Far From Home

69.

Csupán fél óra telt el amíg Lokival járkáltam fel-alá, majd bementünk a terembe. Olyan izgatott volt, nem bírt a fenekén maradni. Én pedig alig vártam, hogy halljam a részleteket.
-Meddig késlekednek még? - kérdezte Loki már idegesen.
Felálltam, hogy megállítsam a járkálásban.- Nyugalom, mindjárt itt lesznek.
-Futniuk kéne, ha a királyuk hivatja őket személyesen!- ekkor sétált volna el ott, ahol megálltam. - Azt hiszed egy ilyen pici akadály megállíthat?- kérdezte nevetve.
Felugrottam rá akárcsak egy cica és szorosan a vállaiba kapaszkodtam, miközben szorítottam a derekát a lábaimmal. - Na és most ki a kicsi? Jó én vagyok, de látod tudok én küzdeni.
Loki nevetve próbált leszedni magáról, először lökdösött, de nem eresztettem, aztán viszont elkezdett csikizni. Tudta, hogy nagyon csikis vagyok, mivel amikor a Földön jártunk abban a motelben ahol táncoltunk és párnacsatáztunk megtapasztalta.
És eközben én észre sem vettem, de már 3 ember megérkezett, akik köszöntötték Lokit.
Úgy kacagtam, hogy már alig kaptam levegőt és a szemem is bekönnyezett, amikor abbahagyta.
-Na befejezted?- kérdezte. Elhajoltam tőle, hogy lássam a mosolyát, de továbbra is erősen fogtam.
-Csak ha bevallod hogy simán lenyomnálak!
Gúnyosan felnevetett, aztán váratlanul megcsókolt. Végigsimította közben a gericemet és szokásomhoz híven annyira elvesztem benne, mintha egy másik gyönyörű világban lettem volna egyből nem szorítottam olyan erősen. El is felejtettem miért csüngök rajta.
Lassan elkezdte a nyakamat csókolgatni én pedig már ettől extázisba kerültem. Ekkor kapott az alkalmon és konkrétan lelökött magáról a földre. Megijedtem egy halk sikoly hagyta el a számat miközben a földhöz közeledtem. Csak az lebegett a szemem előtt hogy alattam lesz a hideg, kemény, fényes padló és nagyon be fogom ütni a fejemet. Lokira néztem akinek az arcára elégedett mosoly ült ki ahogy nézett. De miért tette ezt? Tudom, hogy Loki nem tenne ilyet velem. Ez nem is Loki és valaki becsapott?Teljesen halálra rémültem.
Hamarabb földet értem, mint vártam. És még furcsább volt hogy egy ruganyos, puha dologra estem, egyáltalán nem ütöttem meg magam. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy egy sötétkék matracon fekszem, Loki pedig nevet rajtam.
-Uramisten!- mondtam miközben a mellkasomhoz kaptam. -Kapd be!- kiáltottam rá dühösen.
Loki mosolya eltűnt. Belátta, hogy ez talán mégsem volt olyan jó vicc. Kinyújtotta a kezét felém, hogy fel segítsen, de nem akartam megfogni és keresztbe tettem a kezem.
-Ugye nem hitted azt komolyan hogy csak úgy letaszítalak a földre?- Továbbra is nyújtotta a kezét.- Kedvesem?
-Nem vagyok a kedvesed!- mordultam rá.
-Inkább én lehetnék rád dühös, mert azt hitted hogy bántanálak.
-Nem is hittem azt! Azt hittem hogy hallucinálok vagy valaki azt tettette hogy te vagy!
-Ki más tudna ilyen jól csókolni?
Felnevettem és végül megfogtam a kezét. Ahogy felhúzott nekimentem a mellkasának és érezte hogy a pulzusom tényleg az egekben van.
-Majdnem annyira dobog a szíved mint a vihar éjszakáján - jegyezte meg nevetve, aztán átölelt.
-Ezt mire véljem? - az ölelésre céloztam.
-Amikor így meg vagy ijedve késztetést érzek arra, hogy megöleljelek és megnyutassalak, hogy újra biztonságban érezd magad a karjaimban.
