Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

💚Loki #14💚

fanni_29 ötlete alapján készült 💚💚💚

T/N = te neved

Épp a kedvenc lovammal tartottam visszafelé az istálóba, egy kiadós vágtázás után, és mikor megérkeztünk, egy nem várt személy hangját hallottam meg.

– Lady T/N! Milyen kellemes meglepetés. – Oldalra fordítottam a fejemet, és a fiatalabb herceget pillantottam meg, ahogy halvány mosollyal az arcán közeledik felém.

– Hercegem – hajoltam meg mosolyogva, és éreztem, ahogy elpirulok.

– Hagyd már ezt a formaságot! – kacagott, mire a mosoly az arcomon még szélesebb volt. Valami oknál én voltam az egyetlen akinek a társaságában Loki nevetni, vagy egyáltalán mosolyogni szokott.

– Hogyhogy itt látlak? Azt hittem csatába indulsz Thorral és a többiekkel.

– Azt mondták még sincs rám szükség, így gondoltam megkereslek – vont vállat, de láttam, hogy bántja a dolog.

– Ne is törődj velük. Fandral el se köszönt tőlem, pedig a bátyám. Ezért kilovagoltam. Segít kitisztítani a fejem.

– Van kedved sétálni? Ha már ketten maradtunk?

– Még szép.

Lokival elindultunk vissza a palotába, és közben nem sokat beszéltünk. Nem azért, mert nincs közös témánk, hanem mert egyikünk se az a beszédes fajta.

– Mondd csak, T/N...

– Igen? – néztem fel mosolyogva Lokira.

– Miért szeretsz a társaságomban lenni?

– Nem is tudom – gondolkoztam el. – Talán mert nem vagy olyan hangoskodó, mint a bátyám és a barátai, szeretsz olvasni, és nem akarsz mindenáron felszedni. Ráadásul nagyon kellemes a társaságodban lenni, meg amikor beteg vagyok, a varázslataiddal szórakoztatsz. De miért kérdezed?

– Mert... hallottam, ahogy a bátyádék rajtam gúnyolódnak. Hogy biztos, csak sajnálsz, meg nem is értik, mit kedvelsz bennem.

– Ne is hallgass rájuk – öleltem meg, mire ledermedt, de óvatosan viszonozta. – Ostobák, mert a harcon kívül mással nem foglalkoznak, te pedig igen. De ne félj, alaposan elbeszélgetek Fandrallal, amiért így viselkedett – néztem fel rá, lábujjhegyre álltam, és egy puszit adtam az arcára.

– T/N, este lenne kedved csillaghullást nézni?

– Hát persze! Még szép! Tudod, hogy imádok veled éjszakázni, és az eget bámulni.

– Köszönöm – mosolyodott el.