Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

💚Loki #11💚

Köszi az ötletet fanni_29 💚💚

T/N = te neved
K/Sz = kedvenc szín

Mivel egész, jó barátja vagyok Jane Fosternek, egyszer meghívott Asgardba, épp mikor valami ünnepségre készültek. Jobban örültem volna, ha valami egyszerű, nyugis napon megyünk.

A kiöltözős résszel nem volt bajom. Az asgardi ruhák elképesztő szépek. Egy gyönyörű, K/Sz ruha volt rajtam, a hajamat pedig csodálatos kontyba tűzték fel.

A problémám az ünnepséggel ott kezdődött, hogy rengetegen voltunk. Nagy volt a zaj, ráadásul az egyik harcos úgy tűnt nem ismeri a 'nem' szó jelentését. Thor Fandralként mutatta be, és bár nem nézett ki, rosszul, szöges ellenéte az esetemnek.

– Ha hamarabb tudom, hogy a midgardi nők ilyen csinosak, jóval gyakrabban megyek le – csapta nekem a szelet.

– Aha. Remek – motyogtam. Értelemszerűen részeg volt, így pláne nem akartam a közelében lenni.

– Nem lenne kedved kiszabadulni innen? Szívesen körbevezetnélek.

– Azt hiszem, kell egy kis friss levegő pattantam fel, majd nagy nehezen kifurakodtam a hatalmas teremből.

~Loki

A New Yorkban történtek után bár nem lettem börtönbe zárva, egy bűbáj miatt nem hagyhattam el Asgardot. Így konkrétan mégis börtönben vagyok, csak sokkal kényelmesebb és tágasabb, mint egy sima cella.

Tudtam, nem akarják, hogy ott legyek az ünnepségen, így nem is törtem magam, hogy lemenjek. Inkább begubóztam a könyvtárba, miközben hallgattam a lentről felszűrődő zajokat.

Egyszer csak hallottam, hogy valaki lenyomja a könyvtár kilincsét, és egy ideig szenvedett a bejutással az ajtó hatalmas méretei miatt. Kíváncsi voltam, ki lehet az, mert elég kevés ember jár itt.

Végül nehézkesen kinyílt az ajtó, és egy ismeretlen, fiatal nő lépett be. Valószínűleg ő volt az a midgardi, aki Thor barátnőjével érjezett.

Oda akartam szúrni egy gúnyos megjegyzést, de aztán láttam, milyen kétségbeesetten tekintget körbe.

~T/N

Elég nehezen jutottam be a könyvtárba, mert az ajtó rettenetesen nehéz volt. Mindenesetre már csak a látványért is megérte, mert rengeteg, plafonig érő, magas könyvespolcot láttam, mindegyik dugig könyvekkel.

– Bárki elől menekülsz, itt nem fog megtalálni – szólalt meg egy hang, mire ijedten néztem farkasszemet az egyetlen személlyel, aki idebent tartózkodott. Vállig érő hollófekete haja volt, és zöld szeme aggódóan fürkészett.

– Te... Loki vagy, igaz? – kérdeztem, és közelebb menten hozzá, majd helyet foglaltam mellette a széken.

– Bizony. És te?

– A nevem T/N – mutatkoztam be halkan, miközben a ruhámat piszkálgattam.

– És mondd csak, midgardi. Inkább velem töltöd az idődet, mint azzal, akitől, menekülsz?

– Hát... Ez a Fandral nem igazán ért a szép szóból, és...

– Ne félj, szerintem azt se tudja, hol a könyvtár. De most össze vagy zárva velem.

– Engem nem zavar – mosolyogtam rá.

Time skip, mert Loki a zöldes ruhája miatt jobban elrejtőzik a természetben, mint Clint...

Lokival nem is tudom hány órán keresztül beszélgettünk a könyvtárban, de én egyre álmosabb voltam, és ezt ő is kezdte észrevenni.

– Gyere. Visszakísérlek a szobádhoz – pattant fel a székről, majd engem is felsegített.

– Köszönöm – fojtottam el egy ásítást mosolyogva.

Amíg eljutottunk a szobáig, nekem az a néhány perc egy egész örökkévalóságnak tűnt.

– Itt vagyunk – mutattam ásítva az ajtóra. – Köszönöm az estét. Sokkal élvezetesebb volt veled ücsörögni, mint az ünnepség.

– Igazán nincs mit, midgardi – mosolygott rám. – Remélem holnap találkozunk.