Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

▪️Paul Rudd #1▪️🎄

Jé, hát ő is felkerült a név pörgetős kerekemre!
Köszi az ötletet fanni_29

T/N = te neved

Ma volt az ünnepek előtti utolsó forgatásunk. Bár imádok Marvel filmet forgatni, örültem, hogy most egy ideig vége, mert a hétvégén hazautazok Európába, a szüleimhez.

A forgatás végénél megbeszéltem a többiekkel, hogy rendet teszek a pihenőben, mert úgy se sietek sehová, a stáb nagy része pedig már holnap indul a családjához.

Mielőtt nekiláttam volna a rendrakásnak, megbizonyosodtam róla, hogy már tényleg senki nincs itt, mert már elterveztem milyen zenét hallgatok, és nem akartam, hogy bárki megtudja, hogy az egyik kollegánk dalára szoktam titokban táncolni. Az, biztos, hogy egy ideig jót nevetnének rajtam. Persze nem rosszindulatból, csak na...

Mikor teljesen biztos voltam benne, hogy már nincs bent senki, maxra állítottam a hangerőt és teli torokból énekelni kezdtem, közben nagyon bénán táncikálni kezdtem.

A dal tetőpontjánál épp fordultam egyet és akkor vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. Paul Rudd állt az ajtóban, fülig érő vigyorral.

- Ó, istenem! - motyogtam és kínosan gyorsan próbáltam kikapcsolni a zenét. - Mennyit láttál? - kérdeztem szenvedő arccal.

- Majdnem az egészet. Kábé akkor jöttem rá, hogy itt maradt a kabátom, mikor már kimentem az épületből. Visszajöttem, és mit látok? Téged bulizni - nevetett. - Majd átadom Jeremynek, hogy rajongója vagy.

- Ne! Könyörgök ne tedd! Az hiányzik még, hogy rajtam nevessenek, amikor visszajövünk forgatni. Szóval lakat a szádon!

- Oké! Nem szólok senkinek.

- Ha már itt vagy, segíthetnél egy kicsit. Na?

- Nyugi, ha már visszajöttem, nem terveztem lelépni, anélkül, hogy segítenék neked - mosolyogott, mire elpirultam egy kicsit. Reméltem, hogy ha észre is veszi, betudja a hülye kis ugrabugrálásomnak.

Time skip, mert Scott a hangyái segítségével díszít karácsonyfát...

- Köszi, hogy segítettél - mosolyogtam Paulra, amikor tökéletes rendet varázsoltunk.

- Semmiség. Akkor most mész vissza a hotelba?

- Igen. Én ezt a néhány napot még ott töltöm, aztán szombaton repülök Amszterdamba. És te?

- Én holnapután utazok Jerseybe. Esetleg elkísérjelek a hotelig?

- De hát ugyanabban a hotelben vagyunk - nevettem. - Azt hittem egyértelmű, hogy együtt megyünk.

- Ja, tényleg - nevette el magát ő is.

Mivel a stúdió nincs messze a szállásunktól, gyalog mentünk, közben pedig sokat beszélgettünk arról, mit tervezünk az ünnepekre, meg hasonlók.

Tíz perc múlva megérkeztünk a hotelhez és Paul egészen a szobámig kísért.

- Nos, itt lennénk - vakargatta a tarkóját.

- Igen... Köszi mindent. Hogy segítettél rendet tenni, meg hogy elkísértél ide - mosolyogtam.

- Semmiség. Jó, hogy tudtunk kettesben lenni.

- Igen... - Néhány pillanatig csendben álltunk egymással szemben, próbáltuk kitalálni, hogy most mi legyen.

Végül olyan kínos lett ez az egész, hogy egyszerűen megcsókoltam. Nem tartott sokáig, mert néhány másodperc múlva észbe kaptam és elhúzódtam tőle.

- Bocsi, nem tudom, mi ütött belém, csak... - A magyarázkodást nem tudtam befejezni, mert ezúttal ő csókolt meg és ez jóval tovább tartott.

Amikor az ajkaink elváltak egymástól, csak néztük a másikat és egy ideig meg se tudtunk szólalni.

- Azt hiszem, hamarabb megyek vissza Amszterdamból New Yorkba - motyogtam elpirulva.

- Hát, amíg nem kell ide visszajönni, én Jerseyben leszek - mosolygott.