Far From Home

33.

Miután kiszálltam a kádból, belebújtam a ruhámba. Beálltam a fürdőszoba tükör elé, érdekelt hogy hogy nézek ki. Kíváncsi voltam hogy ki néz vissza rám a tükörből. Vajon melyik énem lesz az? A szomorú, megviselt, depressziós? Vagy a mosolygós, vidám, pozitív? Nem egészen tudtam meghatározni mit éreztem. Sok kérdésem volt, nem csak Lucy-hoz, vagy Lokihoz: az egész világot kezdtem megkérdőjelezni, beleértve magamat is.
Megálltam a fürdőszoba tükör előtt, majd kibontottam a fejem búbjára kötött kontyot. A hajam vízesésként omlott a mellkasomra, karomra és hátamra. A kezemmel belekaptam és átfésültem elől, aztán kiegyenesedtem és végignéztem magamon a tükörbe. De az akit láttam az egyik énemnek sem felelt meg. A lány akit láttam meg volt viselve, de felépült. Vagyis próbálkozott. Még mindig gyenge volt, és sok fájdalmat viselt el. Az, ott én voltam. És gyűlöltem azt a lányt.  Ezután megráztam a fejem. Arra gondoltam hogy haladnom kellene ahelyett hogy ilyeneken mélázok. Sosem éreztem magam azelőtt így, talán pont ezért volt ilyen furcsa.
A hajamat zavaromban a fülém mögé simítottam, majd egy lapos kis könnyed cipőbe bújtattam a lábaimat és elindultam Loki szobája felé. Azonban előtte őrök álldogáltak.
-Hali! Szólnátok Lokinak hogy talizni szeretnék vele?-Fogadok hogy a kigyúrt, páncélos csávóknak halvány lila ibolyája sem volt arról hogy mit jelent az a szó hogy talizni. Mindenesetre válasszal szolgáltak.
-Őfe...-
A másik félbeszakította.-Ne fáradj vele Anthony. Könyvtár.- A barna hajúnak leesett hogy én nem teljesen az asgardi beszédstílusban mozgok.
-Köszi!-Mosolyogtam rájuk. Útban könyvtár felé azon agyaltam hogy Loki miért ilyen megszállott a szobájával kapcsolatban. Szerintem ha hozzáértem volna az ajtóhoz, valamelyik őr simán levágta volna a kezemet. Feltrappoltam, aztán halkan kinyitottam az ajtót. Nem nyikorgott, ezért be surrantam. Odabent marha sötét volt. Alapból be volt borulva, de még a függönyök is be voltak húzva. Loki nekem háttal ült, valamit hevesen írkált, de néha megállt, gondolkodott. Kitaláltam hogy megijesztem. Lassú léptekkel, hang nélkül mentem felé. Már csak egy lépés volt, aztán rátettem volna a vállára a kezemet. Még sosem láttam Lokit megijedni, szóval alig vártam. Visszahajolt a füzete fölé, és újra elkezdett irogatni. Már nagyban készültem megtenni a kövezkező lépést amikor...
-Ne.-Hallottam a hangját. Tudta mire készülök.
Végül megtettem azt az egy lépést, de a kezeimet a szeme elé tettem.
-Ki vagyok?
-Vajon ki?-Sóhajtott miközben letette a ceruzát.
-Találd ki!-Súgtam a fülébe.
-Nem is tudom... Talán valamelyik őr?
-Nem talált!-Vigyorogtam. Azért sem engedtem el, kíváncsi voltam meddig szórakozik.
-Valamelyik konyhás néni?
-Honnan tudod te egyáltalán ezt a szót? Itt Asgardban én még sosem hallottam.
-Várj! Ne beszélj, gondolkozom!
-Kezdek egyre türelmetlenebb lenni.-Motyogtam. De, ó, minek mondtam ezt?
-Szobalány? Lovászfiú? Tudom! Hát visszajöttél bátyám? Nem tagadhatod, hogy te vagy az érzem az erős kezeidet, és a selymes hajadat!
-A hajasat bóknak veszem. A másikkal viszont melyikünket akarod piszkálni?
-Talán mindkettőtöket. De várj! Megvan!
-Na és...?
Hatásszünetet tartott.-Egy óvodás!
-Kapd be!-Próbáltam dühös lenni, de a feltörő nevetést egyszerűen nem tudtam elfojtani. Leengedtem a kezeimet, aztán szabadjára engedtem a kacajomat. Loki mosolyogva nézte ahogy leülök az íróasztal melletti székre. Megvárta amíg lecsillapodok, aztán folytattuk a ''beszélgetést''.
-Miért jöttel el hozzám?
-Csak... Unatkoztam? Gondolom.- A végét már csak motyogtam.
