Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

▪️Chadwick Boseman #2▪️

Be mertem vállalni, hogy a név pörgetős kerékbe – ami segít kitalálni, kivel írjak – beírom, és most pörgettem ki elsőnek. Hű, hát... lehet nem lesz olyan jó, de remélem tetszik 🥺❤️

T/N = te neved

Kicsit ijesztő volt, hogy a második filmem máris az Amerika Kapitány: Polgárháború. Mit kicsit? Nagyon. Rengeteg profi színész közt eléggé kitűnök amatőrként. Bár tény és való, nagyon rendes mindenki, és nem panaszkodnak.

Jött egy fél óra szünet, így igyekeztem észrevétlenül bemenni a pihenőszobába. Becsuktam az ajtót, majd leültem a kanapéra. A lábaimat felhúztam a mellkasomhoz, majd elgondolkodtam.

Tényleg itt a helyem? Jól csinálom? Nem fogom elszúrni az egész filmet?

Annyira eltöprengtem, hogy a kopogást is alig hallottam meg. Kellett néhány pillanat, mire visszatértem a valóságba. Újból kopogtak, de ezúttal meg is szólaltam.

– Igen?

Nyílt az ajtó, és Chadwick lépett be a pihenőbe.

– Bejöhetek? – kérdezte mosolyogva.

– Persze, elvégre ez a hely mindannyiunké – mosolyodtam el én is.

– Minden rendben? Elég gyorsan eljöttél – ült le mellém.

– Persze, nincs semmi baj. Csak kicsit elfáradtam.

– Tudod... Látom rajtad, hogy van valami baj, de tiszteletben tartom, hogy nem akarsz beszélni róla.

– Sajnálom. Nem szép tőlem, hogy hazudtam. Az a helyzet, hogy nekem ez a második film, amiben szereplek. Nagyobb szerepem is van, mint az elsőben. Ráadásul már másodjára ilyen neves helyen, Hollywood nagyágyúival... Amatőr vagyok, és annyira félek, hogy elszúrok valamit.

– Nézd, mindannyian amatőrként kezdtünk. Szerintem egyébként nagyon ügyes vagy. Ráadásul azért vagyunk egy csapat, hogy segítsünk egymásnak.

– Köszi. Ez most... Nagyon jól esett – mosolyodtam el. – Nagyon hálás vagyok.

Time skip, mert ha T'Challa a párduc ruhájában van, balszerencsésnek mondják, mint a fekete macskát...

Jó pár hónappal később...

Vége lett a forgatásoknak, így már nyugi van. Bevallom, hiányzott. Bár tény, hogy Chadwick rengeteget segített abban, hogy megszeressem foragtásokat.

És azt hiszem nem nagyon kell mondanom, hogy a forgatások alatt eléggé összemelegedtünk, és randizni kezdtünk.

– Min gondolkoztál el ennyire? – kérdezte, miközben a nappalimban ültünk egymás mellett.

– Ó, csak hogy mennyit segítettél, hogy jobban érezzem magam a forgatások közben – emeltem fel a fejem a válláról mosolyogva. – Ráadásul nem is ez lesz az utolsó munkám a Marvelnél. Tényleg rengeteget segítettél nekem. Elképesztően hálás vagyok – bújtam hozzá.

– Hidd el, semmiség volt – puszilta meg a fejem búbját.