Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

✴️Bucky #21✴️ Part II.

papucsosszorny kérésére, és fanni_29 ötlete alapján készült a folytatás ❤️❤️❤️

T/N = te neved

Néhány hónappal később...

Elég sűrű pár hónapon vagyok túl. És sok randin Jamesszel. Bár az első csókunk még várat magára. Nem zavar, mert ő kérte, hogy haladjunk lassan. Ezt pedig tökéletesen meg is értem, mert elég nehéz lehet nyolcvan év után újra elkezdeni randizni.

Azonban más is történt. Mivel a wakandaiak egyre több dolgot osztottak meg a technológiájukról, meg minden fejlett dolgukról, egy év helyett elég volt ez a néhány hónap, hogy a wakandai orvostudomány segítségével teljesen meggyógyuljak. És a mai volt az a nap, amikor már az oxigénpalackot is letehettem.

Ma elég hűvös volt itt, New Yorkban, és épp az orvostól igyekeztem haza
Felhívhattam volna Jameset, hogy jöjjön értem, de meg akartam lepni. Így csak összébb húztam magamon a kabátomat, és kicsit jobban kapkodtam a lábam a toronyház felé, ahol lakunk.

Húsz perccel később már a mi emeletünkön voltam, és hatalmas mosollyal az arcomon kopogtam be Jameshez. Néhány pillanat múlva nyílt az ajtó. A lakásban élő személy alaposan be volt öltözve, holott a szérumnak köszönhetően a legrettenetesebb szibériai telet is kibírná. Azonban elmondása szerint utálja a hideget, mert a Tél Katonájára emlékezteti.

– Szia James! – köszöntem vidáman.

– Te jó ég! Miért mászkálsz ilyen hidegben? Gyere be! – fogta meg a kezem és behúzott a lakásába. Fel se tűnt neki, hogy nincs nálam a palack.

Miután becsukta az ajtót levette a kapucnis pulóverét – így felülről már csak pólót viselt –, és a kezembe nyomta.

– Vedd fel, gyorsan, rendben?

Megmondhattam volna neki, hogy nem szükséges, de vártam, hogy magától jöjjön rá, így feltettem a kabátomat a fogasra, és belebújtam a számomra elég nagy pulcsiba, majd mélyen beszippantottam az illatát
Végre nem csak nagyon minimálisan érezhettem.

– Jaj, T/N! Ne ácsorogj ott! – fogta meg a kezem, és a nappalijába húzott. Előbb ő huppant le a fotelba, az ölébe ültetett, és bebugyolált a padlón lévő bolyhos takarójába.

– James, semmi bajom! – kacagtam.

Ekkor végig nézett rajtam, és észrevette, hogy valami hiányzik.

– Mi a fene, T/N?! Hol az oxigénpalackod? – kérdezte rémülten.

– Már nem kell – mondtam boldogan. – Meggyógyultam!

– De... azt mondtad, addig még... legalább egy év kell.

– De hála a wakandai orvostudománynak, elég volt ez a pár hónap. Ma pedig elhagyhattam az oxigénpalackot is! – Ekkor olyan történt, amire nem számítottam.

James óvatosan két keze közé fogta az arcomat, és megcsókolt. Annyira vártam már, hogy elérkezzünk a kapcsolatunk ezen pillanatához, és teljesen megérte. Lassú, szeretetteljes és édes csók volt. Bár nem tartott sokáig – lehet James félt, hogy a tüdöm nem bírna sokat –, minden pillanatát imádtam.

Amikor az ajkaink elváltak, boldogan néztünk a másikra.

– Annyira, de annyira szeretlek – puszilta meg az orrom hegyét, mire felkacagtam.

– Én is szeretlek, James – bújtam a nyakhajlatához, és mélyen beszívtam az illatát.

– Mit csinálsz? – mosolygott.

– Végre nem csak töredékét érzem az illatoknak. És ezt ki is használom. Ráadásul... picit bűntudatom van, hogy több randit is lemondtam a kezelés miatt.

– Semmi baj. Kárpótol, hogy végre egészségesen láthatlak.

– Rossz érzésem volt, mikor egy egész éjszakát végig aggódtál értem, amikor a tüdőm tele volt vízzel. Miután kiengedtek a kórházból, rá néhány napra hívott az orvos, és ajánlotta fel, hogy megpróbálhatnánk ezt a kezelést.

– Nem kell, hogy bűntudatod legyen. Igen, aggódtam érted, és továbbra is fogok, attól, hogy egészséges vagy. Ezzel jár, ha szeretsz valakit - ölelt magához egy kicsit szorosabban, mire megfogtam a fém kezét.

– Én is szeretlek, James – pusziltam meg az állát.