-Meggyőző.
-Fogd be!-Nevettem fel. Az íróasztal felé kezdtem nézelődni.-Mit ügyködsz?
-Papírmunka.-Sóhajtott.-Elszámolások leginkább.
-Igen, és miről?
-Csak asgardi dolgok.
-Miféle asgardi dolgok?-Néztem rá.
-Te sosem tudsz leállni?-Kérdezte mosollyal az arcán.
-Tudod... Kíváncsiság-rohamok.-Mosolyogtam vissza.
-Persze.-Vigyorodott el.-Ha mar ennyire érdeklődsz akkor elmondom: jelenleg a fegyverekre költött pénzzel foglalatoskodom, utána pedig a hadi ellátmánnyal kell elszámolnom. Az élelmiszerekkel, meg a gyógyítással, és még sok ehhez hasonló dologgal.
-Nincsenek erre embereid?
-Vannak, csak ellenőrzök.
-És az ellenőrzések ellenőrzésire nincsenek embereid?
Elnevette magát.-Tulajdonképpen miért is jöttel?
-Unatkoztam!-Ismételtem el, aztán tereltem a témát.- És miért csinálod ilyen nagy sötétben? Mint valami vámpír. Mi van, titokban még az is vagy?-Kérdeztem halál komoly arccal.-Biztosan ezért ellenőrzöd a hadi ellátmányt. Hogy senkinek ne tűnjön fel amikor ellopsz egy kis vért.
Felnevetett.-Te tényleg bolond vagy.
-Ez nem újdonság.-Vetettem felé egy huncut mosolyt, aztán én is elnevettem magam.
Végül válaszolt a kérdésemre.-Ha sötét van jobban tudok gondolkodni. És éjszaka nem igazán tudtam megcsinálni.
-Jól van, szállj le rólam!-Szóltam rá nagy mosollyal a számon.
Nagyjából egy percig egymást néztük. A hangulat a röpke másodpercek alatt megváltozott. Teljesen elvesztünk egymás tekintetében. Olyan furcsa érzések kavarogtak bennem. Nem értettem őket. Csak néztem a szemeit, és kizártam a külvilágot. Ő azonban félbeszakította ezt a pillanatot.
-Allysa...-Kezdte halkan.-Az éjszakával kapcsolatban, meg azzal hogy látomásaid vannak beszélned kellene. Nem kell velem, de jó lenne bárki mással.
Megráztam a fejem. -Nem akarok.
Előrehajolt.-Pedig meg kell tenned. Mármint amikor készen állsz. De addig kísérteni fog, ezt te is tudod. Nem tudom hogy hogy érzed magad most. De attól tartok hogy vissza fogsz esni arra a szintre amikor újra látomásaid lesznek.-Némán hallgattam mit mond. Igen, tudtam hogy beszélnem kell róla, de nem tudtam kinek. De inkább rátereltem arra ami miatt igazából jöttem.
-Hamarosan lesz szülinapja.-Loki arckifejezése mindent elárult.Érezte ezt a gyors váltást, és láthatóan nem tetszett neki. A témaváltás, és az hogy sehogy sem kapcsolódott oda amit kezdtem meglepettséget is varázsolt az arcára. Ami enyhült amikor folyattam.-Mármint Jane-nek. Gondoltam szervezek neki egy bulit. Ezért rohangáltam a könyvtárba. Arra gondoltam hogy lehetne a bál teremben. De sajnos az engedélyedet kell kérnem.
Egy kis gondolkodás után mondta a választ:-Nem. Egyáltalán miért?
-Miért ne?
-Badarság.
-Szerintem nem. Jót tenne neki. Egyedül van. Én is cserbenhagytam... Az utóbbi időben. Pedig tudtam hogy szüksége volt rám.
Loki tiltakozó arckifejezése enyhült. Elgondolkozott valamin, és közben végig engem nézett.
-Legyen!-Adta be a derekát.
Felálltam és hátulról átöleltem.
-Köszi, köszi, köszi, köszi!-Nyújtottam el az utolsó i betűt. Ezután elengedtem és elindultam kifelé. Vissza se fordultam, úgy mondtam neki a következő mondatot:
-Mosd meg a hajad! Elég zsíros.-Mondtam, aztán kimentem, becsuktam magam mögött az ajtót és nagy vigyorral visszaindultam a kis füzetemhez.
Idő közben végig közel mentem az ablakokhoz, így nem vettem észre hogy Jane szembe jött velem az én emeletemen. Ő végig lenézett, babrált valamit a kezében, ezért Ő sem vett észre engem. Majd egy óvatlan pillanatban frontálisan ütköztünk.
