Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

🖤T'Challa #9🖤

T/N = te neved

Épp nagyban sütit készítettem, mikor a torony leszálló pontján landolt egy igen különös repülő jármű. Valószínűleg az, ami miatt a többiek már tíz perce kint várakoznak. Nem mintha nem lettem volna kíváncsi a vendégünkre, de inkább visszafordultam az épp készülő karamella kavargatásához.

Pár pillanat múlva nyílt az üvegajtó, majd a többiek beléptek a nappaliba, társaságukban a vendégünkkel. Mikor megpillantottam, nem tudtam megállni, hogy ne mosolyodjak el.

– T'Challa király. Üdv New Yorkban – mondtam, és fogalmam se volt, honnan szedtem ezt a fene nagy bátorságot.

Rám pillantott, majd elmosolyodott.

– Köszönöm. Hadd találjam ki, beavattak, igaz? – kérdezte, és közben a térdeim megremegtek kellemes, mély hangjára.

– Sajnálom, de ezt nem igazán értem.

– Nem hajoltál meg, és felségnek se szólítottál. Ebből gondoltam, hogy esetleg...

– Ó, igen. Direkt figyelmeztettek, hogy nálatok ezek annyira nem tartoznak a szokások közé.

– Na jó, ha gondoljátok, befejezhetnétek a bájcsevelyt, és mehetnénk megbeszélni, amit kell – szólalt meg Tony, majd elindult a lift felé.

– Ne vedd magadra, nem személyes. Csak Tony nem szereti a megbeszéléseket. Unatkozik – mondtam T'Challa-nak.

Néhány pillanatig néztünk egymásra, és ekkor tűnt fel, hogy a többiek már valószínűleg a liftben vannak.

– Karamellát? – emeltem fel a kanalat.

– Köszönöm, nem kérek – nevett egy aprót.

– Kár. Nagyon finom. Egyébként... T/N vagyok.

– Örvendek. Te nem jössz a megbeszélésre?

– Dehogy. Én nem Bosszúálló vagyok. Csak azért élek itt, mert Tony az egyetlen rokonom. Mellesleg, nem mintha nem élvezném a társaságod, de talán menned kéne, mert Tony tényleg elég morcos megbeszélesekkor. Nem mintha neked félned kéne tőle, de...

– Értem, mire gondolsz – mosolygott. – Melyik emeleten...

– A hatvanadik – válaszoltam be nem fejezett kérdésére.

Fél óra múlva, amikor a sütivel is kész lettem, nyílt a lift, és a többiek léptek be a nappaliba.

– Épp időben! – mosolyogtam. – Kész a franciakrémes!

– Nem állítom, hogy már kóstoltam, de meg kell jegyeznem, remekül néz ki – mondta T'Challa.

– Értem én, hogy az ország nemrég nyílt meg, de nem ismered a franciakrémest?! – csodálkoztam, majd gyorsan a kezébe nyomtam egy szeletet. – Én most megyek a jól megérdemelt pihimre, ha kellek valakinek, a szobámban leszek - intettem, és elindultam a lifthez.

A kuckómba érve magamhoz vettem egy könyvet, lehuppantam az ágyra és alaposan bebugyoláltam magam a kedvenc bolyhos plédembe.

Nem tudom mennyi ideje olvashattam, de egyszer csak kopogtak.

– Igen?

– Bejöhetek? – hallottam meg T'Challa hangját.

– Persze! – mondtam lelkesen.

Kinyílt az ajtó, majd a wakandai uralkodó belépett a szobámba.

– Minden rendben? – kérdeztem, miközben felváltva nézte a fotelomat és az ágyam szélét, valószínűleg, hogy hová lenne illendőbb ülnie. – Nyugodtan leülhetsz ide – ütögettem meg a matracomat, mire végül helyet foglalt mellettem.

– Csak beszélgetni jöttem – mosolygott rám.

– A többiek ennyire untatnak?

– Dehogy. Csak... tudod engem otthon harcosok vesznek körül. Még a barátaim is szuperhősök. Nekem az a különleges, akinek egyszerű élete van. Te.

Mielőtt bármit is mondhattam volna, éreztem, ahogy az arcom felforrósodik, vagyis alaposan elpirultam. Megint.

– Hű... Én... nem is tudom, erre mit kéne mondanom – motyogtam.

– Nem kell semmit. Tudod, szívesen megismernélek.

– De úgyis pár óra múlva menned kell haza, Wakandába. Királyként biztos sok a dolgod.

– Néhány napig itt maradok. Addig anyám majd gondját viseli az országnak. Komolyan mondom, hogy kíváncsi vagyok rád. Mit mondasz?

– Bolond lennék nemet mondani Wakanda királyának - mosolyodtam el, még mindig elég piros arccal.

Time skip, mert az RTL-en a Fekete Párduc film egyik támogatója egy macska kaja márka (खਉख) (ಡ艸ಡ)

Évekkel később...

– Baba(annak, aki nem emlékszeik erre a Fekete Párduc filmből: a baba xhosa nyelven apát jelent), kérlek meséld el, hogy találkoztatok! – könyörgött Aiyana T'Challa-nak.

– Nem hallottátok még elégszer? – kérdezte mosolyogva, mire a négy éves ikrek megrázták a fejüket.

– Meséld el nekik, mert másképp nem lesznek hajlandóak elaludni – tettem az állam T'Challa vállára.

– Na jó legyen, de mára ez az utolsó esti mese, rendben?

– Igen – mondta boldogan Daia.