-Hát...- ez aranyos volt, de ezt nem mondtam meg neki, inkább máshogy folytattam- mégegyszer kapd be, amiért rám hoztad a szívbajt, de amúgy meg az ölelésed jól esik szóval még ölelgethetsz.
-Már nem sokáig! Hamarosan megérkezik mindenki!
Az asztal felé néztem. - Tessék?- 3 ember kivételével mindenki ott ült, de senki sem nézett minket, pedig az előbb sikítoztam. Kibontakoztam az öleléséből . Ekkor láttam meg, hogy valaki ül a székembe. Szőke hajú, és a ruhája zöldalma színű akárcsak az enyém. A nagy székben ülő emberrel beszélgetett, vagyis valaki leült Loki helyére is! Tettem pár lépést oldalra, hogy jobban lássam.- Basszus! Az én vagyok!
-Így van- helyeselte Loki.
De ahogy néztem halványabb voltam, mint a többi ember, mintha egy szellem ült volna ott.
-Loki, ez te voltál, igaz?
- Amíg mi itt voltunk, ők azt hitték a helyünkön ülünk és beszélgetünk. Szóval kérlek vegyél mély levegőket mert feltűnő lesz, ha eltüntetem a hasonmásainkat.
-De ők normálisan látnak minket gondolom.
-A halvány megjelenésre gondolsz?
-Igen.
-Ez csak nekem jelzés, hogy lássam is mi történik, ne csak a fejemben csináljam.
-A saját hasonmásomat tudom irányítani?
-Ha adok engedélyt akkor igen.
-Aha. Most mire vársz? Írjuk szerződést? Hagy irányítsam, csak egyszer úgy hogy más nem látja!
Sóhajtott.- Na jó.
Ekkor a székben ülő lányra koncertáltam és arra, hogy az asztal alatt megfogja Loki kezét. Amikor megcsinálta örömömben felnevettem, csakhogy ezt Ally is megcsinálta. Szerencsére csak egy-két tekintet tévedt rám, vagyis a hasonmásomra.
-Hát ez nem nagyon megy neked - jegyezte meg gúnyosan.
-Akkor taníts meg! Én is úgy szeretnék ilyeneket.
-Hát, a te erőddel nem hiszem hogy lehet ilyen hatalmas mágiával játszani. Ne értsd félre, nem a varázslatodat becsülöm le, csak azt mondom hogy több kéne hozzá.
-Szomorú.
-De talán tárgyakat te is meg tudsz jeleníteni. Kisebbeket, mondjuk mint például egy párna.
- Már az is jó!
Lokival leültünk a hasonmásaink helyére, és onnan tudtam hogy a csaj hogy ül, hogy szinte éreztem őt amint oda tettem a kezemet ahol ő volt. Olyan érzés volt amikor a kezeink össze csúsztak, mint amikor egy kád vízbe beleteszed a kezed, aztán már minden a normális volt mert Loki megszüntette a varázslatot. És az a legjobb benne, hogy senkinek se tűnt fel ez az egész.
Megérkeztek az utolsó emberek is és Loki felállt.
-Fontos dologra jöttem rá, ezért hívtalak össze titeket ilyen sürgősen.
-Igen? És mi lenne az? - kérdezte az egyetlen lány.
Loki vissza ült.-Nyugalom, Sif, csak szépen sorjában. Először is szeretném hallani azt, hogy mi a helyzet a 9 Birodalomban.
Felállt Sif. -Majd én tájékoztatom. Röviden: eluralkodott a káosz. Fenyegetőzések mennek és már többen is meghaltak.
-Kitört már a háború?
-Nem, de már nem sokáig van ez a helyzet . Bármelyik percben bekövetkezhet a katasztrófa.
-Asgard kapott fenyegetést?
-Nem, velünk még nem mernek kikezdeni.
-Tévedsz. Már hetek óta fenyegetnek minket. A tél hiánya miattuk van, Alfheim miatt. Ők nem szeretik megtámadni a másikat szemtől szemben, inkább trükköket használnak. Varázslatot pedig éreztem a levegőben eddig is, de erre nem gondoltam, mivel itt kerestem a forrást. Hiszen itt is vannak gyengébb varázslók vagy Lady Alyssa.
