Far From Home

38.

Csak álltunk egymással szemben.
Most mi lesz?
Megérkeztek a lovak a tó mellé. Katonák voltak a palotából. Kirien és még hárman. Az egyik barna hajú férfi leszállt a lóról, Loki pedig feléjük fordult.
Fejet hajtott a férfi.-Vendégek érkeztek a palotába. Messziről érkeztek és most azonnal találkozni óhajtanak magával.
-Köszönöm a tájékoztatást Elias!-Kimászott a vízből, felült a lovára. Végig néztem. Levegőt se vettem.
-Nekem mennem kell.-Beszélt hozzám.-Sietek, ezért kénytelen vagyok hátra hagyni téged Allysa. Nem akarom hogy vágtázz velünk, ezért majd Kirien visszakísér.-Ránézett, a fiú bólintott. Loki ezután újra rám emelte a tekintetét majd megfordult a lóval, és a harcosaival elhagyta a helyszínt.
Csak álltam a hideg vízben. Próbáltam felfogni hogy ott hagyott. Már megint nem beszéltünk a történtekről. Ha nem lettem volna sokkolódva a csókunk hatása miatt, dühös lettem volna. De akkor inkább csak olyan voltam, mint akit benyugtatóztak.
Kirien is leszállt a lóról.
-Segítsek?-Nyújtotta a kezét. Megfogtam, aztán kihúzott, és amikor újra talajt ért a lábam folytatta a beszédet.-Hogy hogy a vízben voltál?
-Belelökött.
-És Ő?
-Belerántottam.
-Aha.-Számtalan kérdése lehetett még, de inkább befogta a száját. April hátára másztam és visszaindultunk a palotába. 
Az út némán telt. Kirien érezhette hogy valami nem teljesen oké, ezért nem is beszélt nekem, se velem. 
Mélyen elmerülve a gondolataimban nem tudtam mit is érezzek pontosan. Az események újra és újra lejátszódtak a fejemben, mégis... Annyi érzelmet váltott ki egyszerre hogy elvesztem. És eldöntöttem hogy eszem ágában sincs megjelenni a bálon este. Nem. Én nem tudok mosolyogni ezúttal. A palotába érve amíg a lovon ültem mindenki megnézett. A harcosok, a szobalányok egyaránt.
Kitalálom: ,,Fura... Loki is így jött vissza. Vajon történt valami közöttük?'' Vagy csak paranoiás vagyok. Remek! Kezdek átváltozni Lokivá. 
Leszálltam April nyergéből, aztán sietős léptekkel léptem át az ajtót. Nem száradtam meg, magam után hagytam egy hosszú vízcsíkot. Minden egyes lépésem után csöpögött a padlóra a víz. Jane pedig a másodikon sétálgatott. Egyáltalán hogy került oda? A szobájában kellett volna maradnia. 
Amint megláttam megtorpantam. Végig nézett rajtam, a száját nyitotta.
-Ne! Ne mondj semmit.-Mondtam neki mérgesen. Feltrappoltam a szobámba, Becsaptam magam után az ajtót, mint amikor anyáékkal veszekszem. Ám ezúttal saját magammal szálltam vitába. A fürdőszobába mentem egyből, gyorsan levettem magamról a ruhát. Pontosabban lerángattam. Aztán nekidobtam a csempének teljes erőmből. Visszapattant egy picit és pont beleesett a kádba. 
Nem csináltam semmit csak néztem a lefolyó vizet a csempén. Hirtelen átjárt egy hideg érzés. Egy szál bugyiban álltam. Összehúztam magam, aztán a törölközőmet magam köré tekertem. Akkor egy széken megláttam egy nagyon nem odaillő dolgot. Egy ruhát. Egy gyönyörű ruhát. A fürdőszobában. Egy cetlivel.
-Utálom a cetliket!-mondtam, de mégis legyőzött a kíváncsiság és aztán odamentem, és megnéztem. Láttam rajta hogy Loki kézírása. Úgy kellett rávennem magam hogy elolvassam.

,,Vedd fel, és gyere le a trónterembe! Fontos lenne hogy jól nézz ki!''

-Megfojtom!-Összegyűrtem a lapot, majd felemeltem a ruhát. Azon gondolkodtam hogy mit csináljak? Megakartam  neki mondani a tutit. Már mindent rá kentem. Elvégre én tartottam magamat. Ő csókolt meg. Ő lökött be a tóba. Ő idézte elő a helyzetet. Még azzal hogy egyáltalán elhívott lovagolni. Aztán meg otthagyott. Csak úgy. 
