Far From Home

54.

A bálra készen állva toporogtam, forgolódtam a tükör előtt. Lucy megcsinálta a hajamat és éppen az ő sminkjének az utolsó simításait végezte. Az haja fel volt kontyolva, de nem úgy mint ahogy szokott, hanem elől ki volt húzva két vastagabb tincs, és be lett göndörítve. Nekem pedig csak simán, begöndörítve omlott a hátamra. Mikor Lucy felállt odajött hozzám és megfogta a vállamat.
-Tökéletes. A ruha remekül áll rajtad. Készen állunk. Szerintem ideje indulni. Már csak percek kérdése és jön az ember sereg.
-Igaz. Ne ezzel rontsuk el az időbeosztást.
Lesétáltunk a hintóig. A palota rettentően üres volt, pont mint Jane szülinapja előtt. Kiderült hogy Loki már ott van, és intézi az ő dolgait. Ennek nagyon örültem, mivel így biztos nem jött velünk. Már elkezdett lemenni a nap, ezért minden narancsos fényben úszott. Az egész város még gyönyörűbbé változott ilyenkor, ahogy a tetők még visszaverték a fényt, de az utcák már kezdtek a homályba burkolózni. Én pedig izgatottan ültem a popsimon az út végéig, pedig legszívesebben ugráltam volna.
Ez az érzés akkor élesedett ki, amikor kiszálltunk. Kint voltak az ételek, égtek a gyertyák és a meleg fényük töltötte be a teret. Minden rendben volt, az egész pompázott és alig hittem el hogy összejött.
Megcsináltam.
Na ezt neked Loki.
-Oké, hamarosan jönnek a vendégek. Neked addig fent kellene maradnod. A házban.- Tudtam, hogy Loki onnan fog kilépni az erkélyre, hogy beszédet mondjon.
-Mi? Azt nem tudtam hogy nekem is meg kell jelennem amikor beszédet mond. Várj, ugye nekem nem kell?
-Nem, csak Loki mellett kell állnod.
-Hát ez szívás - mondtam, majd követtem. Az volt a házacska különlegessége, hogy nem a házon belül volt a lépcső, hanem odakint, két oldalról kanyarodott fel az erkélyre. Felmentünk egy gyönyörű lépcsőn, egyből az erkélyen lyukadtunk ki. Onnan nyílt egy nagy, üveges, fakeretes ajtó, és odabent halvány piros és zöld kanapék, fotelek és világosbarna asztalok voltak. De Loki sehol. Helyet foglaltam az egyik kanapén.
-Rettentően izgulok - mondtam.
-Nem kell, nem lesz semmi, csak mellette kell állnod.
Kifújtam a levegőt. Nem csak miatta aggódtam, hanem azért is, hogy ne legyen semmi akadály az est folyamán. Lucy ezután elment, én pedig egyedül maradtam, és az ablakból néztem ahogy az emberek lassan beszállingóznak a térre. Hamarosan kinyílt az ajtó és Loki két őrrel maga mögött besétált a szobába a teljes felszerelésében. Amikor meghallottam éppen csak oldalra fordítottam a fejemet. Ő is meglátott, végignézett rajtam, majd egy mosolyt ejtett. Hogy ez mire volt, azt nem tudom. Meg se szólalt csak intett hogy menjek utána.
Kisétáltunk az erkélyre, és mindenki elcsendesedett. Ő közvetlen a korlát elé állt, én pár lépéssel mögötte maradtam.
-Üdvözöllek titeket alattvalóim! Örülök hogy ennyien összegyűltek ezen a csodás estén a szobor felszentelésének ünnepélyén. Mielőtt lehull a lepel, szeretném megköszönni kedves midgardi vendégünknek hogy megszervezte ezt a csodás estet - mutatott rám. Én meg csak néztem mint egy hülye, azt sem tudtam, hogy mit kellene csinálnom. Szóval csak mosolyogtam. Loki ki is nevetett a taps alatt.- Most pedig, tekintsük meg a szobrot!-Mutatott a tér másik oldalán álló hatalmas öt méteres szoborra. Ekkor elkezdték húzni a takarót és lassan lecsúszott a szoborról. Felnevettem ahogy megláttam.
-Ez aztán tényleg nem semmi -mondtam. Egy hatalmas szobor volt, Lokit ábrázolta a jogarral, a fején pedig a sisakkal. Ekkor jött a felszentelés ami igazából semmi sem volt szinte, csak az általam megszervezett sorrendben mentek oda a lányok gyertyát gyújtani. A kezemet is összetettem úgy néztem őket. Csak ne gyújtsanak fel semmit.
