Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

❤️Tony #12❤️

T/N = te neved

~Tony

– Találkozott valaki T/N-val/vel? – kérdeztem a nappaliban ülőket.

– Nem is láttam még ma – gondolkozott el Natasha. – Összevesztetek?

– Dehogy. Csak egész nap nem láttam. Aggódok érte.

– A szobájában nézted? – kérdezte Pietro.

– Ott kerestem először. De segítsetek már!

– T/N szeret a közeli kis tónál lenni. Talán ott van – szólalt meg Wanda.

– Hát persze! Miért nem jutott eszembe! – csaptam a homlokomra, majd kisiettem az épületből.

~T/N

Este nehezen aludtam el. Hál' istennek ez nem tűnt fel Tonynak, mert amíg én kínlódtam, ő még a páncélján ügyködött.

Még reggel kiültem a kicsi tó partjára, és csak figyeltem a hullámzó vizet. Ebédelni se mentem be. Tudtam, hogy egy falat se menne le a torkomon.

– Na végre! – hallottam, meg Tony hangját a hátam mögül. Nem fordultam meg. – Egész nap kerestelek.

Hallottam a lépteit, majd láttam a szemem sarkából, ahogy leül mellém.

– Sajnálom. Nem akartam, hogy aggódj – mondtam halkan.

– Semmi baj – karolta át a vállam, és kicsit közelebb húzott magához. – Mi bánt téged ennyire?

– Hagyjuk... Nem lényeg.

– Már hogy ne lenne az? Mikor éjszaka felmentem, még mocorogtál. Reggelire is alig ettél.

– Mondom. Kutya bajom – erősködtem, de a szemeim megteltek könnyekkel.

– Nem úgy látom. Szeretnék rajtad segíteni, de nem megy, ha nem engeded. Kérlek szépen, T/N! Mondd el, mi bánt.

– Én... Félek, hogy egyedül maradok. Most nem csak kettőnkről van szó, hanem úgy egyáltalán. A barátságomról a többiekkel. Amíg nem ismertelek, alig voltak barátaim, de azok is mindig magamra hagytak. Ezért... ezért vagyok ilyen ragaszkodó. Nekem ez mindig problémám volt, de mostanában nagyon nyomta a mellkasomat. Tegnap azért tudtam nehezen elaludni.

– Édesem, miért nem szóltál hamarabb? – ölelt magához, mire sírva fakadtam.

– Annyira... annyira cikinek éreztem erről beszélni. Sajnálom. Kérlek ne haragudj! – hüppögtem.

– Dehogy haragszok rád. És ne feledd, velem bármikor beszélhetsz, bármiről. És még valami. Sose hagylak magadra, és a többiek se fognak. Addig fogom ezt neked mondogatni, amíg el nem hiszed. Ígérem – puszilta meg a fejem búbját.