Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

💙Pietro #2💙🎃

fanni_29 könyvében Pietro ~6 címmel található meg 😊❤️

T/N = te neved

~Pietro

Végre elérkezett az őszi szünet, ami egyet jelentett azzal, hogy a legújabb csapattagunk, és egyben legjobb barátom itt tölti a szünetet.

Peter elég nagy segítség volt nekem és Wandának is. Megmutatta, hogy simán lehet átlagos életet élni szuperképességekkel is. Most pedig kitalálta, hogy bemutatja nekünk a halloweent. Persze, nem ez lenne nekünk az első, csak a többieknek jobb dolguk is van ennél, így annyira nem ünnepeltük.

Valamikor késő délután P.É.N.T.E.K jelezte, hogy a vendégünk megérkezett. Én siettem ajtót nyitni. Először igazán meglepődtem, ugyanis Peter vagy négy megtermett tököt cipelt.

– Szia, Peter. Ezek meg mire kellenek?

– Hát tököt faragni halloweenre.

– Aha...

– Peter, segíts! – nyöszörögte valaki a legjobb barátom háta mögül.

– Pietro, ezeket vedd át, légyszi – nyomott a kezembe két tököt, hogy átvegye azt a kettőt a mögötte állótól.

Mikor megláttam Peter társaságát, majdnem kiejtetten a kezemből a termetes zöldségeket. Egy elképesztően aranyos, kerek arcú lány ácsorgott legjobb barátom társaságában. Barna haja és nagy, sötétbarna szemei voltak.

Gyorsan félreálltam, hogy a vendégeink bejöhessenek.

– Srácok, bemutatom T/N Parkert – karolta át mosolyogva a lány vállát Peter.

– Kölyök miért nem mondtad, hogy van húgod? – kérdezte Tony. – Simán adtam volna neki is melót.

– Tényleg? – csillant fel T/N szeme.

– Persze!

– Ó, nem, nem, nem! Biztos nem fogsz itt dolgozni – tiltakozott Peter.

– Miért? – kérdezte egyszerre T/N és Tony.

– Mert May kitekerné a nyakam, ha a lányának valami baja esne. Egyébként meg az unokahúgom vagy, ezért én se szeretném, ha megsérülnél.

– Kösz a bizalmat – durcázott T/N és karba tette a kezeit.

– Nem mintha nem bíznék benned, de...

– Egyébként meg, elfelejtetted, hogy a suliban én törtem be Flash orrát?

– Hát... igen. Kiment a fejemből.

– Már megszoktam, hogy elfelejtesz jó pár dolgot, Pókember – borzolta össze Peter haját T/N, mi pedig szúrós szemmel néztünk  a fiúra.

– Hé, nem tehetek róla! Sajnálom, Mr. Stark, de T/N addig kíváncsiskodott, amíg meg nem találta a régi ruhát.

Ezután T/N Wandával karöltve ment a konyhába, hogy előkészítsék a terepet a tökfaragáshoz.

~T/N

– Bocsi, hogy ilyen kérdéssel jövök, de kölcsön tudnál adni egy felsőt, amit nyugodtan összekoszolhatok? – kérdeztem félénken Wandát.

– Persze. Gyere – intett.

Egy piros, kockás inget kaptam kölcsön. Mellé még gyorsan kócos kontyba fogtam a hajam, és visszamentünk a konyhába. Amíg én letakarította. A nagyobb koszokat a tökökről, addig Wanda valamit pusmogott Pietróval, de inkább a saját dolgommal foglalkoztam, és előszedtem négy kést.

– Akkor nekiállunk a faragásnak? – kérdezte Peter. – Van hat tök, és mire azokat megcsináljuk...

Mondanom se kell, a fiúk elég nehezen boldogultak. Wanda a képességével egész ügyes volt. Én is próbáltam a legjobban megoldani, bár szerintem ceruzával ügyesebb vagyok. Ráadásul, már majdnem befejeztem, mikor a kés az ujjamba szaladt.

– Basszus – motyogtam és előkaptam egy zsebkendőt, hogy az vágásra szorítsam.

– Nem kell segíteni? – kérdezte Tony a nappaliból.

– Nem! – válaszoltam az ijedtségtől elvékonyodott hangon.

– Gyere – fogta meg a kezem Pietro, megnyitotta a csapot és a víz alá tartottam a sérülésem.

– Köszönöm – mosolyodtam el.

– Nincs mit.

Miután már nem vérzett a kezem, Pietro adott nekem sebtapaszt, aztán kicsit óvatosabban befejeztem a tökfaragást.

– Na, kiszórakoztátok magatokat? – kérdezte Tony. – Kíváncsi vagyok.

– Igen, megvagyunk – mosolyogtam, majd odavittük a nappaliba tököket.

– Szerintem egyértelmű, hogy Parker viszi a pálmát – jegyezte meg a milliárdos.

– De... melyikünk? – kérdeztem.

– Ja, bocs. Megszoktam, hogy csak a Rugdalózós van itt. Persze, hogy a tied nyert, T/N! Elképsztő.

– Köszönöm, de papíron ceruzával jobb vagyok.

– Ne csináld már! Ennél jobbat még sose láttam – dicsért Wanda is.

Mivel már besötétedett, kitettük a tököket a lakóépület elé, és meggyújtottuk a bennük lévő mécsest.

– Tudod, T/N, szerintem is nagyon szépet alkottál – mosolygott rám Pietro. Lehajtottam a fejem, nehogy meglássa, hogy elpirultam, de a vigyorából ítélve ez nem jött be.

– Azt hiszem én megyek aludni. Jó éjt! – néztem a többiekre, és egy puszit nyomtam Pietro arcára, aki ettől teljesen lefagyott.

– P.É.N.T.E.K, mentsd el, hogy T/N Parker miatt Higanyszál lefagyott – hallottam Tony hangját és csendesen elnevettem magam, miközben felfelé mentem a lépcsőn.