Far From Home

85.

Amikor kinyitottam a szemem már nem a kertben voltam, hanem Loki szobájában. Ő az ágy végében beszélt egy idősebb emberrel. Rajtuk kívül még 3 ember volt bent a szobában. Egy hideg rongyot éreztem a fejemen és hirtelen nem tudtam össze rakni, hogy mi történt. Olivert és Lucyt pillantottam meg magam mellett. Rájuk tekintettem.
-Mi történt?
Lucy közelebb jött. - Összeestél a kertben, nem emlékszel?
Ekkor beugrott, ahogy a földre dőltem.
-Hogy kerültem ide?
-Be kellett hoznunk a hidegről és úgy gondoltuk, hogy itt lesz a legjobb helyed - válaszolta Oliver, majd kitért Loki útjából, aki sietősen ült le az ágyam szélére és a kezébe fogta a kezemet.
-Hogy vagy? - kérdezte. Teljesen máshogy festett, mint azelőtt. Eltűnt a szeméből a ridegség, ahogy a magatartásából is. Halványan elmosolyodtam, ahogy hallottam a megnyugtató hangját. Örültem annak, hogy újra úgy néz rám, mint régen.
-Jobban - hazudtam. Továbbra is nagyon fáradtnak éreztem magam és nehéz volt egyáltalán kinyitnom a számat. - Mi a bajom?
-Igazság szerint... Az orvos nem tudja még meghatározni. Lehetséges, hogy megmérgeztek, de az is, hogy a szervezetedet próbára teszik az elmúlt nap eseményei.
-Megmérgeztek? De ki... tenne ilyet velem? Nem vagyok... valami fontos.
-Ha tudnád mekkora butaságot mondasz. Persze, hogy az vagy! Számomra te vagy a legfontosabb az egész világon, Alyssa. Szóval pihenj és minél hamarabb gyógyulj meg.
Másra sem vágytam, csak hogy aludjak, így elfordítottam a fejem és behunytam a szemeim. Az éjszakával ellentétben most nagyon hamar a szememre jött az álom.
A nap folyamán többször is felébredtem és esküdni merek arra, hogy még Tessát is láttam a szobában. Sajnos azonban nem beszéltem se vele, se senkivel igazán, mivel egy-egy mosdó túrát kivéve sosem voltam fent 1 percnél tovább.
Éjszaka volt amikor felébredtem igazán. Loki mellettem feküdt az ágyban teljesen felöltözve. Felé fordultam, ő pedig egy mosollyal nyugtázta, hogy látja, hogy ébren vagyok. Felém fordult ő is.
-Falfehér vagy- mondta, miközben egy hajtincsemet a fülem mögé rakta. Ahogy a kezéért nyúltam észrevettem, hogy a hajam tiszta víz. - Nagyon leizzadtál. Lázas voltál a nap folyamán többször is.
-Mennyi az idő? - kérdeztem.
-Mindjárt éjfél.
-És nem dolgozol?- lepődtem meg.
-Ha jobban leszel mindent bepótlok.
A testemre lassan rátört a remegés. - Fázok -suttogtam. Loki átkarolt és magához húzott, közben a takarót az államig felhúzta. - Sajnálom.
-Mit?
-Azt, hogy pont most történt ez velem. Annyira sok dolgod lehet és egy tragédia történt egy másik birodalommal és veled is. És ahelyett, hogy kicsit magadra koncentrálnál, velem kell törődnöd. Már megint annyi bajt okoztam.
-Mindig csak magamra koncentráltam. Szerintem éppen elég volt. És ez az egész egyáltalán nem a te hibád.
-Mi történt velem?- kérdeztem, közben a szám is remegett.
-Nagyon dühít, de az eddigi vizsgálatok alapján nem kimutatható semmi. Ez azt jelenti, hogy ha méreg volt, akkor valami nagyon különleges és köze van a mágiához is. Egyre jobban remegsz... Jobb, ha hívom az orvost- ült fel.
-Ne menj el, kérlek!- fogtam meg a kezét. Hiába voltam rosszul, annyira boldog voltam, hogy végre összebújva pihentünk, akárcsak régen.
-Csak egy pillanat lesz az egész és visszajövök.
