Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

💚Loki #5💚

Köszi az ötleter fanni_29 💚💚

T/N = te neved

– Tudja valaki, hogy Thor hová tűnt? –  érdeklődtem a többiektől.

– Valamiért hazasietett Asgardba – vont vállat Tony.

– Aha... Oké.

– Miért keresed Tarzant?

– Ja, semmi extra, csak olyan hirtelen eltűnt – legyintettem, mert nem akartam magyarázkodni neki.

Nagyjából fél óra múlva hatalmas fényáradat kíséretében megérkezett Thor.

– Nem hiszem el, hogy megint kiégette a füvet – morgolódott Tony.

Azonban Thor nem érkezett egyedül elhozta Lokit is.

– Hé-hé! Ő mit keres itt? – kérdezte Steve.

– Ő a segítség Lady T/N-nak/nek! – mondta a szokásos hangerején.

– T/N, neked pont Lokira van szükséged?! – csattant fel Clint.

– Azt nem mondta, de szerintem Loki tudna segíteni Lady T/N új képességével.

– Milyen új képességed van neked? – csodálkozott Steve.

– Még én se igazán tudom, de olyan mágiaféle, ezért Thornak szóltam róla először, hátha ő tud valami megoldást. De én nem leszek hajlandó Lokitól tanulni, ezt már most megmondom.

– Márpedig addig nem fog hazamenni, amíg nem tanulsz tőle! – vágott vissza Thor, mire az öccse szenvedő arccal nézett rá.

Time skip, mert Loki Halloweenkor imádja ijesztgetni a Bosszúállókat...

Félénken kopogtam be a Lokinak kiutalt szoba ajtaján, majd bekukkantottam.

– Zavarhatlak? – kérdeztem félve.

– Attól függ. Mit akarsz? – kérdezte fel se nézve a könyvéből.

– Mégis azt szeretném, hogy taníts meg kezelni a varázserőmet.

– Gyere be. Hadd találjam ki, amióta megtudtad, hogy képes vagy ilyenre, meg se próbáltad használni, igaz? – tudakolta, és most már összecsukta a könyvét.

– Igen – piszkáltam a hajam. – Már nem bírom. Fáradt vagyok, de nem tudok aludni, a fejem is nagyon fáj...

– Jó. Segítek, de csak mert másképp belehalnál.

És tényleg segített rajtam. Az alapoktól kezdte a tanítást, és mindennel részletesen foglalkoztunk. Az illúzióval, alakváltással... Ma pedig a gondolatolvasást akarja megtanítani nekem.

Ezzel csak egy gond van. Ezalatt a néhány hónap alatt beleszerettem Lokiba. Nagyon kedves velem és megértő. Tudom, furán hangzik, a Csínytevések istene ilyen is tud lenni, de valóban ilyen. Velem. Az már más kérdés, hogy a többiekkel szeret kötekedni.

Csak nem tudom mi lenne, ha megtudná, hogy szeretem. Lehet rajtam is gúnyolódna, vagy nem tanítana többet. Ennek ellenére is pontban délután kettőkor bekopogtam hozzá.

– Szia – mosolygott rám, amikor beléptem a szobába.

– Szia. Akkor kezdjük?

– Ennyire sietsz valahova? – nevetett. – Egyébként igen. Kezdhetjük. A gondolatolvasás eleinte még úgy működik, hogy csak annak láthatsz be a fejébe, aki melletted van, de idővel egyszerű járókelők gondolatait is hallhatod, ha épp a városban jársz. Szóval, ezt úgy tudod megcsinálni, ha erősen koncentrálsz az előtted lévőre. Arra, hogy tudod, mi jár a fejében.

– Akkor most ezt kéne csinálnom?

– Még nem. Egyszerre fogunk belenézni a másik elméjébe. Elszámolok háromig, aztán megpróbálod, én pedig... simán megoldom.

– O-oké...

– Rendben. Egy. Kettő. Három! – Erősen koncentráltam Loki gondolataira, és mikor nagyon igyekszek, az alsó ajkamat harapdálom.

Sikerült belelátnom az istenség fejébe. Az első gondolata ez volt:

T/N megint ezt csinálja. Harapdálja a száját. Ilyenkor annyira szexi. Olyan szívesen megcsókolnám.

Megszakadt az elménk közti kapcsolat. Csak néztünk egymásra, és minden további gondolkodás nélkül közelebb léptem hozzá és megcsókoltam. Az ajkai hűvösek voltak és mégis melegség járt át a gondolattól, hogy ez végre megtörténik.

Mikor már híján voltam a levegőnek, az ajkaink elváltak, én pedig boldogan pislogtam fel Lokira.

– Na, gyere! – ölelt szorosan magához. – Azt hiszem, sose megyek vissza Asgardba.

– Nélkülem? Nem is – nevettem.