Far From Home

2.

Miután felmentünk találkoztunk Natashával, és Bruce-al, és a folyosón álltunk le beszélgetni.
Elvoltunk egy darabig amikor Buck kijelentette hogy éhes. Fogalmunk sem volt honnan kerítsünk kaját.
-Valami mini hűtő nincs a szobában?-Kérdezte viccből anya, de mindnyájan reménykedtünk hogy tényleg van ott valami. Bementünk a szobába, de sehol sem találtunk semmi modern tárgyat. Lebaktattunk a folyosón, Thor-t kerestünk hogy megmondja mi a szitu ilyenkor. Gondoltam, lehet fentebb van. Szóval amikor senki sem figyelt, felmentem egy emeletet. Itt is minden ugyanúgy nézett ki. Ajtók, ablakok. Csak a folyosó végén tűnt fel egy egyszerű koromfekete ajtó, de nem akartam elsétálni addig. Túl messze volt, ráadásul ide lehet fel sem jöhettem volna. Amikor rájöttem hogy el kéne mennem innen, szembe találtam magam Odinnal.
-Mit keresel itt?-Kérdezte nyugodt hangnemben.
-Öhm.. Elnézést, écsak valami kajáért jöttem, mert mindenki éhes.
-Ide? A mi lakrészünkre?
-Bocsánat.- Úgy éreztem valami jobb dologgal kell előállnom, mert a végén még Asgardban fejeznek le. - A királynőt is kerestem, mivel nem találkoztam még vele és igazán meg szerettem volna ismerni.
-Őt itt nem fogod megtalálni. Meghalt két éve.
-Oh, sajnálom. Nem kellett volna felhoznom ezt. Biztos nagyon fájdalmas lehet - motyogtam.
-Már nem. Két év után túl léptem rajta, és abban a tudatban hogy békére lelt, én is békére leltem.
-Ally!-Hallottuk a kiabálást lentről.
-Menned kell, gyermekem. Indulj hát.
Nagy szemekkel néztem rá.-Persze. Viszlát!- Mosolyogtam, amennyire csak tőlem telt, meghajtottam a fejem aztán lementem a lépcsőn. Anya a folyosó végén álldogált.
-Itt vagyok! -Intettem neki, majd odamentem.-Azt elfelejtettétek említeni hogy a királyné meghalt - suttogtam dühösen.
-Komolyan? Meghalt? Mi nem tudtunk róla.
-Szegény Thor. És a királyt is nagyon sajnálom -mondtam.
Hamarosan rájöttünk hogy le kell menni az ebédlőbe kajáért. Az ebédlő a trónterem melett helyezkedett el, egy zárt tér volt, hatalmas, kétemelet magas ablakokkal, egy nagy csilláral a plafonon és egyetlen hosszú üveg asztallal aranysárga puha székekkel. Le is mentünk csapatosan, és ettünk valamit amiről mai napig nem tudom hogy mi, de nagyon finom volt. Aznap estig ki sem mozdultam a szobából. Kinéztem néha a folyosóra, és egyszer átjött Pepper beszélgetni, majd csatlakozott hozzá Natasha és anya is. Sokáig nagyon jól elvoltunk, de egyszercsak Jane kinyitotta az ajtót.
-Segítenetek kell!- kérlelt minket kétségbeesetten.
Mindnyájan követtük őt a szobájába ahol a ruhája hevert az ágyon, a sminkes cuccai pedig szanaszét hevertek.
-Darcy még nem jött meg. Tudom, mostanában rosszul van mert babát vár, de ez nem ad okot a késésre. Három óra múlva kezdődik az esküvő, a cipzár beakadt, a rózsaszín rúzsomat pedig sehol sem találom!- Akadt ki, majd leült a székbe a sminkes tükör előtt és nézte magát. Persze tudtuk, hogy nem egy rúzs miatt akadt ki ennyire, hanem ideges volt az esküvője miatt.
-Jane, vegyél mély levegőket. -Ment oda anya.-Minden rendben lesz. Segítünk neked. Mindenben. Nat, engednél neki fürdővizet?
-Most?- nézett Jane anyára. - Nekem nincs időm rá!
