Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

💚Loki #1💚

Loki_isgood kérésére egy OOC(out of character) sztori lesz 💚

T/N = te neved
V/N = vezetékneved
H/Sz =hajszín
Sz/Sz = szemszín

~E/3.

Mielőtt még a Bifröst tönkrement volna, Odin az utolsó pillanatban a Földre küldte fogadott fiát, nehogy újabb kárt okozzon Asgardban.

Azonban Lokinak semmi fogalma nem volt a Földről. Elveszetten kóválygott az ismeretlen városban, furcsán öltözött embereket kerülgetett és rémülten tekintgetett körbe. Már annyira nem figyelt, hogy nekiütközött valakinek. Az illető nála jóval alacsonyabb fiatal nő volt H/Sz hajjal és elkerekedett Sz/Sz szemekkel nézett rá.

– Elnézést – motyogta Loki.

– Semmi baj – mosolygott fel rá az ismeretlen.

– Esetleg... meg tudná mondani, hol vagyok?

– Ontarióban. De minden oké?

– Nem tudja, hogy juthatnék vissza Asgardba?

– Mármint a mitológiai helyszínre?

– Mitológia? Én Loki vagyok... Asgardból.

– Ne haragudjon, de beverte a fejét? Hívjak mentőt?

– Teljesen jól vagyok. Bebizonyítom, hogy igazat mondok – jelentette ki Loki, körülnézett, majd zöld füstfelhő kíséretében eltűnt a fiatal nő mellől és az utca másik oldalán bukkant fel, majd vissza a beszélgető partnere mellé.

– Hű... Sajnálom, hogy nem hittem el – motyogta szégyenében elvörösödve a nő.

– Semmi probléma, szép hölgyemény – mosolygott rá Loki.

– Egyébként... T/N V/N vagyok – nézett fel Lokira. – Esetleg megkérdezhetem, hogy kerültél ide?

– Fivéremet Odin a Földre száműzte viselkedése miatt, ő maga pedig mély álomba merült, miután bevallotta, hogy én valójában nem a fia vagyok, hanem csak arra kellettem, hogy háború idején én legyek a béke feltétel. Nekem kellett uralkodnom, és bevallom, ostoba voltam, így most engem száműzött...

– Ó. Nagyon sajnálom. Egyébként, hogy bővebb választ adjak a "hol vagyok?" kérdésedre. Amerika, Oregon állam, Ontario.

– Köszönöm – mosolyodott el Loki, annak ellenére, hogy ezek a szavak semmit nem jelentettek neki.

Time skip, mert Scott Sammel vicceli meg a többieket...

~T/N

– Szia, Loki, bocsánat, hogy nem jöttem hamarabb, csak még bevásároltam hálaadásra – léptem be a házba, ahol Loki épp az Egyszer volt hol nem voltot nézte. Úgy rémlik már, mikor elindultam melóba, akkor is az ment. Na, mindegy.

– Semmi baj. Nagyon tetszik ez a sorozat, amit mutattál – mosolygott rám. – De várj, mi az a hálaadás?

– Egy amerikai ünnep, ahol általában együtt van az egész család, van egy nagy lakoma, meg minden.

– Ó. Ezen én is részt vehetek?

–Már miért ne tehetnéd? – mosolyogtam.

– Mert nem tartozok ide. Nem vagyok a rokonod.

– Az lehet, de nem baj. Itt lehetsz velünk – öleltem meg.

– Köszönöm – bújt hozzám. –, de nem csak ezt. Hanem, hogy befogadtál. Ráadásul, érzek irántad valamit, amit hosszú életemben eddig soha.

– Tényleg? És mi az?

– Nem... nem igazán tudom. Olyan, kellemes. Főleg, mikor veled vagyok. Ráadásul szerintem olyan gyönyörű és kedves vagy.

– Loki, azt hiszem, te szerelmes vagy belém – mondtam fülig érő mosollyal.

– És az jó?

– Hát, nekem biztos – mosolyogtam, és megcsókoltam.