Far From Home

21.

-Ez csak egy kis szünetet adna. Te is örülnél neki, nem igaz?-Tettem fel a kérdést a mondandóm végén. Elmeséltem a barátnőmnek hogy mi a terv, amihez a kamera már Loki tulajdonába volt. 
-Rendben.-Válaszolta.
Meglepődtem.-Semmi ,,találkozni akarok a férjemmel" dolog?
-Semmi.-Hajtotta le a fejét.-Én még sosem hazudtam neki, és mindig mindenről tudott. De bűntudatom van amiatt hogy mit akartam a babával. Az ő gyereke is volt. Nem tudok a szemébe nézni így...-Suttogta a könnyeivel küszködve.
A vállára tettem a kezem.-Emiatt ne legyen bűntudatod, oké? Nekem nagyon nehéz volt kimásznom ebből a bűntudattal átitatott depresszióból. Talán még kint sem vagyok teljesen. Neked viszont nem szabad belecsúsznod. Nem te ölted meg a kisbabád, hanem egy támadó. Te pedig csak meg akartad védeni a gyereket, ezért nem akartad őt. Semmi bűnt nem követtél el.-Mondtam.
Bólintott.
-Most pedig menjünk a trónterembe.-Mondtam majd kézen ragadtam, és elkezdtem húzni lefelé. Berontottam a terembe, ahol a kamera már fel volt állítva. Rajtam egy egyszerű szürke ruha volt, így igazából semmit sem tudtak leszűrni rólam a szüleim. A háttér az üres trón volt. Loki a kamera mögött állt, egy páncélos kíséretében.
Beálltam a kamera elé.
-Kezdhetjük.
Loki ölbe tett kézzel álldogálva megkérdezte.-Mit fogsz mondani?
-Hogy jól vagyok, és elmondom a dátumot. Vagy valami ilyesmi... Nem igazán találtam még ki.
-Csak hogy tudd: élőben mész majd. Így gondold át. Nem tudom mit akarsz pontosan csinálni, vagy mit akarsz elhitetni a szüleiddel, de nem veheted le az "álcád".-Mondta halál komoly arccal. 
-Csak a valóságot hitetem el.-Mosolyogtam rá, amire ő is vissza mosolygott.-Mehet.-Vettem egy mély levegőt, aztán megvártam amíg megnyomta a páncélos a gombot.
Egy pillanatra leblokkoltam: most akkor hogy is kezdjek hozzá? Ott áll a kamera mögött a csapat összes tagja, a szüleim. És amilyen bátran nekiindultam, olyan visszahúzódó lettem. 
-Sziasztok.-Mondtam kissé halkan.-Tudom hogy élőben megy, így nem tudom kell e bizonyíték hogy ma ma van... De ma ma van és...-Motyogtam, de szerencsére kicsit összeszedtem magam. -Jól vagyok. Semmi bajom nincs, a szobámban lakom, normális körülmények közt. Csupán néha úgy érzem egyedül vagyok...-Majd elmosolyodtam.-De amikor vele vagyok mindig jobb kedvre derülök, és úgy érzem mintha szabad lennék, és én végre igazán boldog vagyok...-Mondtam elmerengve. Ezt mindet Lokira értettem, de amikor leesett hogy ki is mondtam, amit gondolok felpillantottam rá, aztán zavarba jöttem, egyből visszanéztem, és folytattam a dumát.-Mármint Jane-el. -Zavaromban fel is pörögtem.- Ugyanis ő is jól van, és itt van velem. Nagyon jól összebarátkoztam vele... És a végre szót úgy értettem hogy amióta itt vagyok nem voltam boldog... De Jane feldobott.-Motyogtam tovább, de végül behúztam a képernyő elé, én pedig kiálltam, aztán felnéztem, és láttam hogy Loki engem néz elmerengve, és a szája kissé nyitva volt. Zavaromban egy tincset a fülem mögé tettem, és vigyorogtam. Úgy éreztem magamat mint egy kislány aki éppen akkor vallotta be valakinek hogy szereti, pedig itt szó sem volt ilyenről. Mégsem értettem miért éreztem magam olyan furán. Csupán azt mondtam neki hogy boldog vagyok. 
Hogy Ő boldoggá tesz.
Amikor legközelebb felnéztem már Ő is vigyorgott, nevetett azon mit bénázok. Legszívesebben odamentem volna és karon ütöttem volna. De akkor oldalra néztem, és láttam hogy Jane csak néz a kamerába, és olyan mint aki szellemet látna. Végül lepillantott, és amikor újra felnézett már könnyek csillogtak a szemébe.
-Még élek.
Ezután kikapcsolt a kamera, és megszűnt a kapcsolat. 
