Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

🏹Clint #10🏹

Az ötlet fanni_29 - et illeti 🥰🥰❤️❤️❤️

T/N = te neved
V/N = vezetékneved

~E/3

– Srácok, most mihez kezdjünk? – kérdezte Steve, mikor a Bosszúállókkal visszatért a toronyba. – Clintet elkapták. Hogy hozzuk ki onnan?

– Nem tudom. Az biztos, hogy kelleni fog egy kis segítség – mondta Natasha.

– Tudsz is valakit? – kapta a vörös hajú felé a fejéz bizakodóan Tony.

– Nem. De minél hamarabb keresnünk kell egy profit.

Time skip, mert senki nem akar a Clint melletti szobában lakni, mert nyilakkal lyukakat lő a falba...

Natasha csupán néhány nap alatt talált megfelelő embert, és a profi technológiának köszönhetően azt is megtudta, hol tartózkodik az illető.

~T/N

Szokásosan épp a hobbimnak, a céllövészetnek hódoltam. A kedvenc rekeszemnél álltam, fejemen a hangtompítóval, és egymás után ötször eltaláltam a cél közepét.

– Ez igen – hallottam nagyon tompán egy női hangot.

A nyakamra csúsztattam a hangtompítót és megfordultam. Egy vörös hajú nő állt a falnál, karba tett kézzel.

– Segíthetek? – kérdeztem.

– T/N V/N?

– Igen. Ki kérdi?

– Natasha Romanoff. Hallottál már a S.H.I.E.L.D-ről?

Time skip, mert Clint sólyomnak öltözik Halloweenkor...

– Azt mondjátok, segítenem kéne kiszabadítani a csapattársatokat? – kérdeztem a Bosszúálló toronyban ülve.

– Igen. Figyelj, tudjuk, hogy a veszély miatt nem feltétlen fűlik hozzá a fogad, de Clint fontos nekünk – magyarázta a Kapitány.

– Jó, de miért én?

– Ötszörös világbajnok vagy céllövésben. Szerintem eleget mondtunk – jegyezte meg Stark.

– Oké. Mikor megyünk?

A mentőakciót másnap estére terveztük. Kicsit féltem, tekintve, hogy sose lőttem még le senkit, de a Bosszúállóknak szükségük volt rám.

Átkutattam majdnem az egész bázist, és közben legalább tíz ügynököt lőttem karon, vagy lábon. Aztán végre valahára találtam egy látszatra is vastag fém ajtót, sejtettem, hogy az az, amit keresek.

Addig lőttem a kilincset, amíg az végre le nem esett a helyéből. Löktem egy kicsit az ajtón, mire az kinyílt, és bepillantást nyertem a sötét helyiségbe.

– Van idebent valaki? – kérdeztem.

– Másképp nem kellett volna lelőnöd a kilincset – hallottam egy férfi hangot.

Néhány pillanat múlva kilépett a sötétből. Kifejezetten helyes arcán kisebb vágások voltak, ahogy a karján is, és a jobb lábára egyértelműen sántított.

– Nem ismerlek – ráncolta a szemöldökét.

– Mert nem vagyok s.h.i.e.l.d-es – kacsintottam.

Time skip, mert Clint éjszaka a szellőzőn keresztül megy a konyhába nasizni...

– T/N, miért van az, hogy amióta csatlakoztál hozzánk, még sose láttalak lőni? – kérdezte Clint.

– Mert te korán kelő vagy, és mire én kimászok az ágyból, te már végeztél az edzőteremben.

– De nem létezik, hogy nálam is jobb legyél.

– Nem? Akkor fogadjunk. Legyen a tét egy vacsi. Ha nyersz, én fizetek. Ha én nyerek, te fogsz.

– Benne vagyok.

Ezután szóltunk a többieknek a kis versenyünkről, akik örömmel jöttek az edzőterembe, hogy megnézzék.

– Szóval, aki, először találja el háromszor a kellős közepét a céltáblának, az nyer – tisztázta a szabályokat Nat. – Elkészülni! Vigyázz! Lőjj!

És mi azt tettük. Én pisztollyal, Clint íjjal. Nem kellett fél percnek se eltelnie, hogy vége legyen.

– Kész! – vigyorogtam.

– Nem létezik – csóválta a fejét az íjász.

– Már pedig de.

– Bocsi, kismadár, a csajszinak van igaza – kacsintott Tony. – Tökéletesen pontosak a lövései. Bocs, de ezt buktad.

– Na, Clint, a ma este jó lesz? – vigyorogtam.