Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

🕷️Peter P. #2🕷️

Ismételten köszi az ötletet fanni_29 ❤️❤️ Egy kis Irondad and Spiderson beütéssel...

T/N = te neved

Nem rég érkeztem meg a Bosszúállókhoz, a központba, és mivel elkezdődött az őszi szünet, a szüleim beleegyeztek, hogy végig maradhassak.

Így, miután lepakoltam a cuccaimat az egyik vendégszobába, már siettem is le a laborba. Amikor beütöttem a kódot, és beléptem az ajtón, észrevettem, hogy Tony nincs itt. Vállat vontam és nekiláttam annak a kis feladatomnak, amit még tegnap este írt meg nekem.

A Kapitány pajzsához kell egy mágnes. Úgyhogy le is ültem a nekem fenntartott asztalhoz, hogy dolgozzak rajta. Egy ceruzával kontyba fogtam a hajam, majd nekiláttam a dolognak.

Egész jól haladtam vele. Már a második órája dolgoztam, mikor hirtelen kiesett a kezemből a szerszám. Megfordultam a forgósszékkel, hogy felvegyem, de ahogy lehajoltam, véletlen összefejeltem valakivel. Gyorsan felpillantottam és egy velem egyidős srácot vettem észre.

– Szia, T/N vagyok. Te pedig Peter, ugye? Tony sokat mesélt rólad. – Ő bólintott egyet, majd paradicsom piros arccal átnyújtotta nekem a leejtett tárgyat, és kisietett a laborból. Egy ideig meglepve néztem utána, de aztán visszafordultam a dolgomhoz.

~Tony

Éppen azon voltam, hogy a laborba menjek, megnézni, a gyakornokom, T/N hogy halad a melóval, de ekkor Peter viharzott el mellettem.

– Rugdalózós, hova rohansz? – kérdeztem.

– Én... izé lementem a laborba és...

– Találkoztál T/N-val/vel, igaz? – kérdeztem vigyorogva, mire ő bólogatott, majd elsietett.

– P.É.N.T.E.K, szólnál Wandának, hogy jöjjön le?

– Igenis, Mr. Stark.

Néhány perc múlva le is jött Wanda a nappaliba.

– Mi kéne, Stark? – kérdezte.

– Segítened kéne randit szervezni.

– Kivel akarsz randizni?

– Mi? Nem én! – legyintettem. – Össze akarom hozni Petert és T/N-t.

– T/N? Az aranyos kis gyakornokod? Segítek – mosolyodott el.

Time skip, mert Peter és Scott legjobb haverok lesznek...

Az őszi szünetben mindennap összefutottam Peterrel, akivel igazából jó, ha két szót váltottam, mert mindig, amikor találkoztunk halkan köszönt és paradicsompiros arccal elrohant. Kicsit csalódott voltam, mert be kell vallanom, Peter nagyon aranyos, és lehet hogy tetszik is nekem.

Délután éppen rágcsit csemegéztem a konyhában, amikor Wanda sietett le a lépcsőn.

– T/N, de jó, hogy itt talállak. Nem ugráltatni akarlak, de behoznád a telefonom a teraszról?

– Persze, sietek! – pattantam fel a pulttól, majd a tolóajtón át kimentem, de az asztalon nem volt telefon, csupán egy kis mekis kaja, és az egyik széken ott ücsörgött Peter.

– Szi-szia – motyogta elpirulva.

– Szia. Mi ez az egész?

– Fogalmam sincs, de van egy érzésem, egy ideig nem megyünk be.

És valóban. Konkrétan ki lettünk zárva, így nem volt más ötletünk, mint enni, és közben beszélgettünk egy kicsit. Peter is kevésbé volt feszült, vagyis az arca se volt annyira piros és többet beszélt.

Már lassan alkonyodott, de még mindig nem engedtek be.

– T/N, igazából én nagyon kedvellek – motyogta és a pulcsijának az alját piszkálgatta.

– Én is – mosolyodtam el. – Igaz, eddig nem beszéltünk sokat, de nagyon megkedveltelek. Ráadásul van egy olyan érzésem, hogy azért nem engednek be, mert ezt megszervezték nekünk.

– Hát, annak örülök, mert magamtól nem lett volna bátorságom. Esetleg, valamikor elmehetnék valahová?

– Hű, ez nagyon konkrét! – nevettem, majd nyomtam egy puszit az arcára. – De persze, szívesen.

– Na, most már bejöhettek! – nyitotta ki az ajtót Tony.