-Szóval valószínűleg megvan az ok. Mit akar csinálni?
-Nem akarok máris erőszakot alkalmazni.- Látta hogy néhány embernek ez nem tetszik, mivel kételkedve összenéztek. - Nem fogok, nem jó ötlet. Ők sem azzal léptek fel, ezért holnap személyesen odautazok és megtudom, hogy miért tették.
Egy vöröshajú, szakállas szólalt meg.-Nem számít hogy miért tették! Megfenyegettek minket egyértelműen kell válaszolnunk rá!
-Ha erőszakot alkalmazunk azzal csak rosszabbá tehetünk mindent.
-Így pedig gyengének fogunk tűnni, akik nem mernek kiállni az otthonukért! Gyávának!
-És amiatt, hogy szavakkal megoldom okosak leszünk és megfontoltak, akiket jobban érdekel hogy mi a jó az embereknek, mint az hogy győzzünk.
-Asgard nem arról híres hogy csendben maradunk.
-Nem is maradunk csendben! Úgy megyek oda, hogy mindenki tudja bármire képes vagyok és ha nem sikerül megfékeznem őket akkor mozgósítjuk a hadsereget.
Sif szólalt meg újra.- Egyáltalán mióta érdekelnek az emberek, Loki? - kérdezte megvető hangon. Még a magázást is elhagyta. Igaza volt Loki csak Asgarddal foglalkozott és nem érdekelte a többi birodalom. Igazából miatta uralkodott el a káosz.
-Mostantól fognak - válaszolta Loki.- Holnap indulok, készítsék fel a Bifrösztöt. Magammal viszek egy pár katonát és Lady Alyssát.
Felkaptam a fejemet.-Tessék?
-Szeretném ha jönnél - mondta halkan.
Nem akartam elkezdeni vele ezzel kapcsolatban beszélni mindenki előtt ezért inkább csendben maradtam.
-Megtudom miért tették, hogy mi is a helyzet pontosan és megoldom a problémát. Nem valószínű hogy egy napnál tovább leszünk. Ezzel berekesztem az ülést.
Mindenki felállt, meghajoltak és néhányan még vetettek egy szúrós pillantást Lokira, de aztán elmentek. Amikor az utolsó ember is kiment felpattantam.
-Menjek veled?- kérdeztem miközben arrébb sétáltam.
-Igen, hiszen részt akartál venni, én pedig megígértem hogy beavatlak.
-Oké, de azért egy másik bolygóra? Ráadásul egy ellenséges bolygóra?
Loki felállt és hozzám sétált.- Ha ez a baj, tudod, hogy meg tudlak védeni és meg is foglak bármi lesz.
-Jaj, nem ez baj, ezzel tisztában vagyok. Miért csinálod ezt?
-Mert borzasztóan unalmas lenne egyedül.- Elmosolyodtunk. - És azért is mert benned bízok a legjobban és téged akarlak vinni.
-Na és az egyetlen barátod?
-Őt vittem volna, de szükségem van arra, hogy itt kézben tartsa a dolgokat. Az itteniek közül nem igazán bízok másban.
-Értem - válaszoltam halkan.
-Na, jó lesz! Világot látsz mellettem, hát nem vagyok csodálatos?
Felnevettem. - Ezzel a kijelentéssel nem tudok vitába szállni!
-Viszont itt az ideje munkához látni.- Megfogta az arcom. - Szükségem lenne arra, hogy holnap teljesen úgy néz ki mintha innen származnál. A ruha, a hajad...- egy pillanatra elhallgatott - a viselkedésed.
Bólintottam. - Figyelek majd.
-Köszönöm - mosolyodott el. Elengedett és elindult kifelé.- Rengeteg dolgom van ma, nagyon későn megyek a szobába, szóval ha szeretnél inkább aludj a te lakosztályodban, nehogy felkeltselek. Izgalmas napunk lesz holnap!- kiáltotta majd becsukódott mögötte az ajtó. Izgalmas. Valóban. Körbe fordultam. Olyan elképesztően üres lett és hatalmas az a terem. Katonák álltak minden második oszlopnál, ami a széleken helyezkedett el. A végén állt a trón ami szintén gyönyörű volt és nagyon nagy és Loki nagyon jól nézett ki benne, ezt nem tagadhatom. Legszívesebben vissza hívtam volna és megmondtam volna neki hogy csüccsenjen bele és én meg nézem ahogy menőzik. Neki is tetszene az ötlet.