-De van. Hidd el egy fürdő megnyugtat egy kicsit. A hajad vizes lesz, és miután megszárítottuk könnyebb lesz begöndöríteni és szebb is lesz. Csak fél óra. -Mondta, közben Natashára nézett, aki vette az adást és bement a fürdőszobába.
-Mi kicsit össze pakolunk itt, hátha megtaláljuk a rúzsodat - mondtam.
-És ha nem lesz meg?
-Hmm...-Felvettem a földről a egy gyönyörű piros színűt.-Mit szólsz ehhez?
-Imádom a pirosat, de nem lesz ez túl kihívó? Így is rávettem Odint hogy félig emberi esküvőn legyen. Tudod milyen rettentően nehéz volt?
Megnéztem a ruháját. Egyszerű, az ujja háromnegyedes, és a könyökénél elválik a karjától és egy nagy fodorban végződik, hátul kicsit húzza, de szépen omlik le a derkától. Csipkék borították végig,de halvány volt,nem látszódott annyira. Tökéletes volt. Én imádtam. És egy ilyenhez nagyon jól ment a piros.
-Gyönyörű leszel vele!-Mondtam, majd letettem az asztalra a rúzst.
Jane végül tényleg ellazult a fürdőtől. Egy óráig bent volt, és így két óra maradt, mi pedig nem engedtük hogy ránézzem az órára. Úgy voltunk vele hogy feladjuk rá ruhát és köré teszünk valamit, amíg sminkelünk és göndörítjük a haját.
Fél órával az esküvő előtt végeztünk. Idő közben Darcy is megérkezett egy lila ruhában, kerekedő pocakkal. Annyira még nem volt nagy, (sőt, ha nem tapadós ruha lett volna rajta fel sem tűnt volna) mert azt mondta hogy a 3. hónapban jár még csak.
Jane mosolyogva nézett a tükörbe, mégis izgult.
-Jane, figyelj olyan bölcs vagyok hogy azt te el sem hiszed.-Viccelődött anya.
-És mit mondasz?
-Azt hogy feleslegesen izgulsz. Ha ahhoz mész hozzá akit szeretsz, akkor nem lesz baj ebben 100%-osan biztos vagyok. Mert hidd el én tudom, amikor ott lesztek egymással szemben fel sem fog tűnni az embersereg. Csak ti léteztek ott és akkor.
Mindnyájan mosolyogva hallgattunk anyát. Mintha Natasha valamin elgondolkodott volna. Mindenki másnak szerintem a saját esküvője jutott az eszébe. Úgy irigyeltem őket.
-Köszönöm! -Ölelte meg anyát, aztán megfordult.-Mindenkinek köszönöm.
-A piros tényleg jól áll.-Jelentette ki Natasha.
Percekkel később mindenki bent volt a teremben. Mi estünk be utoljára. A trón teremben tartották a szertartást, csak a többit tartották a bál teremben. Fehérrel és arannyal volt díszítve minden. Székek sorakoztak trónhoz közel, a jobb és a bal oldali székcsoport között pedig egy aranysárga szőnyeg jelölte ki a mennyaszony útját. A jobb oldalon a Földről érkezettek ültek, mi, Jane szülei és ottani barátai, rokonai, s bal oldal volt az asgardiaké, akik ezt a szertartást furcsának találták. Voltak akik hátul álltak, de a közeli barátok mind az első sorokban foglaltak helyet. Így kaptam én is helyet Sean mellett a második sorban. Megdicsérte a ruhámat, és a hajamat. Olyan jól esett.
Hamarosan Odin helyet foglalt a trónon, egy jogarral a kezében. Amikor egyet hangosan kopantott, megszólalt a zene, az emberek pedig felálltak. Mindenki hátra fordult, hogy lássa Jane-t. Kinyíltak az ajtók és megláttuk őt. Semmi sem volt a kezében, csak össze kulcsolta a hasa előtt. Lassan sétált a sorok között. Eleinte kicsit látszott rajta hogy ideges volt, ahogy végig nézett a tömegen, ahogy fel nézett Odinra. De egyre közelebb ért, és már nem nézelődött, csak egy pontot figyelt. Vagyis inkább egy valakit. Felment a lépcsőn, mellé állt. Mindenki leült, aztán Odin felállt, és elkezdett beszélni. Fogalmam sem volt arról mit mondott mert elterelődött a figyelmem. Sean ugyanis hátrafelé nézett. Egy fekete hajú, kék ruhában pompázó lányt nézett. Én is rápillantottam. Szép volt, de nem az a világ szépe. Persze tudtam mit nézett annyira az az idióta. A csaj ikrei ugyanis kis híján kibuggyantak a pántnélküli ruhájából. Vissza néztem Sean-re, aki észrevette hogy bámulom, rám nézett. Olyan dühösen néztem rá, hogy meg sem szólalt. Nem reagált semmit, csak előre fordult. Én is tovább néztem az esküvőt.
