Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

🖤T'Challa #8🖤

T/N = te neved

Hónapokkal ezelőtt láttam őt utoljára. Egy nyári napon találkoztunk, és valahogy elsőre tudtuk, hogy a másik az igazi. Ám, ő mégis lelépett. Az ötödik randink után, bármiféle magyarázat, vagy búcsúzás nélkül eltűnt. Rá kábé három hétre, megláttam a hírekben. Először nem csak azt hittem, hasonlít rá, elvégre nem tudtam hova tenni, hogy mit keres Bécsben az ENSZ-nél. De mikor közelebbről mutatták, rájöttem, hogy tényleg ő az. Csak nem tudtam, ki is valójában. T'Challa, Wakanda királya.

Hiába randiztunk hetekig, a nevén kívül nagyon kevés dolgot tudtam róla, de valahogy sose kérdezősködtem. Olyan őszintének tűnt, így megbíztam benne. Ráadásul számomra minden tekintetben tökéletes volt. Nála udvariasabb, műveltebb és figyelmesebb férfivel még nem találkoztam. Mindig végig hallgatta, amit mesélek, és látszott rajta, valóban érdekli.

Egy hónap után feladtam, hogy valaha is újra látni fogom. Lehet el is felejtett engem.

Késő délután – mikor késő ősz lévén majdnem teljesen besötétedett –, már épp végeztem a melómmal az antikváriumban. Bezártam az üzlet helyiséget, és épp indultam volna volna haza, mikor nekimentem valakinek.

– Bocsánat, nem figyeltem – motyogtam, majd felpillantottam, és a levegő megakadt a torkomon, mikor megláttam, hogy T'Challa néz le rám.

– Semmi baj – mosolygott halványan. Istenem, mennyire hiányoltam a hangját, a mosolyát, meg úgy őt magát.

– Szóval csak így felbukkansz hónapokkal később? Miután minden magyarázat nélkül itt hagytál? – kérdeztem megbántottan.

– T/N, kérlek! Ez nem ilyen egyszerű. Elképesztően sajnálom, hogy így elhagytalak, de ha engeded, hazakísérlek és elmagyarázok, mindent.

– Gondolod, hogy belefér tíz percnyi sétába? – vontam fel a szemöldököm.

– Megpróbálom.

Elindultunk a lakásom felé, és néhány másodperc hallgatás után T'Challa végre megszólalt.

– Amikor úgy eltűntem, Bécsbe mentem aláírni a Sokoviai Egyezményt. Mielőtt elkezdődött volna, fel akartalak hívni, de nem vetted fel. Aztán felrobbantották az épületet, és apám meghalt. Engem később, letartóztattak Bukaresten. Innen elég bonyolult minden. Viszont egy héttel később királlyá koronáztak, az unokatestvérem, akiről nem is tudtam, majdnem megölt, utána pedig eldöntöttem, hogy megnyitom az országot. Ezzel olyan sok munka volt, még aludni is kevesebbet tudtam. Esélyem se lett volna felhívni téged. Sajnálom.

Egy ideig ismét csendesen sétáltunk, de közben az agyam vadul kattogott, próbálta befogadni az információt, amit T'Challa rám zúdított.

– De miért nem mondtad el ki vagy, mikor megismerkedtünk? – kérdeztem.

– Mert az országommal kapcsolatban minden titok volt a kívülállók számára. Ha elmondtam volna, előbb-utóbb azt is megtudod, hogy Wakanda valójában nem a legszegényebb, hanem leggazdagabb ország. Elhiheted, nagyon sajnálom, hogy elhallgattam egy csomó mindent előled. Persze megértem, hogy nem hiszel nekem, elvégre sok mindent nem mondtam el.

– T'Challa, én... hiszek neked. Akkor tudtam meg, ki vagy valójában, mikor egyszer láttalak a hírekben.

– Haragszol rám?

– Nem. Csak egy kicsit csalódott vagyok.

– Jóvá tehetem valahogy? Néhány napig itt leszek a városban. Ha gondolod mesélek még Wakandáról.

– Ez remekül hangzik. Remélem egyszer láthatom is.

– Abban biztos lehetsz – mosolygott és az ujjait az enyéimre kulcsolta.