Far From Home

77.

A helyzet pontosan olyan volt, mint amikor éjszaka hallod, hogy dörög az ég és egyre hangosabb lesz, de félálomban azt hiszed, hogy csak az álmodban hallottad és csak ébredezel, ezért már nem fogod hallani. Azonban amikor kinyitod a szemed meglátod a villanást és a szíved a hirtelen ijedségtől elkezd gyorsabban verni. A különbség csupán az volt, hogy kopogás húzott ki lassan az édes álomból. Először azt hittem, hogy még az álmomban hallom, és ha felébredek eltűnik, de amikor kinyitottam a szememet csak azt érzékeltem hogy sokkal hangosabbá változott. A hasamon feküdtem és az arcom Loki felé volt, aki szintén nem értette mi történt. Újra be kellett csuknom a szememet, mert a szobában túl világos volt ,ugyanis a felkelő nap narancsos fénye mindent beborított.
-Felség! - hallottunk kintről. Az asgardi katonának a hangja rémült volt, kénytelen voltam újra kinyitni a szememet. Loki felkönyökölt, és megtörölte a szemét. - Felség, ha nem válaszol kénytelenek leszünk betörni az ajtót.
-Minden rendben! - kiáltotta Loki, majd felém fordult. Látta, hogy aggódom. - Csak azért akarta betörni az ajtót, mert nem szóltam és biztos már azt hitték, hogy halott vagyok.
-Csodálatos - morogtam és a fejemet a párnába nyomtam.
-Bebocsátást kérek, Felség.
Én is felültem, így a mellkasomról leesett a takaró. - Mi?- Lenéztem magamra és ügyesen megállapítottam valamit. - Teljesen meztelen vagyok!
-Valóban az vagy - mondta vigyorogva.- Egy pillanat!- kiáltotta ki. - Ha nagyon zavar, vedd fel a pulcsim. 
-Hol van?
-A fürdőszobában, összehajtva.
Már kitakaróztam, amikor megszólaltak odakint újra.
-Elnézést, de ez nem tűr halasztást.
Lokira néztem, aztán visszabújtam az ágyba. A takarót az államig húztam, hogy semmi se látszódjon, Loki pedig kinevetett.
-Gyere be! - szólt, miután eleget nevetett. Az őr belépett halál komoly fejjel. Felmérte a helyzetet, de nem foglalkozott vele.
-Egy fontos levele érkezett Asgardból - mondta, majd közelebb sétált és egy meghajlás kíséretében átnyújtotta a levelet Lokinak. Miközben Loki átfutotta egy fintor terült el az arcán. Dühösnek tűnt.
-Vissza kell térnünk minél hamarabb - mondta félig az őrnek, félig nekem. - Készítse elő a hintónkat, két óra múlva indulunk! Hívjon öltöztető lányokat Alyssának, aztán üzentessen vissza Asgardba, hogy hívják össze a tanácsot és szedjék össze a legjobb embereinket. - Vissza adta a levelet. - Most elmehet.
-Elnézést Felség, de mit tervez tenni Asgardban a hadsereggel?
-Háborúba megyünk.
Leblokkoltam. Ezek hatalmas szavak voltak és biztos voltam abban, hogy komolyan mondta. Az őr fejet hajtott előttünk, majd távozott. Amint a katona kiment Loki kipattant az ágyból és elkezdett öltözködni.
-Sajnálom, Kedvesem, de a városnézést el kell napolni.
-Mi történt?- kérdeztem. Úgy féltem, hogy az otthonomban történt valami. Talán most azért siet ennyire, hogy megölhesse őket.
- Éjszaka százak haltak meg. Az egyik birodalom így üzent hadat egy másiknak.
-De nem nekünk, ugye?
-Nem - felrángatta a fekete felsőjét. Megnyugodtam, mivel biztos voltam abban, hogy Midgard nem kezdene el egy egy ennyi veszteséggel járó harcot. De ellene még indíthatnak. Akkor Loki idegességének az oka is meglenne, hiszen a Földet már lefoglalta, akárcsak egy kisfiú a kedvenc sárga kocsiját az oviban. Senki sem nyúlhat hozzá, vagy kicsapja a hisztit. Na, Loki hisztije azért kicsit véresebbre sikerülne.
-És Midgard?
-Nincs hozzá köze - mondta.
-Akkor miért vagy ilyen ideges?
