Far From Home

80.

Végigmentünk még az utolsó kivilágított folyosón, majd az ajtó elé értünk, ahol katonák őrködtek. Megfogtam Loki kezét mielőtt kinyitották nekünk a vastag fa ajtót. Egy kisebb szobába leptünk be, a falai régen zöldek voltak, de ma már kopott szürke és zöldes foltok borítják be. Két szék és egy faasztal volt a szobában. Az asztalon volt egy kis- bőröndnek kinéző bőrdoboz. Két nővér és egy orvos is üdvözölt minket a királynőn és a testőrjén kívül. Oliver még nem léphetett ide be, ezért odakint várt. A hely erősen ki volt világítva, így sokkal jobban éreztem magam, mégis egyszerűen csak túl akartam esni rajta. 
-Üdvözlöm Asgardban!- mondta Loki a királynőnek mosoly nélkül.
-Öröm itt lenni.
-Nem lesz az, ha kiderül, hogy hazudik - motyogta nekem Loki. -Akkor elkezdhetjük?- kérdezte hangosabban. - Mit tegyek, Doktor?
-Arra kérném önöket, hogy üljenek le a székekre. A nővérek csupán pár csepp vért fognak venni, amiből én gyorsan kiderítem az eredményeket.- Az asztalhoz sétált, kinyitotta a mini-bőröndöt és kivett mindenféle szerkentyűt.
Loki és a királynő szó nélkül leültek és tűrték, ahogy a hölgyek sűrűn bocsánatot kérve és hajlongva végezték a munkájukat. Amikor végeztek egy kis vattát tettek a tű helyére, amit Lokinak ott kellett tartania körülbelül 2 másodpercig, amíg a hölgynek több ideig.  Lokihoz hajoltam, miközben a nővérek odavitték a doktorúrhoz a mintákat. 
-Velük mit tervezel csinálni? 
-Ha a királynő hazudik, őket is meg tudom győzni, hogy ne beszéljenek erről és kitalálok valami történetet, az úgy is megy nekem. Ha nem, akkor pedig rengeteg pénzt fogok nekik fizetni és a palotában tartom őket megfigyelés alatt és nem fogom tolerálni azt, ha eljár a szájuk. Bár, még nem vagyok benne biztos...
Felegyenesedtem, Loki pedig felállt. A királynőre néztem, akin látszott az izgatottság. Egy fél percre teljes csönd volt, csak a doktor szöszmötölését lehetett hallani, engem pedig nagyon zavart ez az idegölő csend.
-Hogy van a lánya? - kérdeztem a királynőtől, aki hasonlóan meglepődött, mint Loki, habár ő mosolyogva válaszolt.
-Ó, remekül. Egy nap se múlt el, hogy ne találkozott volna Önnel, de már az összes udvarhölgy magáról beszél, mivel drága lányom boldogan mesélt mindenkinek Önről.
-Ó, ezt nagyon jó hallani!- Ekkor a vendéghez fordult a testőre, én pedig gyorsan Loki fülébe suttogtam. - Ha hazudik, a lányát akkor sem bánthatod, mert én fogom megvédeni. Biztos nem tud erről és csak egy gyerek. Nem értheti hogy működik a világ. - Abba hagyták a beszédet és megint csend lett, így nem suttoghattam tovább mert nagyon feltűnő lett volna. Amikor elhajoltam Loki bólintott. Mindnyájan néztük, ahogy az orvos nézi a monitort, nyomkod valamit össze-vissza. Rettentően idegesek lettünk, hiszen hamarosan fény derült mindenre.
-Megvannak az eredmények. Loki sem volt képes ülve maradni, hamarosan felpattant.
-Halljuk hát! - mondta Loki miközben keresztbe tette a kezét. A királynő behunyta a szemét.
-Felség, az eredmények alapján el kell mondanom, hogy a királynő nem hazudott. Ő valóban az Ön szülőanyja, Királyi Felség.
Loki és az anyja összenéztek.
-Biztos ez?- kérdezte Loki az orvostól.
-Igen, Felség, teljesen.
Loki ezy pillanatra teljesen lefagyott a hírtől, de én egyáltalán nem lepődtem meg.
-Igazat mondtam, most már elhiszed, fiam?- állt fel a királynő is. Magabiztos volt, mégis látszott rajta az aggodalom, arra vonatkozóan, hogy mi lesz ezután.
-Igen, ez most bebizonyosodott, de ettől még lehetnek hátsó szándékai - válaszolt Loki.
-Kérlek, hagy bizonyítsam be azt, hogy nincsenek. Sajnálom, hogy így nőttél fel, de én most szeretnék neked adni egy második családot. Legalább ismerjük meg egymást egy kicsit közelebbről. Ha másnak nem, a világainkak jót fog tenni, az együttműködést is meg fogja könnyebbíteni, ha nem leszünk idegenek. Kérlek, ne légy rám dühös, amiért elhagytalak.
