Far From Home

81.

Amikor felébredtem Loki már nem volt mellettem. A nap már felkelt egy órája és az erkélyajtón keresztül beáramlott a friss levegő a szobába. Kinyújtóztam, aztán felültem és körülnéztem. Lokinak nyoma sem volt. Kiszálltam az ágyból és a fürdőszobához mentem. Kopogtattam, de nem jött válasz, majd megismételtem, de csak a csendet kaptam válaszul. Kinyitottam az ajtót és megmostam az arcom, majd a fogamat is. Alig vártam, hogy Oliver jelentsen valamit a kiképzésemről, bár tartottam Siftől. Nagyon ijesztő lány volt, főleg mivel se engem, se Lokit nem bírta. Reménykedtem abban, hogy Oliver meggyőzni vagy talál valaki mást. Felvettem a köntösöm és kimentem az erkélyre. Elnéztem a távolba és élveztem ahogy a szellő belekap a hajamba. Annyi minden miatt voltam ideges, mégis akkor nyugodt voltam, pont mint Lokival szoktam. Lenéztem az előkertbe. A harcosok ilyenkor mindig ott gyakoroltak. Végignéztem rajtuk, elgondolkodva azon, hogy vajon én is tudnék-e így küzdeni. Ha valaki elvállalná, hogy megtanít vajon kibírnám-e? Hirtelen azonban megállt a szemem egy fekete hajú zöld ruhás harcoson, aki éppen két nem igazi tőrrel próbálta lenyomni a küzdőtársát. Felismertem, bár nem nézett fel. Loki volt az. Mielőtt tovább nézhettem volna hallottam, hogy kopogtatnak az ajtón. Odasiettem és kinyitottam. Két jó barátom várt odakint.
-Sziasztok!- köszöntem nekik, majd kitártam az ajtót. Lucy egy nagy kosárral jött, Oliver pedig a kardjára támasztotta a kezét.
-Gondoltam, hogy nem fogsz a szobádba elsétálni - miközben besétált, Lucy letette a kosarat az ágyra. - Ide kellene költöztetni téged, állandóan itt vagy.
-Tudom, de nagyon szeretek itt lenni. - Lucy elkezdte kikészíteni a ruhámat, közben Oliverhez fordultam. - Na és te? Hogy-hogy jöttél? Loki odalent van, most láttam! Ilyen hamar edzenek?
-A királynak is harcolnia kell. Ő a legfőbb vezetője az országnak és a hadseregnek is. Amúgy azért jöttem, mivel meg kell osztanom veled valamit a kiképzéseddel kapcsolatban. Beszéltem Siffel és azt mondta, hogy hajlandó tanítani, de csak akkor, ha előtte beszélhet veled.
-Igen?- lepődtem meg. Tényleg nem számítottam arra, hogy bele fog menni.
-Amint elkészülsz találkozni szeretne veled.
-Ó... De hol? Nekem nincs valami külön dolgozószobám vagy hasonló.
-Ezt neked kell kiötletelned.
Elgondolkodtam. Lokival még véletlenül sem találkozhatunk, de nekem nincs irodám. Loki hálószobájába csak nem hívhatom, vagyis a szobám maradt.
-Lucy? Mennyire van rendben a szobám?
-Ugyanúgy takarítok mindig, mivel a helyzet ellenére nekem az a feladatom.
-Oda hívhatom a lányt?
-Szerintem igen - mondta Oliver. - Akkor szólok neki.
-Köszi. Kérhetek egy szívességet?
-Persze.
-Az utadon elkapnál egy szobalányt, hogy készítsen teát és vigye be a szobámba?
-Sif nem egy teázós típus.
-Jó, hát alkohollal nem kínálhatom kora reggel! Próbálok udvarias lenni.
-Rendben - vonta meg a vállát Oliver, majd kiment a szobából, mi pedig neki álltunk öltözködni.
Felvettem egy rózsa vörös hosszú ujjú ruhát, amin ezüst minták voltak, arra pedig egy ezüst páncélt, ami csak a derekamig ért és csak az egyik oldalon futott át a vállamon. Próbáltam minél közelebb öltözködni az asgardi divathoz, de azért megtartani az emberi oldalamat. Lucy a hajamat befonta, és a fonatba elvétve kis ezüstösen csillogó köveket rakott.
Oliver távozása után húsz perccel már a szobám felé tartottam és a kezemet dörzsöltem idegességemben. Többször kipillantottam az ablakon és láttam, hogy Loki még mindig lent gyakorol a többiekkel, így nem kellett attól tartanom, hogy egy darabig zavarni fog. A szobám előtt megálltam egy pillanatra és vettem egy mély levegőt. Tartottam a lánytól. Féltem, hogyha mondok valami rosszat hülye libának fog tartani és egyszerűen csak kisétál. Végül erőt vettem magamon és beléptem. Sif az asztalnál ült. Barna haja a hátára hullott és páncélzatba volt, ahogy mindig. Végig nézett rajtam és felállt.