Felém fordult. - Azért, mert ez az én hibám! Nem figyeltem eléggé. Ahelyett, hogy a világok közötti békét vigyáztam volna csakis Asgarddal, Midgarddal, veled és magammal foglalkoztam. Hetek, talán napok és elpusztítják egymást. Nem hagyhatom, hogy ez megtörténjen, ezért be kell avatkoznom. Már eldöntöttem, hogy be fogok mielőtt ide érkeztünk és már nagyon is itt az ideje, hogy meg is tegyem! Talán már késő is...
Felcsillant a szemem. - Mi történt veled?- kérdeztem mosolyogva. Hol van az a gonosz, öldöklő Loki akit még megismertem? Azóta folyamatosan változott, de sosem gondoltam volna, hogy idáig valaha is eljut.
Neki is leesett, hogy az utóbbi időben ő sem így viselkedett. Ledermedt és egy ideig csak nézett maga elé, majd elhaló hangon megszólalt. - Igazából... nem tudom. - Valamin nagyon törte a fejét, ezért csendben figyeltem. Másodpercek teltek csak el, mire nagyon meglepett. - Ó, hogy égnének el a pokolban! - kiáltott fel, mire  én összerezzentem. - Egy újabb átok! Egy újabb idióta átok! El sem hiszem, hogy nem vettem észre! Hogy lehettem ennyire vak?!
-Milyen átok?- kérdeztem ledöbbenve.
Leült mellém. - Emlékszel arra, hogy amikor elhoztalak körülötted is százak, ezerek haltak meg?
-Igen...
-És hogy nem állt szándékomban ezt a számot megtartani, hanem csak növeltem folyamatosan? Nem érdekelt mennyi ember hal meg, a hatalomvágy elvakított.
-Ja, meg arra is amikor Jane szobájából kirángattál és egy nagy folt maradt a kezemen úgy megszorítottad, valamint amikor meg akartál erőszakolni - tettem hozzá, ha már a gonosz dolgairól van szó.
-Tényleg az a dolog!- szörnyedt el. - Megvan rá a magyarázat.
-Már egyszer elmondtad, hogy az őrületbe kergettelek és az érzéseid túlságosan idegesítettek és befolyásoltak, ezért el akartad nyomni azzal hogy ilyet teszel, hogy ne legyek veled kedves, ne szeresselek és fájdalmat okozz.
-Miért emlékszel rá ennyire?- kérdezte kissé elkeseredetten.
Elnéztem. -Sosem féltem tőled annyira, mint akkor. Aztán napokkal később pedig úgy éreztem, hogy sosem vágytam rád annyira mint azon az éjszakán. Ja, szóval elég nagy változás napok alatt. - Újra rá tekintettem. - Megmaradt. Már egyáltalán nem érzek ezzel kapcsolatban semmilyen dühöt vagy ilyesmi, ne aggódj. De mire is akartál kilyukadni?
-Arra, hogy csak egy érzéketlen bolond lenne képes ilyen lépésre vetemedni, azért mert befolyásolják élete igaz szerelme ellen. És talán az átok engem azzá tett!- Végigsimított az arcomon miközben folytatta.- Az átok azt akarta, hogy továbbra is legyek érzéketlen, de szerencsére nagyon is sok és erős érzelmem lett miattad!- Elmosolyodtam. - Te törted meg, Kedvesem. Ha nem lennél, rengeteg ártatlan ember halt volna és halna meg ezekben a pillanatokban is. Miattad vissza kaptam a régi önmagamat! A nagyon régi önmagamat, akiben még szeretet is volt. Persze, hogy könnyű volt az átoknak irányítania, hiszen annyi gyűlölet volt bennem a világ felé. Még mindig van, de te vagy az, aki megmutatta nekem a fényt, a boldogságot, a jó dolgokat benne. Úgy szeretlek! - mondta majd megcsókolt. Átöleltem a csók közben és elmosolyodtam. Rettentően boldog voltam, hogy nekem sikerült vissza változtatnom a régi önmagává. De én mindig is éreztem, hogy valami nem stimmel vele, amióta a cellájában találkoztunk. Az ölébe ültem és erősebben öleltem amikor egyszerűen csak nevetni támadt kedvem. Miközben a plafon felé fordított arccal kacagtam, elkezdte csókolgatni a mellkasomat. Ez is egy lett a kedvenc pillanataim közül. Tudtuk, hogy komoly harc vár most Lokira és én szerettem volna neki segíteni is, mégis nagyon boldogok voltunk és nem tudtuk abba hagyni a mosolygást. Felemeltem a fejét, megcsókoltam aztán elhajoltam, csak hogy lássam a mosolyát. Imádtam, minden alkalommal melegség töltött el, ha láttam.
-De el ne hidd, hogy annyira megváltoztam. Továbbra is a hazugság és a bűnözés istene vagyok, csak nem a boldogság gyűlölő, pszichopata fajta. Még mindig én, én vagyok.
