Far From Home

30.

A korábban hatalmasnak palota kezdett egyre kisebbnek tűnni, miután eldöntöttem hogy kerülöm Lokit méghozzá úgy hogy járkálok a folyósokon közben, mert tudtam hogy Loki mindig tudja hol járok éppen, és túl feltűnő lett volna egész nap a szobában bujkálni, amikor én ki akartam mutatni azt hogy minden rendben. Azután az éjszaka után döntöttem így, mikor sikítva ébredtem, majd a karjaiban aludtam el. Nem tudtam mi történt utána, és amikor felébredtem pár pillanat után - vagyis mikor bevillantak az események- idegessé váltam. Egy darabig járkáltam a szobámban, majd amikor kitaláltam mit fogok tenni felöltöztem, és kiosontam. Először lementem a kertbe, majd meglátogattam a lovamat. Ahogy simogattam Aprilt egyre zaklatottabbá váltam. Persze nem a pacimtól, hanem attól hogy Loki bármelyik pillanatban felbukkanhatott volna. De nem tette szerencsére. Még az is megfordult a fejemben hogy elmegyek lovagolni, de rájöttem arra hogy akkor muszáj lett volna hogy valaki velem menjen és bizonyára Loki nevezte volna ki azt a személyt, aki akár Ő is lehetett volna. Az egyik program azonban úgyszintén ki volt lőve, mint a lovaglás, ez azonban más ember miatt. Jane. Nem akartam vele beszélni. A mosoly miatt sem amit Lokival váltottunk, és az álmom is újból bekavart a képbe. Emellett egész nap be-be villantak képek az álmomból. Borzalmas volt. Például amikor simogattam a lovamat és a fejembe hallottam anya hangját ahogy ezt ismételgeti: ,,Nem látod hogy amíg te boldog vagy rengeteg ember haldoklik? Gyerekek, és ártatlanok. A pusztításba taszítod az embereket, családokat döntesz romba mégis teljesen nyugodtan alszol éjszakánként!''   Mindvégig láttam az embereket az utcákon, a gyerekeket a kórházban. Olyan rémképeket mint amiket a híradóban láthat az ember egy katasztrófa után. Legyen az természeti, vagy támadás. Amikor felébredek egy ilyen ''látomásból'' mindig kiráz a hideg, és mintha egy kötéllel rántanának vissza. Aztán levegőért kapok, de egy másodperc alatt elmúlik. Ja, és azt hozzá tenném hogy a nyugodt alvás azért enyhe túlzás anya mondandójában. Minden éjszaka ezt az álmot éltem meg, de akkor amikor Loki bejött volt a legerőteljesebb.
A lovacskázás után úgy éreztem hogy vissza kell mennem a szobámba, hiszen már reggel óta kint voltam. És hatalmas csodálkozásomra minden szuperül ment. Talán Loki sem akart velem találkozni. Neki is fura lehetett az egész. Nem hibáztatom. 
Felkerültem a szobámba ahol a kis szobalányom tevékenykedett éppen: törölte a polcokat.
-Hali!-Köszöntem.-Hogy-hogy megint itt vagy?
Zavarba jött a csajszi.- Miért zavarok?
-Nem, csak érdeklődöm. 
-Kihasználom amikor nincs itt.
-Légyszi tegezz. Elvégre 17 éves vagyok.-Leültem a fotelbe és felhúztam a lábamat.-Te hány éves vagy?
-200.-Mondta egy mosoly kíséretében. 
-Az nem semmi! Jól tartod magad te is! Az asgardi polgárok is élnek 5000 évig, vagy csak az istenek?
-Nem, az átlag életkorunk 4000 év.-Ráfújt egy kis tisztítószert a legalsó polcra, aztán elkezdte megtörölni. 
-Miért dolgozol itt? Mármint a palotában?
-Családi ügyeletek miatt. 
-Az mit jelent?
-Már évszázadok óta a családom itt munkálkodik. A bátyám az istállóban dolgozik, az apám a konyhában, az édesanyám pedig meghalt annál a támadásnál amikor a Sötét elfek megtámadtak minket.-Zavartan megrázta a fejét. -Vagy kicsodák. Nem igazán vagyok tisztában ezekkel a dolgokkal. De akkor halt meg a királyné is. 
-Sajnálom.-Mondtam majd az ágyamra pillantottam. Volt rajta egy hatalmas vajszínű doboz. Felálltam és odasétáltam.-Ez micsoda?
-A ruhája.-Megrázta a fejet megint.-Vagyis a ruhád. Most varrták meg, és lehoztam. Általában mindig én hozom el. Megnéztem még fent és szerintem gyönyörű, bar nem asgardi típusú ruha. Fekete és arany.
Izgatottan nyitottam a dobozt. A ruha viszont piros volt, mintsem arany és fekete.-Uhm...Biztos vagy benne?
-Igen, teljesen.
Volt benne egy papír. Az állt rajta - csak kifejtve- hogy a személyzet boldog születésnapot kíván Jane-nek. 
-Jane? Szülinapja van?-Vettem ki a papírost. 