Egy poharat nyújtott át Odin a fiának. Thor beleivott, aztán átnyújtotta Jane-nek. Ő is belekortyolt. Aztán átnyújtotta Odin-nak. Ez volt az Asgardi része. Ezután jöttek a gyűrűk, amiket Darcy és egy számomra ismeretlen alak nyújtott át. Felhúzták egymás ujjára, fogaladmat tettek hogy életük végéig szeretni fogják egymást, (ami elég hosszú idő számukra) aztán megcsókolták egymást. Mindenki tapsolt. Aranyos pillanat volt, megmelengette a szívemet. Ezután Jane és Thor kézen fogva sétáltak ki a teremből. Az emberek lassan felálltak, és követték őket. De Jane és Thor az emeletre mentek fel. Mi követtük őket, mert megbeszéltük hogy ez lesz, a többieket pedig beterelték a bálterembe.
-Majd találkozunk -mondtam Sean-nek aztán követtem a lányokat. Némán mentünk fel a lépcsőn, a cipőktől nem hallottuk, csak láttuk, de valamit motyogtak előttünk a friss házasok. Aztán elváltak, mert valamiért Thor eggyel feljebb ment. Mi most is a szobába mentünk. Felcsatoltuk a szoknyáját, hogy tánc közben ne lépjen rá, se ő, se senki más. Jane meg sem szólalt. Végig néma volt. Csak ki volt pirosodva, és egyfolytában mosolygott. Mindenkit feldobott már ezzel a nézéssel is. Ezután vissza indultunk a bálterembe. Nagyon magas falai voltak, úgy mint az egész palotában minden szinten egy emelet fala kettővel ért fel. A bálterem is ilyen volt, szintén gyönyörű csillárokkal és ez a terem teljesen aranysárga volt. Hatalmas színaranykeretes ablakai voltak és nagy csillárok a plafonok emellett voltak álló gyertyatartók is a sarokban. Eléggé tűzveszélyes volt a hely. Szép zene szólt, az emberek csak álldogáltak. Arra vártak hogy Jane és Thor megnyissák a "bált". Szóval Thor a kezét nyújtotta Jane felé, ő megfogta azt és közelebb ment. Bele karolt a férjébe, és elkezdtek ide-oda ringatózni. Egy ideig csak álltak az emberek, és nézték őket, aztán elkezdtek becsatlakozni. Fel sem tűnt, de már anya és apa is a parketten voltak. Elmosolyodtam, aztán a szememmel Sean-t kerestem. Ő is valakit keresett. Aztán elindult felém. Megpróbáltam úgy tenni mint aki a táncolókat nézi, hogy meglepődjek azon hogy idejön hozzám. Jött és jött, nekem pedig egyre gyorsabban vert a szívem. Még sosem táncoltam egy fiúval, azt sem tudtam hogy kell, de azt akartam hogy ő mutassa meg.
De elment mellettem.
Egyszerűen elment mögém, egyenesen ahhoz a lányhoz akit bámult. Néztem őket, egészen addig amíg be nem vitte a csajt a táncparkettre. Akkor megfordultam, hátra mentem és leültem egy asztalhoz. Töltöttem magamnak az ott lévő pezsgőből. Lehúztam hátha segít, de semmi. Idővel Natasha is csatlakozott hozzám.
-Nem vagyok romantikus típus - mondta, majd ő is töltött magának pezsgőt. Elbeszélgettem vele egy kicsit, majd jött Pepper is, Evelyn vele együtt Buck. Aztán lassan anyáék is visszatértek. Jól elbeszélgettünk egy ideig, de újra kezdtek elszállingózni az emberek. Végül egy csomó ital után, Nat is elment táncolni, és egyedül maradtam. Akkor leült hirtelen mellém Jane.
