Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

✴️Bucky #11✴️

Ihlette: az a kép fent 👆🏼

T/N = te neved

Buckyval nem vagyünk együtt annyira régóta, de azt hiszem ő az igazi. Három hónap együttlét után megbeszéltük, hogy ma nálam alszik, mert úgyis hétvége lesz és olyankor ők is pihenni szoktak.

Egész nap ideges voltam az este miatt. Nem mintha még egy barátommal se aludtam volna együtt, csak Bucky más mint a többi. Jó értelemben.

De persze a sors úgy döntött, hogy tényleg legyen mi miatt idegeskednem, ez lett a nyár legforróbb napja és elromlott a légkondim. Ráadásul a huszadikon lakok. Így az egész napom azzal telt, hogy a kánikula miatt szenvedtem és már fontolgattam, hogy kiszedem a polcokat a hűtőből és beköltözök oda.

Bucky este nyolc körül érkezett, amikor már érdemes volt kimozdulni, mert már nem volt olyan vészes a hőség. Ahogy meghallottam a kopogást az ajtómon, siettem is kinyitni. Rögtön jobb lett a kedvem, ahogy megláttam a szerelmemet, akiről biztosan meg tudtam állapítani, hogy múlthét óta biztosan barnult.

Na, igen. A melója miatt nen tudunk úgy találkozni, ahogy szeretnénk, de ahogy van egy kis ideje, felhív, hogy minden okés-e.

– Szia! – köszöntem mosolyogva és megöleltem, de ő óvatosan elhúzódott.

– Bocsánat, csak... medencéztünk és eléggé leégtem.

– Semmi baj. Én meg azért kérek bocsánatot, mert valószínűleg meg fogunk sülni éjszaka, ugyanis reggel tönkrement a légkondim.

– Miért nem hívtál? Eljöttem volna érted, hogy medencézz velünk – mosolygott és nyomott egy puszit a számra, én meg arrébb álltam, hogy bejöhessen.

– Mert nem tudtam, mit csináltok. Úgy voltam vele, hogy csak a profin hűtött nappaliban vagytok, vagy tudjam is én.

– Oké, ez jogos. Vacsoráztál már?

– Nem, igazából meg akartalak várni, hogy rendeljünk valamit. Csak ne pizzát. Jól esne valami változatosság.

– Mexikói?

– Tökéletes – mosolyogtam.

Megrendeltük a kaját és amíg vártunk, a kanapén beszélgettünk. Összebújtam volna Buckyval, de olyan meleg volt a lakásban, hogy erre esélyünk se nyílt.

Evés közben pedig maratoni Modern család nézésbe kezdtünk. Tudtam, hogy Bucky szomorú valamiért és ez a sorozat mindug felvidítja. Épp ezért vagy tíz rész után sokkal vidámabbbak tűnt.

– Bucky, szerintem lassan mennünk kéne fürdeni. Fél tizenegy van – álltam fel a kanapéról és nyújtóztam egyet.

– Oké, én elpakolok itt. Nyugodtan menj előre – puszilta meg az arcom.

Time skip, mert Bucky titokban megeszi az összes mézeskalácsot...

Én húsz perc alatt lezavartam a fürdést, aztán kinyitottam az ablakot, majd amíg Buckyt vártam, hogy elkészüljön, az ágyon ülve néztem macskás videókat néztem.

Fél órán keresztül csináltam ezt és Bucky még mindig nem jött ki. Megállítottam a videót és a csukott fürdőszobaajtóhoz mentem.

– James, minden rendben? – kopogtam be.

– Persze, mindjárt megyek, ne aggódj! – Hallottam a hangján, hogy van valami baj, de nem ajtón keresztül akartam faggatni. Ehelyett kiültem a tűzlétrára és szemléltem az alattam elsuhanó kocsikat.

– T/N? – szólalt meg halkan Bucky.

– Itt vagyok – álltam fel. Észrevettem, hogy csak egy rövidnadrág van rajta. Kicsit elidőzött a tekintetem a kidolgozott felsőtestén, de vettem egy mély levegőt és visszamásztam a szobámba. Mivel csupán néhány centire álltunk egymástól, megpillantottam egy sötétebb, piros csíkot és egy elég csúnya heget ott, ahol a fémkarja csatlakozik a bőréhez.

– Mi történt? – simítottam meg óvatosan azt a pontot.

– Én... Mondtam, hogy medencéztünk. A karom könnyen felmelegszik, és megégetett ott, ahol csatlakozik a testemhez.

– Jaj, te! Miért nem szóltál? Bekentem volna neked. Van napozás utáni krémem. Hűsít, meg minden.

– Nem akartam, hogy meglásd ezeket – mutatott a fura hegekre.

– Mik ezek?

– Miután lezuhantam a vonatról, húsz évbe telt, hogy megtörjek a HYDRA módszereinek. Azalatt a húsz év alatt többször is megpróbáltam megszabadulni ettől, csak nem tudtam rendesen megfogni. Azért ezek a hegek – motyogta szomorúan, leült az ágyra és a kezeibe temette az arcát.

– Bucky... – ültem le mellé és magamhoz húztam. – Ugye tudod, hogy ha levetted volna a karod, akkor már nem élnél?

– Persze, de akkor inkább választottam volna a halált, mint a kínzásokat. Nem gondolkoztam.

– Szegénykém – adtam egy puszit arra a pontra, ahol a karja érintkezik a bőrével. – Várj itt, mindjárt hozom a krémet és bekenem, oké?

– Köszönöm – mosolyodott el és letörölte a könnyeit.

Néhány pillanat múlva visszajöttem a fürdőszobából az említett krémmel, és óvatosan bekentem az égés nyomot.

– Így már sokkal jobb, köszi – ölelt magához.