-Szia! - köszöntem mosolyogva és próbáltam elrejteni a kezem remegését. - Tegezhetlek, ugye? Vagy baj? Ha igen, mond meg nyugodtan!
-Jó reggelt - mondta illedelmesen.
-Neked viszont muszáj tegezned engem. Mármint, ha nem akarod akkor nem kell, nem kötelezhetlek semmire, de én jobban szeretném.
-Rendben - egyezett bele a lány, bár nem tudtam, pontosan melyik kérésembe, én mindkettőre értelmeztem.
-Remek. Teát?- léptem az asztalhoz. Úgy láttam, hogy már ki van töltve a poharába. - Régóta itt vagy?
-Nagyjából két perce érkeztem.
-Hát, sajnálom hogy várnod kellett rám.
-Semmi probléma- felelte hidegen, majd csak néztünk egymásra. Nem bírtam elviselni, így inkább megtörtem a csendet.
-Szóval, azért kértem a segítséged, mivel meg szeretnék tanulni harcolni.
-Tudok róla.
-Tudom, hogy tudod, csak gondoltam tisztázom a szándékaimat - vettem újra egy mély levegőt, hogy lenyugtassam magam. - Tudom, hogy most sok dolgod lehet a háborús helyzet miatt, de pont ezért szeretnék én is harcolni tanulni. Segíteni szeretnék Lokinak, segíteni szeretnék Asgardnak. Olyan, mintha az otthonom lenne, pedig egy éve sem vagyok itt. Én is meg szeretném védeni, ahogy mindenki. Az egyetlen probléma, hogy sosem tanultam meg harcolni.
Sif végig póker arcot vágott, semmit sem tudtam leolvasni róla, ami vészjóslóan hatott.
-Miért nem fordulsz Lokihoz?
-Ahogy a szüleim, Loki sem akarja, hogy megtanuljam, mivel meg akarnak védeni.
-De te ellenszegülsz nekik és küzdeni akarsz.
-Így van.
-Loki háta mögött. - Bólintottam. - Ez tetszik. Kiképezlek.
-Komolyan?
-De Loki nem tudhatja meg, hogy én voltam és ha nem jelensz meg az edzéseinken vagy nem adsz bele mindent, akkor befejezem.
-Megértettem - mosolyodtam el.- Mikor lesz az első edzésünk?
-Ma. Délután. A részleteket a szobalányodnak átadom. Hogy is hívják?
-Lucy.
-Persze, a lány Kiriennel.
-Már... mindegy. - Úgy gondoltam nem kellene csak úgy megosztanom vele a barátnőm szakítását és annak részleteit, így befogtam a számat. - Köszönöm.
-A harcmezőn minden asgardi számít. Értékelem, amit tenni akarsz a hazámért.
Elmosolyodtam, majd leültem, miközben Sif elhagyta a szobámat. Ez egy hatalmas siker volt, bár tudtam, hogy rengeteg munka lesz már az alapok elsajátítása. Az a szerencsém, hogy azért a szüleim nem hagytak teljesen tapasztalatlanul és az önvédelmi mozdulatokon kívül, tudok egy pár támadót is. Bár mindenféle fegyverrel szemben talán nem leszek olyan sikeres.
Loki borzalmasan feszült volt egész nap és amikor leosontam, hogy délután találkozzak Siffel, halálra rémültem. A folyosón, a falhoz közel mentem, amikor a csendet megtörte egy erős, mély hang. A szavakat alig tudtam kivenni a visszhangok miatt, csak azt, hogy ordít. Nagyon nem lettem volna annak a személynek a helyében, akivel kiabált.
Az edzés máris kihívást jelentett, pedig csak önvédelmi mozdulatokat vettünk át. Ilyeneket persze én is tudtam, hiszen egy évig órákat vettem. A szüleim mindig is ragaszkodtak hozzá, amiért nem tudom hibáztatni őket. Az edzés két óra hosszáig tartott és ezalatt az idő alatt vagy százszor megbántam, hogy nem vettem fel egy kényelmes nadrágot, bár azt sem tudtam, hogy honnan szerezzek. Szerencsére Sif megígérte, hogy jövőhétre bebiztosít nekem egyet mert ,,nem hercegnő vagy, hanem harcos". Egy-egy megjegyzéséből ki tudtam venni, hogy az udvarban továbbra is csak egy kislánynak tartanak, aki királynőt akar játszani és Loki kurvája. Nem egyszer hallottam ezt. Ezért is meg kellett tennem, amit elhatároztam. Meg kell változtatnom, ahogy az emberek rámnéznek és el kell nyernem a tiszteletüket.

Köszi, hogy továbbra is olvastok! ❤️
Boldog új évet mindenkinek ❤️