-Nem vagyok dühös. Már nem. Már mondtam: az életem jól alakult amiért elhagyott. Inkább meg kellene köszönnöm, hogy ezt tette. Szóval köszönöm. Rájöttünk erre, ez csodálatos, tényleg, de most már mennie kellene, mivel rengeteg dolgom van. Mi megyünk. Hamarosan találkozunk újra, amennyiben valami probléma lép fel a téllel vagy a háborúval kapcsolatban.
-A tél miatt nem kell aggódnia, 3 nap és biztosan leesik az első hó is.
-Csodás. Akkor viszlát! - mondta Loki, majd hátatfordult, kinyitotta az ajtót és visszaindult.
-Sajnálom. Én tényleg jót szeretnék Lokinak és maga egy új lehetőség számára. Próbálom rávezetni, de eddig nem jártam sikerrel. Majd találkozunk - mondtam gyorsan az anyának, majd Loki után siettem, mivel nem akartam egyedül vissza menni.
Csendben gyalogoltunk vissza őrök és Oliver kíséretében, így nem beszélhettünk arról ami történt, de Lokinak nem is volt sok mondanivalója. Én nem lepődtem meg, amikor beigazolódott az, hogy a hölgy igazat mondott, viszont Loki reménykedett abban, hogy hazudik. Hiszen ő sosem ragaszkodott a családjához velem ellentétben.
Amikor beértünk a szobájába leült az íróasztalhoz, amíg én váltottam Oliverrel pár szót, Tessáról. Amikor beléptem a szobába láttam, hogy máris újra hozzálátott a munkához.
-Minden oké?- kérdeztem miközben az asztalhoz sétáltam.
-Persze - mondta, miközben fel se nézett.
-Akarsz róla beszélni?
-Miről?
-Az anyukádról.
Végre felnézett, azonban gúnyos hangnemben kérdezte meg:- Melyikről?- Újra a papírra figyelt.
-Oké - sóhajtottam és az ágyhoz mentem, majd felmásztam a párnákig. Ott volt a könyv amit olvasgattam. Elhelyezkedtem, magamra terítettem az egyik plédet, felgyújtottam a fejem felett lévő gyetryákat a varázslattal, amit Loki tanított és mielőtt elkezdtem volna olvasni még egyszer Lokira néztem. Úgy tűnt megint teljesen csak a munkára koncentrált. Nem mondtam semmit, inkább folytattam az olvasást.
Nagyjából 3 órával később úgy gondoltam, hogy ideje lenne elmenni fürdeni. Besétáltam a fürdőszobába, megengedtem a vizet és vettem egy hosszú fürdőt, hogy kiheverjem a nap fáradalmait. Negyed óra elteltével felvettem a hálóingemet, fogat és arcot mostam. Amint elzártam a csapot, hallottam hogy Loki kiált egyet. Nyugodt volt, azt hittem csak nekem szól valami miatt, így az ajtóhoz siettem, de mielőtt kinyithattam volna, hallottam hogy a szoba ajtja kinyílt, és bejött valaki. A köntösömet kint hagytam, egy szál hálóingben nem akartam kimenni, így a pultnak dőltem, egészen amíg meg nem hallottam őfelsége a királynő hangját. Ekkor egyből a fülemet az ajtóhoz szorítottam. A csevegés elejéről lemaradtam.
-Indulni készül?- kérdezte Loki.
-Tervezek, hacsak nem marasztal.
A hölgy átváltott hivatalos, távolságtartó hangnembe és s tegezést is magázásra cserélte.
-Nem áll szándékomban.
-Tudja, nem szeretném, hogy feszültség legyen köztünk, esetleg a birodalmaink között. Nagyon sokat jelentene nekem, ha kicsit tudnánk beszélgetni. Ne, ne is mondja tudom, hogy Önnek nem, viszont van valaki, akinek szintén fontos lenne.
-Ki lenne az? - kérdezte unottan.
-Alyssa. Ön is tudja, hogy neki mennyire fontos, mivel Önnek akar jót a hölgy, akárcsak én. Tegye meg érte, ha nem értem. Biztos vagyok benne, hogy nagyon boldoggá fogja tenni vele.
Loki sóhajtott, majd rövid szünet után megszólalt.- Még átgondolom. Küldök egy levelet a válaszommal holnap.
-Köszönöm - mondta a királynő, majd hallottam ahogy az ajtó bezárul.
Újra a pultnak dőltem, elgondolkodtató volt számomra, hogy a királynő csak kimondta, hogy nekem ez mennyit jelentene és hogy mennyire örülnék neki, Loki pedig egyből fontolóra veszi. Bár lehet csak hazudott, hogy elküldhesse az anyját minél hamarabb.
Miután kimentem, éreztem, hogy egyre hidegebb van, így gyorsan felvettem Loki egyik sötétzöld köntösét.
Leültem az ágyra és Lokit néztem, aki még mindig dolgozott. Persze hamar észrevette hogy bámulom.
-Mi az?
-Már engedsz harcolni?- kérdeztem, bár teljesen máson járt az eszem.
-Nem - nézett vissza a lapjai közé.
-Addig úgyse hagylak békén.
-Kedvesem, én szívesen mondom akár száz évig is hogy nem.
Én pedig akkor is harcolni fogok.