Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

💚Loki #15💚

T/N = te neved

Eltelt pár év a New York-i csata óta. A mai nap pedig Thor ugrott be látogatóba, és közölte velünk, hogy a testvére a büntetése további éveit nálunk, a toronyban fogja tölteni.

A többiek eléggé ki voltak akadva, de én nem nyilvánítottam véleményt, mert mikor a nagy küzdelem történt, én még nem voltam a csapat tagja.

Estefelé, amikor a fekete hajú istenség megérkezett, a többiek nem igazán akartak akár egy szót is váltani Lokival, így én voltam az, aki körbevezette és megmutatta neki a szobáját. Igaz, nem sok reakciót láttam tőle. Bár nem vettem magamra, mert gondoltam, csak fáradt, vagy rosszul esik neki a csapat viselkedése.

– Kell még valami? – kérdeztem kedvesen az istenséget. – Párna, vagy egy másmilyen takaró...?

– Talán egy párna jó lenne – vont vállat.

Mosolyogva nyújtottam ki a karomat az ajtó felé, mire a következő pillanatban egy párna lebegett be a szobába, egyenesen Loki elé, aki elkerekedett szemekkel vette kézbe.

– Ezt te hogyan...?

– Ez az különleges képességem. Egész életemben tudtam ilyet. Emiatt is kerültem a Bosszúállókhoz – magyaráztam mosolyogva. – Szükséged van még valamire? – Csak megrázta a fejét, majd folytattam. – Rendben. Ha mégis van valami, itt leszek a szomszéd szobában. Jó éjt.

Time skip, mert Loki egy fekete cicává változik T/N kedvéért...

Éjszaka léptek hangjára ébredtem fel. Álmosan, a szemeimet dörgölve ültem fel, majd kíváncsian hallgatóztam, ki mászkálhat ilyen későn.

Végül kimásztam az ágyamból, az ajtóhoz mentem, kinyitottam, és kikukucskáltam. Senkit nem láttam. Elmentem a lépcsőhöz, lelopakodtam, és halk sírást hallottam. A kanapé és a fotelek felé.

Loki ült az egyik bútordarabon, és láthatóan elég nehéz neki ez az éjszaka.

– Mi a baj? – kérdeztem halkan, mire felém kapta a fejét. Letörölte a könnyeit, és próbált úgy tenni, mintha nem kaptam volna síráson.

– Semmi. Te miért nem alszol? Felébresztettelek?

– Talán. De nem haragszok. Inkább mesélj, mi bánt téged? – ültem le mellé a karfára.

– Nem vagyok én itt jó helyen. Nem szeretnek... De ez teljesen érthető. Szörnyű dolgokat csináltam...

– Loki... rettenetesen sajnálom, hogy ezt éreztetik veled. És igen, haragszanak egy kicsit, de... ha meglátják, hogy rendes vagy, megbékélnek. Addig viszont itt leszek én – öleltem meg, és cirógatni kezdtem a haját. Úgy tűnt jól esik neki, mert a vállamnak dőlt.

– Velem maradsz? – kérdezte halkan. – Vagy én veled maradhatok?

– Persze. De gyere. Menjünk fel – mosolyogtam rá.

Amikor Loki teljesen lenyugodott, elindultunk vissza a szobák szintjére, egyenesen az én kuckómba.

– Tényleg maradhatok? – kérdezte az istenség.

– Persze. Gyere, aludjunk. Elég késő van – mosolyogtam rá, és bebújtunk a takaró alá.