-Csalódnék ha nem így lenne!- adtam egy puszit a homlokára aztán leszálltam a lábáról.- Vissza kell térnünk. Rengeteg dolgunk van!
-Csak nekem - állt fel, majd folytatta az öltözködést.
-Én még nem tudok harcolni, szóval igaz neked tényleg sok dolgod lesz. Hacsak nem akarsz valakit mellém fogadni, hogy kiképezzen.
Megállt.-Tessék?
-Igen, ne hidd azt, hogy ezek után nem megyek veled és állok az oldaladon.
Elmosolyodott és tovább vette a ruhaszerű páncélját. - A nők nem harcolnak.
Keresztbe fontam a karom.
-Hm, tényleg? Akkor ki az a Sif? Esetleg nem pont édesanyád volt híres arról, amilyen elegánsan forgatta a kardot? Ja, igen és kik azok a Valkűrök? - Igen, ezt mind abból a könyvből tudtam meg, amit még Loki adott nekem nem sokkal az érkezésem után. Abból, amiből a 9 Birodalomról is hallottam.
-Akkor egy bizonyos nő nem harcol. Te.
-Nem mondhatod meg mit tegyek.
-De, ebben az esetben nagyon is megmondhatom.
-Ha harcolni akarok fogok is, ebben ne kételkedj.
-Ó, te csakis velem fogsz harcolni, nem egy csapat gyilkológéppel!- mondta idegesen. Ekkor bekopogtak. -  Nem fogsz és kész. Nem akarok többet róla hallani. - mondta, miközben még egyszer megigazította a kabátját. -Igen? - kiáltott ki kicsit erőszakosabban, mint kellett volna.
-A hölgynek jöttek segíteni, Felség - szólalt meg egy őr.
-Bejöhetnek - az ajtó kinyílt, Loki pedig rám se nézett csak elindult és miközben gyorsan lépkedett a hűlt helyét néztem. - Amúgy sem volt már több amit hozzáfűztem volna - mondta. Bejöttek a lányok és halkan becsukódott az ajtó.
Ez most hogy a francba vett ilyen irányt? Az előbb az ölében csókolóztunk és elmerültünk a boldogságban, akár egy kád meleg vízben egy hideg téli napon most meg csúnyán visszautasított. Biztosan csak védeni akar, de azt meg lehetne oldani egy kissé szeretetteljesebb formában is. Nagyon dühös lettem rá és legszívesebben egy takaróba csavarva utána futottam volna, hogy kioktassam. Hát igaza volt... Ő továbbra is ő maradt. 
Ekkor vettem csak észre, hogy a 3 idegen lány arra vár, hogy megmozduljak.
-Jó reggelt - hajoltak meg.
-Nektek is - megköszörültem a torkom.
-Asgardból ma reggel érkezett meg a ruhája - mondta az egyik. Könnyű volt megkülönböztetni őket a nem hétköznapi hajszínük miatt. Annak, aki az előbb szólt hozzám rózsaszínű haja volt, az egyik hátsónak zöld és a mellette lévőnek piros. Persze, továbbra is olyan halványan mint az itteni összes szín. Ezért voltunk annyira feltűnőek Lokival. Én egy arany ruhában masíroztam tegnap, Lokinak pedig mindig fekete- zöld ruhája van, és ha nem is az lenne, ha haja is sötét.
-Jól érzi magát?- kérdezte Zöldi, mivel mozdulatlanul ültem.
-Tudják, nekem egyetlen szoba lányom van, aki segít és idegenek előtt... hát, nem szoktam meztelenkedni.
-Sajnos elkerülhetetlen, hogy segítsünk, Hölgyem - mondta Rózsi szomorkásan, mintha tényleg sajnálná.
- Akkor legalább felvehetem az alsóneműmet? - kérdeztem.
-Persze - válaszolta mosolyogva, majd átadta a külön kendőbe csomagolt bugyimat. Amikor kinyitottam elmosolyodtam, hiszen láttam, hogy van egy ilyen melltartóféleség is. Biztos voltam abban, hogy Lucy csomagolt be, mivel neki mindig mondtam, hogy nem tudnék felvenni semmit sem nélküle. Persze, volt már olyan, hogy nem volt, mint például a páncélos szettem, ahol a ruha úgy volt kialakítva.