Utánanéztem ahogy elment. Résnyire kinyitotta az ajtót és Oliver nevét mondta. Nem kapott választ, így nagyobbra nyitotta az ajtót és ki is lépett fél lábbal. Egy szó nélkül becsukta és odajött hozzám. A szemei félelmet árasztottak.
-Mi történt?- kérdeztem.
-Baj van - elkezdett járkálni, azon tanakodott, hogy mit tegyen.
-Mi? - ültem fel, de megszédültem és a falat fogva tudtam csak ülve maradni.
-El kell vigyelek az orvoshoz... Nem maradhatunk itt így és a jéghideg alagútrendszerbe sem vihetlek be ilyen állapotban. Tudsz járni?- fogta meg a kezem. Miután az nem volt elég kapaszkodópont a derekamnál fogott és segített felállni. Tettem egy lépést a támogatásával, majd lassan még egyet, de olyan érzés volt mintha valami húzott volna lefelé. A lábaim elzsibbadtak az egész napos fekvéstől és a szédülés illetve a remegés sem segített a járásban.
-Jobb, ha itt megvárlak - mondtam.
-Nem hagylak itt egyedül. Szó sem lehet róla.
Benyúlt a lábaim alá és felemelt a kezébe. Nem értettem mi történt, hogy miért nem maradhatnék egyedül és miért nem tudott senkit sem elküldeni az orvosért. Oliver ilyenkor Tessa "parancsára" valószínűleg szorosan Loki mellett lenne, aki mellettem volt egész nap. Akkor most miért nincs itt? És Lucy? Ahányszor kinyitottam a szememet velem volt most viszont ő sem volt a közelben. Megtámadtak minket? Loki szemében a félelem nem sejtetett jót. Amikor Loki kinyitotta az ajtót a legrosszabbra számítottam. Mindenhol vérre és holttestekre. Arra, hogy ezért rémült meg. De amint kiléptünk nem láttam semmit. A folyosó sötét volt és csak a holdfény, valamint a kintről áradó fény világította meg. Egy-egy gyertya égett csupán. Valamint, senki sem volt a folyosón. Egyetlen őr sem, egy szolgáló sem, senki. Hát ezért rémült meg. Történt itt valami, de mégis mi? Nem haladtunk el sokat, amikor ajtó nyitódását hallottuk. Jane és Thor szobájának az ajtaja nyílt ki. Ahogy Loki megfordult alakokat láttam kijönni a szobából felfegyverezve és kékes páncélzatba, vagyis egyértelműen nem asgardi katonák voltak. Lépeteket hallottunk mögülünk és hátra fordult Loki. Egy kész hadsereg gyűlt körénk. Forgolódni kezdett. Nem tudta mi tévő legyen. Én percről percre rosszabbul lettem, ő pedig nem tudta egyszerűen hogyan cselekedjen. Ha lerak a földre, hogy megküzdjön ezekkel az emberekkel engem azonnal elkapnak.
-Kik maguk? - kiáltotta Loki. - Jobb, ha csak visszakoznak. Egyedül vagyok, de simán végzek magukkal. Már a mágiámmal egyedül tudok végezni egyszerre 10 emberrel.
-Csak a saját idejét pazarolná -szólt egy női hang. Loki megint megfordult. Egy csillogó vörös ruhában állt egy barna hajú nő, mellette pedig egy ugyanolyan stílusú szettben egy férfi. A sötét miatt nem láttam az arcukat tisztán, de a nő arca homályosan az anyukámra emlékeztetett. - Felesleges harcolnunk. Segíteni jöttünk.
-Segíteni? Akkor hol vannak a katonáim? És miért vettek körül? Nem éppen úgy néznek ki, mint akiknek ez a szándéka. És mégis miben akarnak segíteni?
-Hol van a lány?- kérdezte a férfi, mély, szigorú hangon.
-Milyen lány?
A nő elmosolyodott. - Ugyan! Biztosan nem engedné el maga mellől ilyen betegen.
Rám gondolnak? De hát én a szemük előtt vagyok. Aztán leesett. Loki eltüntetett, hogy ne lásson meg senki.
-Mit akarnak?
-Már megmondtuk - szólalt meg újra a férfi. - Segíteni akarunk. Cserébe persze valamiért - indult el felénk a férfi. - Sőt... Igazán szerencsésnek mondhatja magát, mivel nem is akarjuk elvenni a Birodalmát, csak társuralkodók kívánunk lenni.