-Nem volt valami biztató.-Jellemezte Jane mondatát Loki. Én csupán dühös pillantást vetettem Lokira, viszont Jane vissza is szólt. 
-Nem mindegy neked mit mondok?!-Akadt ki, majd kiviharzott a teremből. 
Továbbra is megvetően néztem Lokira.
-Ezek a hangulatingadozások...-Forgatta a szemét.
Elmosolyodtam, majd az ajtó felé menet meg álltam mellette.-Jane nehéz időszakon van túl. Nem tudjuk pontosan mit érez, de akarta a babát, vagy nem, ígyis-úgyis nehéz lehet.-Megpaskoltam a vállát, aztán tovább mentem, felkészülve arra hogy valahogyan felvidítsam a barátnőmet, de csupán pár lépést tettem, mert akkor Loki megszólított.
Megfordult, és a hátamat nézte.-És veled mi van? Soha nem beszélsz arról mi történt ami miatt neked is volt egy nehéz időszakod. Vagy arról mi történik minden egyes alkalommal amikor elmész Jane-el. Minden nap amikor visszatérsz egyre szomorúbbnak látlak, de nem tudom miért.
Megfordultam én is.-Te mióta leskelődsz utánam? Tudsz róla hogy ijesztő egy alak vagy?-Vicceltem el, szokásomhoz híven.
Loki elmosolyodott, ezúttal nem kapta fel a dolgot.-Mondták már.-Vonta meg a vállát. Hiába nem bántódott meg, láttam a szemében hogy tudni akarja. 
-Legyen elég annyi hogy... Vannak dolgok amikről egyikünk se beszél. Például te meg az valaki akit régen szerettél, én pedig erről.-Mondtam aztán folytattam az utamat. 
Jane-t végül sikerült lenyugtatnom, sőt igazából magától nyugodott le, és még szabadkozott hogy túl reagálta, pedig én megmondtam neki hogy nincs semmi baj, meg tudom érteni. De szerintem Jane nem is gondolta komolyan. Szerintem nem reagálta túl. Igaza volt akkor, amikor beszólt Lokinak és a mondatával is igaza volt. Épphogy' nem halt bele abba a szúrásba. Meg ha ő ez nem teljesen értette így. Ezután vissza mentem a terembe, ahol Loki éppen nagyban szervezkedett valamit. Egy kisebb asztalt álltak körbe, ami addig nem volt ott, azokban a pillanatokban vitték oda. 
-... és beépített emberek is kellenek. Tudni akarom mi folyik odalent!-Mondta.-Abból is két csoport kell. Egy akik szemmel tartják a Bosszúállókat, a magánéletükben, és egy csoport akik az életkörülményeket, és a halandókat figyelik. 
-Igenis.-Válaszolták.
-És kell egy asztalt csinálni.-Tette hozzá.- Majd. Most nem az az elsődleges feladat. Menjetek, és keressetek megfelelő embereket! - Az emberek fejet hajtottak, majd valaki megfogta a terveket, a másik pedig csak felkapta a faasztalt, és szépen elmentek. 
Loki szépen felsétált, leült a helyére. 
Hátul összekulcsoltam a kezeimet, és úgy mentem előre.
-És mi lenne ha mi is lemennénk?-Kérdeztem.
-Mármint Midgárdra?
-Aham.
-Miért akarsz te Midgárdra menni?
-Hát... tudod... le kéne töltenem egy-két zenét... és úgy innék egy shaket.
-Mi az a ,,shake''?
-Na látod! Nagyon fincsi, meg kell kóstolnod! Neked is jól jönne, nem? 
-Mégis mihez?
-Az nem tudom... De valamihez biztosan!-Erre egy pillanatra lenézett, majd amikor újra fel, már vigyorgott. Teljesen kikészítettem. 
-Tetszenek az érveid... Így hát belemegyek. De nekem itt kellene lennem, ezért nem tudom meddig akarsz maradni, de nem fogjuk olyan hosszúra ezt az utazást. 
-Mondjuk egy nap?-Bólintott.-Szuper! Most megölelnélek... De nem igazán akarlak, még a végén felszúrsz azzal a cuccal a fejeden.
-Még van egy pár elintézni valóm, 4 óra múlva találkozunk. 
-Oké.-Mosolyogtam, majd szépen felmentem a szobámba. Végre feltettem a kérdést ami foglalkoztatott, anélkül hogy bármi bajt okoznék. Vagyis reméltem hogy nem okozok semmi nagyobb gondot.
Ezután elmentem Jane-hez, beszélgettünk egy kicsit és elmondtam neki hogy elmegyek Lokival a Földre.
-Mi? És ezt mikor találtad ki?-Jött a válasz.