Ennek a ruhának is volt páncél szerű része. A mellkasomat, a hátam felső részét védte. Ez ezüst színű volt, pont mint az alkarvédőm. A ruhám is különleges volt, mivel a normális anyag alá vennem kellett egy spagetti pántos világossárga szatén ruhát is, amin semmilyen minta nem volt. Felül teljesen rám simult, azonban a derekamtól egyre terebélyesebb lett. Felé vettem a sötétzöld ruhát, amin mindenhol apró arany virágminták voltak, viszont rövidebb volt, mint a többi, csak a bokámig ért. Az ujja, harang ujjú volt: csupán a könyökömig ért, ahol egy puha, zöld, azonban áttetsző könnyű anyag futott lefelé 20 centiméter hosszúságban. Azért kellett alávennem a sárga ruhát, mivel a derekamtól a zöld ruha úgy volt szabva, hogy a bal oldalán hiányzott az anyag, nem volt összevarrva a ruha. A ruhán lefelé haladva a hiányzó rész egyre nagyobb lett, egyre több látszódott ki a sárga szatén anyagból, egészen a ruha aljáig, ahol kilátszódott ez a sárga rész. Viszont annál nagyobb rész látszódott, minél közelebb volt a talajhoz. A combomtól már elölről is észre lehetett venni, a ruha aljánál pedig teljesen látszódott, mivel hosszabb volt, mint a zöld.
A hajamat a lányok varázslattal oldották meg. Olyan göndörré változott, mintha egész éjjel apró fonásokba lett volna. Elől azonban két nagyobb tincset a fejbőrömhöz fontak hátrafelé a fülemig, hogy ne nagyon lógjon a szemembe, azonban pár nagyon göndör tincs ott maradt direkt. Amikor megláttam, hogy pár másodperc alatt egyenként az összes tincsem be göndörödik, aztán maguktól befonódnak egy pillanatra a torkomon akadt a szó. Majd végül pár másodperc múlva ki nyögtem azt, amit gondoltam.
-Magasságos ég! Mi...? Mi? Ezt hogyan?
-Egyszerű varázslat - mosolyodott el Rózsi.
-Meg tudjátok tanítani?
-Elég bonyolult és évekig is tarthat.
-Van saját mágiám!- kinyújtottam a kezem a párna felé, ami körül halványan megjelent a kék fény akárcsak a kezem körül és magamhoz húztam. Amint a kezembe kaptam átöleltem.
-Azta! Erről nem is tudtunk. - A lányok össze néztek.- Ebben az esetben sokkal, de sokkal könnyebb lesz! Elmondom mit kell tennie: pontosan, részletről részletre el kell képzelnie, hogy mit szeretne csinálni a hajával, és amint ki gondolta minden erejével erre kell koncentrálnia. Könnyűnek hangzik, de nem az. Majd meglátja.
Felálltam.- Köszönöm lányok. Tudjátok hogy most hova kell mennem?- Megrázták a fejüket. - Akkor kiderítem!- mondtam, aztán kimentem a szobából. A szemem sarkából láttam, hogy a lányok meghajolnak. Odakint az egyik őr rögtön hozzám szólt, miután végigmért és leesett az álla. Nem egészen értettem mi történt, hiszen ő volt az, aki reggel bejött hozzánk amikor egyértelműen levágta hogy full meztelen vagyok, azonban csak elnézett. Mi történt most, hogy már fel vagyok öltözve? Végül azt mondta, hogy a trónterembe kísér, ahol Loki már a Királynővel beszél.
Basszus.
A királynőről teljesen elfeledkeztem. Idegesen sétáltam a katonával a nyomomban és azon gondolkodtam, hogy amikor bemegyek vajon éppen hol tart majd a hölgy a sztoriban. Lehet már végzett és Loki... azt sem tudom hogy reagálna. Talán már szétvert mindent, vagy kirontott a teremből és Asgardba tart. Még sosem láttam igazán sírni, most is biztos voltam, abban hogy ez nem fog megtörténni. És ha a királynő rám vár? Ez egy hatalmas dolog, talán azt akarja, hogy én is ott legyek azért, mert Loki hajlamos arra, hogy elveszítse a fejét. Vagy talán pont hogy nem. Lehet, hogy csak négyszemközt akar vele beszélni. A szívem egyre gyorsabban vert ahogy haladtam le a lépcsőn.
Lent megláttam Lokit, aki messzebb volt a trónterem ajtajától és nekem háttal állt a kezét csípőre tette és lefelé nézett.
Elmondta. A királynő elmondta neki és most teljesen kész van. Szüksége van valakire, nem akartam hogy ezt egyedül kelljen feldolgoznia. Elkezdtem felé futni, ekkor megfordult, viszont mielőtt bármit reagálr volna én szinte azonnal a karjaiba vettettem magam.