Loki felnevetett. - Persze. Lehet, összekevernek Thorral, de nekem több eszem van, mint csak úgy belemenni ilyen badarságokba.
-Egy életért sem? - hallottam a nőt. Ilyenkor már néha be kellett csuknom a szemem. - Nem is akármilyen életért. Alyssa életéért. Ő többet ér, nem? Többet ér, hogy újra láthassa mosolyogni és halhassa nevetni, mint az uralkodás. Higgye el, tudom milyen érzés. Legalábbis nem saját tapasztalatból - mondta megvetően - de annak a lánynak az anyát is olyan könnyedén lehetett befolyásolni.
-Tessék? - kérdezte meg Loki helyettem is. A szemeim kipattantak. - Kicsodák maguk? Utoljára kérdezem!- kiabált.
- A lány életének megmentői - válaszolt a férfi megint szigorúan.
- Alyssa, akit maga rejteget valahol - mondta a nő, közben ő is közelebb jött - a mi unokánk. Az édesanyja a gyermekünk, akit a Földre küldtünk még gyerekként. A nevem Olivia, a férjem pedig Philip. A Horza nevű bolygóról jöttünk, ahol mi uralkodunk.
Elfogott a pánik. Lokinak tudnia kell róluk, nem? Anyukám mentette meg Jane-t a nagy csata alatt. Nem szabad megbízni bennük.
-Ha ez mind igaz is... miért segítenének a lánynak?
-Ó, a lány hogyléte nem igazán érdekel minket, viszont a segítségért cserébe a 9 Birodalmat is az uralmunk alá akarjuk hajtani. Legalábbis csak félig. Társuralkodóként Önnel, ahogy már említettük - a nőnek kedves, simogató hangja volt, de akkor is tudtam pontosan, hogy milyen ember. - Csak mutassa meg hol van az unokánk. Van mit veszítenie, de válaszhat, hogy mennyit fog.
Loki pár másodperig csendben maradt. Lenézett rám. Valószínűleg borzalmasan festhettem.
-Legyen - válaszolt, majd eltüntette az álcát, mivel a nő tekintete rögtön rám tévedt.
-Ne... - ráztam a fejem. - Ezekben az emberekben nem lehet megbízni - motyogtam.
-Nincs más választásom. Sajnálom.
-Nem fognak segíteni... biztosan csak... átvernek. Meg fognak ölni - mondtam miközben egyre erősebben éreztem a szívem lüktetését a fülemben is. Küzdeni akartam ellene, nyitva tartani a szememet, de amikor a nő újra megszólalt már nem is értettem és nem sokáig sikerült ébren maradnom.

Egy kisebb halványsárga szobában tértem magamhoz. Egy nagyobb ágyban feküdtem, de nem kétszemélyesen. Az ágyneműm is passzolt a falak színéhez ahogy a függöny is olyan volt, csak eggyel sötétebb árnyalatban. Nagyon gyönyörű volt, ahogy a függönyt megvilágította a nap. Igazán otthonos hatást kellett. Ahogy az egész szoba is. Hiába tartottam gyönyörűnek a sok aranyat, nyugodtsággal töltött el ez a világosság és egyszerűség. A karomra néztem lassan, mert szúró fájdalmat éreztem és meglepődtem a vénámba szúrt tű láttán. A szememmel követtem a csövet és megláttam az átlátszó infúziót egy logó tasakban. Így, hogy felnéztem észrevettem Lokit, Olivert, Lucyt, egy pár orvost és ami a legrosszabb volt, hogy azt az öreg ribancot is, a nagymamámat. A barátaim rám mosolyogtak, de ahelyett hogy arra bármit is reagáltam volna, összeszedtem magam és feljebb ültem. Borzalmasan nézhettem ki, el sem tudtam képzelni mennyire, de egy ilyen nő előtt muszáj voltam erősebbnek tűnni.
-Maga mit keres itt? - kérdeztem, mielőtt bárki bármit mondhatott volna. A nő az ágyam végében állt, a kezeit elegánsan maga elé helyezte és érzéstelen arccal nézett.
-Arra várok, hogy felébredj és végre megbeszélhessük a betegségének okát.
-Én magával semmit sem akarok beszélni - válaszoltam.
-Ez meg fog változni perceken belül.