Szóval felvettem a ruhát. A hajam még mindig vizes volt, ezért feltűztem egy borzalmas kontyba. Hajszálak lógtak ki belőle. Egy bebújós cipőt vettem fel, ezért a ruha alja le-le ért a földre, szóval fognom kellett.  
Adok én neked jól kinézést, te barom! Dühöngtem magamban. Amikor a trónterem ajtaja elé érkeztem nem tétováztam, kivágtam az ajtót. 
Az ajtóhoz közel, a terem szélességének a közepén volt egy kerekasztal. Arra nem számítottam hogy a vendégek az asztalnál fognak csücsülni. Ez sem tántorított el, dühösen mentem tovább Loki felé aki állt, és egy mosollyal az arcán elindult felém.
-Angyalom...-kezdte volna süket dumát. Láttam a mosolyán hogy csak a vendégek miatt akar kedvesnek tűnni. Nálam nem válik be. 
-Nem vagyok az angyalod!
-Pedig úgy nézel ki mint egy angyal!-Megállt előttem. -A kék szemeddel, a szőke hajjal.-Hátrafordult.- Nincs igazam? Nagyon hasonlít valakire.
-Ha én vagyok az Angyal, akkor te vagy az Ördög. Ja, várj! Te tényleg egy ördög vagy. Egy bunkó, szemet ördögi kis...-
-Rossz ötlet volt idehívni téged.-Vágott közbe.
-Na ne! Loki Laufeyson azt mondja hogy volt egy rossz ötlete! Ilyen nincs! Hol a kamera? Nem mintha nem láttam volna tőled elég sok rossz ötletet eddig is. 
-Meg kell kérnem téged arra hogy távozz. 
-Meg kell kérnem téged arra hogy... kapd be!-mondtam, bemutattam, aztán sarkon fordultam és kiviharzottam a szobából. Odakint esett le nekem hogy túljátszottam a szerepemet. 
Pont úgy viselkedtem mint egy gyerek. 
A másodikon leültem egy padra. A dühöm enyhült, inkább kínosan éreztem magam. Kibontottam a csúnya kontyom, és a fejemre csaptam.
-Hülye!-Mondtam magamnak. 
A kezemet tördeltem és bámultam előre. Újra biztos voltam abban, hogy haza kell mennem. Borzasztóan éreztem magam azért, ahogy viselkedtem, ezért eldöntöttem hogy bocsánatot kérek. A bálon. Este. Pedig amikor a tótól mentem visszafele, biztos voltam abban hogy nem megyek. De hirtelen muszáj lett. Eszembe jutott Jane is, akivel goromba voltam. Tőle is bocsánatot kellett kérnem.
A nap hátralévő részét a szobámba bújva töltöttem, pedig le kellett volna ellenőriznem a díszletet, és az összes többi dolgot. De én ki sem mozdultam. Lucy többször is bejött, de a mosdóban maradtam, nézegettem magamat, babráltam a hajamat és ültem a földön.
Majd, a bál kezdete előtt 2 órával Lucy megunta és bejött a fürdőszobába. Éppen a lecsukott vécé ülőkét találtam megfelelő pihenő helynek. Előre hajoltam, a kezeimet összekulcsoltam és úgy néztem a továbbra is a kádban lévő vízes ruhadarabot.
-Mi történt veled?-Kérdezte dühösen.
Nem néztem rá.-Semmi.
-Na ne viccelj. Jelenleg amúgy sem vagyok vicces kedvemben. Mindent én ellenőríztem le! De azt se tudtam, hogy pontosan mi hogy van. Segítened kell!- Már ráemeltem a tekintetemet. A barna kontyja már félig copfba ment át. A szürke egyenruhája, a keze mentén gyűrött volt, szorongatta, méghozzá erősen.-Szükségem van a segítségedre. Most!-Kiabált ezúttal.
Felálltam, és magamhoz öleltem.
-Sajnálom, oké?- Elléptem tőle.- Rendbe hozom. Most, rögtön. Megyek és leellenőrízem! Rendbe teszek mindent. Neked pedig van egy még meg nem érkezett ajándékom.- Felvettem a hajkefét, majd egy copfba fogtam a hajam.
-Micsoda?
