Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

🐜Scott #2🐜

fanni_29 ötlete alapján 💗💗💗

T/N = te neved
V/N = vezetékneved

~Scott

Annyira örültem, hogy végre megérkeztem az épületbe, ahol már várt a lakásom. Fáradtan vonszoltam fel magam a másodikra, majd nyitottam ki az ajtót, és egyszerűen elnyúltam a kanapén.

Néhány pillanatig elheverésztem, de egyszer csak egy ijedt női kiáltást nem hallottam. Felpattantam és megpillantottam egy fiatal nőt, egyszál törülközőben.

– Úristen! Ki maga?

– Jaj, nagyon sajnálom. Ezek szerint rossz lakásba jöttem. Scott Lang vagyok.

– A szembe szomszéd, ugye?

– Ez a 7I?

– Igen. A-azt hiszem én most felöltözök, aztán... – motyogta, majd elsietett.

~T/N

Hát ezt nem hiszem el! Sose éreztem még ilyen kínosan magam. Kisétálok egyszál törülközőben a saját nappalimba, erre véletlenségből pont ott volt a szomszédom. Legszívesebben elsüllyednék szégyenemben. Gyorsan összekaptam magam, felvettem a hosszú ujjút és a melegítőnadrágot, ami a pizsamám gyanánt szolgált, és paradicsom piros arccal visszamentem a nappaliba.

– Kezdhetnénk előről? T/N V/N vagyok.

– Scott Lang – mosolyodott el.

– Szóval, te vagy... Hangya?

– De jó! Hallottál már rólam. Vagyis... igen. Most is bevetésről jöttem haza, és a fáradtság miatt nem is néztem a lakásszámot.

– Semmi baj, csak először majdnem szívrohamot kaptam – mosolyodtam el. – Kérsz egy kis teát?

– Igen, szívesen elfogadom – válaszolt, és próbált elfolytani egy ásítást.

– Gyere – intettem a fejemmel, hogy kövessen a konyhához. Feltápászkodott a kanapéról, majd utánam jött.

Kivettem a szekrényből két bögrét majd kitöltöttem magunknak a teát.

– Szóval bevetés, mi?

– Igen, és szívesen mesélnék róla, de bevallom, titkos dolog.

– Ó. Kár. Szeretem az ilyen sztorikat.

– Ezt nem gondoltam volna. Nem mintha egy nő nem érdeklődhetne az ilyesmi iránt, csak... hagyjuk – sóhajtotta, majd a tenyerébe temette az arcát, de el is kapta onnan.

– Minden oké?

– Mintha lenne itt valami – mutatott óvatosan a bal szemöldökéhez.

– Hadd nézzem! – tettem le a bögrémet a pultra, és felkapcsoltam a mosogatós feletti villanyt. – Már látom. Van itt egy kis sérülés. Mindjárt hozok fertőtlenítőt és vattát, aztán kitisztítom, rendben?

– Ha nem nagy gond – vont vállat.

A fürdőszobában gyorsan előkerestem, amit kellett és visszasiettem Scotthoz.

– Itt is vagyok – mosolyogtam, majd nekiláttam kitisztítani a sevet, de mintha ezt egy gyereknek kellett volna csinálnom.

– Scott, figyelj ide! Nem tudok segíteni, ha folyton arrébb mész. Nem olyan vészes. Egy kicsit csíp, de ennyi – csóváltam a fejem.

– Jó-jó, bocs – motyogta, és már hagyta, hogy rendbe tegyem.

– Kész is – mosolyodtam el két perccel később.

– Köszönöm. Ezt és a teát is. Viszont most már megyek, mert szerintem álva el tudnék aludni.

– Persze, menj csak. Jó éjt!

– Neked is – intett, majd az ajtóhoz ment és elhagyta a lakást.

3 évvel később...

– Na, mit szólsz ehhez a házhoz? – kérdezte Scott. Már jó ideje néztük a házakat San Francisco szerte. Pontosabban, mióta kiderült, hogy babát várok.

– Nem is tudom. Nem túl nagy ez nekünk?

– Tudom, annak látszik kívülről, de láttad, hogy belülrő szerintem pont elég.

– Mondjuk az is igaz, és javítgatni se sok mindent kell rajta – gondolkoztam el.

– Akkor ez jó lesz?

– Azt hiszem igen –mosolyogtam rá és nyomtam egy puszit az arcára.