Loki látta hogy ennyire izgulok ezért ezúttal ő nevetett. Hát igen, egyfolytában a másikat nevettük ki. Amikor vége lett hatalmasat sóhajtottam.
-Most pedig, következzen a bált megnyitó tánc - szólt egy komornyiknak kinéző idős ember.
-Te menj le a másik lépcsőn - súgta oda nekem Loki, aztán elindult a bal lépcsőn. Én pedig a jobb oldalon indultam le. Loki úgy kiszámolta a lépéseket hogy a végére pont egyszerre érkeztünk meg, és megfogta a kezem gyomor vonalban. Így sétáltunk el a már sorban álló tömeghez. Mi középre álltunk be, mivel kihagytak nekünk egy helyet. Voltak akik kintről nézték a táncot, mint például Lucy is, és a lányok akik tanítottak. Nagyon szurkoltak, hogy ne rontsam el, bár nehéz volt Loki közelében koncentrálnom. 
Elindult a zene. Megtettük az első lépést, Loki pedig elkezdett beszélni.
-Valóban szép munkát végeztél -mondta amikor összeért a kezünk.- Nem csodálkozom, számítottam rá. Hogy tetszik a szobor?
-Elképesztő...- megkerültem a lányt és amikor befordultunk folytattam- en beképzelt.
-Váratlan meglepetés hogy ilyet mondasz.
-Ja, gondolom hogy mennyire nem számítottál rá. 
Megfordultunk és elindultunk visszafelé, elváltunk.
-Lenyűgözően nézel ki - vetette oda mielőtt elváltunk.
A következőnek amikor szembe indultunk válaszoltam.-Most erre mit kellene mondanom?- Megfordultam az ottani szőke csávóval. Ezután teljesen szembe kerültem Lokival.
-Mondjuk azt hogy köszönöm Loki, nagyon tetszik az, hogy kimutathatom azt, hogy én nem innen származom.- Hátra léptünk mindketten.
-Te ezt honnan tudod?-Kérdeztem miközben megfogtam a kezét.
-Az én ötletem volt, Drága - mondta mikor éppen nagyon közel voltunk egymáshoz.
Visszatértünk az eredeti helyünkre, majd újra jött a csibecsőr.
-De miért? - kérdeztem. Megint megfordultam a csávóval, és befordultunk balra.
-Miért ne?
-Fejezd be, nálad mindennek van oka.
-Lehet,- megfordultunk - de neked nem kell tudnod mindent.
-Miért nem?- Jött a szőke, aztán a >.
-Mert túl sokat kérdezel -jött a válasz. Megkerültem az egyik szobalányt.
-És az miért baj?
-Mert nem akarom hogy meghalj az egyik ilyen kíváncsiság rohamban - vigyorgott, ekkor visszafordultunk a helyükre. Jött a szőke, majd az amikor közel kerültek Lokihoz, és megfogtam a kezét.
-Én meg nem akarom hogy meghalj abba, hogy megfojtalak, szóval beszélj.
Jött a teljes fordulat.
-Drága, nagyon aranyos vagy, de remélem tudod hogy ezzel többet nem érsz el.- Hátra léptünk.
-Kapd be - suttogtam az arcába a fordulat közben.
Elvigyorodott.- Szerintem ez a kedvenc mondatom tőled - mondta, majd vissza léptünk és vége lett a táncnak. Mindenki meghajolt körülöttünk, de mi mégis egymást néztük. Ezután elkezdtek tapsolni. Hátra léptem még egyet, megfordultam és elsétáltam. Lucy felé indultam, aki egy széken ülve nézett minket.
-Nem akarsz enni?- kérdeztem idegesen.
-Szerinted itt lesz?- kérdezte halkan. A sírás határán állt és erre a hangra egyből elfelejtettem Lokit.
-Lucy... Ne foglalkozz vele, jó?
-De nem tudok nem foglalkozni vele!- pattant fel, majd elrohant.
-Várj!- kiáltottam utána majd el is indultam, de Loki elkapta a karomat.
-Hova hova?- kérdezte.
-Aj, ne beszélj így Loki nem megszökni akarok csak Lucy után menni.
-Már messze jár, inkább maradj itt.
Engedett a szorításból, én pedig nyugodtan elhúztam a karom aztán szembe fordultam vele.