-Micsoda? Rosszat hoztam el?-Odatipegett mellém.-Ne! Elnézést, de nekem ezt vissza kell vinnem.
-Várj már egy pillanatot! Mikor lesz Jane-nek születésnapja?
-Két hét múlva 20.-án.
-Akkor miért van máris meg a ruha? 
Elvette a cetlit, visszaette, majd a doboz tetejét is a helyére pakolta, közben beszélt.-Megkértük a varrónőt meg divatvalakit egyben aki Midgardról jött hogy varrjon neki egyet-kettőt. Körbejáratjuk a szobalányai között hogy mit gondolnak róla.-Felvette a dobozt.
-Akkor tényleg Loki elhozott egy divattervezőt?-Lucy csak bólintott aztán mondta hogy hamarosan visszajön az én ruhámmal, majd elment. 
Leültem az ágyamra aztán Lokira gondoltam, meg arra mit csinált.-Ezt a hülyét!-Nevettem fel. De tényleg, hogy csinálhat ilyen marhaságokat? Meg tud velük nevettetni az biztos. Szinte mindennel amit Ő csinál. Ott ülve visszagondoltam arra amikor muffint csináltunk. Visszagondoltam az arcára miközben csináltuk, meg arra is hogy amikor beleharapott mennyire fájt neki beismerni hogy finom. Elmosolyogtam egy darabig az emléken amikor kopogtak. Odamentem kinyitni az ajtót, és szinte lefagytam amikor megláttam Lokit az ajtó előtt feküdni. Pont ahogy meghalt. Majd lassan felnéztem és az apámat láttam meg. A fegyvert megint rám tartotta, akárcsak az álmomban.
-Hoztam neked valamit.-Ezzel egy durranás, majd mint akit gyengén meglöktek megmozdultam, de nem léptem hátra. Olyan volt mint amikor valaki megijeszt és felpattasz egy pillanatra. Ezután már nem apát láttam, hanem a szobalányomat a dobozzal a kezében.
-Jól vagy?-Kérdezte.
-Persze. Öhm.. Mit mondtál?
Kicsit feljebb emelte a dobozt.-Hogy hoztam neked valamit.- Arrébb álltam hogy be tudjon jönni.-Bocsi hogy félbeszakítottalak abban amit csináltál, de a kezem eléggé fájt, és nem akartam letenni a koszos földre. Vagyis... Ne értsd félre takarítunk, meg minden, de azért mégis járkálunk koszos cipővel is néha.-Mondta miközben a kis asztalra tette a dobozkát, közben pedig hadonászott a kezével. Én még mindig a történtek hatása alatt álltam. Olyan még nem volt hogy valaki más helyébe láttam a rémálmaim egyik szereplőjét. Egyre jobban éreztem úgy hogy kezdem elveszíteni az irányítást.
-Nem szeretnéd te kinyitni?
-Mit?-Kérdeztem zaklatottan.
-Hát a dobozt.
Megráztam a fejem, ezzel együtt pedig elcsitítottam a gondolataimat.
-De.-Odamentem, levettem a tetejét és megpillantottam a ruhát, aztán kivettem a dobozból, felemeltem magasra hogy az egészet lássam. Felül arany csipkés volt, egészen a derekáig ahonnan oldalra omlott le, és ment hátrafelé. Gyönyörű volt, és próbáltam inkább erre a tényre összpontosítani.
-Wow! Igazán jó ízlése van annak a divattervezőnek! Bár fura benne a fekete. Asgardban talán még senkin sem láttam ennyi feketét egybe. Kivéve persze Lokit. Furcsa hogy ilyen nagy alapon választotta pont ezt a színt.
-Ó, a színeket nem ő találta ki. Hanem a király.
-Mi?
-Az új ruha ötlete is az övé volt.
-Ne már! Komolyan?
-Igen.
-Na ne szívass! Az ő ötlete volt?-Még mindig meg voltam lepődve.
-Igen, ezt mondtam az előbb is.-Mondta kis lenézéssel a hangjában.
-Bocsánat, csak nehéz elhinni. Nem is értem miért csinálta ezt.
-Én sem értem igazán.-Mondta miközben elvette a ruhát a dobozból és a szekrényemhez vitte.-Mások meg vannak győződve arról hogy csak azért tette hogy valamivel jobban alárendeljen téged, de én az imponálásban hiszek.
-Várj, mi?- Nem vágtam miről zagyvál a csajszi.
-Arról terjednek a pletykák a szobalányok körében, hogy csak azért találta ki Loki hogy ruhát csináltat neked, mert el akar bűvölni. Arról is csak találgatások mennek hogy miért.-A szavakat olyan könnyen ejtette ki mintha teljesen természetes lenne ez az egész.
-És ez olyan normális?
-A pletyka? Persze. Főleg a szobalányok körében.-Végre feltette a ruhát egy vállfára, így visszatért a takarításhoz.
-Istenem, mintha csak suliban lennék. -Forgattam meg a szemem.-És milyen találgatások mennek? Miért tette szerintetek?
