védelem miatt?
-Lényegében igen. Ekkoriban sok háború volt.
-Igen? Ekkor volt az a hatalmas háború amiben elpusztult a fél ország, nem igaz?
-Hát, nem éppen, de nem tévedtél nagyot, csupán 2 generációt.
-Korábbra vagy régebbre?
-Korábbra.
Voltak még ehhez hasonló köpéseim, de a lány nem vette rosszul mosolyogtunk rajta és kiigazított. Visszatértünk a második emeletre, ahol megmutatott egy szobát is. Halvány kék színű volt, egy nagy ággyal, pár kanapéval és fotellel. Csak a végéről jött be a napfény, mert más szobák voltak, nem úgy mint mondjuk Lokinál. Emelett nem is volt valami nagyon nagy, de csak kicsivel volt kisebb mint az én szobám. Az ajtóval szemben az ablak alatt volt az ágy, jobbról egy ajtó a fürdőszobába, balról pedig egy tükör, kávézóasztal és a kanapé, fotelek.
-Szép szoba. Kellemes- jegyeztem meg miközben a kanapéhoz sétáltam.
-Örülök, hogy így gondolod, mivel a ma éjszakát itt fogod tölteni.
Felé fordultam.-Tessék? Nem, tévedsz, még ma hazamegyünk.
-Édesanyám mondta nekem.
-Komolyan?
Egy mélyebb női hangot hallottunk az ajtó felől. -Komolyan.- Amint a királynő belépett mindketten meghajoltunk.- Édesem, itt az idő a történelem leckédre. Az irodádban várnak már.
-Persze, anyám. Indulok! Majd még találkozunk! Viszlát!- köszönt el, majd kiment és becsukta maga mögött az ajtót.
-Elnézést, - kezdtem - szabad megkérdeznem, hogy miért van egy szobám ma éjszakára?
-Ami azt illeti, ez nem csak az Ön szobája - jött közelebb, majd helyet foglalt a velem szembe lévő kanapén, én viszont megálltam egy másik mögött, ami szemben volt.
-Nem? Hát akkor kié még?
-Loki Odinsoné - válaszolt. - Bár nem tudom, hogy ez-e a helyes neve. - Az igazi apjára célzott.
-Ezt hogy érti? - Adtam az ártatlant.
-Szerintem jól tudja. - Persze, hogy értem, de ez a nő mégis honnan tudja? Ez egy hatalmas titok.
-És azt, hogy egy szobába tették a tanacsadót a királlyal? Egy egy ágyas szobába?
-Amikor azt mondtam hogy jól tudom kicsoda, akkor azt komolyan mondtam. Ön nem tanácsadó. Ne is tagadja. Azt viszont nem értem miért nem a tanácsadó jött.
-Talán, rá otthon volt szükség - mondtam mialatt leültem vele szemben.
-Otthon? Asgardot az otthonának hívja?
Elmosolyodtam. - Hogy máshogy kellene?
-Kérem, adja fel ezt az álcát, felesleges tovább hitegetnie. Az Ön neve Alyssa Rogers, egy midgardi származású hölgy. Azonban többet szeretnék tudni.
Megköszörültem a torkom. - Többet? Én őszintén sajnálom, de nem vagyok abban biztos hogy ezeket az információkat kiadhatom az ellenséges Birodalom fejének. Sőt, egyáltalán nem tartom jó ötletnek.
-Nincsen köztünk bizalom, ez a gond?- Bólintottam. - Akkor mit szólna ahhoz, ha beavatnám egy olyan titokba, amit mára rajtam kívül senki sem tud? Emiatt a titok miatt nagyon is fontos a számomra.
-Valóban? Be akar avatni engem? Amikor pontosan tudja milyen kapcsolatom van Őfelségével?- Jó, a pontosan túlzás volt.
-Emiatt a kapcsolat miatt szeretném ezt tenni. Szükségem van arra, hogy pár napig megtartsa a titkot. Meg tudja ezt nekem ígérni?
-Igen - válaszoltam.
-Tudom, hogy Loki valójában nem Odinson vér szerint, hanem Laufeyson.
-Ha ez igaz lenne, mégis honnan tudná? - lepődtem meg. Ezt rajtam és a legjobb barátján kívül eddig csupán a bátyja tudta. És persze a szülei.
-Tudja, szerintem én mindenkinél jobban tudhatom ki a fiam apja.