-Hmm.. Nagyjából 2 órája...
-Miért?
-Őszintén? Már hiányzik.
-Allysa! Jegyezz meg valamit: nagyon vigyázz vele. Ne bízz benne, oké? El akarja majd biztos csavarni a fejed. Eddig is ezt csinálta szerintem, és lehet most fog rád lecsapni. Nem tudhatod mit tervez!-Be kell vallanom nem vettem komolyan Jane-t, mert bármilyen hülyeség is én bíztam Lokiban.

Ezalatt a Földön:

A csapat tagjai a képernyő előtt álltak, legelöl a két szülő, és egy aggódó férj. A többiek inkább a háttérben húzódtak meg, de mégis nagyon figyeltek az apróbb részletekre is. Lyra hozzá bújt Steve-hez, és már alig bírta kivárni hogy végre megláthassa szeretett kislányát. Steve is hasonló képpen érzett, viszont emellett még abban is biztos volt hogyha bármi baja lesz a lányának a saját kezével fogja megfojtani Lokit.
Egyszer csak beszürkült a képernyő, elkezdett zúgni, majd megjelent az áhíttatott személy. Ally egy pillanatig meredten állt, meg sem szólalt, de végre elkezdett beszélni.
Először halkan szólalt meg.-Sziasztok.-A szülők, családtagok megkönnyebbültem sóhajtottak. -Tudom hogy élőben megy, így nem tudom kell e bizonyíték hogy ma ma van... De ma ma van és...-Látszott rajta hogy zavarban van,és nem tudja mit is mondjon pontosan.-Jól vagyok. Semmi bajom nincs, a szobámban lakom, normális körülmények közt. Csupán néha úgy érzem egyedül vagyok...-Elmosolyodott, aminek hatására az anyukájának könnyek szöktek a szemébe, az apukája is mosolygott, mivel örült annak hogy minden rendben van, hogy újra láthatja a kislányát mosolyogni..-De amikor vele vagyok mindig jobb kedvre derülök, és úgy érzem mintha szabad lennék, és én végre igazán boldog vagyok...-Egy pillanatra megállt, felnézett majd újra vissza. Valami megint nem volt oké.-Mármint Jane-el. Ugyanis ő is jól van, és itt van velem. Nagyon jól összebarátkoztam vele... És a végre szót úgy értettem hogy amióta itt vagyok nem voltam boldog... De Jane feldobott.-Motyogta, majd behúzta az említett személyt képernyő elé, ő pedig eltűnt.
Jane csak nézett a kamerába, és olyan arcot vágott mint aki szellemet lát. Végül lepillantott, és amikor újra felnézett már könnyek csillogtak a szemébe.
-Még élek.-Hangos zúgással, és a szürke képpel kikapcsolt a kamera. Thor a földre nézett, tudta hogy a feleségével valami nincs rendben. Persze hogy tudta, talán ő ismerte a legjobban. Viszont Steve szorosan magához ölelte Lyra-t, majd amikor az anyuka felnézett, letörölte az örömkönnyeket a szeméből.
-Minden rendben.-Mondta mosolyogva.
Lyra elhúzódott, megtörölte a szemét. -Legalább nem kell megölnöd.
-Ó, ne aggódj attól még meg fogom.
-És én biztosan segítek benne.-Csatlakozott Buck.
-Senki nem öl meg senkit! Loki a fivérem, nem bánthatjátok. Majd én fogom!-Tette hozzá indulatosan.
-Miért? Semmi bajuk nincs. Olyan jól vannak hogy mindjárt felugranak egy szivárványpónira és ellovagolnak a naplementében.-Mondta Tony.
-Ugyan már, tudjuk hogy te nem értesz a nők érzéseihez, kivéve ha a szexről van szó, de elég látványos volt hogy valami baj van!-Akadt ki Thor. - Mindkettőjükkel.
-Most mit pattogsz Tarzan?
-Fejezzétek be! -Szólt oda Steve.-Joga van ahhoz hogy dühös legyen, de attól még nem kell a másiknak ugrani. Igaza van, valami tényleg nem stimmelt Jane-el.- Ally olyan volt mint mindig, ezért nem érezte Steve azt, hogy baj lenne. 
-Csupán le van törve. Megesik.-Mondta Tony.-A naivabb lányokkal főleg. Mint Lyra, vagy Ally. Már ne vedd magadra. Se a lányotokra.
-Tévedsz. Ez nem csak szimpla letörtség volt.-Mondta Pepper.
-Neked nem az én oldalamon kellene állnod?
-Ezúttal átpártolok, bocsi.-Csapkodta meg a vállát.
-Valahogy ki kell derítenünk mi történik odaát.