-Öhm.. Nem hiszem hogy el kellene mondanom. Nem lenne jó.
Oda lépkedtem hozzá.-De, és ragaszkodom hozzá hogy elmond.-Akadékoskodtam.
-Hát jó.-Sóhajtott, majd beszéd közben végig ágaskodva törölgetett.-Van aki azt mondja hogy csupán kedvességből küldte a ruhát, de ez a kisebbség. Vannak akik inkább azt állítják hogy azért tette mert maga mellé akar állítani azzal hogy hasonló öltözködési módot teremt neked. Ez azt jelenti hogy jelzi más kultúrák, esetleg kémek felé hogy te az ő oldalán állsz ha esik, ha fúj még akkor is ha nem vagytok egy pár. A barátaim és én arra gondoltunk hogy ezzel imponálni akar neked. És vannak akik szerint csak egy trükk hogy elbűvöljön és az ágyába csábítson.
-Jesszus!-Akadtam ki. Köszönöm szépen szobalányok hogy ilyenekről dumálgattok a szünidőben.
-Az utóbbi nagyjából a szobalányok fele.
-És mégis miért engem?- Ebben a pillanatban arra gondoltam vissza amikor Loki a találkozásunkkor kijelentette hogy ha "szórakozni" akar elcsábít egy szobalányt? Mi van, most már nem él ezzel a lehetőséggel?
-Arra gondolnak hogy számára te kihívás vagy, és ezért többet számítasz mint egy közülünk.
-Ez beteges.
-Nem azt mondtad hogy ez megy a ,,suliban" is? Bármit is jelentsen ez.
-De, csak ott nem ilyen be...-Itt rájöttem valamire.-De pontosan ilyen!- Csak valahogy nem voltam ilyen pletykák tárgya. De olyanról már hallottam hogy melyik csaj melyik csávóval feküdt le. Volt egy akit hatalmas ribancnak hívtak, és azt állították a srácok hogy a fél sulin végigment. Aztán az is előjött hogy az egyik teherbe ejtette. Aztán a sztori végén kiderült hogy a csajszi szűz volt végig. Elég durva volt. Sajnáltam a lányt, és amikor vége lett akkor sem hagyták békén, mert hazugnak hívták amiért nem mondott igazat. És tényleg nem mondott, de az ellenkezőjét sem állította. Eleinte dühös volt amikor elterjedt, de aztán már nem szólt vissza és hagyta hogy mindenki hazudjon, mert nem tudott ellene mit tenni. Amúgy az alap sztori elég bonyolult volt: majdnem megtették, de a lány meggondolta magát és azért hagyta hogy a fiú azt mondja hogy így volt mert kínosnak érezte hogy nem ment bele. Azonban arra nem számított hogy újabb fiúk fognak bepróbálkozni nála, akiknek őszintén semmit sem hagyott, de miután szakított a másik pasijával hagyta hogy elterjedjen egy-kettő, de ezúttal bosszúból az ex-barátja felé akarta eljuttatni. Ezután már csak úgy állították, és innen megvan a történet. Elég ijesztő volt amúgy ezt végig nézni elsőben a gimiben, ráadásul a második hónapban kezdődött és három hónapon át tartott. Nekem ezzel az jött le hogy én is lehetek áldozat egyetlen hiba miatt. És előfordulhatnak tőlem a barátaim -nem mintha lettek volna az első félévben- és mindenki utálhat olyan miatt ami nem is igaz. Anyáék a bűnüldözésben voltak veszélyben, én pedig a gimiben. Pedig az ember nem is gondolná hogy milyen ijesztő lehet. Bár felfogás kérdése.
-Jesszus, most én vagyok az OLYAN lány?
-Nem tudom ez mit jelent.
- Várj, nem, nem vagyok OLYAN. Ugyanis én nem csináltam semmi olyat Lokival. Csak arról beszélnek hogy fogok! Há!-Erre Lucy megijedt. -Cseszhetik, mert nem is leszek OLYAN!-Vigyorogtam, aztán az ágyamhoz sétáltam és a hátsó részénél ledobtam magam rá. Tényleg megörültem a hallucinálások miatt.
A lány nem sokat értett belőle.-Hát... Rendben.
-Loki úgy se tervez ilyet!-Mondtam egy legyintés kíséretében.- Ő is tudja hogy nem vagyok OLYAN.
-Miért? Már próbálkozott?
-Nem! Egyszer régen egy másik pasi kapcsán beszéltem erről neki. Pontosan tudja hogy nem mennék bele, csak ha megvannak bizonyos feltételek. Csak úgy soha.
-Hát, legalább jól rácáfoltunk Angelina meg a többi elméletére! És az enyémmel mi van?
-Az ,,imponálással''? Nem hiszem. Semmi oka nincs rá. Szerintem csak ilyen kedve volt. És úgy volt vele hogy: miért ne?-Egy darabig feküdtem, Lucy törölgetett, rendbe rakta a párnákat.
Aztán feltápászkodtam.
-Hallod Lucy! Támadt egy csodálatos ötletem!