-Maradj a szobában. Rendelj a nevemben teát, helyezd magad kényelembe. Tudod mit? Ha már ott vagyok, rendelek neked én teát!-A hadarás után, a ruhámat megemelve szinte futottam lefelé.
Elrontottam, és helyre kellett hoznom. Mindent elrontottam.
Odalent még ment a sürgés rendesen. Háromemeletes tálcán hozták a sütiket, odabent pedig a kajás asztal már félig fel volt pakolva. Muffin méretű hambik, hot-dogok sorakoztak szépen elrendezve. A külön kérésemre pedig a pizza, pizzás dobozban volt felszolgálva. Külön tettek tányérokat. Alkoholos italnak nem volt sok ötletem mit rendelhetnék. Maradt a hivatalos pezsgő, de fél literes üvegekben voltak különböző koktélok, mint, Cuba Libre, Sex On The Beach, Cosmopolitan, Mojito és még sok más. Ha a vendég kiválasztotta, melyiket szeretné megkóstolni, feldíszített pezsgőspoharakba öntik ki az erre felkért emberek, akiket a személyzet tagjai közül emeltem ki én magam. Persze, megértem, hogy Lucy ezt a midgardi részt nem igazán tudta leellenőrízni. Beletelt majdnem 1 órába mire mindent egytől-egyig átnéztem, majd megbizonyosodtam arról hogy jó lesz úgy. Még a legelején megrendeltem Lucynak a teát. Egy teánál többet érdemelt, de hamarabb gondoskodtam számára egy apró dologgal. Sajnos nem sikerült személyesen elintézni, de a lényeg az hogy sikerült. Alig vártam hogy megkóstolhassam a szakácsok által készített ételeket, de aznap este nem ez volt az első amit meg kellett tennem.
Amint kész lettem felmentem, megtaláltam Lucyt, ahogy a kanapén csücsül, a haja ki bontva, és egyenesre kifésülve. A ruháját nem láttam, de az üres dobozból ítélve kibontotta.
-Mit csináltál?-Kérdezte,majd felállt.
Egy zöld ruhát hordott, aminek az ujja könyékig ért, semmi kivágása nem volt, már egészen a nyakától elkezdődött. Virág minták borították, rózsaszín színűek, de egyre lejjebb egyre kevesebb volt. A ruha alján egy virág sem volt már. Abroncsa¹ sem volt a ruhának. Gyönyörű volt benne.
-Uramisten! Remekül nézel ki!
-Mi ez rajtam?-Kérdezte teljesen komolyan.
-A ruhád. A bálra. Én terveztem.
-Micsoda? Mégis mikor?
-Az unalmas óráimban. De sokáig csak a fejemben volt meg.
-Ez... Elképesztő! Imádom ezt a ruhát!-Vigyorgott.
-Te vagy benne elképesztő!
-És veled mi van?
-Ebben a ruhában terveztem menni.- Ha már Loki annyira akarta.- Szerintem megfelel az alkalomra.
-A ruhával nincs baj, de a hajad. Ne vedd zokon, de...
-Madárfészek?
-Valami olyasmi. Mi lenne a kezdenék vele valamit?
- Időben készen kell lennünk. Nekem kell fogadnom a vendégeket.
-Annál fontosabb.
Elgondolkodtam.
-Szeretem, ha göndör a hajam.
-Megbeszéltük.
Leültetett a tükör elé, aztán hozzálátott a munkához. Időben készen lettünk. Annyira szeretem úgy a hajam. Lucy tudja a legjobban megcsinálni. Végigsimítottam a göndörfürtjeimen, csak utána álltam fel hogy felvegyek egy magassarkút. ,,Legközelebb meg kell kötnöm a ruha méreteit."- futott át az agyamon. Egy ezüst darab mellett döntöttem, mert a sarka nem volt olyan magas. Felhúztam a lábamra, majd Lucyval lementünk a többiekhez. Bejelentettem hogy beszédet szeretnék mondani. Igazából csak köszönetet.
-Kezdjük azzal, hogy ez az egész gyönyörű lett. Csodálatos! Ez mind nektek köszönhető! Nélkületek nem ment volna. Köszönetet szeretnék szeretnék mondani mindenért, mindenkinek! Egy csodálatos este elé nézünk elébe, amit ti is élvezhettek a műszakváltások bevezetése is erre szolgált. Csodálatosak vagytok!
Amint befejeztem tapsvihar tört ki, én pedig vigyorogtam, mint a tejbe tök. Már jöhettek is az emberek a faluból.