Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

✴️Bucky #17✴️Part II.

firework187 és Asztry kérésére itt a folytatás ❤️❤️❤️

T/N = te neved

Buckyval már jó néhány hónapja a Bosszúállóknál lakunk. Minden rendben szokott lenni, kivéve az éjszaka. Mindkettőnknek gyakran vannak rémálmai. És ez itt a probléma. Rettenetesen ritka az olyan éjszaka, amikor mindketten nyugodtan alhatunk.

– T/N, kelj fel! – ébresztett fel Steve hangja szép álmomból – ami sajnos ritka, mint a fehér holló.

– Mi van, Steve? – ültem fel ásítva. – Most végre nem álmodtam rosszat, erre te felébresztesz.

– Buckyról van szó. – Ez az egy mondat már kellően felébresztett. Olyannyira, hogy az ágyból is kipattantam.

– Mi történt?

A kérdésemre a választ egy hanhos csörömpölés adta meg. Steve-vel ijedten néztünk össze, majd átsiettünk Bucky szobájába.

A helyiség úgy nézett ki, mintha tornádó söpört volna végig rajta. A párnák a padlón, a takaró félig lecsúszva az ágyról. A fürdőszoba ajtaja félig nyitva volt, és látszott, hogy ég a villany, vagyis Bucky odabent van. Hallottam is, mintha... sírna.

– Steve, ezt én elintézem. Ha a többiek jönnének kíváncsiskodni, ne engedd be őket, rendben? – néztem fel a Kapitányra.

– Biztos? Bucky ilyenkot egy kicsit... kiszámíthatatlan – mondta halkan.

– Engem sose bántott. Most se fog. Ígérem.

Óvatosan a fürdőszoba ajtóhoz mentem, és bekukucskáltam. A mosdókagyló fölött lévő, falra szerelt fürdőszoba szekrényenek hiányzott mindkét tükrös ajtaja. A darabjai a padlón hevertek.

Bucky pedig ott ült, a mosdókagyló alatt lévő szekrényke előtt. A térdeit felhúzta a mellkasához, és nagyon sírt.

– James? – suttogtam. Nem nézett fel, de egy pillanatra abbahagyta a sírást, jelezve, hogy hall engem.

Óvatosan közelebb mentem hozzá, és vigyázva az üvegszilánkokra, leültem mellé. Meg akartam fogni a kezét, de arrébb húzódott.

– Ne! Nem... nem akarlak bántani – motyogta.

– Te sose bántottál engem. Most se fogsz – mondtam szomorúan mosolyogva, majd megfogtam a jobb kezét, amivel láthatóan betörte a tükröket. Az ujjai és a kézfeje is vérzett

– Sajnálom – szipogta.

– Mi történt? – kérdeztem, miközben felálltam, és mivel tudtam, hogy minden fürdőszoba szekrényben van papírzsepi, azt kezdtem el keresni. Amikor találtam egyet, óvatosan bevizeztem. Leguggoltam Buckyhoz, majd a vérző pontra tettem a zsebkendőt.

– Rosszat álmodtam, és... mikor felébredtem, idejöttem megmosni az arcomat. Véletlen belenéztem a tükörbe, és ez történt...

– Jól van. Nincs semmi baj – cirógattam a haját. – Majd holnap szólok Tonynak, hogy csináltassa meg.

Hamarosan már nem vérzett a keze, így a zsepit kidobtam, majd segítettem neki felállni.

– Menj, feküdj le, addig én feltakarítom a nagy részét, rendben? – néztem fel rá, mire ő csak bólintott. Kiment a fürdőszobából, én pedig óvatosan nekiláttam összeszedegetni a nagyobb szilánkokat.

Kábé öt perccel később végeztem. Visszamentem a szobába, és láttam, ahogy Buck összegömbölyödve figyeli az ablakon keresztül az éjszakai égboltot. Az ágya is sokkal rendezettebnek tűnt.

– Jobb már? – mentem oda hozzá, majd nyakig betakartam.

– Kicsit.

– Akkor jó. Jó éjt – adtam egy puszit a halántékára, majd fel akartam állni, hogy visszamenjek a szobámba, de ő elkapta a kezem.

– Ma-maradnál? – nézett rám könyörgő tekintettel. – Hátha... mindkettőnknek jót tenne.

– Persze – mosolyogtam.

Megkerültem az ágyat, lefeküdtem Bucky mellé, ő pedig felém fordult.

– Tudod... arra gondoltam, hogy talán a hétvégén beülhetnénk abba a vetítő szobába, vagy mibe. Eléggé le vagyok maradva filmek terén – mondta halkan.

– Benne vagyok – mosolyogtam.

Egyáltalán nem számítottam arra, hogy a következő pillanatban Bucky mindkét karjával átöleli a derekam, és közelebb húz magához. Természetesen egyáltalán nem zavart. Sőt, utána mosolyogva adtam egy puszit a homlokára.

– Jó éjt! – motyogta álmosan.

– Jó éjt! – mosolyogtam.