-Most meg mi van veled?- kérdeztem nyugodtan.
-Veled mi van? Nem akarsz manipulálni megint?
-Többet nem fog előfordulni.
-Miért? Tetszett - suttogta.
-Az a te bajod. Ez is csak azt bizonyítja hogy szereted magadat.
-Miért, nem tehetem?
-Az ahogy te rajongsz magadért az már beteges. Csak azzal mentegetlek a fejemben hogy szórakozol.
-Mégis tetszem neked, nem igaz?
-Ez van. Beteges az ízlésem - mondtam, majd elejtettem egy mosolyt, megfordultam és elindultam abba az irányba amerre Lucyt láttam menni. Ekkor megint elkapta a karom, de én ezúttal erőszakosan kirántottam.
-Mit művelsz? Ez nagyon feltűnő!- A kezemet a karomra szorítottam.- Ha még egyszer így megmered szorítani a kezemet esküszöm pofon váglak!- sziszegtem, majd sietősebb léptekkel elindultam végre ezúttal anélkül hogy bárki vissza tartott volna. Olyan dühös voltam, hogy nem érdekelt semmi, de a lelkem mélyén pontosan tudtam, hogy Loki nem szereti magát. A származása miatt kellemetlenül érzi magát, hiszen ő nem is egy isten, nem annak született. Talán ok sem tudja, hogy akkor ki is ő pontosan, milyen személyiséget kéne képviselnie, vagyis hogyan viselkedjen, így elbújik a nagymenő, beképzelt arca mogé. Tényleg van ilyen is neki, de nem ez az egyetlen arca. Úgy érzi, hogy mindenki rosszat akar neki, mindenki hátba akarja szúrni és senki sem szereti. Ezért vagyok neki fontos, mert én önmagáért szeretem. Ezt azt utolsó megállapítást akkor meg azonban nem is sejtettem.
Már kimentem a térről is amikor suttogást hallottam. Kikukucskáltam egy ház mögül és láttam Lucyt és Kirient beszélgetni. Elég távolságtartóan viselkedett Lucy, leült a szegélyre és összehúzta magát, Kirien viszont láthatóan egy bocsánat kérés közepén volt. Nagyon reméltem hogy vége lesz ennek az egésznek, mert Lucy olyan szomorú volt. Ez a bál egy tökéletes békülési lehetőség számukra. Mondjuk azért mit ne mondjak, a mi békülésünket senki sem múlja fel. Igen, itt most a majdnem bántalmazós sztorira gondolok. Egyáltalán hogy lehetne ezt elmondani bárkinek? Ja, aztán majdnem megerőszakolt, de végül pár nap múlva önszántamból elvesztettem vele a szüzességem? Nem fura, á dehogy. Szerintem ezt a sztorit soha, senki nem fogja megtudni rajtunk kívül. Senki. A mi titkunk marad.
Miközben ezen méláztam Lucyval folytak az események és Kirien már mellette ült, Lucy azonban továbbra se nézett a szemébe. Na, -gondoltam- itt a vége, úgy látom jól alakulnak a dolgok, inkább visszamegyek mielőtt bárkinek feltűnne hogy elmentem.
Szépen nyugodtan visszasétáltam a helyszínre, minden ment tovább, a vendégek nevettek, táncoltak és ettek. Amikor visszaértem az italos pulthoz mentem kérni egy pezsgőt. Amint megkaptam éppen a táncolok felé nézelődtem amikor meghallottam Theresa hangját a hátam mögül.
-Nincs valami ütős piátok?- kérdezte.
Megfordultam.
-Ezt a nyelvezetet az itteniek nem igazán értik - mondtam egy mosoly kíséretében.
-Akkor kérnék egy olyan nedűt, amelytől úgy berúgok hogy azt sem tudom hol áll a fejem. Így jobb?-kérdezte a csávótól.
-Whiskey?- kérdezte.
-Jöhet, de az egész üveg - kacsintott rá.
-Tess, ezt itt nem értik - tettem hozzá.- A hölgy csak viccelt, csak egy pohárral kér.
- Egyelőre. Öhm... - hozzám fordult - Ally, figyelj sajnálom a kis veszekedésünket. Nem kellett volna okoskodnom.
Sóhajtottam.
-Én is sajnálom azt, amit mondtam a fiúról.
-Én pedig nem ismerem Bokrot annyira, hogy ezt mondjam.
