Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

🖤T'Challa #7🖤 Highschool AU

Köszi az ötletet fanni_29 ❤️🖤

T/N = te neved

Különleges nap volt a mai az iskolánknak. Nem mindennapi cserediákok érkeznek hozzánk. A wakandai király gyerekei. A lány elvileg már többször járt itt, tudományos versenyeken, de a testvéréről nem sokat tudtunk.

Az igazgató engem bízott meg, hogy vezessem őket körbe. Persze ez még azelőtt volt, hogy tegnap röpi edzésen a saját bénázásomból megsérültem. A tornaterem padlóján a cipőm nem akart úgy csúszni, mint kellett volna, így alám fordult a bokám.

Persze a diri felajánlotta, hogy keres valaki mást, aki körbevezeti az újakat, de én ragaszkodtam ahhoz, hogy boldogulok.

Igaz, reggel is a legjobb barátom, Tony segítségével jutottam el az igazgatóihoz.

– Biztos nem akarod, hogy én menjek helyetted? – kérdezte.

– Biztos. Megleszek. De tényleg. Jártam már rosszabbul is.

– Tudok róla. Na, mindegy. Ha ennyire ragaszkodsz a dologhoz – vont vállat. – Sok sikert – vigyorgott, mikor végre valahára odaértünk az igazgatóihoz.

– Köszi.

Odabent már várt az igazgató, és a wakandai trónörökös, aki T'Challa-ként mutatkozott be. Ezután már mehettünk is.

– A húgodat nem kell körbevezetni? – kérdeztem.

– Nem. Ő azt mondta, boldogul, mert a versenyei miatt volt már itt párszor.

– Ó. Értem – mosolyodtam el, miközben igen lassan haladtunk a sérülésem miatt, bár erről próbáltam terelni a figyelmet azzal, hogy a suliról, és a városról, meséltem.

– Minden rendben? – kérdezte óvatosan. – Látom, hogy egy kicsit sántítasz.

– Csak tegnap bénáztam edzésen. Ennyi az egész.

– És még sérülten is körbevezetsz?

– Igen. Ha megbíznak valamivel, azt szeretem megcsinálni – vontam vállat.

Ekkor botlottunk Tonyba, és T'Challa húgával.

– Hm, a mai tempódhoz képest egész gyorsan haladtatok – jegyezte meg Tony.

– Kösz... – forgattam a szemem, majd mosolyogva fordultam a zseni legjobb barátom mellett ácsorgó lányhoz. – T/N vagyok.

– Shuri. Nagyon örülök.

Time skip, mert T'Challa szeret lézerfénnyel játszani, mint a macskák...

Délután még volt egy edzésem, ahová a sérülésem ellenére is elmentem. Közben Tony és újdonsült wakandai, barátaink a lelátókon ülve vártak rám.

A mai napom valahogy a tegnapinál is balszerencsésebb volt. Nem azért mert jobban megsérültem, hanem mert a ficamom miatt lassabban mozogtam, ráadásul nem egy nyitás talált engem arcon. Csodálkoztam, hogy az orrom nem tört el. Plusz még egy párszor el is estem, ami a lábamnak nem igazán volt kellemes.

Kábé egy óra múlva visszaöltözve bicegtem ki a tornateremből az udvarra, ahol Tonyék álltak.

– Tudod, T/N. Én a helyedben egy ideig hanyagolnám az edzéseket – mondta Stark.

– Igazad van. Beszéltem is az edzővel, hogy egy ideig nem igen tudok jönni.

– Meg kell jegyeznem, T/N, csodálom az erődet és a kitartásodat – mosolygott rám T'Challa, mire elpirultam. – Nemigen találkoztam még olyannal, aki sérülten is képes mindent beleadni ilyenekbe.

– Hű... Köszi. Igazából kicsit bánom, hogy ma is eljöttem, mert alig tudok menni. De azért jól esik a bókod.