Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

💚Loki #11💚 Part II.

firework187 kérésére itt a folytatás 💚

T/N = te neved

Sajnos, néhány nappal azután, hogy megismertem Lokit és az igazi énjét, haza kellett mennünk. Tudtam, hogy ő nem jöhet el Thorral a Bifröstig, hogy elköszönjön tőlünk, ezért még indulás előtt egy fél órával nekiláttam megkeresni. A könyvtárban nem volt, így valószínűleg a szobájában van. Szerencse, hogy tudtam, merre kell menni.

Bekopogtam, és pár pillanatig nem jött válasz. Már féltem, hogy esetleg itt sincs, az idő az indulásomig már vészesen fogyott.

– Ki az? – szólalt meg odabentről.

– Én vagyok, T/N! Bejöhetek? – kérdeztem.

– Csak nyugodtan!

Benyitottam a nagy ajtón Loki díszes szobájába. Az istenség az ágyán feküdt és olvasott.

– Loki, én csak... elköszönni szeretnék, mert tudom, hogy nem lehetsz ott – ültem le mellé az ágyra.

Felült, majd szomorúan nézett rám.

– Szeretlek, T/N – mondta hirtelen.

– Te-tessék?

– Tudom, hogy te valószínűleg nem szeretsz viszont, de ezt meg kell tennem, mielőtt hazamész – csókolt meg.

A nyaka köré fontam a karjaimat, ő az övéiz pedig a derekam köre. Ez az egész ilyan érzés volt, mintha lepkék repkednének a gyomromban. Elképesztő csók volt. Loki hűvös ajkai simogatták az enyéimet, és el se akartam engedni, de muszáj volt.

– Loki, nekem lassan mennem kell – suttogtam, miközben a homlokomat az övének támasztottam. – Én is szeretlek, és... ha egyszer mégis szabad leszel, és Manhattanben jársz, látogass meg – mosolyogtam rá szomorkásan.

– Ó, hidd el. Az lesz az első dolgom – csókolt meg újra.

Time skip, mert mikor senki sem figyel Loki egy fekete cicává változik...

Hetekkel később...

Reggel csörömpölésre ébredtem. Beletelt egy kis időbe, mire rájöttem, hogy amúgy egyedül élek, szóval valaki illetéktelen zörög a konyhámban.

Gyorsan kipattantam az ágyból, makd mivel még baseball ütőt se tartottam itthon, jobb ötletem nem lévén a nagy hajkefémet kaptam fel fegyver gyanánt. Csendben kisettenkedtem a nappaliba, majd mikor megláttam, hogy nem egy kétbalkezes betörővel van dolgom, a hajkefe kiesett a kezemből, majd a személy a konyhában felém kapta a fejét a hangra.

– Loki! – kiáltottam fel örömömben, odarohantam hozzá és konkrétan a nyakába ugrottam, majd a dereka köré fontam a lábaimat.

– Jó reggelt, gyönyörűm! – nevetett, majd leültetett a konyhaszekrényre, hogy egymagasságban legyünk.

– Mit keresel itt? Azt hittem nem jöhetsz le Asgardból – csodálkoztam.

– Addig nyúztam Odint, majd kértem anyámat, hogy könyörögjön helyettem is, amíg meg nem engedte, hogy lejöjjek. És így már nem mehetek vissza Asgardba.

– Inkább velem élnél? És soha többet nem mennél vissza?

– Még szép. Sokkal többet érsz nekem annál – puszilta meg a homlokom. – Próbáltam reggelit csinálni neked, de nem értek ezekhez a midgardi masinákhoz.

– A szándék a fontos – mosolyogtam. – Szeretlek, és nagyon hiányoztál.

– Én is nagyon szeretlek, és elképesztően hiányoztál, hercegnőm.