-Miért üldögélsz itt egyedül?- kérdezte kifulladva a sok tánctól.
-Nincs kedvem táncolni. Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Te miért nem öregedtél?
-Hát tudod... Amikor beteg lettem elhoztak ide. És miután megmentettek Thor te...-Anya olyan látványosan ingatta a fejét hogy azt hittem mindjárt kitöri a nyakát.-Szóval Thor barátja egyszer megitatta velem a istenek italát, ami meggátolta az öregedést. Láthattad hogy abból a kehelyből ittunk az esküvőn. Abba szokták ezt beletenni, ezáltal biztosítani hogy a feleség/férj addig éljen mint a társuk, ha az illetékes fél esetleg a nép soraiból kerül ki. Az én esetemre nem számítottak.
-Akkor most te annyi éves vagy mint Thor?
-Nem - mosolyodott el. -Ez úgy működik, hogy én 26 voltam amikor megittam és most isteni években annyi vagyok. Vagyis azóta emberként már 40 is lennék, de ugyanolyan vagyok mivel ugye így lassabban öregszem. Szóval mostmár elkezdjük máshogy számolni a koromat. 1523 éves vagyok. Vagyis innen kezdtük el számolni.
-Értem.- Bólintottam.- Nagyjából. - Akkor elnéztem megint a táncparkett felé. És mit láttam? Sean meg a feketeség egymás szájban vannak. Ott lett elegem.
Felálltam.-Jane, kérlek mond meg anyáéknak hogy fáradt vagyok. Elmentem aludni.
-Biztosan elmész? Ilyen hamar? Maradj még!
-Tényleg fáradt vagyok, de nagyon jól éreztem magam! Köszi mindent és további jó bulit!
-Jó éjt, Ally -mondta, de a végét már alig hallottam mert elindultam.
Felmentem a másodikra, aztán a harmadikra. Elindultam volna a szobám felé, de megálltam. Körülnéztem. Sehol sem volt senki. Én pedig ideges voltam és mint mindig: kíváncsi. Úgy sem bírtam volna aludni. A szobában durcázni pedig nem olyan jó program ha felfedezhetem ezt a helyet. Érdekelt mi van ott, szóval gondoltam megnézem mi van a fekete ajtó mögött. Felmentem a lépcsőn. Odafent a gyertyák fényesen világítottak, mint minden emeleten. Elkezdtem a folyosó vége felé sétálni. Végre az ajtóhoz értem.
A kilincsre helyeztem a kezem, és lenyomtam.
De nem nyílt. Be volt zárva.
Megnyomtam újra és újra, de semmi. Csalódottan leengedtem a kezemet a kilicsről, gondoltam akkor feljebb megyek eggyel. Ott láttam hogy a szobalányok ide-oda mennek, inkább még egyet felsétáltam. Ott már csönd volt. Végig mentem a folyosón de minden szoba zárva volt. Akkor úgy gondoltam feljebb megyek még ennél is, amíg nem találok valami izgalmas elfoglaltságot.
A hetediken jártam. Nem hallatszott semmi, és a gyertyák is gyérebb fényt adtak kevesebb volt meg gyújtva, és egymástól messzebb helyezkedtek el. Elindultam a folyosón a bal irányba. Itt már nem voltak ablakok, mindenhol szobák voltak. De életjeleknek semmi nyoma sem volt. Azonban elmentem még egy fekete ajtó mellett, már a folyosó végéhez közel. Amikor észrevettem mit szalasztottam, visszafordultam. Az ajtóra volt festve hogy : ,,Belépni tilos!" Ezzel csak még kíváncsibb lettem. Reméltem hogy nincs bezárva. Nem is volt.
Életem legjobb döntése volt hogy akkor bementem oda.
Kinyitottam, és beléptem. Egy nagy fehér emelt valami volt a szoba közepén. Hatalmas volt, nagyjából akkora mint az én szobám. Az egész szobát beterítette, csak a falak között, és az épület között volt pár méter. Elől több tér volt. A falait üveglapnak kinéző sárga elektromosnak tűnő dolog határolta. Bútorok voltak benne. Kanapé, asztalok, székek és egy ágy is.
És volt benne valaki.
Becsuktam az ajtót magam mögött.
Ő felállt, és közel sétált a falhoz.
-Csak nem egy midgardi?