Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

🇺🇸Steve #1🇺🇸

Vanadyn kérésére ❤️🙂

T/N = te neved

~Steve

– Hallod, Rogers, már ne is haragudj, de elég szarul nézel ki – jegyezte meg Tony, mikor visszaérkeztem a futásból.

– Neked is jó reggelt – forgattam a szemem.

– Megint rosszat álmodtál? – kérdezte Natasha, direkt, hogy Tony ne hallja.

– Igen. Egyszerűen nem tudom, mit csináljak. Hetek óta nem alszok normálisan.

– Azt hiszem, tudom a megoldást – csatlakozott a beszélgetéshez Sam. – Van egy ismerősöm a seregből, aki mostanában katonai terápiás kutyákkal foglalkozik. Odacsöröghetek, hogy szétnézhetnénk-e.

– Ez mind szép és jó, de nem tudnék egy kutyáról gondoskodni a bevetések miatt.

– Még szerencse, hogy amilyen állapotban vagy, egy ideig nem engedünk bevetésre – jegyezte meg Natasha.

– Jó, legyen – egyeztem bele.

Time skip, mert Natasha és Sam összevesznek az utolsó sütin...

~T/N

Tegnap délelőtt felhívott egy régi ismerősöm, hogy egy jó barátjának szüksége lenne terápiás kutyára. Meghagytam neki, hogy ma délutánra nyugodtan jöhetnek.

Délután éppen néhány újonnan érkezett kiskutyákat fürdettem, és szinte el is feledkeztem arról, hogy vendégeket várunk.

– Halihó, T/N! – hallottam meg Sam hangját hátra fordultam, és az akkor fürdetett golden retriever alaposan megrázta magát, így még vizesebb lettem. Nevetve álltam fel, hogy rendesen üdvözölhessem a vendégeket.

– Bocsi, a felfordulásért – néztem rájuk.

– Semmi baj. Ja, egyébként ő a haverom, Steve Rogers. Neki néznénk kutyát – mutatta be a mellette álló, szőke hajú, kék szemű férfit. Amint meghallottam a nevét, elképedtem. Sose gondoltam volna, hogy valaha találkozhatok Amerika Kapitánnyal.

– T/N V/N – nyújtottam ki a kezem mosolyogva, mire ő halványan elmosolyodva elfogadta. – Gyertek, nézzünk szét, aztán majd jutunk valamire.

– Ja, ööö, nekem arrébb kell állnom, mert nem jó helyen parkolok – mondta Sam, majd elsietett, közben, pedig észrevettem, hogy a Kapitány elvörösödve néz engem. Mondjuk nem csoda, mert egy rövidnadrág és egy sport top volt rajtam.

– Akkor mehetünk? – kérdeztem mosolyogva.

– Persze – válaszolta halkan.

Körbevezettem a nagy területen, közben elmagyaráztam, hogy működik a dolog.

– Nos, Kapitány, sikerült döntenie? – kérdeztem, mikor visszaértünk oda, ahonnan indultunk.

– Azt hiszem igen. Ez a kis apróság végig követett minket – mutatott lefelé, és megpillantottam a kis golden retrievert, amelyik fürösztöttem.

– Akkor már meg is vagyunk – mosolyogtam. – Hozom a papírokat, oké?

– Rendben. Egyébként van már neve a kiskutyának?

– Igen. Hercegnő.

– Nagyon aranyos – mosolygott.

Miután elintéztük a fontos dolgokat, a Kapitány már indult volna, mikor még utána szóltam.

– Várjon, van még lehetőség arra, hogy egy hétig segíthetek összeszokni a kutyával. Csak néhány órákról van szó.

– Ha nem gond, nagyon örülnék neki, ha segítene.

– Dehogy gond – mosolyogtam.

– Egyébként ha úgy kellemesebb, tegeződhetünk is.

– Rendben. Egy címet kaphatnék? Meg egy telefonszámot, hogy tudjam, mikor mehetek.

– Persze.

Time skip, mert Scottnak nem kutyája, hanem egy nagy hangyája van...

Az elmúlt héten nagyon sokat szórakoztunk Steve-vel, miközben segítettem összeszokni neki Hercegnővel.

Ma volt az utolsó nap, így kicsit szomorúan érkeztem meg a Bosszúállókhoz.

– Szia, Steve – köszöntem, mikor megérkeztem.

– Szia. Valami baj van?

– Nincs semmi – legyintettem. – Minden rendben volt, miután hazamentem?

– Igen. És nagyon hálás vagyok, amiért segítettél – mosolygott.

– Ugyan, semmiség. Ezt bárkinek megteszem.

– Lehet... de szerintem senki mással nem érezném ilyen jól magam. Esetleg holnap, ha ráérsz, lenne kedved elmenni vacsorázni, vagy megnézni egy filmet?

– Még szép! – virult ki az arcom.