Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

💙Pietro #10💙

T/N = te neved
V/N = vezetékneved
K/F = kedvenc fagyi
2.K/F = 2. kedvenc fagyi

Szép nyári nap lévén úgy döntöttem veszek magamnak fagyit, és elindulok egy jó nagy sétára.

Szerencsére a lakásomhoz közel volt egy cukrászda, ahol nagyon-nagyon finom a fagyi. Vettem is magamnak egy K/F-t és egy 2.K/F-t, majd vidáman  elindultam a Central Park felé.

A parkban elég sokan voltak, kihasználva a jó időt. Szerelmespárok sétálgattak kéz a kézben, a játszótér tele volt kacagó, boldog gyerekekkel, és a padokon ott ültek a rájuk vigyázó szülők. Sőt, láttam még olyan elvetemülteket is, akik a nagy tó körül futottak.

Szép nyugodtan eszegettem a fagyimat, közben a nagy parkban nézelődtem, és gondolkoztam, hogy bemenjek-e az állatkertbe. Ám, ekkor valaki elképesztő sebességgel és erővel jött nekem hátulról, hogy hasra estem, a fagyim kirepült a kezemből, majd hirtelen fájdalom nyilallt a bal karomba.

– Ó, te jó ég! Nagyon-nagyon sajnálom! – torpant meg az idegen, egy korombeli szőke hajú, kék szemű srác. – Nagyon megütötted magad?

– Igen – motyogtam, és már a könnyeim is kibuggyantak, annyira sajgott a könyököm.

– Várj, hadd segítsek! – guggolt le hozzám, majd óvatosan felültetet úgy, hogy a hátamat egy fának támasszam a hátam. – Hol fáj?

Megpróbáltam kinyújtani felé a bal karom, de még jobban belehasított a fájdalom, és már kicsit hangosabban sírtam.

– Figyelj csak, azt hiszem tudok egy helyet, ahol rendbe teszik a karodat – mosolygott rám még mindig elég bűnbánóan.

– A nevedet se tudom – húzódott fájdalmas mosolyra a szám.

– Pietro Maximoff. És téged hogy hívnak?

– T/N V/N. Várj csak! Te... te a Bosszúállóknál vagy, ugye?

– Bizony. Na! Mielőtt elindulnánk a toronyba, ahol pillanatok alatt összeforrasztják a csontot a könyöködben, valahogy meg kell oldani, hogy a kezed stabilan maradjon – vette le a vékony, cipzáras pulcsiját, és próbálta úgy a nyakamba kötni, hogy az tartsa a karomat.

– Köszönöm.

– Ez a legkevesebb, azok után, hogy miattam lett annyi a fagyidnak, és a karod is eltört – vont vállt, majd felsegített, és ketten indultunk ki a parkból.

– Annyira fáj – motyogtam remegő ajkakkal.

– Tudom, de nemsoká odaérünk. Bízz bennem Printsessa!

– Miért adtál máris becenevet? Alig ismerjük egymást.

– Őszintén? Nem tudom. Különlegesnek talállak.

Time skip mert Pietro átlépi a hang sebességet és beleremeg a torony legfelsőbb szintje...

Pár óra múlva a karomat rendbe tették a Bosszúállók Toronyban, de néhány napig felkötve kell hagyni, és még utána se erőltethetem meg.

– Printsessa, megbeszéltem a többiekkel, hogy ha esetleg rábólintasz, arra a néhány napra itt maradhatnál, amíg nem használhatod a karodat. Mit szólsz? – nézett rám reménykedve Pietro.

– Végül is... nem hinném, hogy egyedül boldogulok. Ráadásul fél kézzel. Úgyhogy, ha a többiek se bánják, akkor örömmel maradnék – mosolyogtam.

– Jaj, de örülök! – ölelt meg, mire fájdalmamban felkiáltottam, ugyanis eléggé megnyomta a karomat, így gyorsan elengedett. – Sajnálom.

– Semmi baj. Tudod... azt hiszem, mi nagyon jóban leszünk.