Én hátra is estem, Ő csak billegett. Nagyobb indulattal jött mint én, azt éreztem a fejemen is. Amikor lekerültem a padlóra rögtön a fejemhez kaptam.
-Aú!
Jane is észbe kapott.- Ally? Sajnálom!-Felém nyújtotta a kezét.-Vissza kellene váltanom a magassarkúra.-Megfogtam, és felsegített.-Csak olyan csend van... És zavart a hangja.
-Nem, semmi baj. Mit csinálsz itt?
-Téged kerestelek.
-Öhm... Miért?
-Csak... Beszélgetni támadt kedvem.-Mondta egy barátságos mosoly kíséretében.-Nagyon megütöttelek?
-Kicsit.-Viszonoztam.
-Biztos a Mjö...-Ijedten körülnézett.-Hol van a Mjölnir?-Ijedten elkezdte kutatni a fényes parkettát. Én csak lenéztem. A kis pöröly a lábam mellett hevert.
Letérdeltem hozzá és két kézzel megfogtam, erőlködést tettetem.
-Csak...nem...tudom...felemelni!-Szórakoztam. Jane visszafordult és nevetéssel jutalmazta a kis produkciómat. Ekkor felkaptam a kalapácsot és a plafon felé emeltem.
-*Diadalmas zene*.-Még a csillagokat is kimondtam, amelyek a mondat elejére, és végére vannak írva.. Ezután nevetést hallottam a lépcső felől.-Te követsz?
Loki elindult lefelé.-Dolgom van a lovardában.
-Tetszett a műsor?-Kérdeztem miközben lóbáltam a pörölyt.
-Mintha csak a bátyámat látnám. Az erős kezekkel, meg a selymes szőke hajával.-Jane arcáról lehervadt a mosoly.
Elmélyítettem a hangomat.-Menj utadra öcsém!
-Pont mint Ő!-Vigyorgott. Már csak egy lépés sem választott el minket. Ezúttal nem a szemeire fókuszáltam, hanem egy másik arcán található testrészre. Az ajkaira. Majd arra gondoltam hogy szeretném megízlelni őket.
-Befejeznétek?-Akadt ki Jane.
Jesszus!
Ekkor kaptam észbe. A fantáziám teljesen elszabadult. ,,Nem, nem gondolhatok ilyenekre! Ez nem normális!" Amekkora káosz volt a fejemben, annyira nem látszódott meg az arcomon.
Először azt hittem, hogy Jane más miatt akadt ki.
-Szálljatok le a férjemről!-Kiáltotta, aztán elvette tőlem a kis kalapácsot, elviharzott Loki mellett.
Ránéztem.-Igaza van. Inkább... Többet ne említsük Thort előtte, jó?-Loki megforgatta a szemét.-Jó?-Ismételtem meg erőszakosabban.
-Jó.
-Köszönöm.-Elmentem mellette, fel a negyedikre. Jane kiakadása eszembe juttatta azt, amikor a bázison mindenféle dolgot mondtak Lokiról. Rossz volt hallgatni. Nagyon rossz. Bekopogtam a barátnőmhöz.
-Jane! Nagyon sajnálom! Eltúloztam az előadást. Meg amikor utánoztam őt. Nem kellett volna.
Kinyitotta az ajtót. Nem sírt, "szerencsére" csak dühös lett.
-Az előadás tetszett.-Mondta, aztán félreállt jelezve, hogy menjek be. Így is tettem, majd elhelyezkedtünk az ágyon.
A pörölyt nézegette.-Hiányzik.-Suttogta. Amikor felnézett rám, már könnyek csillogtak a szemében.
-Jane!-Megfogtam a kezét.-Ne erre koncentrálj! Gondolj másra. Ha pedig csak rá tudsz gondolni, gondolj a jó emlékekre.
Elnevette magát.-Egyszer, arra ébredtem fel hogy amikor hozzábújtam, nem Őt, hanem a pörölyt öleltem át. Jót nevettem rajta, amire Thor is felkelt, de csak félig és a pöröllyel együtt engem is magához ölelt.
Jót kacagtam ezen a kis sztorin.-Mint egy kis család!
-És képzeld, nászajándéknak kaptunk egy gyönyörűen kifaragott baba ágyat. Thor sokáig abba tartotta a Mjölnirt. És egyszer be is takarta. Végig elbújva néztem mit művel, és amikor befejezte annyira hangosan nevettem, hogy az ajtó előtt tartózkodó szobalányok is hallották!
Órákon keresztül sztorizgattunk. Ő is mesélt a gyerekkoráról, én csak arról beszéltem neki. A jelen szóba se került, csak a régmúlttal foglalkoztunk hatalmas megkönnyebbülésemre.