Inkább hallgattam. Theresa pedig megkapta a whiskey-t. A táncolókat néztük.
-Van valami hír Oliverről?
-Nem, azóta sem láttam -sóhajtott.
-Sajnálom.
-Én is... Fogalmam nincs hol van.
-Utána tudnék kérdezni Lokitól - ajánlottam fel- de nem biztos hogy ez olyan gyors lesz. Jelenleg nem igazán vagyunk jóban.
-A csávóink nagyon meg vannak örülve az utóbbi időben.
-Tudom. Lucy is összeveszett az ő pasijával.
-Lucy? Az a kis alacsony, barna aki mindig veled van?- Bólintottam. - Nem tudtam, hogy neki is van valakije.
-Ja, mert hát eléggé tiltott, csak nem egészen értem miért. Még nem halottam a sztorit.
-Persze itt szabályok vannak - megforgatta a szemét.- Nem mintha én nem szarnám le őket telibe, de vannak. És a kis alacsonynak muszáj betartania őket. Ahogy neked is félig-meddig.
-Nekem miért kéne?
-Ugyan már, kábé mindig Loki oldalán vagy, jó példát kell mutatnod.
-Mert Loki azt csinálja, ugye?- nevettem el magam.
-Egész jól kezeli a szituációt. Tőlem pedig fel is robbanthatja a Földet.
Nem kérdőjeleztem meg ezt a gondolatát, tudtam hogy nehéz élete volt a Földön.
-A végén kiderül, hogy te vagy a csaja titokban - kuncogtam.
-Fúj, hagyjál már!- nevettünk együtt.
-Te, azért én nem nagyon akarom hogy felrobbantsa Midgardot. Ott van a családom...
-Tényleg ezt a szitut azért még mindig nem teljesen értem. Nem hiányoznak neked? Abból amit meséltél rettentően közel álltál hozzájuk!
-Haza akartam menni... Eldöntöttem, csak aztán történt egy s más és inkább azt szerettem volna hogy Jane szabaduljon meg ettől, mert én kezdtem remekül érezni magamat. Hát mostanra ez megváltozott - nevettem fel.
-Akkor megint haza szeretnél menni?
-Nem tudom mit tegyek...
-Megértem csajszi- bólintott, aztán beleivott a piába.
Ahogy nézelődtünk megláttam azt a vörös hajú csajt Loki társaságában. Loki nézte az embereket, de a csaj félig belenyúlt a látóterébe és úgy beszélgettek. Vagy valami olyasmi. Látszólag csak a csaj dumált. Amint megláttam őket egyből elkáromkodtam magam.
-Basszameg- mondtam dühösen.
-Huhu ezt még nem hallottam tőled.
-Ott van az a... az a ribanc aki zaklat hogy hozzam össze Lokival.
-Ez komoly?
-Te az a csaj nagyon szép.- Loki szája mosolyra húzódott ahogy hallgatta a csajt.- Mi ez? Most mosolyog?- El is nevette magát. - Hé, Loki csak az én beszólásaimon szokott nevetni! Nézd meg most meg dobálja a haját! Elég! Fogd meg a poharam.- Mondtam mérgesen, belenyomtam a kezébe a poharat és elindultam feléjük. Amint odaértem megfogtam Loki kezét.
-Sziasztok! Bocsi, elkérhetném egy kicsit?
Loki csodálkozott azon hogy mi történik aztán a húzás hatására elindult mögöttem. Elengedtem a kezét, így hogy biztos voltam abban hogy követ. Elmentem vele az épület mögé, mindegy volt hova csak messze attól a csajtól. Nem járt ott a kutya se, csak a tompa zene hangját hallottuk.
-Hát veled meg mi történt?-Kérdezte nevetve.- Most nem én értem hozzád, szóval légyszíves ne üss meg.
-Mit akart tőled a vöröske?
-Nem sokat. A palotáról beszélt. Arról, hogy mennyire tetszik neki.
-És miért nevettél?
-Mert röhejes volt.
Elvigyorodott.
-Te most féltékeny vagy? Azért mert nevettem rajta?
-Azt hittem hogy valami vicceset mondott.
-És akkor mi van?
-Bejössz neki.
- Köszönöm a tájékoztatást, bár ezt észrevettem magamtól is.
- Ja, hát remek.
- Csak ezért hoztál el? Komolyan ez volt az a fontos dolog?
-Ahh, Loki csak fogd be és csókolj már meg!