A katonák közül néhányan egem vizslattak mintha arra várnának hogy a tekintetemmel elpusztítok valamit ezekből az értékes vázákból. Kezdett zavarni, szóval kimentem a teremből, de közben továbbra is éreztem a tekinteteket magamon. És egyre nyomasztóbbá vált mintha tudták volna a titkomat.
Apropó a titkom! Szinte meg is feledkeztem róla. Nem tudtam mit csináljak vele. Amíg nem vagyok Asgardban kénytelen lesz Oliverrel beszélni a foglyunk.
Az egész palotában körülnéztem, kivéve persze a laktanyán, mert oda nem mehetek be azért, hogy megkeressem Olivert. Hamarabb akartam vele találkozni, mint dél, mivel ezt meg kellett beszélnünk. Miközben éppen újra a hátsókertben sétáltam a másik szerelmespár turbékolt az egyik padon. Fogták egymás kezét és nevetgéltek. Nem akartam zavarni ezért úgy tettem, mintha észre sem vettem volna őket, de ők sajnos észrevettek és jelezni is akarták ezt nekem.
-Szia Ally! - köszönt Lucy mire megtorpantam, majd megfordultam.
-Sziasztok srácok!- odaléptem hozzájuk.
Kirien szólalt meg. - Mit csinálsz idekint?
-Olivert keresem. Láttátok?
-Mi ügyben?- kérdezte Lucy gyanúsan.
-Öhm... Tessával kapcsolatban. Be van rám rágva és neki biztos elmondta miért.
-Nem kell hazudnod tudok róla - mondta a fiú.
Idegesen a barátnőmre néztem. -Lucy!
-Én ideges voltam tegnap este és te meg nem a saját szobádban töltötted az éjszakát. Valakivel beszélnem kellett és az ki más lenne?- kérdezte egy hamiskás mosollyal.
Leguggoltam Lucyhoz. - Sajnálom hogy belerángattalak ebbe.
-Ha most amiatt érzel így én nagyon sajnálom hogy elmondtam ne...
-Nem azért. Sajnálom hogy miattam ideges voltál és rosszul érezted magad.
-Nem rángattál bele, én választottam ezt az utat.
A katonára néztem. - És most még egy ember lehet miatta ideges.
-Én nem vagyok ideges miatta, inkább találkozni akarok vele.
-Nem is tudom... Nem lenne biztonságos, hogy még valaki tudja a rejtekhelyet.
Felvonta a szemöldökét. -Ezzel azt akarod mondani, hogy nem bízol bennem?
Felegyenesedtem, hogy nekem kelljen lenéznem rá ezzel legalább magabiztosabbnak éreztem magamat.
-Pontosan. Persze addig, amíg nem bizonyítod be hogy bízhatok benned!
-Bizonyítani?
-Kezdjük azzal, hogy mondj egy okot.
-Lucy. Ha Lokihoz viszem a lányt titeket utálni fog és mindenkit akit látott elárul.
-Jaj, micsoda lovagok vagytok mindketten!- szeretném én is, ha Loki valamit azért tenne, hogy engem megvédjen és ez számára is olyan magától értetődő lenne akárcsak ezeknek a fiúknak. - Most jut eszembe a múltkor beszéltél vele valamiről! Mi volt az?
-Igaza van, én el is felejtettem - mondta Lucy.
-Arról próbált győzködni hogy juttassam be ide-oda, mert Lokival akar beszélni.
-Azt mondta okosabbnak kell lennie. Miben? És ezt úgy mondta mintha neked is annak kellene lenned.
-Csak magára gondolt, én nem akarom elcsábítani Lokit.
Más esetben ezen elmosolyodnék, de most ez az egész nekem olyan fura volt, hogy sikeresen megőriztem a komolyságomat.