-Akkor hát halljuk!- szólt Loki.
-A palotán kívül, elrejtve van egy szerkezet- mondta lassan, mint akié a világ összes ideje- egy régi szerkezet, ami azonban nagyon hatásos. Ez egy bizonyos sugárzást bocsát ki, ami a szervezet legapróbb részleteit is módosítani tudja.
-Jaj ne - motyogtam az orrom alatt. Pontosan tudtam milyen szerkezetről beszél a nő. Arról, amit Jane mutatott nekem, ezzel esélyt adva arra, hogy lehessen saját gyerekem. A kezelés félbemaradt és szinte már megfeledkeztem róla.
-A világ összes betegségére megoldást nyújthatna,- folytatta zavartalanul- ha nem lenne borzasztóan veszélyes közönséges emberekre, akinek akár két hetes kezelés után is visszafordíthatatlan károkat okozhat. Ezt a szerkezetet még az előző asgardi királynő használta, miután sajnálatos módon az összes gyermeke vagy holtan született vagy a királynő elvetélt. Azonban hosszas kezelés után végre megszületett az első gyermeke, az Ön bátyja, Thor. Csak ennek a szerkezetnek köszönhetően, amiben a tudomány és a mágia egyszerre van jelen.
Loki lassan rám nézett, de én képtelen voltam visszanézni rá. Már voltam rosszul amiatt, hogy nem használtam a gépet egy ideig, de ennyire sohasem. Azonban annyi minden történt az utóbbi időben, hogy egyszerűen csak abbamaradt. És amikor ritkán eszembe jutott az idő éppen nem volt alkalmas. Már teljesen megfeledkeztünk róla. Sosem hittem el, hogy már bármi segíthetne rajtam, ezért is maradt félbe az egész. De miért nem lettem rosszul?
-Alyssa pedig - ahogy újra megszólalt Loki felnézett rá - az Ön sógornőjének a segítségével szintén megpróbálta a gép használatát...
-Erről mind tudok - szakította félbe Loki. -A kérdés az az, hogy Ön miért tud róla?
-A gépezet az én szüleim segítségével készült, így - az asgardi uralkodócsalád beleegyezésével - pontosan tudtuk, hogy ki, mikor és miért végez kezelést vele. A szerkezet kimutatta egy nap, már hónapokkal ezelőtt, hogy nem más, hanem Alyssa Rogers használja a szerkezetet Asgardban. Egyből felkeltette az érdeklődésünket és annak segítségével tudtuk követni az eseményeket. Meg persze nem volt nehéz a nagy vihar alatt bejuttatni egy-két emberünket.
Loki keze ökölbe szorult.
-Pontosan ki tudtuk számítani, hogy a lány mostanra halálosan beteg lesz és a gyógyszer sem állíthatja meg, amit az egyik nagyon kedves barátunk tett bele a lány italába mindennap.
-Hogy... - motyogta Loki is az orra alatt. Teljesen elképedt és egyre pirosabb lett a dühtől. - Lehetetlen! Minden egyes alkalommal ellenőrizik a király és a legfőbb emberei ételeit és italait.
-Nem lehetett kimutatni semmivel, mivel mágiával van elrejtve. Megtalálhatták volna akkor, ha nem káros anyagokat keresnek, ez ugyanis orvosság volt. Tehát - köszörülte meg a torkát - ezzel a módszerrel idáig tünetmentesen vagy alkalom adtán fejfájásokkal Alyssa tudott élni. Lehetséges, hogyha teljesen ember lenne már egy hónapja elhunyt volna, viszont az édesanyja az én lányom és az én vérem folyik így ebben a gyermekben is - nézett rám.
-Remek - szólaltam meg. - Akkor pontosan tudja, hogy ki vagyok és mit vagyok hajlandó megtenni azokért, akiket szeretek, ahogy anyám is tette.
-Lyra...- sóhajtott. - Jobb, ha akkor beszélünk róla, amikor jobban vagy. Nem akarlak ilyen állapotban felzaklatni.
Bármennyire is akartam visszavágni, nem akartam így megtenni. Gyengének éreztem magam és valószínűleg úgy is néztem ki. Azt akartam, hogy a nő úgy lásson engem, mint egy gyönyörű, erős és előkelő hölgy, de ezek közül egyik sem voltam éppen.