Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

▪️Sebastian Stan #5▪️

⚠️Ez egy elég rendhagyó rész lesz, mert egyik eddigi "műfajba" se sorolható be!(se nem romantikus, se nem parental)
T/N olyan 13-14 éves lesz.

T/N = te neved

Elképesztően boldog voltam, amikor bejelentették az árvaházban, hogy körbevezetnek majd minket a Marvel stúdiójában. Minden vágyam volt oda eljutni, már azóta, hogy először láttam az első Vasember filmet. És most az álmom végre valóra válik. Hát mégha a színészekkel is találkozunk.

Szerencsére az árvaház egy Atlantához közeli városban volt, így nem kellett sokáig ülnünk a bérelt buszon, de az a kábé fél óra nekem egy kész örökkévalóságnak tűnt. Alig vártam már, hogy villoghassak az Amerika Kapitány pajzsa alapján mintázott hátizsákommal, meg az azt díszítő kitűzökkel, amiken Bucky bal, karjának mintája volt.

A többiek mindig lenéztek engem emiatt. Hogy így rajongok a szuperhős filmekért. Meg hogy képes vagyok akár egy évig is félretenni a kevéske zsebpénzt, amit kapunk az árvaházban, és aztán valami marveles cuccra költsem el.

Aztán, amikor megérkeztünk, én a sor elején álltam, hogy mindent elsőként lássak, miközben körbevezetnek minket.

– Fogunk találkozni a színészekkel? – kérdeztem kicsit félénken a nőt, aki körbevezetett minket.

– Sajnos nem biztos. Jelenleg éppen forgatási szünetük van.

– Ó... És a forgatásból láthatunk valamennyit?

– Nem. A forgatás menete szigorúan titkos, de a díszletet megnézhetitek.

– A film mikor jelenik meg?

– Nem marádnál már végre csendben egy kicsit? – szólalt meg az egyik lány, mire szégyenemben elvörösödtem, és a többiek is lehurrogtak.

A szemeim könnyekkel teltek meg, majd elrohantam a csoporttól. Nem figyeltem merre megyek, így egyszer csak az épületen kívül lyukadtam ki. Csendesen sírva ültem le a lépcsőre, és a térdeimet felhúztam a mellkasomhoz.

Nem tudom, mennyi ideig ücsörögtem ott, amikor lépteket hallottam. Annyira megijedtem, hogy fel se mertem pillantani.

– Hát te ki vagy? – hallottam egy ismerős hangot. Szipogva emeltem fel a fejem, és megpillantottam Sebastian Stant.

– A... a nevem T/N – törölgettem a szemem. – Az... az árvaházzal jöttem.

– Hogy keveredtél ilyen messzire tőlük? – ült le mellém mosolyogva.

– Sokat kérdeztem, és a többiek lehurrogtak. Nagyon rosszul esett, és elsiettem tőlük...

– Szerintem aranyos, ha a rajongók kérdeznek. És úgy látom, te igen nagy rajongó vagy – jegyezte meg, miközben a hátamon lévő táskára pillantva.

– Igen. Annyira szerettem volna találkozni... legalább veled – néztem fel rá.

– Hát, ez most valóra vált. Gyere csak, mutatok valamit – mosolygott.

Miután felálltunk a lépcsőről, félénken követtem. Benyitott egy helyiségbe, ami a pihenőnek tűnt, és bent volt az összes színész. Kicsit ijedten húzódtam Sebastian mögé.

– Hogy került ide ez a kislány? – kérdezte szemöldökráncolva Scarlett Johansson.

– Az árvaházzal jött, csak elkeveredett tőlük, és gondoltam egy kis örömet okozok neki – magyarázta mosolyogva Sebastian, és arrébb állt, hogy a többiek is lássanak.

– Imádnivaló vagy! Szóval rajongó, mi?

– I-igen. És Bucky a kedvencem – mosolyogtam fel Sebastianra