-Egyáltalán miért beszéltél vele?
-Tudta, hogy ismerlek téged és azt hazudtam neki, hogy Őfelségét is, így elkezdte ecsetelni nekem a terveit.
-Miért hallgattad végig?
-Udvariatlanság lett volna elküldeni a fenébe. És amúgy is érdekelt.
-Érdekelt hogyan fogja elcsábítani a barátomat?
-Akkor eltudtam volna neked mondani, de Lucy közbelépett, így sajnos ezt nem tehetem meg.
-Értem. - Ezek után nem tudtam eldönteni, hogy jöhet-e vagy sem. Hogy megbízhatok-e benne egyáltalán. Csakis miattam hallgatta meg? Akkor úgy tűnik akadt még egy jó barátom, de Kiriennel mindig is jóban voltam. Lucy miatt meg pláne hogy úgy éreztem, hogy adnom kell neki egy esélyt.
-Na jó - egyeztem bele egy sóhajtás kíséretében. Tényleg bíztam a fiúban, de zavart hogy ennyi mindenki tud róla. Eredetileg ez csak és kizárólag az én ügyem lenne.
Sóhajtott ő is. - Örülök hogy így vagy vele!
-Szóval elő tudnád keríteni Olivert kérlek?
Bólintott, majd felállt.-Valószínűleg a laktanya mögötti kis réten edz. Hol találkozzunk?
-Ugyanitt. Addig Lucyval maradok.
-És jól megdorgálsz?- kérdezte félve.
-Természetesen - mondtam egy apró mosollyal.
Kirien elindult addig én Lucyval beszélgettem. Nem szóltam erről a témáról semmit, inkább eltereltem arra, hogy holnap Lokival elmegyek Alfheimbe és körül kellene néznie a szobámban, hogy mi lenne a megfelelő ruha a holnapi napra. Mire megbeszéltük a fiúk meg is érkeztek.
-Mi a gond? -kérdezte Oliver ijedten.
-Elmegyek.
-Midgardra?
-Nem. Alfheimre. Vagy be. Ezt sem tudom eldönteni.- Már szinte suttogtam.- A lényeg, hogy azalatt sem szabad vesztegetnünk az időt és minél többet kell megtudnunk a lányról.
-Tudom. És mit akarsz csinálni?
-Hát azt nem tudom pontosan, csak annyit, hogy meg kell győznünk, hogy neked beszéljen.
-Az nem elég hogy nem kap inni? - kérdezte miközben csípőre tette a kezét Oliver.
-Úgy kibír 1 napot.
-És hogyha megfenyegetjük azzal, hogy ha nekem nem mond semmit akkor amikor visszajössz se kap?
-Ez akár be is válhat. De először megakarom kapni az első három választ. Indulhatnánk most?
-Most?- kérdezett vissza egy sóhajjal.- Rendben. De nincs sok időnk, mert nekem gyakorlatom lesz 1 órán belül.
-Köszönöm!- hálálkodtam aztán felálltam és gyorsan elindultunk a titkos kijárat felé és Kirien is követett minket. Oliver nem kérdezett semmit sem, így gondoltam hogy amikor Kirien megtalálta Olivert valószínűleg rögtön elmondta neki mit tud. Kijutottunk és egy forgalmas helyen sétáltunk át amikor Kirient beküldtük kenyérért a csajnak arra az esetre, ha beszélne újra.
-Te bízol benne?- kérdeztem Olivertől.
-Igen. Nem ismertem egy darabig, de aztán újévkor összebarátkoztunk és azóta jó haverok vagyunk. Semmi okom arra, hogy ne bízzak benne.
-Azon kívüli, hogy régen Thor barátja volt. Miért ne akarná elárulni Lokit?
-Amióta kijött a börtönből nagyon szépen végzi a dolgát. És emelett figyelték is utána egy darabig, nehogy valahogy felvegye a kapcsolatot Thorral, de semmi gyanúsat nem tett.
-Én is bízok benne - mondtam. Ezek után egyáltalán nem tartottam rossz ötletnek őt is beavatni. Két bátor harcos a belső körökből mellettem még nagyon jól jöhet.